A Sportszelfi /Avagy a sportolás művészete/ c. kötetre a Pagony kiadó egyik posztjában figyeltem fel. A több neves, kortárs magyar szerző által írt kötet a Móra kiadó gondozásában jelent meg és számos sporttal kapcsolatos versikét és mesét tartalmaz. 

Noha én magam nem vagyok nagy sportember (tornázni és szobabiciklizni szeretek), Békés humorral teli verse, no meg a könyvekben szinte soha viszont nem látott nevem azonnal meggyőztek arról, hogy olvasnom kell a kötetet, melybe ABC-sorrendbe szedve az alábbi kortársok írtak: Acsai Roland, Balázs Imre József, Békés Márta, Dávid Ádám, Demény Péter, Dragomán György, Gáti István, Grecsó Krisztián, Hevesi Judit, Jász Attila, Kiss Judit Ágnes, Kiss Ottó, Lackfi János, Miklya Zsolt, Molnár Krisztina Rita, Szabó T. Anna, Vörös István.

Még mielőtt bárki azt hinné, hogy a kötet alapvetően rossz lett, aminek egyetlen erőssége az illusztráció, azokat gyorsan meg is nyugtatom, hogy ez koránt sincs így... Mindazonáltal azonban, mivel a kötet több író - költő írását is tartalmazza, elkerülhetetlenül is abba a kategóriába esik, amire azt mondjuk, hogy bizony "változó minőségű"...

Sajnos ezek mellett, a kötet több rossz, egyáltalán nem rímelő, avagy éppen se füle-se farka írás nyugvóhelye is, amik sajnos valóban rontják az összképet... 

Békés Dzsúdója, avagy a kosárlabdáról, bringáról szóló versek mind-mind kiemelkednek a többiek közül, ám az én szívemnek legkedvesebb írások minden kétséget kizáróan a japán sportokhoz köthetők. 

Óriási csalódás volt számomra Miklya Zsolt Teniszdal c. verse, melynek nevezetesen Dalma a hősnője - ami végett a legjobban vártam a kötetet. A versben előkerült a hőn gyűlölt "Delma" asszociáció, amire én magam kiskorom óta rendkívül pipa vagyok és mindig ki is kértem magamnak, hogy ne illessenek a vaj nevével... A rímekkel nem lett volna gond és a vers is aranyos, de ez az egész Delma-őrület, szépen hazavágta számomra a várva várt alkotást... #sosad 

Mint ahogy fentebb már írtam, a versek mellett mesék, rövidebb, összefüggő szövegek is kerültek a válogatásba, melyek közül nem mindegyik képes végig fenntartani az érdeklődést. Példának okáért a Galambocska végtelenül hosszú volt, a Téruszonyba kapaszkodva duci lány képe pedig annak ellenére is egy picit negatív töltetű, hogy jelen esetben a két girnyó a puhány, akik nem bírnak lépést tartani a lánnyal. Az írás bár humoros, de előtérbe állítja a vékony és a duci közti különbséget, ami csúfolódáshoz vezethet - és már így is annyi csúfság van a világban... Grecsó vízilabdás találós kérdéseitől a falra másztam, a Korong-dalokban pedig némi kis"koppintást" véltem felfedezni, tekintve, hogy a versikék méltán nagy híres művek kvázi "átiratai" (Odüsszeia, Már nyílnak a völgyben a kerti virágok stb.)...

Hevesi Judit Erő c. versikéjéről, illetve a hozzá készült képről is a gülüszemű sakkos nő jutott eszembe, míg Molnár Krisztina Rita Mire jó egy vívótőr? aranyos kis történet bár, szívet melengető üzenettel, de rossz csomagolásban, ami valahogy félrevitte az egészet...

Mint ahogy fentebb is látszik, a Sportszelfi beltartalmának minősége valóban változó. Ám ez egyáltalán nem baj, hisz nem vagyunk egyformák. Lehetséges, hogy amit én rossznak találtam, az másnak kimagasló alkotás, s amit én egekbe magasztaltam, az másnál elbújhat a sarokban... Éppen ezért is jó egy ilyen válogatás - mert mindenki megtalálhatja benne a maga kedvencét és e mellett még talán bosszankodhat is egy jót egy rím hiányán (már ha épp annyira kényes ezekre, mint jómagam ^^).