A Halálka és a kísértetbarát egy igazi téli olvasmány, amit érdemes a karácsonyfa előtt, a fotelben üldögélve kézbe venni. Természetesen a kötet Halloween alkalmából is tökéletes lehet, hiszen a főszereplő egy zombi kislány, aki szellemekkel, élőhalottakkal, szúette, molyrágta koponyákkal és különleges kukacokkal tengeti a mindennapjait, ám a téli világnak és a hótól roskadó villának köszönhetően ez a kötet mégiscsak egy téli történetet rejt magában... 

A kislány boldogan éli mindennapjait, a barátaival hócsatázik és a hullaszilveszterre készül, ám a szeme sarkában különös, furcsa foszforeszkáló fényeket lát a ház különböző pontjain, s egy pillanatra mintha egy szellemfiú képe is feltűnne előtte...

Az egész hét valami különleges, baljóslatú érzést hordoz magában, s péntek este, a kényelmes fotelben üldögélve és olvasgatva Halálka hirtelen egy bosszús szellemfiút fedez fel az udvaron, aki majd megfagy a kinti, farkasordító hidegben. 

Halálka segítséget kér a nagypapájától, aki hasznos tanácsokkal látja el unokáját. Elsődleges cél: kideríteni a szellemfiú nevét! Ez az egyetlen mód arra, hogy megóvják őt a feledéstől...

A Halálka és a kísértetbarát a könyvsorozat legerősebb darabja - legalábbis számomra. A történet sokkalta összetettebb és húsba vágóbb, mint elődei, megjelenik benne a múlt és az élet árnyoldala, de még az első szerelem, a romantika bimbózó rügyei is gyökeret eresztenek benne... ❤

A kötet az első számú kedvencemmé vált a könyvsorozatból. Noha Halálka első története, melyben megismerkedünk a kislánnyal rendkívül erős bevezető kötet volt, úgy érzem, Barbara Cantini világa a harmadik kötetre forrt ki teljesen. A második, gyengébb történettel bíró kötet jelenleg a dobogó legalsó fokán áll, s kíváncsian várom, hogy a folytatások le tudják-e majdan taszítani az aranyérmesemet.

A Halálka és a kísértetbarát története - no meg a szereplők (újfent) - pillanatok alatt a szívembe lopta magát. Amúgy is élek-halok a téli, havas történetekért, amit megfűszerez a romantika és a kaland, valamint a tél semmihez sem fogható, egyedi bája, s Halálka legújabb története mindezt maradéktalanul megadta számomra...

A bájos, megkapó történet és a gyönyörű, lélegzetelállító illusztrációk azonnal rabul ejtettek, hogy a halálosan édes rókáról, a cuki egérkéről és a - talán? - megfagyott denevérről, no meg a fergeteges humorról ne is szóljak! ❤

A templomi jelenet vérfagyasztó és hasfalszaggató pillanatai, Halálka el-elrévedő tekintete, a villából való furfangos megszökés mind-mind kedvenccé vált, s hadd említsem még meg, milyen csodálatos illata is van az új kötetnek! Mennyei, szavamra mondom... ^^

A szellemfiú - kinek nevét most nem árulom el - karaktere azonnal a szívembe lopta magát és Halálkát is jól esett elcsavart fejjel, szerelmesnek látni. Ezen a parányi romantikus szálon túl azonban jelen van az írónőtől már oly jól megszokott zseniális humor, valamint az örökké világgá készülő - s végül ténylegesen megszökő - kukac figurája is, aki mellett képtelenség elmenni szó nélkül...