Swift

Erberling Judit: Vers ​a tengerben - Értékelés



Erberling Judit Vers ​a tengerben c. verseskötete június közepén látott napvilágot a NewLine kiadó gondozásában. 
Juditot néhány évvel ezelőtt ismertem meg a Molyon. Éppen egy rosszabb időszakban voltam, mikor beszélgetésbe elegyedtünk, s aki ismeri az írónőt, annak nem árulok el nagy titkot azzal, ha azt mondom, hogy azonnal megpróbált jókedvre deríteni a maga derűs, vidám személyiségével. :) Bizonytalan léptű, első pesti dolgozóként találkoztam vele személyesen először, amit több másik beszélgetés követett s én nagyon örülök, hogy megismerhettem ezt a csupa szív lányt. :) 

"Aludj most már, kicsi leány,
vár reád az Álomvilág.
Éjszakád, mint orchideán
megpihenő mesevilág."

Vers a tengerben olvasására és értékelésére Judit kért fel, melyet örömmel vállaltam. 

A kötet ötven verset tartalmaz, melyek közül több is a kedvencem lett (Csupán ennyi vagyok, Csillag-csoda, Tovább az úton, Elmúlás, Szép álmokat kicsi leány, Mostanában a reggel, Tavaszi három haiku 1., Születésnapomra, Levél Nagyinak, Halálmadár, Herceg, Te vagy az otthonom, Karácsonyra várva, Tik-tak... tik-tak, Fausttá lennék..., Képzeletben, Kései tél, Tánc, Hamis ragasztás , Éjféli kívánság, Költő vagyok csupán)*. Judit művein érezhető, hogy - mint szinte minden művész - a saját életéből és a családjából, a vele megtörtént eseményekből merített ihletet számos vers esetében, amik ez által még mélyebb tartalmat kaptak, még mélyebb üzenetet hordoznak, s ez által jobban is megérintik az olvasó lelkét.

* A félkövérrel szedett versek a kedvencek közül is kiemelkednek, míg a szívecskével ellátott verscím a szívemnek legkedvesebb alkotást jelöli. 

"Ő segített bízni
újra az életben,
s elhelyezte kincsét
összeforrt szívemben."

A Vers a tengerben egy gondosan összeválogatott, remek műveket tartalmazó kötet lett, amit öröm kézbe venni és lapozgatni. 
Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot azzal, ha azt mondom, a boldog és felszabadító versek, valamint az általam is átélt élethelyzetekről szóló alkotások voltak a kedvenceim. 


A verseskötet a vidám, örömteli hangulatú versek mellett azonban számtalan szomorú, bánatos vers otthona is egyben, melyek jelenlétét többséginek éreztem a felszabadító, vidám alkotásokkal szemben. Mivel alapvetően én magam melankolikus természetű vagyok, ezek a versek álltak tőlem a legtávolabb, hiszen még jobban elszomorítottak, mint ha egy alapvetően állandóan feldobódott személy olvasta volna őket, akinek a lelkére valószínűleg kisebb szomorúságot gyakorolnak ezek a művek. Ezek a mélabús, fájdalommal átitatott versek - amik egyébiránt tökéletesen elérik a kívánt hatást, tehát az írónőt hatalmas hátba veregetés illeti meg - voltak azok, amik kevésbé nyerték el a tetszésemet - innen a fél csillag levonás az ötből. 

Számomra rendkívül fontos továbbá, hogy egy vers rímeljen. A rímtelen versektől ki tudok szaladni a világból, ezért izgatottsággal vegyes kíváncsisággal kezdtem el az olvasást, azonban legnagyobb örömömre, egyáltalán nem kellett csalódnom. :) Néhány más versformába szedett alkotás volt csupán, ami az én ízlésemtől távol állt, melyekben soha nem lelem a rímet - no de, ezeknek a furcsa versformáknak is vannak ám rajongóik, kiknek szintén örömet kell okozni. :D

"De a lelked itt marad.
Mindig velünk leszel,
és tudom, hogy figyelsz majd,
akárhol is leszel.

Közös pillanatokat
már nem vehetik el. 
Mert te a nagypapám vagy,
s mindig az is leszel!"

A mesterien sikerült beltartalomról hadd térjek át egy picit a külcsínre is, ami szintén igencsak mutatós lett. Bizony. Kezdve a gyönyörű, élettel teli, napsugaras borítóval, a kemény kötésen át a masszív lapokig, amik nem hajlanak meg lapozgatás közben, azt kell mondjam, ez a kötet valóban gyönyörű kivitelben látott napvilágot, ám ami igazán fontos, hogy a belbecsre sem lehet panasz! 

"Fájdalom! Honnan jössz?
Miért nem hagysz nyugton?
Pár pillanatra hagyj,
S szemeim lehunyom.

Aztán jöhetsz újra, 
nem bánom, hogyha fáj,
Régen megtanultam,
Ez velem együtt jár."

A verseskötetet elsősorban a versek szerelmeseinek ajánlom, de utánuk tulajdonképpen minden olyan embernek, aki veszített már el nagypapát, esett már át egy fájdalmas búcsúzáson, élvezte már az élet minden egyes percét, szeretett és tudja, milyen szeretve lenni, mosolyogni, vidámnak lenni, és sírni ha kell!  

Kedves Judit!
Hálásan köszönöm a lehetőséget, hogy elolvashattam az első versesköteted, ezt a parányi kis csodát, ami egyaránt ébresztett fel bennem kedves és szomorú emlékeket, ám ami egyben örömet is szerzett! ❤  

Értékelés: 4,5/5 csónak











"Tavasz jő már, szellő susog, 
kis patak is dobog-csobog,
újra születik az élet,
ébredezik a természet."


"Kellemes pillanat
Emléke megmarad.
Örök szerelem e
Kávéház-hangulat."

Ha tetszett, olvasd el ezeket is...

0 comments

Flickr Images