Swift

Lucy Fleming: Lotti, ​a tölgytündér - Értékelés



Ha csöndben, türelmesen figyeled a tölgyfa leveleit, talán észreveszel köztük egy kedves, vidám arcocskát... Ő Lotti, a tölgytündér. Imád itt lakni, de ősszel neki is meleg vackot kell keresnie. Vajon a szüleinek sikerül meggyőzni, hogy muszáj lesz elhagynia szeretett otthonát?

A népszerű Ella, a fénytündér szerzője ezúttal a változástól való félelem legyőzéséről írt bájos történetet.

A Szabó T. Anna által fordított mágikus szövegből nemcsak Lotti, hanem a könyvet lapozó gyerekek is erőt meríthetnek majd.
Bájos karakterekkel elmesélt történet az elmúlásról és a természet változásáról. Ritmikus, szerethető verses mese, mely garantálja az őszi hangulatot és télre is tökéletes olvasmány!

"Icipici tölgylevélke,
csöpp a keze, csöpp a térde,
puha szárnya, s a hajába
tűzve tölgyfa makkocskája."


~

"Miért megyünk? Muszáj menni?
Ennél jobb hely nem lesz semmi!
Ez az otthonom, a házam!
Nem jó élni más hazában!"


~

"Szorosan az ághoz tapad.
Utolsó levélnek marad."

Lucy Fleming a tavalyi év során megmelengette a szívem bájos meséjével Elláról, a fénytündérről, aki nagy örömömre ebben a kötetben is tiszteletét tette a hold fényénél szelve az eget.

Az írónő legújabb meséjét izgatottan vártam, s a sok csúszás ellenére végre kézbe fogható és olvasható! Lotti, a tölgytündér tulajdonképpen Tölgy, a legkisebb levéllány, aki a szó szoros értelmében véve nem tündér, hanem a tölgyfa egyik levélkéje, aki családjával a grandiózus fán él. 

A kislány, mint minden pajkos, vidám gyerek nappal játszik az állatokkal, sötétedés után pedig hallgatja az éjszaka neszeit. A csodás nyár azonban egyszer csak őszbe fordul ál, a tölgyfa hullatni kezdi a leveleit, így Tölgy szülei téli lakhelyükre költöztetik a családot. Azaz, hogy csak költöztetnék, Tölgy ugyanis megmakacsolja magát és nem hajlandó elhagyni otthonát, a tölgyfát...

Szülei egyedül hagyják Tölgyet saját gondolataival, hisz a végső döntést egyedül ő hozhatja meg.


A tölgylevélke története tanulságos, szívettépő és bájos mese is egyben, mely a költözés, az otthon elhagyása, az egyedüllét, a belátás, a belenyugvás és a ráeszmélés témakörét boncolgatja, a legkisebbek számára is érthető módon. Szép, de szomorú történet is egyben, elég, ha a zord, süvítő szélben a csupasz tölgyfaágon egymagában kapaszkodó kislány képére gondolok, akinek a saját bőrén kell megtapasztalnia a változást. 

Mindenki életében eljut azokra a pontokra, mikor változás jő, de a változást senki sem szereti. Van azonban, mikor elengedhetetlen az életben, s tovább kell lépni. Tölgy már egészen pici korában megtanulja kezelni ezt a helyzetet, még ha eleinte bele is kell sajduljon a szíve. 

Mese révén természetesen Tölgy élete boldog véget ér, hisz az évszakok változnak, s a tölgy is újra levélbe borul majd tavasszal. A búcsú nem örökre szól...


A tanulságos történet mellett az írónő által készített illusztrációik is varázslatosak, az őszi, majd a téli erdő a szemünk előtt elevenedik meg. 
A képi világ rendkívül realisztikus és mesés is egyben, a részletgazdag rajzokat szemlélve szinte érezhetjük a süvítő szelet, a hó hidegét vagy épp a Tölgy szívét marcangoló fájdalmat.

A magyar fordítás a fordító személyéből kifolyólag nem kérdés, hogy pazar, a kötet az idei év egyik legkedveltebb darabja lehet sok háztartásban.


Tölgy története remek beszélgetésindító és ismeretterjesztő is egyben, hisz a szórakoztatás mellett fontos dolgokat tanít. Láthatjuk benne az évszakok változását, központi szerepben a tölgyekkel, de tiszteletét teszi benne sokféle állat is, akiknek az életmozzanait a képi világ lenyomata tartalmazza.

A két Lucy Fleming-kötet közül számomra Ella maradt a dobogó legmagasabb fokán, de biztos vagyok benne, hogy Tölgy meséjét is többször leveszem majd a polcról! 


Ha te is Ella rajongója vagy, ismerd meg Lottit is, ha pedig a változásról és költözésről szóló mesét kerestek, itt egy ideális darab!

Értékelés:

Ha tetszett, olvasd el ezeket is...

0 comments

Flickr Images