értékelés
gyermekkönyv
időutazás
ifjúsági
pagony
recenzió
Sally Nicholls: Megálljatok, tolvajok! (Az időtükrön át 1.) - Értékelés
Sally Nicholls Megálljatok, tolvajok! c. ifjúsági kötete áprilisban látott napvilágot a Pagony kiadó jóvoltából. Az időtükrön át címet viselő könyvsorozat első kötete a Zseblámpás könyvek kiadói sorozatban jelent meg, melyet a Pagony elsősorban 7 és 10 év közötti gyermekeknek ajánlj önálló olvasásra.
A Megálljatok, tolvajok! az én figyelmemet a gyönyörű borítójával, a fülszövegével valamint magával az időutazás szóval keltette fel...
Aki követ és olvassa a bejegyzéseimet, tudja, mennyire szeretem az időutazós történeteket, melyek a múltba repítenek vissza... Különböző, gyönyörű és lenyűgöző történelmi korokba, melyekbe én magam is elmondhatatlanul vágyom, ám sajnos az időutazás képzeletünk szüleménye és vágyálom maradhat csupán... #iamsosad
A Pagony az utóbbi egy-két évben számos időutazós kötettel jelentkezett, melyekre úgy tűnik, van igénye az olvasóközönségnek, hisz ha senkit sem érdekelne, piciny hazánkban nem láthatnának napvilágot ezek a minőségi kötetek...
Sally Nichols kötete a már olvasni tudó, ifjú alsós korosztályt célozza meg, ám a minőségi kaland kedvelőinek és mindazoknak, akik szeretnének részt venni egy fergeteges kalandban, elmerülni az időutazásban és visszarepülni a képzelet szárnyán - a Megálljatok, tolvajok! feltétlenül ajánlott! :3
"- Állítólag szellem lakik a tükörben."
Suffolk megye, Dalton
Applecot-ház
21. század...
Főhősünk, Alex Pilgrim és testvére, Ruby szeretett Joanna nénikéjüknél töltik a nyarat a varázslatos Applecot-házban, ami ősidők óta, generációkra visszamenően mindig is egy Pilgrim birtokában volt. A gyönyörű udvarház azonban manapság, a 21. században már elképesztően hatalmas egy ember számára, ezért a néni mintegy vendéglátóhelyként működteti azt, ám a költségek évről-évre egyre csak nőnek, míg a ház omladozik... Egyetlen megoldás létezik. Joanna néni nem tehet mást, el kell adnia a házat...
A hír mélyen felkavarja Alexet, aki szeretné megmenteni a nénikéjét és ősei otthonát, de sajnos egy kisfiú nem sokat tehet...
Egy nap, Alex kedvenc bútordarabja előtt áll, egy ősrégi, francia arisztokratáktól vásárolt míves tükör előtt, amiben egyszeriben megváltozik a kép és Alex többé már nem magát és a már oly jól megszokott nappalit látja, hanem egy teljesen idegen kisfiút matrózruhában és egy teljesen más berendezésű hallt...
A kisfiú tudja, hogy senki nem hinné el neki, amit látott és amúgy sem hisz a "Narnia-átjárókban", ezért a titkot megtartja magának...
Azon a nyáron azonban valami egészen különleges történik...
"- Azt hiszem...
- A múltban vagyunk..."
A tükör minduntalan változik és Alex, életre szóló kalandunk kezdetének napján ismét azt a pici matrózruhás fiút látja a tükörben, mint azon a napon, mióta őrzi a "tükör titkát"... Ám ezúttal Ruby is látja azt, amit a testvére, s mikor a két gyerek megérinti a tükröt, az valóban varázslatos átjáróként működve magába szippantja a két gyereket...
Bár Ruby kétségbe esik, Alex valamilyen oknál fogva nem fél az ismeretlentől.
Főhőseink - átzuhanva a tükrön - pontosan a matrózöltözéket viselő kisfiú lábai előtt landolnak, aki nincs egyedül. A kisfiú és a mellette álló lány természetesen halálosan megijed a váratlan látogatók láttán és hangos sikítás keretében megtörténik a "boszorkány", "időutazók", "varázslat" szavak kikiáltása a világba. ^^
Alex és Ruby megnyugtatja a Henry és Dora Pilgrim néven bemutatkozott gyereket, míg egy kis beszélgetést követően kiderül, hogy főhőseink valóban időutaztak a múltba...
Suffolk megye, Dalton
Applecot-ház
1912
Alex és Ruby mintegy száz évet utaztak az időben, s most egy teljesen más Applecot-ház fogadja őket. A gyerekek nem tudják, miért kerültek át a múltba, s mivel a tükör lezárult és ők nem látják Joanna néni nappaliját, abban sem lehetnek biztosak, hogy valaha visszatérhetnek... Alex azonban nem esik kétségbe és a két gyerek néhány napig megtapasztalhatja 1912 világát.
Alex és Ruby rangos eseményre érkeztek... Atherton Pilgrim és Miss Mary Flynn, antropológus hölgy esküvőjére, akik a dzsungelben ismerkedtek meg egymással, s mivel rendszeresen veszekedtek és halálosan élvezték ezeket az összezördüléseket, rájöttek miért is ne házasodnának össze, ha már így alakult... ^^
Atherton Pilgrim pedig nem más, mint az a szenvedélyes gyűjtő, akiről Joanna néni számtalan alkalommal mesélt már a gyerekeknek, s kinek "véletlenül" pontosan aznap, mikor az időutazók megérkeznek kerül a birtokába a Newberry-kupa, ami titokzatos módon eltűnik...
Vajon sikerül a gyerekeknek visszaszerezni ezt az értékes tárgyat? És a tükör visszaengedi őket a saját korukba? A kötetben minden kérdésre választ kaptok... ;)
"- Nincsenek halálos ellenségei, akiket elfelejtett
megemlíteni, ugye, angyalom?
- Nincsenek, hacsak nem számolja
a perui törzsfőnököt..."
"1912-ben mindig történik valami,
ugye? - kérdezte Alex."
A Megálljatok, tolvajok! egy erős sorozatindító és remekbe szabott ifjúsági kötet. A kötet részletesen ismerteti a Pilgrim család életét és vérvonalát, valamint az Applecot-ház történelmét, mely vélhetőleg a későbbi kötetek során is fontos szerepet játszik majd a tükörnek köszönhetően...
Igazi kis lurkóknak való kaland ez és akiket érdekel az időutazás és szeretnének korabeli gyerekekkel együtt kalandozni - a kötet tökéletes választás!
"- ...Vannak olyan dolgok, amik jobb,
ha homályban maradnak."
Mivel a kötet célközönsége elsősorban a 7 és 10 év közötti korosztály, a történet nem tartalmaz végtelenül bonyolult és kesze-kusza szálakat. Noha felnőtt fejjel az összefüggések, a titkok és az események láncolata könnyedén kitalálható, a kezdő olvasók számára pontosan annyi kalandot, titkot és nyomozást tartalmaz a történet, ami megdolgoztatja az agyukat, fenntartja a kíváncsiságot és ötleteléseket indít el...
A kötet nyelvezete egyszerű, míg a karakterek végtelenül humorosak... Felnőtt fejjel számtalanszor hangosan felnevettem a gyermeki gondolatok és a kigondolt, kifundált következtetések és ténymegállapítások olvasása közben, amik a gyerekek nyelvére és képességeire leegyszerűsítve sokszor mulatságosak, ám igen találóak.
A regényben a karakterek mondhatni valóban sziporkáznak. Érdemes megfigyelni a két korból származó emberek élesen eltérő viselkedését, modorát és nyelvezetét, ami sokszor végtelenül humoros szituációkat szül.
A gyerekek nyelvén leírt régi korok varázsa véleményem szerint a kis olvasók számára rendkívül érdekes lehet, hisz számtalan fontos információ birtokába kerülhetnek a múltról, ami pl. egy történelem óra keretein belül is igen hasznossá válhat.
Noha nekem, mint a régi korok szerelmeseinek nem jelentett újdonságot a fürdőszoba vagy éppen a könyvtár berendezésének leírása, vagy egy uzsonna mibenléte, mégis rendkívül élvezetes volt ezekről olvasni - a már fentebb leírt, gyermeki szemen keresztül, ami a humor kiapadhatatlan forrása. ^^
Ruby korabeli ruhába való öltözése, Henry és Dora "szaga", vagy a zsebben tárolt gyufa jelentőségének jelenetei mind-mind hangos nevetésre késztetett és öröm volt látni, hogy bár a 21. századi gyerekeknek fogalmuk sincs róla, mi miért is volt, hogyan is volt, elfogadták a magyarázatot és nem űztek gúnyt belőle. Ebben a könyvben szépen megfért egymás mellett 1912 vidéki bája és a 21. század modernitása - ami nagy szó...
"...ezek az emberek itt járták a világot, elképzeléseik
voltak, mindenfélét felfedeztek, és ez az újdonság erejével
hatott rá... azonban gondolkodott, vajon lehet-e ilyen
életet élni a huszonegyedik században?"
A Megálljatok, tolvajok! egy vérbeli kaland történet. Egy időutazásról szól történet. Egy humoros történet, melyben jól megfér egymás mellett a múlt és a jelen. A kötet tanít, felszabadít, örömet okoz, megnevettet. A szereplők szerethetőek, igazi egyéniségek - főleg a múltbéli Pilgrim-ősök... De nem árt figyelni a biciklin érkező rendőröket, vagy a kissé tökkelütött gazdag ficsúrt sem, akik szintén megdolgoztatják a rekeszizmainkat.
A kötet gyorsan olvasható, s nem csupán azért, mert a kezdő olvasókra szabták - nagyobb betűkkel és térközzel -, de azért is, mert Alex és Ruby kalandja pillanatok alatt magába szippantja az olvasót... És a hőn áhított, boldog befejezés sem marad el, amibe azonban némi szomorúság is vegyül...
Az időutazás sohasem egyszerű... Az időutazók a kaland során ugyanis óhatatlanul különös közelségbe kerülnek emberekkel, új barátokat szereznek, ám a kaland végén el kell őket engedniük. Visszatérve a saját idejükbe, pedig tudják, hogy szembe kell nézniük az elmúlás fájdalmával, az alig néhány órával ezelőtt még élő és lélegző emberi lények "elvesztésével"...
Hagyjuk azonban a szomorúságot! A kötet vége ugyanis meglepivel is szolgál, hisz néhány oldal erejéig beleolvashatunk a sorozat következő kötetébe, ami a Megállj, Karácsony! címet viseli! Remélem, ez azt jelenti, hogy mihamarabb a kezembe foghatom a folytatást - talán már idén Karácsonyra... ;)
A könyvet köszönöm a Pagony kiadónak!
Értékelés: 5/5 tükör
Idézetek
"A tükör a lépcső mellett lógott Joanna néni halljában."
"Aley soha nem hitt azokban a könyvekben, amelyekben a gyerekek felfedeztek valami titkos átjárót vagy egy varázsfát vagy földönkívülieket a kert aljában, és aztán jól megtartották maguknak a titkot. Ha ilyet találnál, nem szeretnéd mindenkinek elmesélni?"
"- Inkább egy kastélyt vennék Franciaországban, medencével és saját mozival, meg egy inassal, aki mindent megcsinálna, amit kérek tőle, beleértve a házi feladatomat, és persze egy óriás könyvtárral, mint amilyen Belle-é a Szépség és a szörnyetegben..."
"- Azt akarom, hogy Joanna néninek ne kelljen eladnia a házat - mondta. - Csak ennyit."
"Lejátszottak egy hosszú Monopolyt, ami szokás szerint azzal végződött, hogy Rubyé volt a fél pálya, Alexnek pedig két fonton kívül nem maradt semmije.
- Hogy vehess magadnak egy bögre teát - nagyvonalúskodott Ruby. - Nincs kőből a szívem, megszánom a hajléktalanokat."
"- Azt hiszem...
- A múltban vagyunk..."
"Alex egyszer csak rájött, hogy Dora és Henry valahogy másmilyenek. Nem olyan tiszták. A hajukat mintha több mint egy hete nem mosták volna. Talán tényleg nem. És egy kicsit büdösek is voltak, legalábbis Dora... Olyan szag lengte körül őket, mintha beléjük ivódott volna a piszok... Az egész házat belengte a kosz."
"Az asztalon halomban álltak a könyvek és a papírok, ami a kosztümös filmekben soha nem fordulhatott volna elő..."
"- Atherton! - szólalt meg Mary. - Határtalan örömmel tölt el, hogy megérkeztek a zsugorított emberfejek, csak éppen azt nem értem, miért kell ezeket a dolgokat a szalonban tárolni."
"Mire megérkeztek a tűzoltók - egy igen gyönyörűséges, régimódi piros tűzoltókocsi oldalán kapaszkodva -, sok tennivalójuk már nem akadt; csak felmérték a kárt, cigarettáztak, hörpölték a teát, és falták a süteményt..."
"- Mindenki dohányzik...
- Miért, a jövőben nem? - kérdezte Dora.
- Hát... van, aki igen - felelte Ruby rosszallóan. - De csak az idióták. Nem tudjátok,hogy a dohányzás káros?
- Szerintem nem - mondta Dora kedvesen. - Látjátok, hogy mindenki csinálja, mégsem hal meg tőle senki, nem?"
"- Nincsenek halálos ellenségei, akiket elfelejtett megemlíteni, ugye, angyalom?
- Nincsenek, hacsak nem számolja a perui törzsfőnököt..."
"Olyan felkavaró volt, mintha egy húsz évvel korábbi fényképen nézne valakit."
"1912-ben mindig történik valami, ugye? - kérdezte Alex."
"...a fürdőszobák eléggé hasonlítottak a maiakra, kivéve, hogy a fürdőkád bronz oroszlánlábakon állt, nem volt zuhany, a vécét pedig egy lánccal kellett lehúzni..."
"1912-ben furcsák voltak a ruhák."
"Egyikük sem tudta, pontosan mit takarhat az uzsonna. Alex az Öt kölyök-regényekből képzelte maga elé a parasztok feleségét, akik egészben sült oldalast, házi sütésű kenyeret és almás rétest szolgálnak fel a családjuknak."
"A kocsiszínről kiderült, hogy nagyjából tényleg az, amit a neve takar: egy épület, amit arra terveztek, hogy kocsik parkoljanak benne, tulajdonképpen egy garázs 1912-es módra."
"...ha lennél olyan kedves, és odébb állnál, akkor én is odébbállnék."
"Alex sok bunyós könyvet olvasott. Egyszer még dzsúdóedzésen is volt a barátjával, Oliverrel, de nehezére esett komolyan venni. A fehér pizsamától röhögőgörcsöt kapott."
"- ...És mindenki szavazhat.
- A négerek is? - Dora le volt nyűgözve.
- És a jövőben nem hívjuk őket négereknek, de még feketének sem. Az rassziszta.
- Az micsoda?
- Nem szép szó - magyarázta Ruby. - Úgy kell mondani, hogy afroamerikai.
Dora értetlenül nézett rájuk."
"- Ruby! - kiáltott rá Alex. - Nem mondhatod el az embereknek, hogy mi fog történni velük!"
"- Menő?
- Úgy beszélt, mint maga. Érti, olyan flancosan."
"- Szerencsések vagytok! Ha rablókat üldöz az ember, akkor igazán száguldani kell..."
"Alex azon gondolkodott, vajon 1912-ben feltalálták-e már a KRESZ-t, és kellett-e vizsgázni a vezetéshez. Atherton vezetési stílusából ítélve valószínűleg nem."
"- Az isten szerelmére, vigyázzon arra a tehénre!"
"- Nem hinném, hogy régen a gazdagok dolgoztak. Legalábbis azok, akiknek volt inasuk. A könyvekben mindig járadékból meg ilyenekből élnek."
"...muszáj figyelmeztetnem az öregfiút, nehogy a műtárgyai országjárásra induljanak."
"Végül megérkezett a rendőrség, meglepő módon biciklivel..."
"...ezek az emberek itt járták a világot, elképzeléseik voltak, mindenfélét felfedeztek, és ez az újdonság erejével hatott rá... azonban gondolkodott, vajon lehet-e ilyen életet élni a huszonegyedik században?"
"- Senki nem táncol a saját esküvőjén!"
"- Állítólag szellem lakik a tükörben."
"- ...Vannak olyan dolgok, amik jobb, ha homályban maradnak."
"- Szerinted mennyi ideig voltunk el? - ült fel Ruby. - Szerinted a tükör Narnia-időben működik? Mert szerintem igen. Különben hemzsegne a ház a rendőröktől meg a filmesektől, itt zokognának a szüleink, meg minden, nem? Megnézzük? "Joanna néni! Megjöttünk! Lefújhatod a temetést!""
"Alex a fényképre bámult. Hihetetlen volt belegondolni, hogy ez a fiatalember csupán tegnap azt mondta, "hohó!", és a zöld fák alatt megcsókolta szívszerelmét.
A férfi a képen teljesen más időbe tatozott."
"A szürke flanelöltönyös fiatalember mindössze három évig élt azután, hogy találkoztak vele. Furcsa, kijózanító gondolat volt."
"- A szíve fájdalmába halt bele..."
"Mindig is furcsa történetek keringtek a tükörről. Valami boszorkányról talán? Vagy valami francia grófnőről? Az gondolná az ember, hogy az ilyen történetek félelmetesek, de Joanna néni soha nem félt a tükörtől, még gyerekkorában sem."
"Túl öreg volt már, hogy tündérmeséken törje a fejét."
0 comments