Swift

Mészöly Ágnes: A ​macska karácsonyi varázslata - Értékelés


Levendula és Majdnem a nagypapával együtt boldogan várja a karácsonyt, amikor a nagypapa sóhajtva felidézi, hogy milyen szépek voltak is a régi, fehér karácsonyok. Levendula nagyon szeretné meglepni a nagypapát, de Majdnem még soha nem látott havat, olyat pedig nem tud varázsolni, amit nem ismer! Levendula a barátait is segítségül hívja, Majdnem pedig ismét mindenkit elkápráztat a varázstudományával. Karácsonykor pedig végre megint minden csupa hó!
Szívet melengető karácsonyi történet, melyben a régi idők fehér karácsonya köszön vissza a lapokról, amit a mai gyerekek elképzelni sem tudnak! 
Igazi múltidéző történet, mely mindamellett, hogy boldog emlékeket idézett bennem, el is szomorított, hisz soha nem lesz már olyan karácsonyom, mint gyermekkoromban...

"...mit nem adnék, ha még egyszer fehér lenne a karácsony!"

~

"...az ünnepeket csodaszéppé tette a hótakaró. Minden
tisztábbnak, csendesebbnek tűnt..."


~

"Már sokat tudsz a varázslatról, de nem eleget,
és ez a legveszélyesebb állapot!"

Levendula, a varázsmacska újra bevetésen! Ezúttal a cél papó kedves arcára mosolyt varázsolni, aki régi idők hatalmas hórengetege után áhítozik...

Levendula és az ő varázsmacskájának története szerencsére nem ért véget a Most én olvasok! kiadói sorozatnál, amiért igen hálás vagyok. A Pagony kiadó egyik legfrissebb kiadói sorozata, a Babzsák Könyvek berkein belül folytathatja a varázslás tanulást Majdnem cica, aki egyre ügyesebb és jártasabb a mágiában, már saját oktatóval rendelkezik, ám még mindig nagyon szeleburdi és meggondolatlan. Hiába, a cicát hatalmas szívvel áldotta meg teremtője, s főhősünk most egy igazán szép célért fáradozik...


Mészöly Ági megírta Majdnem és Levendula legszebb meséjét, ami véleményem szerint a sorozat eddigi legerősebb darabja! 
A történetet átitatja a szeretet és a karácsony varázsa - igazi téli, mesebeli kötet, aminek ott a helye a karácsonyfa alatt az ajándékok között! 


Tartalomjegyzék

  • A régi karácsonyok
  • Mégis mi az a hó?
  • Fehér porból fehér por
  • A varázsnagyító
  • A meglepetés
  • Micsoda karácsony!

Történetünk központi alakja ezúttal Papó, akit a nyári kalandból nagyon hiányoltam. Most újra megkaptam őt a maga kedvességével, nagyapóságával és emlékeivel együtt... Emlékekkel a nagy havazásokról, amik az én gyerekkoromat is széppé tették. Mint nagyapó arcát, úgy árnyalta az enyémet is a fájdalom, amiért az időjárás változása miatt ebben már nem lehet részem, s ezzel egy időben repesett a szívem és szárnyaltak az emlékeim is.

Majdnem cica ebben a részben havat varázsol! Régi korok hatalmas hótorlaszait, amiben hóangyalka készülhet, ami alkalmas hógolyócsatákat vívni, ami el kell lapátolni a járdáról. De a cica az új kor szülötte és soha életében nem látott még havat! És Majdnem nem tud olyat varázsolni, amit nem ismer...
Itt lép be a képbe gazdája, Levendula és annak baráti társasága, akik igyekeznek megtanítani a hóról mindent a cicának. No, a végső varázslathoz azért szükség lesz egy Zenóbia nénitől elcsórt varázsnagyítóra is... 


Mint minden Majdnem-kalandot, úgy ezt is színesíti a félresikerült varázslat, a komiszság, a jó szándék vezérelte rossz lépések, a csínyek, az ügyetlen próbálkozások, amik végül ismét egy grandiózus esemény létrejöttét segítik.

Szereplőink továbbra is szerethetőek, Papó a szívem csücske és most Majdnem cica is szorosan ott volt a nyomában elszántságával és segíteni akarásával. Majdnem és Papó közös története ez a karácsonyi varázslattal meghintett mese, ami minden karácsonymániás számára boldogságot és békességet hoz majd. Köszönöm, hogy megszületett ez a történet!


A kötet illusztrációit Takács Viktória készítette, akinek szintén sikerült egy igazi téli álomvilágot a lapokra álmodnia.

Babzsák Könyvek 4+ éves kortól ajánlottak közös olvasásra és 6+ éves kortól önálló olvasásra!

Értékelés:

A könyvet köszönöm a Pagony kiadónak!

Idézetek

"A szeme csillogott az örömtől, mint egy gyereknek, aki a legtitkosabb kívánságát találja meg a karácsonyfa alatt."

"...kezében pedig jókora cirokseprűt tartott, mint az alabárdos a fegyverét. Levendula azon tűnődött, hogy vajon utat söpört-e magának vele a szomszéd utcából, vagy esetleg meglovagolta, és repülve érkezett."

Ha tetszett, olvasd el ezeket is...

0 comments

Flickr Images