értékelés
maximkiado
objectsofattraction
passionvalogatas
penelopebloom
romantikus
Penelope Bloom: His Banana – Bekapnám - Értékelés (Figyelem!!! 18+ Erotikus tartalom!!!)
Penelope Bloom Her Cherry c. regénye a tavalyi nyár folyamán ejtette rabul a szívem. A vonzalom tárgyai címet viselő könyvsorozat első kötete, a His Banana – Bekapnám mintegy fél évig csücsült a várólistámon - azóta hogy megismerkedtem a Chamberson testvérekkel a második kötetben -, ám az olvasás sajnos egészen idáig váratott magára. A His Banana története azonban nem is találhatott volna meg ennél jobb időpontban, mikor minden boldogságmorzsára szükségem van... A regény a 2021-es évindító olvasmányaim közötti méltó helyet foglalja el és biztos vagyok benne, hogy számtalan alkalommal fogom még levenni a polcomról, hogy újra és újra elmerüljek a történetben... :3
Mint ahogy William meséje, Bruce Chamberson és Natasha romantikával, erotikával és humorral átitatott története is teljesen rabul ejtette a szívem és elvarázsolt... ❤
Penelope Bloom a Chamberson ikrekkel mindet kétséget kizáróan megteremtette az irodalom egyik legdögösebb és legaranyosabb testvérpárját, akik mindamellett, hogy külsőleg bár tükörképei egymásnak, személyiségükben teljes mértékben eltérnek egymástól; szerethetőek, viccesek, aranyosak és a "zord külső" mögött végtelenül szerethető, sebzett emberek...
"– Mondd csak, Bruce, miért van az, hogy valahányszor látom
a gyakornokodat, mindig a banánodat fogja?"
Történetünk főhősnője Natasha Flores, egy két lábon járó katasztrófa, aki a Business Insightsnál dolgozik New Yorkban mint újságíró. A huszonöt éves lány vonzza a bajt, önmagára életveszélyes, az élete egy rakás szerencsétlenség s bár minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy életben maradjon és a munkájában sikeres legyen, úgy tűnik, a sors is összeesküdött ellene... Ám egy nap úgy tűnik felragyog Natasha szerencsecsillaga, mikor főnöke óriási megbízást ad számára, mellyel Natasha bebizonyíthatja, hogy többre hivatott...
Hank - Natasha főnöke - megbízza a lányt, hogy szerezze meg a Galleon Enterprises gyakornoki pozícióját, és tárja a világ elé az egyik igazgató, Bruce Chamberson szennyesét... Hank szerint az egyik legmenőbb New York-i marketingcégnél valami bűzlik és nekik szükségük van egy mindent kitálaló cikkre, ami felrobbanthatja az üzleti világot... Natasha természetesen elvállalja a feladatot, ám arra nem számít, hogy önpusztító személyiségének köszönhetően végzete még az interjúztatás előtt utoléri...
Történetünk férfi főhőse Bruce Chamberson, maga a megtestesült szervezettség - Natasha totális ellentéte... A férfi, ikertestvérével mintegy a semmiből építette fel a cégét, s most a két fivér dúskál a pénzben, mellyel nem is tudnak már mit kezdeni... William úgy érzi, itt az ideje felvenni egy gyakornokot, ám a férfi egy átmulatott éjszaka után képtelen megjelenni az irodában, így a gyakornokok interjúztatását Bruce végzi... A férfi évek óta egy jól megszervezett, tökéletesen felépített napi rutin szerint éli az életét és a napja fénypontját a szívének és gyomrának legkedvesebb étel - a banán jelenti... Mikor a férfi az interjúztatás közben a konyhába megy, hogy megegye a napi boldogságforrását, döbbenten látja, hogy egy számára ismeretlen nő jóízűen elfogyasztja az ő nevével ellátott gyümölcsöt... Bruce azonnal tudja, hogy a csinos lány nem lehet más, mint egy, a gyakornoki állást megpályázó újonc, akire a férfi kirobbanó haraggal támad...
A banán elpusztításáért természetesen maga Natasha felelős, aki szintén hozza a maga szerencsétlen formáját az első találkozás során. Bruce maga sem érti miért, de úgy dönt, az új gyakornoka Natasha lesz, kinek tettét pokoli bosszúhadjárat során kívánja megtorolni...
"– ...Azt fogja kívánni, bár soha nem nyúlt volna a banánomhoz,
gyakornok. Azt megígérhetem."
Natasha maga sem érti, végül is miért ő kapja meg az állást, ám főnöke szándékai hamarosan nyilvánvalóvá válnak...
A lány már az első munkanapján elkésik, amivel sikerül felborítania Bruce napirendjét, s a férfi számára immár nyilvánvalóvá válik, hogy egy kétbalkezes koloncot vett a nyakába... Bár Bruce egy hideg, rideg gépezetnek tűnik, Natasha pillanatok alatt meglátja a férfiban a sebzett lelket és a humort, ám Bruce gyengédebb énjét egyedül a lány képes felszínre hozni...
Két évvel ezelőtt Bruce megégette magát a szerelemmel, ami túlságosan is zárkózottá és jegessé tette őt. A férfi olyan falakat emelt maga köré, amit még testvére, William sem tud megmászni, s miközben a férfi minden erejével azon van, hogy pokollá tegye a gyakornoka életét, addig Natasha két tűz közé kerül...
Bruce a munkanap minden pillanatában maga mellett tartja a lányt, akinek így alkalma sincs arra, hogy eredeti megbízására koncentráljon, ám az hamar nyilvánvalóvá válik Natasha számára, hogy mind Bruce, mind a Galleon Enterprises tökéletesen tiszta... Natasha nem tudja magát távol tartani sebzett és őrülten szexi főnökétől, aki szépen-lassan maga is kezdi beismerni, hogy nem a bosszú miatt tartja maga mellett a lányt...
Natasha egy idő után már meg sem próbálja megírni a mocskos titkokat tartalmazó cikket, holott teljesen elnyeri Bruce bizalmát... A férfi sebzett szíve az önmagára életveszélyes lány mellett szépen-lassan kezd felolvadni, ám mi történik, ha Natasha titka végül mégis napvilágra kerül és e szörnyű titok leleplezésének következményeként Bruce újra megégeti magát...?
"– Tehát maga az udvarias – mondta a lány Williamnek.
– Akkor jól sejtem, hogy maga a gonosz testvér, Bruce?
Erre William elmosolyodott.
– Hé! Megtarthatjuk? Máris megkedveltem.
Nem csoda, hogy ráizgultál."
"– Az ötös vasat kérem.
Natasha úgy nézett rám, mintha inkább verne fejbe egy golfütővel,
mint hogy átadna egyet.
– És az melyik, gazdám? – kérdezte szarkasztikusan.
– Az, amelyiken egy 5-ös van. Nem csoda, hogy nem kap fizetést."
Az írónő karakterei hús-vér emberek, akik fenemód szerethetőek... Míg a női főhősök mindennapi, egyszerű lelkek, akik akár mi magunk is lehetnénk, addig a férfi karakterek természetesen csupán a regényekben létező "álomlovagok", akik legyenek bár az esetek felében igazi idióták és a modern, 21. század mocskát is magukon viselő gyarló teremtmények, akiknek sokszor mocskos a szája és sokszor nem a megfelelő úton járnak, mélyen legbelül mégis tiszták, érzelmesek és szeretnivalóak...
"Az ember hamarosan rájön, hogy szinte mindenki, akit ismer,
csak egy szeletet akar abból, amije van."
A regény váltott szemszögben íródott, így az olvasó mind a két főszereplő legmélyebb gondolataiba bepillantást nyer, melynek köszönhetően hőseink piszkosul könnyen a szívünkbe lopják magukat... Az írásmód azonban arra is tökéletesen megfelelő, hogy az olvasó pillanatok alatt azonosulni tudjon a főszereplőkkel.
Noha már a Her Cherry is rendkívül szórakoztató és humoros volt, a His Banana minden várakozásomat fölülmúlta... Sejtettem bár, hogy Bruce és Natasha története ugyanolyan ötletes és izgalmas olvasmány lesz, mint a második kötet, arra azonban nem számítottam, hogy egy William történeténél is szórakoztatóbb előzményt olvashatok majd...
Bruce és Natasha meséje őrületesen kalandos, hihetetlenül kreatív és az egész történetet átitatja a mélyről fakadó, jóízű humor, melynek köszönhetően az olvasó kockásra neveti a hasát olvasás közben...
"Ez a hülye nő el fogja venni a józan eszemet."
A His Banana zsenialitása azonban nem csupán az egyedi és humoros alapötletben, hanem a rendkívül ötletes, csodásan felépített, szerethető karakterekben is rejlik.
Natasha valóban a két lábon járó szerencsétlenség - mely tulajdonságával egy szempillantás alatt azonosulni tudtam, hisz jómagam is két lábon járó katasztrófa vagyok... Ha mindez nem lenne elég, a lányt az élet ott rugdossa meg, ahol csak tudja, melyet szintén tökéletesen megértek...
Natasha azonban soha nem adja fel, s még ha tökéletes idiótát is csinál magából az emberek előtt, felemelt fejjel megy tovább és küzd a játékban, amit életnek hívunk... Egy rendkívül erős női karakter, akit képtelenség nem szeretni minden sutaságával, bájával, szerencsétlenkedésével együtt.
S főhősnőnk mellett áll maga a Galleon Enterprises vezérigazgatója, Bruce Chamberson, aki bár természetesen csupán a könyvek lapjain létezhet egy képzeletbeli világban és túlságosan is tökéletes minden apró, ostoba hibájával együtt, mégis - képtelenség nem beleszeretni...
Az írónő hiába próbálja már Bruce első megjelenésénél elhitetni az olvasóval, hogy egy nagyképű, hideg robottal van dolgunk, a férfi páncélján az avatott szem pillanatok alatt átlát. Főhősünk nem is lehetne romantikusabb a maga mocskos 21. századi szavaival és jellemével együtt sem, hiszen ebben a történetben ő az, akit megégetett a szerelem és fél újra kitárni a szívét... Ez a vonás általában a női karaktereknél nyilvánul meg, bár láttunk már számtalan sebzett férfi lelket az irodalomban az igazi nagyok között... Ez a vonása, ez a félelme és képessége az igaz szerelemre már önmagában is varázslatossá teszi, ám a férfi mindemellett határozott, erős vezető, karizmatikus és jéghideg szobor - a felszín alatt meglapuló zseniális humorral, jószívűséggel, segíteni vágyással és büszkeséggel... Ő az, aki felismeri a jót és a rosszat az emberekben, ám ehhez az kellett, hogy az élet megégesse...
Bruce és Natasha párosa nem is lehetne ennél tökéletesebb. A tűz és a víz tipikus esete, akik tökéletesen kiegészítik egymást. Míg Natasha a tornádó a férfi életében, aki minden felbolydít maga körül, addig Bruce a biztos támpillér, aki életben tartja a lányt és maga is új életre kél...
Párbeszédeik, csípős megjegyzéseik számtalan humor forrását adják, míg erotikus jeleneteik forróak, tüzesek, bizsergetőek... Noha a legelső pillanatokban még nem forr közöttük a levegő - ám ez ama kényes szituációban szerintem képtelenség is volna -, hamar rájönnek, hogy valami őrületes erő vonzza őket egymáshoz és onnanstól kezdve minden izgatóan forróvá válik kettejük között...
Kettejükön kívül már itt megmutatkozik William feledhetetlen személyisége is, akit a második kötetnek köszönhetően én már ismertem, s így meglepően üdítően hatott rám a Hailey előtti férfi stílusa, személyisége és jelenetei is...
A kötet leghumorosabb jelenetei közé tartozik - természetesen az egész helyzetet kirobbantó komikus banángyilkosságon túl - a BANÁN jelszóval ellátott munkahelyi telefon jelenete, a golfpályán történt események, Natasha első berúgása, a jól szabott öltönyt viselő, milliárdos főhős által kézbe vett hasmenéses kutyus trottyanásaival teli lakás kitakarítása, a ceruzaszoknyáról és az azokhoz kapcsolódó fétisekről szóló párbeszédek, melyekhez Williamnek is nem kevés köze van és természetesen az egyik legjobb, a végszóra drámaian távozó főhősnő két másodperccel későbbi pofára esése lábzsibbadás következtében... ^^
A His Banana története legalább annyira tetszett, mint a Her Cherry, ám mindent összevetve úgy érzem, William és Hailey történetét a piedesztálról letaszítani nem tudta. Választani, rangsort állítani sajnos mindig tudni kell, s a számtalan káromkodás és az egyébiránt romantikus érzésekből fakadó szexuális tevékenységekre használt mocskos szavak miatt úgy döntöttem, a kötet az ezüstérmet kapja. Az itt említett okok miatt gondolkodtam fél csillag levonásán is, ám úgy döntöttem, ez a történet megérdemli a maximális csillagot, hisz a valódi, mocskos világban játszódik, melyet sajnos nem hagyhatok figyelmen kívül... Bár főhőseink tettei romantikával átitatottak, a kötet mégis a szabadabb generációnak íródott, akik soha a büdös életben nem lesznek olyan érzelmesek, mint én, és ez a történet valóban megérdemli, hogy jó véleménnyel legyenek róla...
"Több volt ő annál, mint amit a látszat mutatott, annyi biztos."
Mindent összevetve a His Banana egy rendkívül szórakoztató humoros és romantikus történet, melyben megjelenik a második esély fontossága, s melyben láthatjuk, hogy bár védhetjük a szívünket falakkal, a sors és az élet mindig azon fáradozik, hogy átgondoljuk mindazt, amit addig a pontig átéltünk és merjünk bátrak lépni az újrakezdéshez... Az önmagunk köré épített védőfalakat mi magunk is leengedhetjük, de mindenki életében létezik egy ama bizonyos személy is, aki meghódítva ezeket az akadályokat ledönti a védőbástyánkat és legmélyebb valónkat hódítja meg...
A borzalmas, figyelemfelhívó és tökéletes marketingcéllal megalkotott magyar címek senkit se tartsanak vissza Penelope Bloom írásaitól! A vonzalom tárgyai többet rejtenek magukban, mint ami kívülről látszik...
Értékelés: 5/5 banán
Kedvenc kötet
Idézetek
"Művészi szintre fejlesztettem a késést. Az ügyetlen szerencsétlenkedéseim voltak az ecsetem, és New York City volt a vásznam."
"New Yorkban élni nem épp olcsó, de semmiért sem cseréltem volna el. Ha létezett olyan város, amelyik megértette a saját kis külön bejáratú káoszomat, akkor ez az."
"– Galleon Enterprises – mondta szinte vágyakozva. – Láttad az igazgató, Bruce Chamberson és a testvére képét, ugye?
– Kellett volna?
– Csak ha bejönnek a dögös ikrek, akik bugyikat olvasztanak le."
"Most az egyszer nem fogom elszúrni!"
"Mindennek van hely, és mindennek van helye. Ezek szerint a szavak szerint éltem. Ez volt a mantrám."
"Tudtam, hogy az egész nevetséges, ezért nem ismertem volna be senkinek, de gyakran az ebéd előtt evett banán volt a napom csúcspontja."
"– Tudja, ki vagyok? – kérdeztem, amikor úgy tűnt, teljesen helyrejött a banánom okozta fuldoklásból."
"– Istenem! – hördült fel, és úgy roskadt magába a széken, mintha az összes levegőt kiszívták volna belőle. – Valami azt súgja, hogy ezután nem kapom meg a gyakornoki állást.
– Valami rosszul súg magának. Fel van véve. Az első feladata minden nap az lesz, hogy vesz egy banánt, és elhozza az irodámba legkésőbb 10:30-ig."
"A lány minden volt, amit csak elkerülni próbáltam. Minden, amit nem akartam."
"– ...Azt fogja kívánni, bár soha nem nyúlt volna a banánomhoz, gyakornok. Azt megígérhetem."
"Olyan volt, mint egy dühös robot. Pontosítok. Egy dühös szexrobot. Az a fajta, ami olyan jól néz ki, hogy nem érdekel, ha rád pittyeg és rád rezeg."
"Több volt ő annál, mint amit a látszat mutatott, annyi biztos."
"Feltéve, hogy nem rúgnak ki, az elkövetkező néhány hétben itt fogok dolgozni. Sőt hónapban. Ameddig sikerül valami mocskot találni Bruce-ról. És őszintén szólva percről percre jobban éheztem a mocsokra."
"Szorosan lehunytam a szemem, és azt kívántam, bárcsak egyszer ne lennék idióta a pillanat egy törtrészéig."
"...bármely nőt kihívás elé állítottam volna, hogy próbáljon Bruce Chambersonra nézni anélkül, hogy piszkos gondolatai támadnának."
"Az, hogy bűnszexi, még nem jogosítja fel, hogy úgy kezeljen, mint egy rabszolgát."
"A lány egy két lábon járó katasztrófa volt. Kávét borított az ingemre, vagyis kénytelen voltam felvenni az egyik tartalék ruhámat. Őszintén szólva még abban sem voltam biztos, hogy egyetlen tartalék ruha elég lesz, ha ez a nő itt fog garázdálkodni az életemben. Meghúzta a céges kocsit, amikor kiállt a parkolóházból, mert félrehúzódott, hogy kikerüljön egy „hatalmas szöcskét”, bár életem nagy részében New York Cityben éltem, és még egyszer sem láttam szöcskét. Mindennek a tetejébe a banán, amit hozott, nem volt elég érett.
Még ebédidő sem volt, és a gyakornok több káoszt hozott az életembe, mint amit a múlt évben tapasztaltam."
"Ez a hülye nő el fogja venni a józan eszemet."
"Ránéztem, és bizsergett a kezem egy fésű után. A tükörképem... Ő én voltam kontroll nélkül. Az elszabadult ágyúgolyó definíciója."
"– Komolyan? Ugye tudod, hogy csak a külsőnk egyforma? Egyikünk képes a farkát a nadrágjában tartani, különösen munka közben.
– Hé! Nem én vettem elő a farkamat munka közben. Azok a nők nagyon kitartóak voltak. Ráadásul tudom, hogy neked sincs ellenedre, ha nedves lesz a farkad."
"– Esküszöm, te csak olyan nőket dugsz meg, akik nadrágkosztümöt és ceruzaszoknyát hordanak a melóban. Kezdem azt hinni, hogy ez a fétised."
"– Tehát maga az udvarias – mondta a lány Williamnek. – Akkor jól sejtem, hogy maga a gonosz testvér, Bruce?
Erre William elmosolyodott.
– Hé! Megtarthatjuk? Máris megkedveltem. Nem csoda, hogy ráizgultál."
"– Ne törődjön vele! – William követte a lányt a hűtőhöz, aki isten tudja mi után kotorászott odabent. – Ez nála krónikus. Gyerekkorunkban találtak a seggében egy karót, és az orvosok azt mondták, nem tudják kivenni úgy, hogy ne haljon bele. Persze mind nagyon próbálkoztunk, hogy kihúzzuk, de az a makacs jószág egy kicsit sem moccant. Tudja, nagyon merev is. Tényleg tragikus, ha belegondol az ember. Néha ébren fekszem éjjel, és azon gondolkodom, mi volt előbb… A karó vagy a merev segg."
"– Egyébként, hordjon csak továbbra is ceruzaszoknyát! Maradjon az egész titkárnő külső! Neki ez egyfajta fétis. Nagyon izgalomba jön tőle. Olyan, mint egy régi verda. Nehéz beindítani, de ha egyszer sikerült, akkor nagyon megy. Csak így tovább, kölyök!
A lány lenézett, égővörös arccal lesimította a szoknyája fodrait. Hány órája is ismerem, és azóta hányszor pirult már el? Soha egy teremtett léleknek sem árultam volna el, de előfordulhat, hogy egy kicsit tényleg kedveltem a titkárnő külsőt. És az is lehet, hogy szerettem azokat a nőket, akik könnyen elpirultak.
De ez mind egyáltalán nem volt fontos, mert szörnyen hosszú volt a lista, amit nem szerettem a nőben. Ő volt a katasztrófa a tökéletes világomban, a bontógolyó, ami áttört minden falon és kényelmen, amit egy életen át építettem fel."
"Nem egyik pillanatról a másikra történt. Az élet rám zúdított mindent, amit csak tudott, és én apránként magamba zárkóztam. Azt hiszem, az volt a gond, hogy ha eltemeted a dolgokat, amiket védeni akarsz, akkor biztonságban lesznek, de egyben elérhetetlenek is. Valahol útközben azt hiszem, túlságosan befalaztam saját magamat, és a végén nem maradt más, amit a világnak mutathattam, mint a profizmusom, és egy arc, amire a nők szerettek ránézni."
"– Nem fogok itt ülni és hagyni, hogy lenézz engem! Én cseréltem a pelenkádat, amikor összeszartad magadat, nagyfiú."
"Talán ez annak a mellékhatása volt, hogy érzelmileg ilyen sokáig bezárkóztam. Már magamat sem értettem többé."
"– Persze, Nat. Most, hogy belegondolok, nem hiszem, hogy tudni akarom, hogyan kaptad meg a melót. Téged ismerve valószínűleg köze volt egy sor teljesen valószínűtlen és szinte lehetetlen véletlenhez.
Elmosolyodtam, és reméltem, hogy nem veszi észre az arcomra kúszó vörösséget. Gyakorlatilag ahhoz volt köze, hogy a számba vettem a főnököm banánját."
"– Szóval amolyan barbár? Szexi!
– Inkább robotszerű. Igen, szexi, de olyan, mint a mikrózott burrito. Kívül tűzforró, belül jéghideg."
"– Ha összetöri a kocsit, és megöl minket, akkor megszabadul a munkától anélkül, hogy konkrétan felmondana. De szerintem nem jó ötlet."
"Szexrobot – emlékeztettem magam. Ennyi erővel akár egy sportkocsira is ráizgulhatnék. Igen, jó ránézni, de a motorháztető alatt nincs semmi. Kivéve valószínűleg szoborszerű hasizmok és – ahogy akaratlanul is feltételeztem – egy tökéletesen működő, ínycsiklandozó banán."
"Bruce még egyet harapott a banánba, lazán rágta, miközben engem nézett, és látszólag fogalma sem volt róla, hogy az egész tárgyaló minket bámul. Igazából valahol aranyos volt, mennyire élvezte a nasiját. Rágás közben csillogott a szeme. A legtöbb ember akkor néz így, amikor egy fényűző, kalóriadús desszertbe harap bele."
"Letérdeltem, hogy mindenki előtt felvegyem a banánhéjat. A sajnálat és a kegyetlen élvezet elegyével néztek. Pontosan abban a pillanatban döntöttem el, hogy ez nem egyoldalú csata lesz. Pokollá akarja tenni az életemet? Kényszerít, hogy felmondjak? Akkor remélem, felkészült a háborúra, mert megmutatom neki, hogy nem félek visszaharapni."
"Még mindig két lábon járó katasztrófa voltam, de Bruce olyan volt, mint egy védőháló. Bár képes volt fojtogató és visszataszítóan távolságtartó lenni, be kellett ismernem, kicsit jólesett azt érezni, hogy ő képes megóvni a legrosszabb önmagamtól."
"Olyan szenvedéllyel és magabiztossággal beszélt a marketingtervről, hogy lehetetlen volt kételkedni benne. Olyan férfinak tűnt, aki megfejtette a világot, és talán így is volt.
De – gondoltam csintalan izgalommal – én a világnak egy olyan apró szelete vagyok, amit még nem fejtett meg."
"– Szóval, Brucie. Te leszel az utolsó fogás? Mert szerintem nem tudok osztozni rajtad ezzel a kettővel."
"A lakásban hatalmas volt a rendetlenség, és egy nevetségesen pufi francia bulldog iramodott felém, amint beléptem."
"– Jó fiú vagyok, ne aggódj! Az anyukád talán nem ért ezzel egyet, de legyen ez a mi kis titkunk."
"– Tégy róla, hogy ne haljon meg! Gyakorlatilag az alkalmazottam, és nem akarom, hogy engem hibáztassanak érte. A legjobb ügyvédeimet eresztem rád, ha bármi történik vele."
"Bruce.
Biztosan ő volt. Tegnap éjjel biztosan hazahozott, aztán a lakásom állapotát látva egy OCD-drót lángra kapott az agyában. De miért vásárolt be nekem?"
"Egyértelműen ő gondoskodott arról, hogy tegnap este épségben ágyba kerüljek, és egyértelműen ő volt olyan kényszeres rendmániás, hogy olyan hatással volt a lakásomra, mint egy fordított tornádó."
"– Mondja, ma reggel úgy kéri a kávéját, hogy beleköptek vagy anélkül?
– A séfre bízom."
"– A francba! – mondta. Elővett egy rakás szalvétát az asztala egyik fiókjából, és nekiállt felitatni az arcomat, aztán a blúzomat.
Mindketten ledermedtünk, amikor egyszerre ébredtünk rá, hogy zsebkendőt nyom a mellemre. Felnéztem Bruce-ra, aki a saját kezét nézte, szinte értetlenül, de a vonásairól sütött a vágy.
– Ha meg akar fogdosni – mondtam idegesen összeszoruló torokkal –, ahhoz nem kellene leköpnie kávéval.
Visszahúzta a kezét, és először, amióta megismertem, elmosolyodott."
"– Édes – mondta.
– Igen? – kérdeztem.
Gondterhelten nézett rám, aztán a kezével eltakarta egyre szélesebb mosolyát, és felnevetett.
– Ó! – bukott ki belőlem. – Ó, igen. Igen, cukrot tettem a kávéjába. – Azt hittem, hogy engem hívott édesnek, és válaszoltam is rá? Te jó ég!
Még mindig azzal a csodás mosollyal nézett le rám, amikor letette a kávét az asztalra.
– Szóval… szeretné, ha így hívnám gyakornok helyett? Édes?
Elöntött a pír. Lehajtottam a fejem, vívódtam a nevetés és a sírás között.
– Igazából csak szeretném tudni, hol van a legjobb hely, hogy összegömbölyödjek és meghaljak zavaromban. Tud egy jó helyet?
– Bejöhet az asztalom alá – közölte."
"– Milyen bajba keveredhetne az asztalom alatt?
– Azt mondják, ha egyszer egy gyakornok megkóstolja a főnöke banánját, folyton arra vágyik. – Én próbáltam megakadályozni, hogy kimondjam, tényleg, de ez túl tökéletes magas labda volt tőle. Tartoztam az univerzumnak azzal, hogy kimondjam.
Arra számítottam, hogy felnevet, sőt, hogy adja a csalódottat, de ugyanaz a tűz és szenvedély villant fel a szemében, mint amikor zsepit nyomott a mellemre."
"– Mi az?
– A banánsplit. A fickó a lelkét is eladná a banánért és a jégkrémért.
...
– Értem. És maga azért nyújtja át nekem a kriptonitját, mert reméli, hogy lefekszem vele és feloldom? Ez beteges. Ugye tudja?
– Hé, semmi beteges nincs abban, ha két felnőtt szexel. És abban sincs semmi beteges, ha egy férfi testvére a legjobbat akarja neki. Csak gondolja végig! Bruce-nak szüksége van rá. Mindkettőnknek nagy szolgálatot tenne."
"Nem tetszett William és a pökhendi magabiztossága, hogy engem tényleg érdekel Bruce. Még nem nőttem ki a gimis gondolkodásból, hogy a szex valami különleges. A legtöbb nő, akit ismertem, főleg New Yorkban, sokkal liberálisabban állt hozzá a szexhez. Számukra kellemes időtöltés volt, olyasmi, amit egy éjszaka megtesznek, ha a srác nem hibbant és tiszta.
Én még abban sem voltam biztos, hogy mi vett rá, hogy belekezdjek valamibe, ami ilyen szent és misztikus."
"– Persze. De ha valódi kapcsolatot szeretnél, szerintem Bruce-szal jobban járnál. William akkor lenne jó, ha valami kötöttségek nélkülit akarnál. Bruce nekem olyan típusnak tűnik, aki nagyon birtokolna. – Ebbe belegondolt, aztán összehúzta a szemét, és elvigyorodott. – A szexi, férfi-medve értelemben.
Stacy felnevetett, én pedig kezdtem azt érezni, hogy itt az esélyem, hogy szabaduljak ebből a beszélgetésből.
– Hát, vissza kell mennem a férfi-medvémhez – mondtam."
"Olyan szép nap volt, hogy felfordult tőle a gyomrom."
"– Az ötös vasat kérem.
Natasha úgy nézett rám, mintha inkább verne fejbe egy golfütővel, mint hogy átadna egyet.
– És az melyik, gazdám? – kérdezte szarkasztikusan.
– Az, amelyiken egy 5-ös van. Nem csoda, hogy nem kap fizetést."
"...egy furcsa, zavaros részem élvezte a kihívást, hogy megzabolázzam. Lehet, hogy még egy védelmező részem is van, ami úgy érzi, meg kell mentenem őt önmagától. Hiszen láttam, milyen nagy az esélye, hogy leesik a lépcsőn, vagy véletlenül belesétál a forgalomba. Az, hogy a közelemben tartottam, inkább arról szólt, hogy életben tartsam őt, mint a furcsa játékról, amit játszunk."
"– ...Azért, mert nekem dolgozik. Az enyém. Nem akarom, hogy bárki hozzáérjen ahhoz, ami az enyém. Ilyen egyszerű."
"– Nem fogdostam. Megpróbáltam kiszedni a kávét a blúzából, mielőtt foltot hagy.
– Aha. Csak pont a mellemnél kezdte.
– Azt… tudtam legkönnyebben elérni.
A lány meglepetten felnevetett, és mámorító mosolyt küldött felém.
– Igaz, amit a testvére mond? A titkárnő fétiséről?
– Sosem volt titkárnő fétisem.
– Múlt időt használt – jegyezte meg."
"– Amikor William utoljára rávett valakit, hogy banánsplitet vegyen nekem, azt mondta, azért tette, hogy bejusson az alsógatyámba. Vagyis maga azt reméli, hogy bejut a gatyámba?
– Az őrültség lenne – vágtam rá gyorsan. – Soha nem férnék bele."
"Az ember hamarosan rájön, hogy szinte mindenki, akit ismer, csak egy szeletet akar abból, amije van."
"– Általában nem a számat használom, főleg akkor nem, ha a kosz valaki más ágyékán van.
– Általában? Szóval néha igen, de nem mindig?
– Hiszi vagy sem, ez volt az első.
– Jó. Tetszik a gondolat, hogy csak az enyém."
"– Hát, itt szállt el a jogi követelésed alapja – közölte.
– Cseszd meg a pénzt! Csak téged akarlak."
"A gyomrom öklömnyire zsugorodott. Megalázva éreztem magam, zavarban voltam, és eléggé dühös, hogy csak így kidobnak egy telefon miatt."
"Soha nem voltam versenyző, ravasz macska típus, de egy részem közölni akarta vele, hogy nagyobb fenyegetés vagyok, mint hiszi, mert úgy tűnt, Bruce remekül érezte magát a combjaim között."
"Olyan lány volt, akiben megbízhattam."
"– Hé! Nem vagy balfasz! Csak még nem találtad meg az utadat, oké? Úgyhogy ne ostorozd magad! És kérlek, soha ne gondold, hogy inkább találnálak meg egy parkban hajléktalanként, mint hogy elviseljem a kupidat a lakásomban. Púp vagy az ember hátán, de az én púpom. És mindig itt leszek, hogy gondoskodjak rólad, ha szükséged van rá."
"– Á, a farokszemüveg tipikus esete.
– Először is, pfuj! Másodszor is, hányni fogok, ha még egyszer azt kell hallanom, hogy a bátyám a „farok”-ról beszél.
– A farokszemüveg – folytatta Braeden tárgyilagosan, mintha meg sem hallotta volna, amit mondtam – egy közismert jelenség, amikor egy nő szemet huny a tény felett, hogy egy férfi egy farok, mert van farka, amit a nő reméli, hogy kiélvezhet."
"– Mondd csak, Bruce, miért van az, hogy valahányszor látom a gyakornokodat, mindig a banánodat fogja?"
"– Kérlek! – kezdtem kissé feszengve. – Hadd vegyem még egyszer számba a banánodat!"
"Natasha átbotorkált, átbukdácsolt, áttört az összes védelmi vonalamon az ügyetlenség és a sors tökéletesen megkoreografált elegyével."
"Tudtam, hogy elárult engem. A szívem mélyén tudtam. Most már csak bizonyítanom kellett."
"– Még mindig odavagy Batman miatt?
Mondhat bárki bármit a bátyámról, de tündéri srác. Az, hogy Bruce-t a neve helyett Batmannek hívta, csak az egyik módszere volt, hogy megpróbáljon jobb kedvre deríteni, mintha csinálhatnánk belőle egy hatalmas viccet a szívemen tátongó hatalmas űr helyett, ami valójában volt."
"– Csak azért, mert lóbáljuk a farkunkat, meg izmozunk a tükörben, az nem azt jelenti, hogy nekünk, pasiknak nincs érzékeny oldalunk, Nat."
"A szokások embere voltam, és hamarosan ő lett a kedvenc része a szokásaimnak. Nem az ebéd előtti banánra vártam egész nap. Hanem arra, hogy reggel megpillanthatom őt."
"– A banánsplitet – közöltem. – Az utolsó falatot akarom.
Majdnem hangosan felnevettem, amikor láttam, hogy Natasha mennyire elszontyolodik."
"– Van szó arra az emberre, aki kedves, de közben egy seggfej? – kérdeztem, miután a pincér elment.
– Kedvfej? – próbálkozott Bruce.
– Igen. Kedvfej vagy."
"– ...Nem akarom, hogy úgy nézzenek rám, mint aki keféléssel jutott be. Érted?
– Gyakorlatilag tényleg döngettél a főnökkel.
– Az egyik főnökkel – pontosított Natasha.
– Remek észrevétel. De tegyél róla, hogy ez maradjon is így!"
"– Teszek róla, hogy egyetlen felesleges orgazmusod se maradjon bárki másnak. El fogsz élvezni tőlem reggel, munka után és lefekvés előtt. Csak az enyém leszel. Az utolsó cseppig.
Natasha hátradőlt, próbálta két lábán hintáztatni a széket, elveszítette az egyensúlyát, és a karjával kalimpált, hogy visszaszerezze. A szeme viccesen tágra nyílt, és alig tudtam időben elkapni a csuklóját, hogy ne essen hátra.
– És tennem kell róla, hogy mindeközben életben tartsalak.
– Tetszik a terv – közölte.
– Melyik része? A végtelen számú orgazmus vagy az életben tartásod?
– Mindegyik rész."
"– Nos – szólalt meg Bruce. – Nem tehetek úgy, mintha feldúlt lennék. Emiatt a hiba miatt landolt az ölemben Natasha. – Elhallgatott, és esküdni mertem volna, hogy elvörösödik. – Rossz szóhasználat – mondta, miután megköszörülte a torkát. – Csak örülök, hogy úgy történt, ahogy történt."
"– A fiúk annyira furák! – jegyezte meg Caitlyn.
– Főleg ez a kettő – felelte Natasha.
– Aú! – hördült fel William. – Azt hiszem, még sincs olyan jól idomítva."
"Natasha sosem lenne a szelíd háziasszony vagy bármi más, ami hasonlít az átlagosra. Ő volt az én balesetre hajlamos, teljesen kiszámíthatatlan, tűzrőlpattant barátnőm, és tudtam, hogy már nem várok sokáig a térdre ereszkedéssel.
– Ezért szeretem – közöltem.
Senkinek, csak nekem és neki okoztak ezek a szavak meglepetést. Még egyikünk sem mondta, hogy „szeretlek”, és ezt a szót én sosem vettem volna félvállról.
– Én is szeretlek – mondta Natasha, és úgy tűnt, végre egyáltalán nem figyel a kártyára.
– Srácok, ha elkezdtek smárolni, elmegyek – jelentette ki William."
"– Azért szeretlek, mert sosem érdekelt, ki vagyok. Sosem érdekelt, hogy van pénzem, vagy hogy én vagyok a főnök. Mindig önmagad voltál, még ha el is titkoltad az okát, hogy miért lettél a gyakornokom. Te vagy a legőszintébb ember, akit ismerek, és ez azt jelenti, hogy téged szeretlek, nem egy álarcot, amit azért viseltél, hogy lenyűgözz."
"– Mi lenne, ha emlékeznénk egy kicsit? Talán kezdhetjük ott, ahol az egész elkezdődött..."
0 comments