Sally Nicholls Megálljatok, ​tolvajok! c. ifjúsági kötete áprilisban látott napvilágot a Pagony kiadó jóvoltából. Az időtükrön át címet viselő könyvsorozat első kötete a Zseblámpás könyvek kiadói sorozatban jelent meg, melyet a Pagony elsősorban 7 és 10 év közötti gyermekeknek ajánlj önálló olvasásra. 

Aki követ és olvassa a bejegyzéseimet, tudja, mennyire szeretem az időutazós történeteket, melyek a múltba repítenek vissza... Különböző, gyönyörű és lenyűgöző történelmi korokba, melyekbe én magam is elmondhatatlanul vágyom, ám sajnos az időutazás képzeletünk szüleménye és vágyálom maradhat csupán... #iamsosad

A Pagony az utóbbi egy-két évben számos időutazós kötettel jelentkezett, melyekre úgy tűnik, van igénye az olvasóközönségnek, hisz ha senkit sem érdekelne, piciny hazánkban nem láthatnának napvilágot ezek a minőségi kötetek... 

Főhősünk, Alex Pilgrim és testvére, Ruby szeretett Joanna nénikéjüknél töltik a nyarat a varázslatos Applecot-házban, ami ősidők óta, generációkra visszamenően mindig is egy Pilgrim birtokában volt. A gyönyörű udvarház azonban manapság, a 21. században már elképesztően hatalmas egy ember számára, ezért a néni mintegy vendéglátóhelyként működteti azt, ám a költségek évről-évre egyre csak nőnek, míg a ház omladozik... Egyetlen megoldás létezik. Joanna néni nem tehet mást, el kell adnia a házat...

A gyerekek nyelvén leírt régi korok varázsa véleményem szerint a kis olvasók számára rendkívül érdekes lehet, hisz számtalan fontos információ birtokába kerülhetnek a múltról, ami pl. egy történelem óra keretein belül is igen hasznossá válhat. 

Ruby korabeli ruhába való öltözése, Henry és Dora "szaga", vagy a zsebben tárolt gyufa jelentőségének jelenetei mind-mind hangos nevetésre késztetett és öröm volt látni, hogy bár a 21. századi gyerekeknek fogalmuk sincs róla, mi miért is volt, hogyan is volt, elfogadták a magyarázatot és nem űztek gúnyt belőle. Ebben a könyvben szépen megfért egymás mellett 1912 vidéki bája és a 21. század modernitása - ami nagy szó... 

A kötet gyorsan olvasható, s nem csupán azért, mert a kezdő olvasókra szabták - nagyobb betűkkel és térközzel -, de azért is, mert Alex és Ruby kalandja pillanatok alatt magába szippantja az olvasót... És a hőn áhított, boldog befejezés sem marad el, amibe azonban némi szomorúság is vegyül...

Bendl Vera Mihályi ​Csongor és az időgyurma c. kötete pontosan egy hónapja jelent meg a Pagony gondozásában. A borító és a fülszöveg rögtön felkeltette a figyelmem, s miután Mészöly Ági időutazós kalandregényébe teljesen beleszerettem, ki voltam éhezve további időutazással kapcsolatos történetekre... Így került a kezembe Mihályi Csongor és barátainak kalandos története, mely egy általános iskolától megszokott, kinek unalmas, kinek izgalmakat rejtő tanórán kezdődik, ám elrepít egészen Párizsig... 

Főszereplőnk Mihályi Csongor, egy kilenc éves, korántsem átlagos általános iskolás srác, kinek kedvence a vaníliás rizstej, szivacsként szívja magába az információkat, érdeklik a bolygók, a dínók, és az intelligenciája átlagon felüli... Legjobb barátja Miklósi Miklós, azaz Duplamik, a zombikért rajongó örökmozgó srác, aki olyan sebesen fut, hogy "ésszel fel sem fogható". Az izgalmas cselekmény egy technikaórai feladat következményeként bontakozik ki, mikor is Ender bá, a technikatanár só-liszt gyurma készítés közben az orra alatt motyogja el az időgyurma készítésének mikéntjét, ám erre csupán a mindig szemfüles Csongi figyel fel... Csongor úgy dönt, elkészíti az időgyurmát, annak ellenére, hogy Ender bá kifejezetten helyteleníti egy ilyesféle veszélyes tárgy használatát... Az összeállítás azonban korántsem olyan egyszerű, mint amilyennek Csongi először gondolta, így kénytelen belevonni a kalandba a fekete hajzuhataggal megáldott Fehér Lénát is, akit Duplamik nagyon szívesen hívna barátjának. :) Az időgyurma elkészül, ám a srácok még nem döntötték el, mikor és hová menjenek az idő- és a tér meghajlítását követően. A kezdőlöketet az osztály mondhatni rosszfiúja, Gyupa adja meg számukra, aki azzal cukkolja Duplamiket, hogy a családja soha sem viszi el nyaralni, mert szegények... Főhőseinknek nincs más választásuk, hazudniuk kell, így azt mondják, hogy mindhárman együtt voltak Párizsban, az Eiffel-toronynál, amit közös szelfivel is bizonyítani tudnak. Csongi, Duplamik és Léna a szünetben tehát kénytelen bevetni a gyurmát, és bízni abban, hogy eljutnak Párizsba, ahol Ender bá zsebre tett telefonjának segítségével küldetésre indulnak: szelfit kell készíteniük, hogy megleckéztessék a nagyképű Gyupát... 

Bendl Vera története egy lebilincselő, izgalmas kaland, mely sokkal többet rejt magában, mint az elsőre gondolnánk... 
A figyelmes és sokat tapasztalt olvasó számára ez már az első oldalakon feltűnik. Nem csupán egy varázslatos utazás Párizsba, de egy izgalmas és nem mindennapi módja belső értékeink felfedezésének is...
Főszereplőnk, Csongi és Duplamik nem mindennapi gyerekek, akik ezen őrült kaland során, a hozzájuk Párizsban csatlakozó, afrikai származású Nina segítségével megtanulják szeretni és elfogadni önmagukat.
Az apróbb jelekből szépen kikövetkeztethető, mi rejlik Csongi és Duplamik viselkedésének hátterében, bár lehetséges, hogy szociálpedagógusi végzettségem és gyermekvédelmi  ismereteim megkönnyítették az információmorzsák összerakását...
A két srác mellett Léna és Nina képviseli az átlagos gyermekeket, akik nem küzdenek olyan mélyen gyökerező problémákkal, mint társaik, ám a történet elengedhetetlen részét képezik, hiszen ők azok, akik megpróbálják felnyitni a fiúk szemét arra a tényre, hogy nincs velük semmi baj...

Nem vagyunk egyformák, mindnyájan egy picit mások vagyunk és ez adja az élet szépségét. Ám ezt elfogadni - főleg gyermekkorban - iszonyú nehéz, így ez a kötet kiváló segítséget nyújthat nem csupán az átlagos gyermekek, de a sajátos nevelési igényű gyermekek számára is, akik semmivel sem kevesebbek és éppen annyira szerethetőek, mint társaik... 

A Notre-Dame megtekintése, a Diadalív galambdúcában átélt kalandok, Párizs madártávlatból történő bebarangolása és egy őrültnek tűnő, ámde zseniális drótozó kifakadásának hála ez a négy gyermek nem csupán életre szóló barátságot köt, de felfedezik rejtett értékeiket, kimondják az eddig visszafogott, mélyen eltemetett gondolataikat, problémáikat és bátran szembenéznek az előttük álló nagybetűs élettel...

Természetesen, ahogy az várható, az időgyurma használata egyáltalán nem olyan egyszerű, mint azt a gyerekek hitték, és az ezernyi átélt kaland mellett bizony jócskán akadnak hátráltató tényezők is, ám a gyerekek bátran szembenéznek a veszéllyel még a legutolsó pillanatban is, amikor versenyt kell futniuk az idővel... 


Ahogy kinyitottam a könyvet és elkezdtem olvasni, a fejezetek alatt található apró, pár soros összefoglalókról Verne regényei jutottak eszembe. Szeretem ezt a formát, ami akár szavakban, akár egy-két mondatban összefoglalja az adott fejezet tartalmát és tökéletesen felkelti az olvasó figyelmét. Nem árul el részleteket, de elrejt titkokat és olvasásra ösztönöz.

Bendl Vera neve eddig ismeretlen volt számomra és ugyan ez a legelső kötet, melyet az írónőtől olvasok, ám korántsem az utolsó... Az írónő kilóra megvett magának zseniális humorával és gördülékeny írásmódjával. 

A kötetet Remsey Dávid gyönyörű illusztrációi teszik teljessé, melyek tökéletesen kiegészítik és megelevenítik a történetet.


A Mihályi Csongor és az időgyurma egy kellemes meglepetés volt számomra, hiszen mindamellett, hogy egy őrült és fantáziadús kaland, egy sokkal mélyebb, ezernyi pozitív, követendő és megfontolandó gondolatot is tartalmaz. A humoron és az ötletességen túl a kötet a gyermekek szókincsfejlesztésének bővítésére is kiválóan alkalmas, hiszen korántsem egy átlagos mesével van dolgunk, éppen ezért szívből ajánlom minden gyermek és szülő számára Csongiék történetét! 

A recenziós példányt köszönöm a Pagony kiadónak!

Értékelés: 5/5 galamb

Illusztrációk: 5/5 galamb