Az írónő oldalát követve olvastam, hogy a kötetet a képzeletbeli barátok, barátságok közé is sorolták, mint segítőkönyv, s többen gondolták úgy olvasás közben, hogy ez egy képzeletbeli barátságról szóló mesekönyv. Bevallom, számomra ez nagyon meglepő volt, hisz a mókust a szülők is látják fizikai valójában, ami mind a szövegben, mind a képi világban ábrázolva megjelenik, ezért nekem meg sem fordult a fejemben, hogy Móka talán nem is létezik. Természetesen azt én magam is aláírom, hogy a kötetben ábrázolt kommunikáció nyilván az író képzeletének szüleménye, mert sajnos az ember és az állat nem egy nyelvet beszél, no, de akkor meséink 90%-át "kukázhatnánk", hisz a képzelet szárnyán repítik az olvasót, amire bizony gyermeknek és felnőttnek egyaránt szüksége van. Ki ne akarna hinni a tündérek létezésében vagy épp jelenleg abban, hogy ez a kisfiú és ez a mókus igenis megértik egymást? 

A kötet egyébként több valósághű történetet tartalmaz, mely cselekvéseket a gyerekek napi szinten, vagy bizonyos alkalmakkor űzik; emellett megjelennek benne olyan kalandok, akiket a szerencsésebbek talán átélhetnek életük során - mint például a papagájmentés -; s természetesen repülhetünk a fantázia szelének szárnyán is, mikor a roller elhagyja a földet a kisfiúval.