fantasy
grandmasterofdemoniccultivation
jiangcheng
jiangwanyin
jinling
kína
lanzhan
modaozushi
moxiangtongxiu
weiwuxian
Mo Xiang Tong Xiu: A démoni kultiváció nagymestere 5. (Extra) - Értékelés
Mo Xiang Tong Xiu A démoni kultiváció nagymestere c. regényfolyamának ötödik, extra kötete április közepén látott napvilágot piciny hazánkban - hosszú várakozást követően. Mivel a történet engem a tavalyi év folyamán menthetetlenül rabul ejtett, az extra kötetet még tavaly év végén, decemberben olvastam el angol nyelven, így nem bántam, illetve nem érintett olyan érzékenyen a magyar kötet csúszása, mint ha nem olvastam volna. A negyedik kötetben főhőseink történetének fő szála lezárult, és az extra kötet az ellenfélen való felülkerekedés utáni időkbe enged bepillantást, valamint egy-egy rövid történet elejéig vissza-vissza tekinthetünk a múltba is... A kötetben nyolc rövid novella olvasható, melyek tulajdonképpen a történet igazi szerelmeseinek íródtak. ❤
Mivel az extra kötet tartalmát már decemberben értékeltem, ebben a bejegyzésemben erre már nem térek ki. Akit érdekel és még nem olvasta, a történetekről szóló véleményemet megtekintheti az alábbi linken, s ebben a bejegyzésben csupán a magyar kiadást szeretném pár szóval illetni...
"A fűben száznál is több kövér kis hógolyó
feküdt összegömbölyödve."
Amikor a kötetet kezembe vettem, ismét hatalmas öröm és boldogság lett úrrá rajtam, hisz így végre már a teljes könyvsorozat a polcomat díszíti. :3 A borító - és a különleges belső borító is, amit kaptunk - lélegzetelállítóan szép - a sorozat többi darabjához hasonlóan, ám az első belelapozáskor és pár sor olvasása után egy picit megijedtem, és a félelmeim olvasás közben sajnos be is igazolódtak...
A novellák egy része erős szexuális tartalommal bír, melyet magyar nyelvre rendkívül gusztustalan módon sikerült lefordítani...
Sajnos a fordító és/vagy a kiadó nem vette figyelembe a szaklektor, valamint a rajongók kérését, mint példának okáért, hogy mellőzzék, a negyedik kötetben is felbukkant, ám itt már hihetetlenül sokat használt, förtelmes "húsrúd" szót, ami Lan Zhan férfiasságára utal... Ez, valamint az olyan kifejezések használata közben, mint "megrakni", "megcsinál", "meglőtte" teljesen elvész a két főhős igaz szerelmének varázsa, hisz ezeknek a szavaknak, kifejezéseknek a használata leginkább pornókönyvbe illő... Fogalmam sincs, hogy a kínai eredetiben az írónő milyen szavakat használt, de magyar nyelvre átültetve ezek a részek rendkívül fertelmesek és visszataszítóak lettek és olvasás közben sajnos több alkalommal le kellett tennem a könyvet, mert elég volt...
Ismételten hiányoltam a korhű szavak jelenlétét, melyeket megint csak modernebb szavakra cseréltek, hovatovább a "dugás/kefélés" az én szótáramban teljesen mást jelent, mint ami ebben a történetben, a két főhősünk között történik...
Lan Zhan és Wei Wuxian noha elég intenzív szexuális életet él, kapcsolatuk igaz szerelem, s szeretkezéseik mélyek, rendkívül sokat jelentenek számukra, összeköti nem csupán a testüket, de a lelküket is - és nem szimplán kefélnek... De ez legyen csak az én romantikus, érzékenyebb lelkem rigolyája...
Ellenben szívesen küldenék a kiadónak egy igazi "húsrudat", hogy lássák a férfiasság avagy a férfiak legnemesebb testrésze egyáltalán nem hasonlít egy efféléhez és igencsak elgondolkodtam, hogy a fordító - tekintve, hogy férfi - vajon mit gondolt fordítás közben és miért ezt a szót használta??? Nem szeretném leírni azt a durva, ámde érdekes kérdést, ami még megfogalmazódott bennem, de könyörgöm!!! Létezik fordítói szabadság és a mi gyönyörű magyar nyelvünkben számtalan más kifejezés létezik, amit használhattak volna, ha csak egy picit is megerőltetik magukat és szeretnének a rajongók kedvében járni... Ez nem az írónő (már feltéve, ha az eredeti kínai szöveg is húsrudat tartalmaz...) ellen elkövetett csalárdság lett volna, hanem a mi ékes magyar nyelvünk példátlan kiaknázása...
Az alábbi mondatoknál szaladt fel a szemöldököm, de igen magasra...
"Mégis mit gondolsz? Megcsinál!"
"Ha meg akarsz dugni, hát dugj meg..."
"- Hallgattass el, és dugj meg, ahogy akarsz. Egy hangot sem fogok kiadni, még ha halálra kefélsz is..."
És azt már ne is említsem, hogy Wei Wuxian ismét az új Joey Tribbiani lett...
"- Négy napja jöttünk haza, és azóta már
négy kádat tettünk tönkre.
...
- Az utolsó nem miattam tört el.
...
- Az én hibám volt.
...
- Igen, és az azelőttit sem én törtem szét. Legyünk őszinték:
minden egyes alkalommal te tetted tönkre a
kádakat. Mintha az első közös fürdésünk óta képtelen
lennél leszokni a dologról."
A szexuális tartalmú novellák fordítása tehát véleményem szerint kritikán aluli lett, ám a kötetben található többi novella fordítására nincs panaszom (hacsak nem annyi, hogy hogy lett a lényből "a lány árnyéka"... Ez igencsak feltűnő hiba volt, mert sehol egy lány nem volt a közelben...).
"- A-Ling!
- Mi van? - fortyogott Jin Ling dölyfösen.
Wei Wuxian elmosolyodott.
- Most, hogy így végignézek rajtad, sokat nőttél.
Jin Ling megmerevedett.
- Sokkal inkább úgy nézel ki, mint akire lehet
számítani - simogatta meg a saját állát
Wei Wuxian. - Örülök neki, de egy kicsit... Hogy
is mondjam? Őszintén, az egykori ostobaságodban
volt valami kedvesen vonzó."
A magyar kiadásban a nyolc novella címei a következőképp alakultak:
- Lakoma
- Füstölőtartó
- Hitvány barátok
- Hajnal és alkonyat
- Betörés
- Vaskampó
- Lótuszhüvely
- Yunmeng
Értékelés (történetek): 5/5 hook
Értékelés (a kötet magyar fordítása és minősége): 3/5 hook
Idézetek
"Lan Qiren valahányszor megpillantotta, leginkább egy szívroham szélén álló, pislákoló gyertyalángnak tűnt."
"- Úgy lesz, várok. Nyugalom! - intett Wei Wuxian. - Megyek játszani a nyulaiddal."
"A fűben száznál is több kövér kis hógolyó feküdt összegömbölyödve."
"Lan Zhan nyulakat etet? Mikor kezdte el gondozni őket? Vajon ő is kosárkával szokott idejönni?
Wei Wuxian megpróbálta ideiglenesen kiverni a fejéből az elbűvölő jelenetet."
"- Kérsz belőle? - nyújtott felé mosolyogva Wei Wuxian egy répát. - Te eteted a nyulakat, én meg etetlek téged."
"Ekkortájt Wei Wuxian felvett egy furcsa szokást. Lan Wangjihoz tapadva szeretett aludni, rajta feküdve, vagy a mellkasát nekinyomva. Egyszerűen képtelen volt álomba merülni nélküle."
"- Drágám, ne piszkálj! - motyogta. - Kérlek szépen, hagyjál még egy kicsit!"
"Lan Wangji, bár nagyon jól tudta, hogy Wei Wuxian még akkor is talált volna helyet magának az alváshoz, ha leég a szoba, de azért kitartott..."
"Lan Qiren minden egyes alkalommal, amikor Wei Wuxianre nézett, majdnem szívrohamot kapott, talán ezért dönthetett úgy, hogy ezúttal rá sem néz, hanem maga elé mered."
"- Semmi gond, tudtam én! - vágta rá Wei Wuxian vigyorogva. - Nem először próbálja a tanár uratok megóvni a környéket a tűz, a tolvajok és a Wei Yingek ellen. Vajon ez úttal sikerül neki? Minden bizonnyal úgy érzi, hogy kitúrta a disznó a gondosan locsolt káposztáját..."
"- Úgy tűnik, jól vannak - biggyesztette le az ajkát Lan Jingyi. - Jiang klánvezér olyan, mint mindig, gyakran csattogtatja az ostorát. A kisasszony viszont egyre jobban érzi magát. Korábban három mondattal feleselt a nagybátyja egyetlen pocskondiázására, most már tíz mondattal vág vissza."
"- Felhőzugban mindig csak dologtalanul őgyelegsz - nézett rá Lan Jingyi megvetően. - Azt mi dolgod lett hirtelen?
- Káposztarágcsálás - felelte Wei Wuxian...
...
Leszállt az éj, de a káposztája még nem ért haza."
"- Először a káposztába szeretnék beleharapni - jelentette ki Wei Wuxian...
Az ilyen lakomákat legjobb zárt ajtók mögött rendezni."
"- Senki sem bánt még így velem...
Lan Wangji végigsimított a haján, csókot nyomott a homlokára, megrázta a fejét és elmosolyodott."
"- Nincsen miért. Annyi minden történik ok nélkül ezen a világon. Vedd úgy, hogy váratlan szerencsétlenség! Viszontlátásra!"
"- Inkább sérts meg egy gonosztevőt, mint egy úriembert, tartja a mondás..."
"- Jobb, ha egy problémával kevesebb van, mint ha eggyel több."
"- Ne mocorogjál - sóhajtott Lan Wangji unottan.
- Itt vagyok az ágyadban, és te azt akarod, hogy meg se moccanjak? - kérdezte meglepetten Wei Wuxian.
- A bácsikám hazajött."
"- Második bátyus, mi az, amit mi ketten nem csináltunk még? Mi értelme a szégyenkezésnek?"
"- Négy napja jöttünk haza, és azóta már négy kádat tettünk tönkre.
...
- Az utolsó nem miattam tört el.
...
- Az én hibám volt.
...
- Igen, és az azelőttit sem én törtem szét. Legyünk őszinték: minden egyes alkalommal te tetted tönkre a kádakat. Mintha az első közös fürdésünk óta képtelen lennél leszokni a dologról."
"- Különbözünk abban, hogy mennyit bírunk el, mennyire vagyunk érzékenyek. Aligha lehet olyan egyértelműen kijelenteni, hogy egy felnőtt ember nem követ el öngyilkosságot egy apróság miatt."
"- Ó, igen, Sizhui, te szűz vagy még? - kérdezte csak úgy mellékesen. A teljesen természetes hangon feltett kérdésre Lan Sizhuiból egy "phfú"-ra hasonló hang tört elő.
...
- ...teljesen mindegy, hogy szűz vagy-e még. Bár meg lennél lepve, ha nem lennél az...
Lan Sizhui vöröslő arccal,, dadogva közbevágott, mielőtt befejezhette volna:
- Persze hogy az vagyok!"
"- Még az élők is elveszítik az eszüket a gyűlölettől, te pedig szellemektől vársz logikus viselkedést? Légy tisztában vele: a legtöbb ember, így vagy úgy, de sértett ezen a világon."
"- Jin Ling! - telepedett az asztalához Wei Wuxian.
Ritkán fordul elő, hogy két ilyen szép férfi üldögélt a kis teázóban. Aki csak látta, igazán szemet gyönyörködtetőnek tartotta őket."
"Éppenhogy csak elkezdődött a vita, amikor egy bazsarózsamintás egyenköpenybe öltözött, jóképű fiatalember lépett ki a kapun, a kezében íjjal."
"Jin Ling senkinek sem beszélt a küzdelmeiről, pedig számtalan szempár figyelte minden lépését a Jinlin-toronyban, és ugyanannyi száj mondta a háta mögött a magáét... Wei Wuxian tudta, hogy a fiú sohasem mutatkozna gyengének."
"- A-Ling!
- Mi van? - fortyogott Jin Ling dölyfösen.
Wei Wuxian elmosolyodott.
- Most, hogy így végignézek rajtad, sokat nőttél.
Jin Ling megmerevedett.
- Sokkal inkább úgy nézel ki, mint akire lehet számítani - simogatta meg a saját állát Wei Wuxian. - Örülök neki, de egy kicsit... Hogy is mondjam? Őszintén, az egykori ostobaságodban volt valami kedvesen vonzó."
"Nincs félelmetesebb egy nő szívénél, gondolta."
"- De hát akkor is csak legenda - ellenkezett Jin Ling -, a legendákat pedig nem szokás elhinni..."
"- Lan Sizhui! Az egy dolog, hogy Lan Jingyi ostoba, de te sem vagy eszednél?"
"- Ne piszkáld a fejemet! - rázta le a kezét Jin Ling. - Nem tudod, hogy nem illik más férfiak fejéhez nyúlkálni?"
"- Te vagy az egyetlen, aki sohasem nevezhet ostobának! - csapott az asztalra Jin Ling."
"- Sizhui! - fordult Lan Jingyi Lan Sizhui felé. - Ha esetleg elájulok, később majd hadd másoljam le a jegyzeteidet.
- Rendben! - bólintott Lan Sizhui, és fogalma sem volt, hogy sírjon vagy nevessen."
"- Úgy tűnik, hogy mégsem vagy reménytelenül ostoba - nézett rá Jin Ling. - Egy dolog, hogy van-e valaki a környéken, de az más lapra tartozik, hogy kiáltozik-e az ember. Például ha egy teljesen elhagyatott helyen üldöznek, hiába tudod, hogy senki sem tud segíteni, akkor is segítségért kiáltozol, nem igaz?
Wei Wuxian halkan tapsolni kezdett.
- Ez igen! - suttogta. - Pont ezt vártam tőled, Jin klánvezér!"
"- Ez már csak így van. Az emberek inkább a gyilkosokról, és nem a hősökről szóló történeteket szeretik."
"- Miért vagy ennyire zavarban? - nevetett Wei Wuxian. - Amikor az emberek fájdalmat éreznek vagy félnek, azt szeretnék, hogy segítsenek neki, ezért kiáltanak, üvöltenek és sírnak, de nem ez tesz minket emberré?"
"- Már megint veszekedtetek?
- Dehogy! - válaszolta Wei Wuxian.
...
- Akkor kié az a lábnyom Jiang Cheng mellkasán?"
"- Anya, kérsz egy kis dinnyét?
...
- Enni, enni, enni, mindig csak eszel!"
"- Hűha, még a vízi szörny is lótuszhüvelyt lop!"
"- Jiang Cheng, te... - mérte végig Wei Wuxian. - Mindegy, egyszerűen reménytelen vagy. Egyedül fogsz te enni egész életedben!"
"Lan Wangji sohasem szeretett hozzáérni másokhoz."
"- ...Gyerekkorod óta ilyen vagy, magadban tartod a dolgokat. Sohasem mondod ki, hogy mit szeretnél."
"Végül megpillantott egy kitömött játék szamarat, annyira csúnyát, hogy szinte vonzotta az ember pillantását.
Boldogan felkiáltott:
- Az ott jó lesz. Pont úgy néz ki, mint Almácska! Szerezd meg nekem!"
"Lan Wangji elmosolyodott. A mosolyában ott bujkált a hold tiszta ragyogása."
"- Te... Hanguang-jun, egyezzünk meg valamiben! Mindig, mielőtt mondasz nekem valami romantikusat, kérlek, figyelmeztess! Egyébként bele fogok halni.
- Rendben - bólintott Lan Wangji.
- Lan Zhan, milyen ember vagy te!
A kimondatlan tízezer szó helyett maradt a nevetés és az ölelések."
0 comments