Már Karácsony után eldöntöttem, hogy az új év első olvasmánya számomra Kanae Hazuki Say ​I Love You. mangájának harmadik kötete lesz, mely valóban tökéletes évindítóm is lett. ❤

2021-et a tavalyi évben egyik szívemnek legkedvesebb romantikus történetévé vált manga folytatásával kezdtem. A harmadik kötet tovább szötte Yamato és Mei életének fonalát, ám emellett ismételten halál idegesítő szereplők kerültek a látóterembe... ^^ 

A történet - az előző két kötetben látottakhoz képest - egy picit idegtépőbb volt, s az idegesítő, mindent tönkre tenni akaró szereplőknek köszönhetően egy fél csillaggal kevesebb értékelést kapott... 

A kötet elején Yamato könnyes szemekkel, halálosan aggódva hívja fel Meit és segítséget kér - a második kötet végén - örökbefogadott kiscica végett, aki nem hajlandó mást enni csak tejet és napok óta nem kakilt. ^^ Mei egyrészről türelmesen vezeti Yamato kezét a telefonon keresztül, másrészt lehordja a srácot, hogy lehet ilyen tökkelütött. ^^ A közjáték végén a macsek halál nyugodtan és tele hassal végzi el a dolgát, minek következtében főhősünk szívéről is legördül ama óriási kő. ^^

Ezt követően sajnos a mangaka ismét a legnagyobb riválisként feltüntetett Aikora pazarolja a képkockáit, ahol ismételten betekintést nyerhetünk abba, mekkora kurva is ez a lány... Arról nem is szólva, milyen hatalmas idióta, aki bár tisztában van vele, hogy van egy srác, aki képes lenne mindent megadni neki, mert szereti és nem érdeklik a sebhelyei, inkább vándorol ágyról-ágyra és közben Yamatoról fantáziál.. Pff... öcsém, szánalom a köbön... 

A lány az egyik egyéjszakás kalandja után a sebhelyeiről hall vissza és Mei lesz az, aki megmenti őt...*** Ezek után Aiko úgy dönt, végre szerelmet vall Yamato-kunnak, aki kerek-perec visszautasítja a lányt. No a fene hatalmas szerelem elvesztése nem úgy tűnik, hogy nagyon szíven ütné Aikot, aki megbeszéli a következő esti afférját a sráccal, aki szerelmes belé... Pfff...

Yamato megkéri Meit, látogasson el hozzá a kiscicájával, ahol a lány megismerkedik a srác tíz éves kishúgával, Nagival. Nagi magántanuló, akit osztálytársai bántottak, s kinek gondolkodása és élete kísértetiesen hasonlít Meire. Nagi eleinte nem szimpatizál bátyja barátnőjével, ám egy kettesben töltött délután mindent megváltoztat... 

Nagi remek szakács-cukrász, kinek segítségével és útmutatásával Mei végül csodás csokoládét készít Yamato-kunnak, aki nem tudja, hogy a lány folyamatosan azért rázza őt le, mert a csokoládé elkészítésén fáradozik. Yamato szomorú, és úgy gondolja, Mei talán nem is szereti őt annyira, mint ahogyan ő szereti a lányt és végül egyedül megy szórakozni a barátjával, ahol egy népszerű modell, Megumi kinézi őt magának... 

Megumi végül ráakaszkodik hősünkre, akit nem átall a lakásán is felkeresni, s miközben Yamato megpróbálja őt visszautasítani, a csokoládéval megérkező Mei félreérti a helyzetet... 

Yamato mély érzelmeit sem érzem egyenlőre olyannak, mint amit a srác emleget, már csak azért sem, mert néhány jelenetben úgy tűnik, mintha meg sem próbálná megérteni Meit... Fogalma sincs, min ment keresztül a lány, mit élt át, milyen az, ha bántják, s nem érti, miért olyan nehéz bíznia az emberekben és feloldódnia... Emellett a mindenkivel végtelenül kedves viselkedése sem javít a helyzeten, ahogy az érte rajongó lánykákkal szemben tanúsított kedves magatartása sem. Én úgy látom, hogy bár a srác nem hülye és pontosan tisztában van vele, hogy a lányok a külseje miatt szeretik, igenis élvezi ezt a fajta dicsfényt, ami körbeveszi... Sajnos egyenlőre azt kell mondanom, Yamato végtelenül vak, hogy nem látja mennyire sebezhető és magányos is még mindig Mei, aki bár szeretne változni a kedvéért, tizenhat év gondolkodásmódját nem tudja levetni nyolc hónap alatt... 

Ez a vakság pedig számtalan konfliktus forrása, s főhősünknek a "csókok-ölelések-simizgetések" hiányán való elmélkedés helyett inkább arra kellene összpontosítania, hogy bebizonyítsa a lánynak, akit szeret, hogy megbízhat benne... Ehelyett elmegy egy fotózásra, csak mert jaj felkértek és nem bánthatok meg mást... Yamato térj észhez, mert fejbe váglak!!! 

Bízom benne, hogy a végén Aiko is rájön, hogy vannak olyan srácok, akik minden hibájával együtt képesek szeretni egy lányt...

Aiko szégyelli a testét, melyet mint nő, természetesen megértek, de a sebhelyei megléte olyan ördögtől valónak vannak beállítva, hogy az kissé túlzás... 

Lehetséges, hogyha japánnak születek, jobban megértem a történetben látható mentalitást, de most, a történet elején egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy lesz itt a végén mindenkiből halálosan jó barát, hiszen itt van a lányok által rajongásig imádott Yamato, akit mindenki akar, ezért bántják Meit, de végül mind barátok és "egy nagy család" lesznek... Pfff... Még tizenöt kötet van hátra, azt hiszem lesznek itt még agydurranást előidéző történések... ^^

Végezetül nincs más hátra, mint hogy néhány szót ejtsek a kiadásról is. A kötet hat évvel ezelőtt látott napvilágot és érezhetően sokkal jobb és tartósabb a minősége, mint a ma megjelenő mangáknak. Ezen kívül azonban a kötés nagyon szoros lett és van, hogy egy-egy szöveg olyannyira belülre került, hogy sajnos "feszegetnem" kell a gerincet, hogy el tudjam olvasni, de a minőségnek köszönhetően szerencsére - koppkoppkopp - a gerinc töretlen maradt! 

A mangaka minden kötet végén oldalakon át mesél az életéről és a kötetben olvasott történések hátteréről, az ihletről, ami bevallom néha kicsit sok. ^^ De a mostani kötet függővége, amitől kitéped a hajad és a mangaka chibi verziójának bocsánatkérő üzenete mindent visz. XD