egrimónika
értékelés
gyermekkönyv
ifjúsági
kissjuditagnes
pagony
recenzió
zseblámpáskönyvek
Kiss Judit Ágnes: Lívia, a varjú - Értékelés
Kiss Judit Ágnes újabb csodás történettel gazdagította a Pagony kiadó Zseblámpás Könyvek sorozatát. A Cirka és Firka kutya-macska barátsága után megérkezett Lívia, a varjú, ami egy kelésgyenge dolmányos varjú életéről mesél az olvasónak.
A kötet illusztrációit Egri Mónika készítette, akinek a neve és munkássága már szépen összeforrt az írónőével, hiszen egyedi karakterei és látványvilága elmaradhatatlan részét képezik Kiss Judit Ágnes történeteinek. A Zseblámpás Könyvek célközönsége a 7-10 éves korosztály.
#12macska
#varjúcsalád
#madármentés
"Aki kiesik a fészekből, soha nem tér oda vissza. Aki nem tud
repülni, nem tartozhat többet a családhoz. Már nem is nézett vissza,
csak szaladt előre valami elképzelhetetlen új élet vagy a pusztulás felé."
Történetünk főhőse egy kelésgyenge dolmányos varjú, akit Krú és Kráv, a szülei féltó gonddal óvnak. A varjúpár egy étterem kukájából szállítja a falatokat négy éhes fiókájának, ám az egyikük nem fejlődik rendesen, majd egy napon kiesik a fészekből, s egy férfi talál rá...
A történet emberi főszereplője, s egyben az emberi jóság megtestesítője a Szárnyas Asszony, akit falubéli embertársai "bolond madaras asszonynak" hívnak... A nő rengeteg állatnak ad otthont, sérültnek és épnek egyaránt, ám a madarak mellett többek között kutyákat, macskákat, libákat is tart. A fészkéből kiesett kisvarjút az idegen férfi hozza el a házához, remélve, hogy az asszony befogadja és megmenti a kicsit, akinek nagynénje után, a Lívia nevet adta.
A Szárnyas Asszony állatorvoshoz viszi a varjút, aki szépen növekszik a nő otthonában. Lívia megtanulja a különféle szárnyasok hangját, s még a kávéfőző hangját is utánozni, összebarátkozik a macskákkal és kutyákkal, de tudja, hogy ő más, mint a többiek...
Kicsoda, micsoda valójában ő?
Egy napon különös, rikácsoló madárraj röpül el a védett birtok felett, mely csapatból néhány egyed megszólítja a kis Líviát...
"- Nem kell tudni, csak csinálni kell - felelte kedvesen
Krall. - A tudás megjön magától."
A Lívia, a varjú egy szívet melengető, s egyben keserédes történet egy, az identitását kereső varjúról, aki egy védett közösségben nő fel, s ez által azt hiszi, hogy a világ jó és őt nem fenyegeti semmi veszély... Lívia a saját bőrén tapasztalja meg, milyen az, mikor kikerül az otthon melegéből a nagyvilágba, mely szép metaforája a szülői házat elhagyó gyermeknek, akinek fel kell nőnie...
Egy füst alatt egy remek és páratlan ismeretterjesztő kötet is a dolmányos varjakról, amikről nem igazán lehet olvasni a hazai gyermekirodalomban, így igazi ínyencség és különcség is egyben.
"Estére az egész falu beszélte, hogy az a bolond madaras nő
egy hápogó, kotkodácsoló varjút keres, amelyiknek néha kávéfőzőhangja van."
Kiss Judit Ágnes egyedülálló érzékkel rendelkezik az állatok megszólaltatásában. Állatkarakterei magukban hordozzák valós tulajdonságaikat, rendkívül szerethetőek, s hitelesek. A vizuális megtestesítést Egri Mónika adja szintén pazar módon, az alkotópáros példásan dolgozik együtt.
A Lívia, a varjú igazán egyedi, nem mindennapi történet, melyből az olvasó - nem csak a célközönség - sokat tanulhat az állatokról és a természetről úgy, hogy közben remekül szórakozik.
Lívia szerethető, naiv főhős, aki szó szerint egy védett burokban él, s nem tudja, milyen romlott és veszélyes hely is a világ, mígnem egy nap arcul csapja a valóság.
Lívia története bár boldog véget ér, mégis csak keserédes sors ez, hisz a Szárnyas Asszony közegén túl már nem érzi jól magát, mondhatni életképtelen... Fél csillag levonást adtam, mert titkon nagyon reméltem, hogy Krall személyében társra talál és beilleszkedik a varjak közé, de ez a "szerelmi szál" sajnos csúfos véget ért, mielőtt tulajdonképpen kibontakozhatott volna.
Lívia identitáskeresésén túl, mely sok kérdéssel és dilemmával jár, amiken elgondolkodik az olvasó, a történetet átitatja az írónőtől jól megszokott humor is, ami eléri, hogy több helyen hangosan felkacagjunk. A humor forrását természetesen leginkább maguk az állatok adják, példának okáért itt van tizenkét édesen lusta macska, de az őket megszólaltató, s tökéletesen leíró írónő is pazar mód villogtatja tehetségét.
A Szárnyas Asszony lakóhelyén élő állatok és főhősünk velük való kapcsolata szintén érdekes, az olvasó kíváncsian várja, hová is lyukad majd ki a történet, merre haladunk, mi lesz a végkifejlet. A történet számomra bár keserédes, de természetesen happy enddel zárul, ahol a lényeg Lívia jóléte és a jó, biztonságos élet megteremtése számára élete végéig.
A történet Kiss Judit Ágnes rajongóinak bizton nem fog csalódást okozni, ahogy az állatok iránt rajongó célközönségnek is igazi ínyencség lesz a maga nem mindennapi, formabontó szereplőivel és cselekményével egyaránt. Szívből ajánlom!
A könyvet köszönöm a Pagony kiadónak!
Értékelés: 4,5/5 varjú
Idézetek
"...nem sok idő telt el, hogy a Szárnyas Asszonyt a bolond madaras nőnek kezdjék emlegetni. Mert az odáig rendben van, hogy valaki baromfit tart, de hogy egyet se vág le, hogy valami jó levest vagy egy kis pecsenyét készítsen belőlük, ellenben nevén szólítja valamennyit, az valóban furcsa."
"Lívia első napjairól a legtöbbet természetesen a szülei tudták: Krú, az anyja, és Kráv, az apja."
"Aki kiesik a fészekből, soha nem tér oda vissza. Aki nem tud repülni, nem tartozhat többet a családhoz. Már nem is nézett vissza, csak szaladt előre valami elképzelhetetlen új élet vagy a pusztulás felé."
"Legjobb, ha most rögtön vitamint kap, aztán majd az orvos megmondja. Remélhetőleg életben marad. Mármint nem az orvos. Perszer azért ő is, kiváló szakember, kár volna érte, de most inkább a madár van veszélyben."
"- Egész komoly visszhangja volt a konferencián a múltkori esetünknek - ... - Emlékszik, az idegrendszeri zavaros kotlós... Hm, azóta egész más jelentést kapott a szédült tyúk kifejezés..."
"Az előbb kiállt düh és rettegés szertefoszlott. A madarak is megnyugodtak, hogy most már biztonságban érezhetik magukat. A macskáknak pedig nem volt szükségük erre, ők magasról tojtak az egészre."
""Varjú vagyok!' - gondolta Lívia. Azaz nem pont így, inkább valahogy így: "én ők vagyok!" - ahogy csak egy fiatal varjú meg tudja fogalmazni."
"Egyvalamit azonban tudott, amit eddig nem. Hogy kicsoda ő valójában. Egy a fölötte szálló szürke-fekete vad madarak közül. És egyre jobban tudott még valamit: varjúhangon károgni. Ami persze nem zavarta meg abban, hogy ugyanúgy kotyogjon, nyávogjon, hápogjon, gágogjon (sőt rukkogjon), mint eddig."
"De ha egyedül volt, vagy épp nem figyelt rá senki, behunyta a szemét, kitárta a szárnyát, halkan károgott egyet, és a szabadon szálló varjúcsapatra gondolt."
"Estére az egész falu beszélte, hogy az a bolond madaras nő egy hápogó, kotkodácsoló varjút keres, amelyiknek néha kávéfőzőhangja van."
"- Hát te ki vagy, kislány? (...)
Lívia odanézett a hangra, és egy délceg varjúfiút pillantott meg, aki oldalra hajtott fejjel, fürkészően nézegette."
"- Te nem figyelsz semmire, fiam? - ... - Nem ismered meg ezt a kislányt? Ő volt az, aki az ember udvarában élt.
- De hiszen az nem tudott repülni!"
"- ...Varjúnak varjak közt a helye, nem kacsák és tyúkok társaságában."
"- ...Az ember valóban csodákra képes."
"- Amíg az embernél laktál, az ember védett meg téged. Most senki más nem tud megvédeni, csak a csapatod. Te azt hiszed, ismered az embereket is. Pedig csak azt az egyet ismered, aki etetett és gyógyított téged. Nem ismered azokat, akik csapdába ejtenek, lelőnek, kővel dobálnak bennünket, szabad varjakat. Meg kell tanulnod úgy élni, mint mi, ha életben akarsz maradni."
"Nem tudta, hogy ennyi veszély leselkedhet a varjakra a szabad világban!"
"- Nem kell tudni, csak csinálni kell - felelte kedvesen Krall. - A tudás megjön magától."
"- ...Lehet, hogy ő már nem lehet szabad varjú. Vissza kell engedned az ember házába."
"Három nappal Lívia hazaérkezése után megint hatalmas károgás hallatszott. A varjúcsapat közeledett az égen. A Szárnyas Asszony fölnézett: vajon Lívia csatlakozik hozzájuk, és megint itt hagyja a baromfiudvart?"
"Most már pontosan tudta, ki ő, és hová tartozik."
0 comments