értékelés
frankschwieger
germánmitológia
kolibrikiado
mitológia
Frank Schwieger: Merlin és bandája - Értékelés
Frank Schwieger Merlin és bandája /Lovagkor újratöltve/ c. kötete szeptember elején látott napvilágot piciny hazánkban a Kolibri kiadó jóvoltából.
A Kolibri megbízható gyakorisággal, minden éven ellát minket a legújabb Schwieger-kötetekkel, melyeknek én a Zeusz és bandája óta az egyik legnagyobb rajongója vagyok.
A görög, római és viking/kelta mitológia után megérkezett a kelta/angolszász mitológia, Merlinnel, Arthurral, valamint Trisztán és Izoldával a főszerepben. A kötet a Caesar és bandája részhez hasonlítható leginkább, legalábbis olyan tekintetben, hogy itt bizony földi halandókról, nagy varázslókról és nem mindennapi hősökről, hercegekről és hercegnőkről olvashatunk.
Schwieger úgy tűnik szépen követi az egy istenközpontú és egy halandó központú könyv sorrendjét, ugyanis idei, legújabb darabja, a "Kleopátra és bandája" (mely remélhetőleg a jövő év folyamán érkezik magyarul) az egyiptomi istenek és fáraók világába kalauzolja a rajongót.
A Merlin és bandája - hasonlóan elődeihez - egy fergetegesen zseniális írás, ami a Zeusz és bandája után a második személyes kedvencemmé vált. ❤ A kötetben tizenhét lenyűgöző történetet/mesét/legendát olvashatunk, melyek egy mitológia-rajongó számára bár nem lesznek újdonságok, ám a tálalás végett talán még sokkalta szórakoztatóbbakká válnak, mint egy szárazabb írás.
"Adok egy jó tanácsot: vigyázz a könyvekkel. Nagyon
veszélyesek. Volt szerencsém a saját bőrömön
megtapasztalni. De mindjárt el is mesélem a történetemet,
hogy legalább te ne csinálj magadból bolondot, mint én
annak idején. Jobb, ha soha többet nem is
olvasol lovagokról! Na jó, ezt a könyvet még befejezheted..."
A kötetben ismételten minden olvasó megtalálhatja a maga kedvencét. A Lovagkor újratöltve mesélője nem más, mint maga Merlin, a nagy varázsló, aki kortalansága végett végigvonul szinte az egész köteten és valamilyen módon minden szereplő életének alakulásában szerepet játszik...
Merlin után olvashatunk a varázsló legnagyobb felfedezettjéről, Camelot királyáról, megismerhetjük Nimue-t, a tó úrnőjét, megfürödhetünk a sárkány vérében Siegfried herceggel, olvashatunk az álnok törpéről, Alberich-ről, akinek az élete a Nibelungok aranya volt, de megismerhetjük a legyőzhetetlen, harcos hercegnőt Brünhilde-t is. A Sherwoodi erdő történetének szerelmesei közelebbről megismerhetik Marian és Robin Hood életének egy-egy szeletét, míg a történelem iránt rajongók Jeanne D'Arc és Jean de Metz vérzivataros útját járhatják be. A humorra vágyók megismerhetik Till Eulenspiegel-t és gyerekkori barátnőjét, míg az angolszász romantikus történetek kedvelői olvashatnak a legendás Tell Walterről és Tell Vilmosról. A kötetben helyet kapott a valaha létezett egyik legnagyobb és leggyönyörűbb szerelmi történet (és személyes kedvencem) két főhőse, Trisztán és Izolda is, míg a kötet végén újra jót szórakozhatunk Don Quijote lovag hányattatott, ámde kétségtelenül izgalmas életén.
"De szerencsére a legendák szereplői igazából sose
halnak meg. Ha valaki például Trisztánról meg rólam olvas,
újra életre kelt minket. Mint te most. Szóval, köszi!"
Schwieger kötete humorosan tanítja a célközönséget és a mitológia iránt érdeklődő olvasót egyaránt. A Merlin és bandája pontosan ugyan olyan sziporkázó és lebilincselő kötet, mint három elődje. Olvasó legyen a talpán, aki nem neveti kockásra a hasát a kötet olvasása, böngészése közben!
Az író hűséges társa, azaz illusztrátora, Ramona Wultschner most is maradandót alkotott. Képeiért képtelenség nem rajongani, hisz Scwieger írása mellett a kötet szívét a hölgy gyönyörű munkássága adja. (Nézzétek csak meg a kötet végén található térképet! Ahwwwwwww)
Schwieger újra és újra nagyot és maradandót alkot. Írásai szórakoztatnak, de rengeteg információt, számtalan régi, már-már elfeledett történetet és ezer éve nem használt (ám az alapműveltséghez igencsak fontos) szót is használ. Hála neki, a célközönség rengeteget tanulhat a régi, minőségi legendákról, karakterekről, történelmi személyekről. Mondja valaki azt, hogy a száraz törilecke jobb ennél... Na ugye, hogy nem!!! ;)
Az előző kötetekhez képest, a Merlin és bandája számos plusz információt is tartogat az olvasó számára, hisz a különböző karakterek történetei között Schwieger rengeteg érdekességet rejtett el a középkorról. Megismerhetjük például a középkori vár felépítését, legendás teremtményekről olvashatunk, láthatjuk a nemesek és parasztok élete közötti óriási különbségeket, de mindezek mellett Schwieger tévhiteket oszlat el az iskolarendszerről és a lovagi életbe is mélyebb bepillantást enged.
"- Hát, elég sok hülye felnőtt van.
- Az sajnos igaz - sóhajtott fel. - Mindig volt,
és mindig is lesz belőlük bőven..."
A kötet a lovagok, hercegek és hercegnők iránt komolyan érdeklődőknek, a lovagkori történetek szerelmeseinek maga a mennyország, hisz nem csupán tényeket közöl, de humorosan is tanít, valamint egy teljesen új, érdekes (Schwiegertől már megszokott) szemszögből közelíti meg a kelta és angolszász területek híres legendáinak történetét!
Schwieger-rajongóknak a kötet kihagyhatatlan olvasmány, ám a lovagkor szerelmesei is nyergeljék leggyorsabb paripájukat és irány a könyvesbolt! A Merlin és bandája garantáltan nem fog csalódást okozni!
Értékelés: 5/5 szélmalom
Kedvenc kötet
Idézetek
"Abban szerintem megegyezhetünk, hogy igazi lovagok már nincsenek."
"Összegyűjtöttem neked pár lovagkori történetet. Nemcsak menők, de igazak is. Én magam kértem meg mindenkit, hogy sztorizgasson. Ezért senki nem is mondott mást, mint a meztelen igazságot! (De nyugi, csak az igazság volt meztelen!)"
"Amit a legjobban szeretek csinálni
Beleavatkozni az emberek sorsába, és jó irányba terelni őket, hogy azt tegyék, amit én szeretnék. Sokszor aaaannyi hülyeséget gondoltok és gonoszságot követtek el, hogy kénytelen vagyok közbeavatkozni és helyretenni a dolgokat."
"Úgy tűnt, mindene megvan, ami egy királynak kellhet: nagy vár, teli kincseskamra, hatalmas, termékeny földterületek és szorgalmas parasztok. Egyvalami viszont hiányzott neki: egy feleség."
"...egyetlen formás nemeskisasszonyt vagy hercegnőt nem sikerült az udvarába csábítania. De én nem csodálkozom ezen. Melyik apa akarta volna egy ilyen kegyetlen királyra bízni az ő egyetlen kislányát?"
"Körbeudvarolta - mi mást is tehetett volna egy udvarban? -..."
"- Mit tervezel, Merlin?
- Majd meglátod - vigyorogtam. - Annyit viszont megígérhetek, hogy karácsonyra új királya lesz Britanniának, és Arthur lesz a neve."
"Amit ki nem állhatok
Az idegesítő pikteket, íreket, szászokat, frankokat meg a többieket, akik egyfolytában megtámadják az én szép Britanniámat, kifosztják a parasztokat, és nem hagyják őket békén."
"Mégis mire jó az öldöklés? Az életnél nincs szebb ajándék!"
"A kocsit húzó öszvéreknek meg hiába mondták, hogy sérültet szállítanak, csak nem lettek óvatosabbak."
"- Meghal! - üvöltötte Sir Lucan kétségbeesetten. - Meghal a királyunk!"
A középkor a fejedben:
- bátor lovagok csillogó páncélzatban, lóháton
- várkisasszonyok
- büszke várak
A középkor a valóságban:
- rengeteg nyomorgó és robotoló paraszt
- szegényes viskók
- (lovagok, várkisasszonyok és várak azért voltak, de jóval kevesebb, mint gondolnád)
"...a farönkös dolog előtt nem sokkal felbukkant a várunkban egy ősz szakállú öregember. Sem én, sem a szüleim nem ismertük, de kaptam tőle mézes cukorkát. Nagyon finom volt, és miközben elszopogattam, fura érzésem támadt, mintha történne velem valamit. Talán... De az lehetetlen, nem? Néhány mézes cukorkától?!"
"Persze arról nem szóltam senkinek, hogy Siegfried herceggel van dolguk. Eléggé béna lett volna, nem? "Helló, a királyotok fia vagyok, nem akartok felvenni tanoncnak?" Ennél azért büszkébb voltam."
"Persze nem azt mondom, hogy féltem, vagy ilyesmi, elvégre egyetlen mozdulatomba került volna, hogy bárkit összecsomózzak és felhajítsak egy kőris tetejére."
"Amit a legjobban szeretek csinálni
A gonosz lidérceimet éjjel rátok, beszari emberekre uszítani. Öröm nézni, ahogy bepánikoltok, amikor meglátjátok a házaitoknál ólálkodó, rémálmokat hozó árnyakat!"
"Szóval aranyos volt a szitu, na: mintha csak a kecskére bízták volna a káposztát."
"- Meg akartál ölni - állapította meg Siegfried. - Hülye ötlet volt.
- Hát, az."
"Szóval akkoriban nem csak Izlandon, de jóval messzebb is hallottak már rólam. Vagyis a szépségemről, ami simán verte Kriemhildéét..."
"Csak olyanhoz akartam hozzámenni, aki le tudott győzni párviadalban. Kellett a francnak a töketlen pasi!"
"- Na, egy újabb hullajelölt - morogtam. - Ám legyen."
"Hogy hagyhatta ezt a Jóisten? Hová lett az igazságosság?"
"Little John volt az, egy hatalmas és hihetetlenül erős fiú, akinek bozontos, fekete szakállában akár egy egész madárcsalád fészket verhetett volna."
"Engem egyébként Robin Hoodnak hívtak, bár az igazi nevem Sir Robin of Locksley. Az ilyen sirös ("szőrös", de persze nem úgy!) nevek amúgy azt jelzik, ha valaki nemesi származású."
"...apám pedig próbálta volna felvenni a kesztyűt (bár nem esett le egy sem)..."
"...bejött neki, amit csináltunk. Meg talán én is, de erre nem mertem volna mérget venni."
"- Pokolra veletek! - üvöltötte a parancsnok, és kirántotta a kardját (persze nem panírban)."
"- Nicsak, az akaratos parasztfruska! - kiáltott fel a várnagy."
"- Ő a szűz, akiről a legenda szól - jelentette ki nyomatékosan Jean...
- Nézzetek csak rá! - ... - Milyen piszkos és kócos a haja. Ráadásul szeplős. A tél kellős közepén. Így nem néz ki egy szent se, az hétszentség!"
"Nem mondom, volt önbizalma bőven!"
"Azt azért jobb, ha tudod, hogy iszonyatosan tiszteltük az angol íjászokat... Ha valaha eltalálna téged egy ilyen, ne csodálkozz, ha egyből egy felhőn landolsz, aranyhárfával a kezedben, és csupa angyal vesz körül."
"Nem túl jó dolog a háború."
"- Hát, elég sok hülye felnőtt van.
- Az sajnos igaz - sóhajtott fel. - Mindig volt, és mindig is lesz belőlük bőven..."
"- Az emberek tényleg nagyon ostobák - vigyorgott. - A többség legalábbis. És néha épp egy bolond kell, hogy felhívja rá a figyelmet."
"- Nahát, egy tükör! Honnan szedted?
- Csak egy kis szilánk. Tavaly nyáron találtam az út szélén. Tudom, hogy a csíntevéseiddel szeretsz tükröt tartani az emberek elé, és így legalább neked is van tükröd, amibe belenézhetsz.
- De jó! Így nem fogom elfelejteni, hogy én sem vagyok tökéletes, és nem szalad majd el velem a ló."
"Szerintem neked se nagyon tetszene, ha valaki tükröt tartana eléd, amiben meglátnád a saját balfékségedet. Vagy talán igen?"
"A kedvenc helyem
Minden falu és minden város, ahol laknak tökfilkók. És mivel ostoba emberek mindenhol vannak, mindenhol otthon érzem magam."
Hülyefalva
Bambaháza
Tökfilkó-völgy
Lükelak
"Amit ki nem állhatok
Geszler Hermannt, a helytartónkat. Ő a jani mifelénk. Elég rossz arc, gonosz bűnöző. De mindjárt mesélek róla."
"Pedig a zord külső hatalmas szívet takart. Apámnak soha nem volt egy rossz szava sem, és bárit megtett volna a családjáért."
"- Ez Geszler Hermann - zihálta apám -, a helytartó."
"Amire igazán büszke vagyok
Hogy még a te idődben is nagy szabadságharcosként ünnepelnek. Utcákat neveztek el rólam, meg emlékművek is készültek, és sok okos ember leírta a történetemet. Elég nagy megtiszteltetés ez egy magamfajta alpesi parasztnak, még írni-olvasni nem tudtam!"
"- Apád breton király volt. Riwalinnak hívták..."
"- Szóval a kis Trisztánka ki akar állni ellenem - mondta gúnyosan. - Legyen. Amikor csak tetszik. Remélem, nincs csajod, aki megsirasson, ha sírba teszlek."
"Persze, ahova odacsapott, ott aztán soha többet nem nőtt fű, de erre volt egy egyszerű megoldás: nem kellett odamenni, ahol csapkod."
"- Tantrisz? - kérdezett vissza anyám - Elég szokatlan név.
A srác megvonta a vállát, és eltorzult az arca. Azt hittem, a fájdalomtól. De később kiderült, hogy csak a saját ötletességén húzta fel magát. Hogy nem jutott eszébe jobb, mint a neve szótagjait felcserélni. Mert, ugye, a Trisztánból csinált Trantiszt. Tényleg nem túl kreatív."
"Mondjuk, az egy kicsit idegesítő volt, hogy mindenkinek saját magáról áradozott. De annyira azért nem zavart. A pasik már csak ilyenek."
"- Trisztán viszont az - folytattam. - Még ha akkora is az egója, hogy árnyékot vet a fél világra."
"- Szomjas vagyok - jelentettem ki. - Jólesne egy kis bor. Nem hoznál egyet Brangéne üvegeiből?
- Nemes nedű, mitől elszáll a bú, s jön a derű - rímelt Trisztán..."
"De szerencsére a legendák szereplői igazából sose halnak meg. Ha valaki például Trisztánról meg rólam olvas, újra életre kelt minket. Mint te most. Szóval, köszi!"
"Amit a legjobban szeretek csinálni
A könyvtáramban üldögélni valamelyik lovagos könyvemmel a sok közül. Olvasás közben mindig elképzelem, hogy én is lovag vagyok, és dicső kalandokban van részem."
"Adok egy jó tanácsot: vigyázz a könyvekkel. Nagyon veszélyesek. Volt szerencsém a saját bőrömön megtapasztalni. De mindjárt el is mesélem a történetemet, hogy legalább te ne csinálj magadból bolondot, mint én annak idején. Jobb, ha soha többet nem is olvasol lovagokról! Na jó, ezt a könyvet még befejezheted..."
"Merthogy, ha nincsenek azok a hülye könyvek, valószínűleg teljesen hétköznapi életet éltem volna, és senki sem emlékezne rám. De hatalmas könyvtáram volt, több ezer kötettel, és pedig mindegyiket el is olvastam. Mert imádtam olvasni, főleg a lovagtörténeteket."
"Hidalgo voltam, azaz nemesi származású földbirtokos."
"A könyvekből tudtam, hogy minden valamirevaló lovag a hőstetteit egy szép fiatal nőnek ajánlotta, akibe bele volt habarodva."
"És Dulcineának, vagyis cukikámnak neveztem el, hogy a neve méltó legyen egy igazi hölgyhöz. Kicsit flúgos voltam akkoriban, mi?"
"Közben el is értük az első malmot, ami viszont rá se rántott, hogy egy rettenthetetlen lovag hadonászik az orra előtt. Szép komótosan forgatta a nagy lapátjait - akkor is, amikor az egyiket ledöftem. Simán forgott tovább, és vitt magával engem is. Merthogy ijedtemben elfelejtettem elengedni a lándzsáz, úgyhogy a lapát annál fogva kirántott a nyeregből, és körözött velem egyet."
"...szerencsére Sancho Panza hamar ott termett, és letérdelt mellém, ahogy ott feküdtem, mint egy döglött bogár."
"- ...jobb lett volna, ha rém hallgatsz. Nagyuram, ezek szélmalmok. Szélmalomharcot vívni pedig felesleges."
"A végrendeletemben meghagytam, hogy az unokahúgom a kevéske megmaradt vagyonomat csak akkor apja meg, ha olyan pasashoz megy feleségül, aki nem olvas lovagregényeket. Ezt az ígéretet még kihúztam belőle a halálos ágyamon."
"És jobban teszed, ha te is vigyázol a lovagos könyvekkel. Elég veszélyesek... Szóval olvass inkább valami értelmeset - mondjuk, a tankönyveidet! Különben a végén még úgy jársz, mint én: betörőnek hiszed a postást, sárkánynak a szomszéd macskát, lándzsának a seprűnyelet, csatalónak a biciklit - és megtámadod őket. Inkább bele sem gondolok, hová vezetne mindez..."
0 comments