Történetünk főhőse, Levendula a szüleivel és a nagypapájával él, akik az Ezer apróság nevű bolt tulajdonosai. Míg a kislány szülei napközben dolgoznak, addig Papó általában egy széken pihen és beszélget az üzletbe tévedő vásárlókkal. 

Papó egy nap elviszi kisunokáját a parkba, s míg a nagypapa pihen és újságot olvas, addig a kislány homokozik és a társaival játszik. Levendula a parkban találkozik egy bűbájos kiscicával, aki azonnal rabul ejti a kislány szívét. Miközben Levendula és a kiscica - aki varázscicusként mutatkozik be - összebarátkozik, addig fiatal suhancok meglovasítják Papó botját, aki már képtelen a nélkül közlekedni... 

Nem sok mesében találkozom a "papó" megnevezéssel... A nagypapára mindig nagypapaként, nagyapaként vagy nagyapóként hivatkoznak, így sűrű pislogással  nyugtáztam a "meglepetést", hogy a kötetben végre egy "papóval" találkozhattam, majd a kezdeti "sokkot" követően kitörő lelkesedéssel vetettem rá magam a történetre. 

Maga a "papó" szó, azért is jelentett oly sokat a számomra, mert én magam is papónak szólítottam a nagypapámat. Számomra mindig is papó volt papó, s bár származásom helyén rendkívül sok szép névvel illették a nagyapákat, erre a vidékre költözve ezek a szavak elmaradoztak, és a nagyapa csupán nagyapa lett... 

A mesében ugyan jelen van a varázslat, mégis, annyi minden mást is rejt magában. Benne van a nagyszülő-unoka közti szoros kapcsolat, az állatok szeretete, a kortársakkal való játék öröme, de megjelenik benne a tévedés, a csíny és a mások ellen elkövetett bűn szomorú ténye is...