Kiss A. Kriszta A ​fiú, aki mindent el akart mesélni /Egy elveszett Jókai-önéletrajz/ c. kötete a Móra kiadó egyik legfrissebb újdonsága.

2025-öt Jókai Mór születésének 200. évfordulója alkalmából Jókai-emlékévnek nyilvánították, így kíváncsian vártam - és természetesen jelen időben is várom -, milyen Jókaihoz kötődő kötetek látnak majd napvilágot hazánkban. 

Kakas Márton figurája felnőtt fejjel számomra sajnos egyáltalán nem adott semmiféle humort, sőt inkább idegesített és feleslegesnek éreztem, kissé komolytalanná tette a Jókai-életrajznak szánt művet. Sokszor bántó megjegyzéseket tesz, s noha értem a célját, miszerint nem kell Jókaihoz úgy közelíteni, mint valami távoli, megfoghatatlan és sérthetetlen nagy magyarhoz, ez a felfogás tőlem bizony távol áll. Sértő szavak helyett lehetett volna ezt más módon is egyértelműsíteni.

A szövegen érződik, hogy nem meséket szövő, a gyerekekhez gyakorlattal szóló alkotó készítette: az elején sok a szóismétlés, s inkább kronológiának éreztem, mintsem szórakoztató gyermekkönyvnek. Egy, mint az alcím is hirdeti valóban életrajznak készült ez a kötet, mintsem "gyerekmesének", de sajnos annak sem tökéletes. 

A kötet célközönsége a 6+ korosztály, akiknek egyrészről remek választás lehet, hisz mesésebb, gyermekibb formában igyekszik bemutatni egy klasszikus írót, akivel a mai fiatalság már végtelenül szenved. Gyerekmesének másrészt azonban száraz, korántsem mesés, csupán Kakas Márton figurája lehet az, aki a Jókainak szánt beszólogatásaival megszerezheti magának a gyerekek szeretetét. A hetedikes korosztálynak (mikor kötelező Jókait olvasni) viszont már eléggé bugyuta.

Az életesemények leginkább döntő pillanatai helyet kaptak a kötetben, de felfoghatatlan számomra, hogy lehetett például kihagyni, s még csak meg sem említeni A kőszívű ember fiait, vagy épp más, köznyelvben sokkal inkább forgó Jókai-művet, s beletenni olyat, amit bár a Jókai-rajongók ismernek, de a fiatalok többsége számára bizony semmit nem mondanak...

A ​fiú, aki mindent el akart mesélni egy gyermeki, színes és remekül megalkotott képi világgal ábrázolt Jókai-életrajz, ami bevezetésként megfelelő lehet egy, az író iránt érdeklődő gyerek és fiatal számára. Egy emészthető formában tálalt életút, ami által egy "rettentő régen" élt klasszikus írót ismerhetnek meg a mai gyerekek. 

Véleményem szerint a kötet legnagyobb erőssége a képi világ. A Takács Viktória által életre keltett Jókai fiatal és idős formája, a március 15-i események, az 1800-as évekbeli Magyarország atmoszférája mind remekül ábrázolt - szerettem nézegetni és forgatni a könyvet.

Fiataloknak szánt rövid, egyszerű és érthető életrajznak szintén megfelel a kötet, de én sokkal többet vártam tőle. Talán túlságosan is nagy elvárásaim voltak ezzel a mesekönyvvel kapcsolatban, s azért is csalódtam benne... Biztos vagyok benne, hogy a személyes kedvencek említésének hiánya is közrejátszott ebben, de ha elvonatkoztatok ezektől, s kívülről szemlélem, akkor elmondhatom, hogy bár korrekt könyvecske, de korántsem tökéletes.