A tradicionális japán művészet - avagy papírhajtogatás - napja Japánban november 11-e, ám nemzetközileg más dátumokkal ütközött, ebből kifolyólag a világnap dátumát október 24-ben határozták meg, ami Lillian Oppenheimer születésnapja is egyben, aki az USA-ban az első origami szövetséget alapította. A hölgy a Brit Origami Szövetségnek is alapító tagja volt és felismerte, milyen nagyszerű lehetőségi is rejlik egy darab papírban, s az egész világ érdemes arra, hogy lássa a japánok csodálatos művészetét.

Október 24. és november 11. között számos helyen a világban tartanak origami napokat. 

Eme művészeti ág több száz évvel ezelőtt indult el, hogy meghódítsa a világot, azonban néhány korai dokumentum szerint már időszámításunk előtt, az első évezred elején is origamiztak. Az első, tradicionális formák összegyűjtése Kan no Mado nevéhez fűződik, aki 1845-ben gyűjtötte össze a legnépszerűbb mintákat, amik közül még ma is számos alakot használunk.

A technika a 6. században került Japánba egy buddhista szerzetes által, míg Magyarországon először 1935-ben jelent meg...

Az origami rengeteg mindenre használható. Nem csupán egy összpontosítást és precizitást igénylő hobbi, de remek díszítő eszköz és fejlesztési tananyag is. Bár a látszat néha csal, s több minta könnyen elkészíthetőnek tűnik, ha nem vagyunk maximálisan precízek, a végső forma sem lesz maradéktalanul szép és formás...

A kislány 1943-ban született, s mindössze két éves volt, mikor 1945. augusztus 6-án az amerikaiak ledobták az atombombát Hiroshimára.

A kislány és családja két kilométerre lakott a robbanás epicentrumától, s csodával határos módon túlélte a robbanást. Bár látszólag a lány sértetlen volt és normális életet élt, 1955-ben élete gyökeres fordulatot vett... Sadako sportolt, s egy versenyt követően rosszul lett, szédült, majd összeesett. Eleinte csupán a sport kemény edzéseinek hatását látták a rosszullétben, de a panaszok egyre gyakoribbá váltak. Egy nap elesett az iskolában és nem bírt felkelni, ezért a társai a Vöröskereszt kórházába vitték, ahol leukémiát állapítottak meg nála.

A leukémiát akkoriban az atombomba betegségeként tartották számon, amibe minden érintett belehalt. Sadako ugyan vissza akart térni az iskolába, de a betegsége sajnos ezt nem tette ezt lehetővé, s a kislány minden nap sírt a kórházban.

 

A legenda hatására Sadakoban felébredt a remény, s nekifogott a hajtogatásnak. Mivel sokszor nem volt papír, Sadako mindenből hajtogatott, amiből lehetett - pl. képeslapokból és gyógyszeres dobozokból. Mikor az 500. daru is készen lett, a kislány egy picit jobban érezte magát, ezért az orvosok hazaengedték a kórházból, de nem sokkal később ismét legyengült és vissza kellett térnie.

Halálának híre mindenkit megrázott. Osztálytársai Sadako emlékére összefogtak és meghajtogatták a hiányzó darukat, ám a történet pontossága itt már homályba vész. Egyes források szerint a kislányt mind az 1000 elkészült daruval együtt temették el, a Hiroshimai Emlékmúzeumban hirdetett kiírás alapján azonban a daruk csak 1955 augusztusára készültek el, így a kislány mellett a sírban csupán az általa meghajtogatott daruk nyugszanak.

/"Ez a mi kilátásunk. Ez a mi imánk. Legyen béke a világban."

Ma, számos országból érkezik hajtogatott daru az emlékműhöz, különböző békeüzenetekkel. A legutóbbi becslések szerint évente 9 tonna origamidaru érkezik Hiroshima városába, melyek kiállításra kerülnek, emlékeztetőül a világ számára...