Vörös István Loni és a Varázsvár /Titkok a Vértesben/ c. meseregénye a Loni c. könyvsorozat második kötete.
Az első kötet, a Loni és a kísértetek, valamint a folytatás a kiadó útmutatása alapján a 6-10 éves korosztály számára ajánlott. Véleményem szerint a kötet valóban a kisebb korosztály részére ajánlatos, a történet egyszerű bája és a cselekmény kevésbé összetettsége végett. Noha a fülszöveg alapján a kötet önálló olvasmányként is megállja a helyét, a teljes élményhez nem árt az első kötet ismerete sem, amihez sajnos, nekem nem volt szerencsém, ám valóban nem ártana tudni, miként is talált egymásra két főszereplőnk, Loni és Levélke, a kísértet.
A kötetet Kasza Julianna illusztrációi díszítik, akinek egyedi, kissé elvont, sötétebb tónusú képei tökéletesen illenek a történethez.
"A legjobban a könyvtárat szerették meg - ami
azért mindenkinek meglepő volt. De itt a könyvek
egész mások voltak. Öregek és hatalmasok. És
mindegyik egy kicsit élt is."
A Loni és a Varázsvár mondatni egy teljesen hétköznapi, átlagos napon veszi kezdetét, ami már csak azért is furcsa, mert maga a történet korántsem hétköznapi...
A főszereplő kislány, Loni édesanyjával, Ildikóval, édesapjával, Tamással, valamint bátyjával, Petivel él otthonában, ahová egy nap, kora reggel becsönget a szomszéd Juliska néni, aki - mondhatni - jól nyakon csípi Ildikót... Juliska néni panaszt tesz Lonira, aki valószínűleg egész éjszaka seprűn repkedett és eltörte a néni virágcserepeit... A néni a tetőn ragadt rózsaszín mamusszal is bizonyítani tudja teóriáját, melyet Ildikó hevesen próbál tagadni. Juliska néni azonban közli, hogy bár öreg, korántsem egy vén bolond, ezért Ildikó legyen kedves megfegyelmezni a lányát, aki akkor repked, amikor csak akar, de hagyja békén a virágcserepeit... ^^
Ildikó a veszekedés közben észrevesz az eltört virágcserében kókadó növénykén egy kékeslila színben foszforeszkáló levelet, akiről kiderül, hogy nem más, mint a ház kísértete, Levélke...
Levélke és Loni egy különleges, nem mindennapi bújócskát játszanak - "Bújócska, csak nem tudod!" -, amiben nagyon úgy tűnik, Levélke csalt, tekintve, hogy a lakáson kívül bújt el, s ha az emberek felfedezik, nagy baj lehet belőle...
A kezdeti közjáték után közelebbről is megismerhetjük Levélkét, ezt a kísértetévekben számítva ötszáz éves kísértetet, aki tulajdonképpen még csak öt éves. A kísértetlány kvázi örökbefogadott gyermekként él Ildikó és Tamás lakásában, s létezéséről egyedül Peti nem tud, aki egyszer ugyan meglátta az anyját seprűn repkedni a levegőben, de a félrészeg srác az alkohol hatásának tudta be a különös jelenséget...
Mivel Levélke immár Loniék házában lakik, szülei úgy döntenek, ideje megismerni közelebbről is a családot. A kísértetcsalád egy végtelenül különös meghívót küld Ildikóéknak, akiknek kötelességük elfogadni a tiszteletteljes meghívást. Mivel a meghívó a család egészére vonatkozik, Levélke létezésének tényét Peti előtt is felfedik, aki nem hűl el különösképp a természetfeletti jelenség láttán... Levélke természetesen nagyon örül ennek a hírnek, hiszen titkon több, mint valószínű, szerelmes a vízipólós srácba, majd a család felkerekedik és vonattal utazik Levélke családjához...
A Vértes hegységben megbúvó Kupackő, vagyis a Varázsvár egy különleges szellemvonattal közelíthető meg, s az út már a kezdetek kezdetén érdekes kalandokat tartogat hőseink számára... Mivel Loni és a szülei hatalmas veszedelmet jelentenek a kísértetek számára, akik beengedik a halandókat középkori várukba, a titkos fészekben legalább kétszáz nyüzsgő kísértetet találnak, akik mind-mind azért vannak ott, hogy megbizonyosodjanak afelől, hogy Loni családja megóvja titkos létezésük titkát az emberiség elől...
A történet innenstől kezdve egy nem mindennapi kirándulás részleteibe enged bepillantást, mely igazán különös és érdekes kalandokat tartogat a halandók számára...
"- ...Embergyerek vagyok!
- Levélke, te nem vagy embergyerek!
- Talán nem. De papírom van róla!
- Én viszont - tette hozzá Loni - inkább kísértet szeretnék lenni.
- Szerezzek neked papírt erről?"
A Loni és a Varázsvár bár egy kedves, aranyos történet, itt-ott megcsillogtatott, fergeteges humorral, olyan részeket is tartalmaz, ami - véleményem szerint - nem való egy 6-10 éves korosztálynak... Példának okáért vegyük Peti részegségét, aminek semmi keresnivalója egy ekkora gyerkőcöknek szóló mesekönyvben!
A kötet rendkívül jó minőségű, masszív keménykötés, erős lapokkal, amikkel megint csak az a bajom, hogy úgy csillog rajta a fény, hogy képtelenség egy normális képet készíteni róla... ^^
Amint a kötetet kézbe vesszük és kihajtjuk, egy gyönyörű és részletgazdag térkép tárul a szemünk elé, amit érdemes alaposabban szemügyre venni!!! A valódi települések megváltoztatott nevein rengeteget nevethet a család, bár ezek a humormorzsák leginkább azon felnőttek számára lesz fergeteges, akik ismerik a települések eredeti neveit. Példának okáért van itt Vértesszőlős helyett Vértes-szellős, Szárliget helyett Szőrliget, Százhalombatta helyett Ezerhalomvatta, de a Feketevár, Kopaszkő, Bakonygekkó, Sárosrét, Mamabánya, Bárányszőr Finomító, Sárdobáld megnevezések mellett se menjünk el szó nélkül. ;)
Noha a történet és maga az alapszituáció elég érdekes, valamint egyedi és ötletes megoldásokkal, találmányokkal találkozhatunk a kísértetkastély falai között, mégsem érzem teljesnek az egészet... Az írás érdekes, ahol kell humoros, az író remek kitalált szavakkal dolgozik és kreatív megoldásokat használ, a szereplők valahogy háttérbe szorulnak, felszínesek maradnak és nem ismerhetők meg közelebbről. Hőseink elvannak, sodródnak az árral, de egyiküket sem ismerhetjük meg mélyebben, ami engem zavart. Magát a főhősnőt, Lonit sem ismertem meg nagyon, annak ellenére sem, hogy 120 oldalon át tartottam vele. Vörös István inkább magukra az eseményekre, az apróbb jelenetekre koncentrál, ami bár nem feltétlenül rossz, de nem is a legszerencsésebb, hisz ha egyik szereplővel sem tud az olvasó azonosulni, ott valami nincs rendben.
A jelenetek összessége mindazonáltal rendben van, s nekem kifejezetten tetszett például az étkezéshez felöltött ruha szerepe, mikor minden emberi hősünk egy varázslatos lény külsőjét vette fel, vagy a "múltablak" és az interaktív könyvek varázslata (ami könyvmolyként teljesen természetes, hogy ámulatba ejtett), de ötletes volt a poszméh szerepeltetése is. Mindezekkel azonban éles ellentétben áll pl. Loni engedetlensége és nemtörődömsége, aki a szabályokkal és tilalmakkal ellentétben is az éjszakában repdes, annak ellenére, hogy figyelnie kellene, ne leplezze le a barátját és a családját, ami pont, hogy negatív példát mutat a gyerekeknek, s a már fentebb említett részegséget is hanyagolhatnánk egy gyerekkönyvből, akkor is, ha nem baj, ha látja a gyerek, hogy sokszínű a világ és sokféle típusú ember lakja...
Mindent összevetve azt kell mondjam, hogy a Loni alapötlete bár remek, mégis kiforratlan, s több van ebben a történetben, mint ami eddig papírra került.
A kötetet a humoros kísértetsztorik kedvelőinek ajánlom!
A könyvet köszönöm a Pagony kiadónak!
Értékelés: 4/5 kísértet
Idézetek
"Kopogtak, aztán dörömböltek, végül, hogy érthető legyen, csöngettek."
"- Éjszakánként a maguk lánya röpköd az udvaron? (...)
- Alighanem inkább a varjak."
"- Ildike! - hördült fel Juliska néni. - Igaz, hogy kilencvenéves vagyok, de szemem meg eszem azért van."
"Loni szüleinek ugyanis fejébe szállt a sarki fény, ami Levélkéből sugárzott rájuk."
"Nem állítom, hogy a kísértetek mindent látnak és mindent tudnak, de mindent meglátnak, amit látniuk, és mindent megtudnak, amit tudniuk kell."
"- Nem látom, milyen hatalmas kísértettehetség a lányunk? Mikor tudtam én bármit is elérni ötévesen a szüleimnél? - morogta elégedetten Gorboda úr."
"- ...Ez a kislány is, ez a Levélke, most mi akkor őt örökbe fogadtuk, vagy mi?
- Aranyos kislány, én nem bánnám, de nem hiszem, hogy odaadják a szülei."
""Hámozza meg a lélegzeted a tengeri tehén!""
"- ...És ne lepődjetek meg azon se, de igazából nem vagyunk gazdagok. Persze nem vagyunk szegények se. Ezek a fogalmak csak az emberekre érvényesek. Van gazdag elefánt? Elszegényedett bálna? Legfeljebb a templom egere számít szegénynek az állatok közül, de csak emberi fogalmakkal."
"- ...Egy nappalnyi időre eltűnni a világból, az a legszebb, legpihentetőbb alvás."
"...Levélke is megjelenhet emberek között, de az titok kell maradjon mások előtt, hogy ő kísértet. Kísértetek továbbra sincsenek."
"Hogyan lehet ilyen igazságtalanság, hogy aki nagy, ronda és a szája tele van késéles fogakkal, megehet egy kisebb, aranyosabb, fogatlan szájú lényt. Hogyan lehet ez? Hogyan?"
"Minek van szürke november, enyhe január? Miért van annyi fölösleges nehézség, kényelmetlenség, és minden van annyi baj?"
"A legjobban a könyvtárat szerették meg - ami azért mindenkinek meglepő volt. De itt a könyvek egész mások voltak. Öregek és hatalmasok. És mindegyik egy kicsit élt is."
"Próbáltak minél több mindent megjegyezni ebből a sok titokzatos tudnivalóból. Mert ami az ember fejében van, azt nem lehet elvenni tőle. Ami az ember fejében van, azt alkalomadtán el is mesélheti, tovább is adhatja."
"- Tőle ijedtetek meg annyira? Hogy ti emberek mennyire szeretitek, ha félhettek valakitől! Mit árthat ő nektek?"
"- ...Embergyerek vagyok!
- Levélke, te nem vagy embergyerek!
- Talán nem. De papírom van róla!
- Én viszont - tette hozzá Loni - inkább kísértet szeretnék lenni.
- Szerezzek neked papírt erről?"
"Amíg lesznek ilyenek és olyanok. Ilyenek, akik olyanok akarnak lenni. Olyanok, akik ilyenek. Amíg "boldogan élhet" és "meg nem halhat" bárki. De a mi hőseink, ha tévedésből meg is halnak, hát azután csak még tovább kísértenek."
0 comments