Sophie Schoenwald állatkerti történetei folytatódnak! Az Álmodik az állatkert és a Sokasodik az állatkert után megérkezett a Jelmezbál ​az állatkertben, mely egy picinyke farsangi hangulatot teremt olvasója otthonában. Menta Márton legújabb kalandja bizton nem okoz majd csalódást a könyvsorozat rajongóinak, hisz jelen történet az előzőekhez hasonlóan kalandos, bűbájos és humorban gazdag. Talán az eddigi történetek közül ezt emelném ki kedvencemként, bár az is bizonyos, hogy évről-évre az a kötet válik a kedvencemmé és pipálja le a tavalyi évit, ami épp a legfrissebb, s a legújabb a sorban... ^^

Főhősünk Menta Márton és az állatkert igazgatója, dr. Száy Lehel ebben a kötetben is ugyanúgy kezdik a napot, mint eddig - együtt, a napi teendőket megbeszélve. Ám egyszer csak kintről hatalmas hangzavar hallatszik, ami a szokásos reggeli sertepertélésnél jóóóóval nagyobb. 

Az állatkert lakói úgy döntöttek, farsangi mulatságot rendeznek, s különös gúnyát öltenek. A csattanó, s főhősünk feladata pedig nem más, minthogy kitalálja, melyik állat minek öltözött. No, de nem ám úgy, hogy esetleg az elefánt zsiráfnak, a majom kígyónak, a pingvin fókának... Neeeem, dehogyis! Mit kapunk, ha összeolvasztjuk ezeket az állatokat???

Zümifántot, flaminót, zsirefántot, tapuszkárt, pillevért, zebranyuszt, lábaskígyót, bocéroszt, tiroszlánt és a sort még végtelenségig folytathatnám...

Jelen kötet esetében amit még ki kell emelnem, az a remek fordítás, ami nélkül nem lenne ilyen szórakoztató a mese. A rendkívül kreatív állatnevek és összeolvasztások, a sok-sok humoros szókapcsolat sokat ad a történethez, s látszik, hogy kellő gonddal és körültekintéssel készült.

A kötetbe sajnos egy helyesírási hiba is csúszott, ami úgy láttam, hogy egy olvasónál kiverte a biztosítékot. Ezt fontosnak tartom megemlíteni, mert bár tényleg malőr volt a papagájt "papagálynak" írni, s ezt lektorálásnál nem észrevenni, mégis úgy gondolom, hogy emberek vagyunk, s csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. Természetesen azzal is egyetértek a nehezményezőkkel, hogy a könyvek brutálisan drágulnak, s nem szabadna efféléknek előfordulni, de azt is hozzátenném, hogy engem egyáltalán nem akasztott meg olvasás közben a hiba, olyannyira magával ragadott a történet, s azt hiszem, ez jelen esetben fontosabb, minthogy piszkálódjak egyetlen elíráson.