A könyvsorozattól megszokottan a kötet két mesét rejt magában, melyek ezúttal szépen összekapcsolódnak. A Sári és a lovak c. mesében főhősünket barátnője, Hédi meghívja a lovardába, hogy megmutassa neki ezt a lenyűgöző helyet, ahol mindenféle lovak élnek. Sári még sosem lovagolt, Hédi ellenben igazi lóbolond. A körbevezetés során Sári megtanulja, miként hívjuk a különböző színű lovakat, mi az a kobak, s ezen kívül még félelmét is legyőzi...

A második történet A kismacskák címet viseli, melyben az első mesében megismert Máu cica eltűnésének rejtélyét kell megoldania főhőseinknek. A történetben Maszat is tiszteletét teszi, s végül Máu is előkerül kedves barátjának, Hókának köszönhetően. Vajon mik rejtőznek a lovarda udvarán álló szénabálában? 

A Sári-mesék gyűjteménye két bájos történettel gyarapodott. A lovarda életébe bepillantást engedő történetek minden bizonnyal rabul ejtik majd a célközönséget, akik már ebből a rövid mesekönyvből sokat megtanulhatnak a lovakról és a lovaglásról. Az írónő szépen adagolja az információkat, kedves meséi szórakoztatva tanítanak és bátorságra sarkallnak. A két mese most szorosan összekapcsolódik, hisz mindkettő a lovarda területén játszódik. Míg az első mesében az alapok lefektetésén és a lovarda életének megismerésén van hangsúly, addig a második történet már a teljeskörű szórakoztatásért felel. 

Mindkét történetben megjelennek pozitív és követendő emberi tulajdonságok és példák, központi szerepet kap a segítségnyújtás és az egymásra való odafigyelés, míg a saját bátorságunkra való rátalálás szép köntösben tálalt, a segítségnyújtásról való beszélgetés pedig már ebben a korban nagyon fontos.

Agócs Írisz is kitett magáért, a cicusok tüneményesek, számomra ők voltak a kötet fénypontjai! S hadd jegyezzem meg azt is, hogy én még életemben nem láttam ilyen aranyos pókot, mint itt, ami a gerendán lóg lefelé - mondom mindezt úgy, hogy pókiszonyos vagyok!