balázsypanna
értékelés
ifjúsági
manókönyvek
Balázsy Panna: Családfa (Szandra és a csajok 5.) - Értékelés
Néhány nappal ezelőtt látott napvilágot a Szandra és a csajok c. könyvsorozat ötödik kötete, a Családfa - Balázsy Panna tollából.
Az előző kötet, a Csokiszuflé - mely tavaly nyár végén jelent meg a Manó Könyvek kiadó gondozásában - rendkívül magasra tette a mércét és a tavaly tavasszal karanténban töltött idő viszontagságaiba, valamint egy csodaszép nyárba engedett bepillantást.
Kétségtelen, hogy a Csokiszuflé a könyvsorozat legkiemelkedőbb kötete, ám az első három rész is rekordsebességgel a szívemhez nőtt. Izgatottan vártam hát, mit is tartogat számomra az ötödik rész, mi történik majd főhősnőnkkel és az írónő milyen formában szövi bele a mindennapi életünket meghatározó történeseket az írásába...
Nézzük is meg közelebbről, mit is rejt magában a Családfa...?
"A maszk észrevétlenül beépült az életembe,
természetessé vált..."
Főhősnőnk, Szandra egy újabb barátnő bemutatásával kezdi történetét, majd vidáman újságolja, hogy hosszú idő után végre újra iskolába járhat. Tavaly ősszel az iskola ismét megnyitotta a kapuit, így bár gondosan, óvatosan, szigorú szabályok és maszkviselés mellett, de főhősnőnk újra találkozhatott osztálytársaival, akik annyit változtak, mióta a lány utoljára látta őket, hogy némelyiküket igazán nehéz felismerni - amin természetesen a maszk sem segít... ^^
Noha nem veszélytelen, az osztályok engedélyt kapnak arra, hogy osztálykirándulásra menjenek, ahol Szandra végre közelebbről megismerkedhet Misivel, akibe Juci halálosan beleesett. Az osztálykirándulást követően azonban érkezik a feketeleves, miszerint a lány legjobb barátnőinek osztályából többen elkapták a koronavírust, így az osztálynak karanténba kell vonulnia... Miközben Szandra barátnői otthon lábadoznak, addig főhősnőnk a hetedikes lányok mindennapi problémáit éli... Szandra barátaival, az internet segítségével tartja a kapcsolatot, ahol megismerkednek a sminkelés alapjaival is, s noha több-kevesebb sikerrel, de elkészülnek az első "mosómaci"-sminkek is... ^^ Egy frizuraigazítást, egy furcsán induló, ámde jól végződő "nemrandit" és bandázást követően Szandra szülei úgy döntenek, hogy a lány ismét távoktatásban folytatja az iskolát a vírus veszélyei miatt, így a család újra összezárva éli a mindennapjait...
Szandra az erdei séták mellett az anyukája által elővett családi fényképalbumok szemlélésével múlatja az idejét, s az olvasó előtt szépen-lassan kibontakozik Szandra családfája és családtagjainak hol szomorú, hol vidám múltja és története...
"Az élet iszonyú igazságtalan."
Noha a kötet nem tudta felülmúlni a Csokiszuflé történetét, öröm volt olvasni Szandra életének folytatását.
Azt szeretem Balázsy Pannában, hogy mindamellett, hogy írásai gördülékenyek és szabadak, az írónő rendkívül szórakoztató is. Pillanatok alatt mosolyt csal az arcomra és olvasás közben érzem, mennyire nem görcsöl rá a történetre, mely által mennyire életteli, valóságos és minden erőltetéstől mentes lesz minden regénye.
A Szandra-kötetek olvasmányosak, sodró lendületűek és megmutatják számomra, miként is viselkednek a mai fiatalok... Ez az új generáció hihetetlenül távol áll tőlem, de az írónő ismereteinek köszönhetőn én magam is képbe kerülök a legújabb trendi szavakkal és appokkal kapcsolatban, bár rá kell jönnöm, hogy harminc éves fejjel Szandra szemében már én is őskövületnek számíthatok. ^^ De soha nem cserélném el a gyermekkoromat arra, amiben ma a fiatalok élik az életüket és amilyen számomra nem tetsző irányba halad a világ, örülök, hogy már ennyi idős vagyok...
Néha igencsak felszalad a szemöldököm egy-egy gondolat, vagy beszólás láttán, így mindamellett, hogy ezeknek az írásoknak köszönhetően bepillantást nyerek a fiatalok mindennapjaiba, el is szörnyülködöm egy picit...
Mindezek mellett úgy gondolom, hogy Balázsy Panna minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy írásaival irányt mutasson fiatal olvasóinak és úgymond a jó irányba terelgesse őket... Szandra néhol már-már túlontúl ideális gyermeknek tűnik, és sokszor képtelen vagyok elhinni, hogy egy-egy mai család ilyen idilli boldogságban élhet, aminek persze megvannak a maga hullámvölgyei is, hisz a regényekben akad családi konfliktus bőven, de mindaz, amit ez a család belesűrít az életébe, bennem egy olyan kérdést vet fel - mégis hogy van minderre idő amellett, hogy a gyerekek az iskolában, a felnőttek a munkahelyen "rabszolgák"...? Kissé erős kifejezéssel éltem, elnézést érte, de valóban így érzem...
"...ahogy Anya szokta mondani bizonyos helyzetekben -
"azt hiszem, ez egy gyönyörű barátság kezdete". Volt
nagyon régen egy fekete-fehér film, a Casablanca,
ami egy klasszikus, és az idősek szeretnek
idézni belőle, meg ezek szerint én is."
A Családfa mindazonáltal éppoly szórakoztató, mind a sorozat eddigi kötetei, így a rajongóknak bizton nem fog csalódást okozni! :) Jómagam is tűkön ülve várom a folytatást, különösen azért, mert egyfajta tükröt is tart a világnak ez az ifjúsági regény és e mellett pedig megörökíti 2020 és 2021 rettegett napjait is, amik egyszer majd történelemmé válnak...
Értékelés: 4/5 családfa
Idézetek
"A dolgok kezdtek végre szuper jól alakulni, és ilyenkor kell nagyon résen lenni, mert a sok jó után tuti jön valami borzalmas."
"A több hónapos tavaszi otthon ülés után ugyan a családommal eljutottunk a Balcsira a nyáron, de valahogy az egész évre rányomta a bélyegét a bezártság és a négy fal közt csücsülés hangulata."
"Amúgy még mindig jól néz ki?
Gőzöm sincs, mert maszkban van és csak a két szemét látom, válaszoltam."
"A vírus megjelenéséig a szótáramban a pozitív szó eddig mindig, nos, pozitív volt. Úgy értem, valami klassz, valami bátorító. Az összes közeli barátomról elmondhattam most, hogy pozitív, de ennél negatívabb dolgot nem is tudok elképzelni."
"Juci a legjobban Misi miatt haragudott a tüskés vírusra, mert a lebetegedése miatt több hetet várnia kellett, hogy végre megismerje az új osztálytársamat."
"Az a helyzet, hogy az élet sok szempontból még mindig igazságtalan, de olyan szempontból tök rendes, hogy a két legjobb barátnőm az antitestek miatt most egy jó darabig nem lesz beteg. Ez azt jelenti, hogy a szervezetük emlékszik a vírusra, és ha esetleg megjelenne, hogy megint itt van, akkor ezek az antitestek elzavarják melegebb éghajlatra. Én is akarok antitestet, de megbetegedés nélkül, ha lehetséges."
"Ki volt az az őrült, aki kitalálta a sminket? - kérdeztem frusztráltan az Áfonya Pandáktól."
"- ...én már rég letiltottam Anyát, Apa szerencsére azt se tudja, mi az Insta..."
"- Egy nap hazavittem, és bemutattam az Anyukámnak, aki egy barátnőjével beszélgetett a nappaliban. Olyan gyönyörű srác volt, hogy szájtátva bámulták - mondta nevetve."
"A liftet határozottan nem magas emberekre tervezték, még kevésbé szép szál fenyőfákra."
"- A koca, ha vannak cuki kis csíkos malackái, mindent megtesz, hogy megvédje őket."
"- Szandra, még a természet lágy ölén sem bírod ki, hogy ne óbégass? - kellemetlenkedett a nővérem, akinek fogalma sem volt róla, hogy éppen most mentem meg egy esetleges vaddisznótámadástól."
"Hiába, néha oltári meló egy erdei séta!"
"Megértettem, hogy nem az a lényeg, hogy filteres influenszer tökéletesség legyen valaki, hanem az, hogy pont úgy nézzen ki, mint amilyen belül, és megtalálja azt, akivel kellemesen eléldegélhet, jókat beszélgethet vagy csendben ücsöröghet, ha ahhoz van éppen kedve."
"...szinte magam előtt láttam, ahogy a dédanyám, aki mindennap imádkozott, hogy hazatérjen az ura, sírva a férje nyakába borul, aki kimerülten, csontsoványan és betegen visszatér a háborúból minden előzetes bejelentés nélkül. Amikor már kiörülték magukat, a dédapám megszabadul a lábára szinte ránőtt csizmájától, a nehéz, piszkos egyenruhájától, és hirtelen eszébe jut az ajándék. Hoztam ám neked valamit, szívemszottya - mondja elcsukló hangon, és előveszi a zubbonya zsebéből a dobozkát."
"A január a leghosszabb, legsötétebb, leghidegebb, leguncsibb, leglehetetlenebb hónap."
"...mi van januárban? A nagy semmi.
... mint egy végtelenített téli rémálom. Egyszer láttam egy ilyen filmet, ahol a főhős mindennap ugyanarra a dalra ébredt, és minden, de tényleg minden ugyanúgy volt minden egyes nap. Egészen addig ment így, amíg nem vált rendes emberré. Könyörgöm, én rendes ember vagyok, miattam nem kell örökké a januárban élni!"
0 comments