Sziasztok!

Megérkeztem az utolsó előtti Top5 listámmal, melyben az idei év legjobb gyermekkönyveiről rántom le a leplet. Sajnos - ahogy a mangák esetében -, itt sem készült minden kötethez külön értékelés - ám ami késik, nem múlik... ;) 

Már most szeretném elmondani, hogy a mai napra négy poszttal készülök nektek, melyben teljesen lezáródik a 2019-es év, de hogy beleférek-e a mába, vagy átcsúszok elsejére, azt sajnos még nem tudom... :( Mindenesetre érdemes lesz továbbra is velem maradni és követni, esetleg feliratkozni a blog főoldalának legtetején látható rublikába, hogy ne maradjatok le a frissekről... ;) 

5. helyezett - Peter Jones: A ​három csodamag 

Értékelésem: 5/5*

Peter Jones munkásságával A Kolduskirály c. mese kapcsán ismerkedtem meg. Akkor még nem tudtam, hogy a magyar-ausztrál származású férfi több mesekönyvet is írt, ám ezt a hiányosságomat nagyon gyorsan sikerült befoltoznom. ^^ A Kolduskirály azonnal a szívembe lopta magát, de amint elérhetővé vált A három csodamag, és rávetettem magam, azt kell mondjam, még inkább lenyűgözőbb, mint az "elődje". A mese a klasszikus három fivér szálát veszi alapul - korántsem klasszikus módon! Itt ugyanis a legkisebb fiú nem éppen az a hős, mindent kiérdemlő és elnyerő nemes lovag, akit a mesékből megismerhettünk... Ó, nem... És mégis, olyan mélyen lopta be magát a szívembe, hogy az káprázatos...

Részletes értékelés: itt.

4. helyezett - Bella Swift: The ​Pug Who Wanted to Be a Unicorn

Értékelésem: 5/5*

A kiskutya, aki unikornis akart lenni c. kötet magyar megjelenéséről a munkahelyem miatt már jóval a hivatalos infó előtt tudtam, de kötött a titoktartás. Mégis, türelmesen vártam a magyar megjelenést, amit sajnos az év végi nagy nyomdai tumultus miatt egy kicsit megcsúsztattak a kollégáim. Na, kérem szépen mondhatni akkor szakadt el nálam a cérna, és kértem kölcsön az angol eredetit (amit azóta már természetesen meg is vásároltam a magyar mellé ^^), mert már nem bírtam magammal, azonnal olvasni szerettem volna ezt a cuki kötetet. Amennyiben ti még nem jutottatok el a könyvhöz, akkor azonnal pótoljátok ezt a hiányosságot, ugyanis a mellett, hogy a főszereplője egy bájos mopsz, a történet olyan tanulságokkal bír, amiből nem csak a gyermekek, de a néha - vagy sokszor - önbizalomhiánnyal küzdő felnőttek is rengeteget tanulhatnak... És hogy miért az eredeti, és nem a magyar kötet vált a kedvencemmé? Nos, a magyarosított nevek miatt, amire - mint tudjátok - borzasztó háklis vagyok... ^^

Emily Bevens mesekönyveinek megjelenésére egy teljes fél évet kellett várnom, mely idő - mondanom sem kell - idegörlő volt, ám - mint kiderült - a várakozás minden percet megért...
Az írónő gyönyörű, varázslatos könyveket írt az olvasóközönség számára, s mivel A kis hableány a kedvenc mesém, nem is kérdés, hogy miért emelkedik ki ez a kötet a többi közül... Szerencsére - Andersen borzalmával ellentétben - a mese vége itt maximálisan pozitív! ❤ A látványvilág, az illusztrációk pedig szemet kápráztatóak!

Részletes értékelés: itt.

Mint tudjátok, lelkes rajongója vagyok Farkas Nóri munkásságának, és imádom az írásait. Az éven megjelenő második kötet - melyben Nóri az apukákat helyezi az előtérbe - szintén egy szívhez szóló alkotás, ahogyan az Összeköt a szeretet is az volt. Azt hiszem, nincs és nem lesz olyan kötet, ami ne tetszene majd Nóri tollából, hiszen olyan szeretettel és szívvel írja ezeket a meséket, hogy az bizony átsüt a lapokon... ❤

Részletes értékelés: itt. 

"Farkas Nóri egy rendkívül érzékeny író. Különös gyengédséggel ábrázolja a szülő-gyermek kapcsolatot, melynek minden szépsége megmutatkozik az írásaiban.

Az Apa szeret! egy rendkívül bájos történet arról, amit mindannyian átélünk gyermekkorunkban... "Apa" hiányát mi magunk is éreztük a hétköznapok során. Eleinte nem értettük, miért nincs otthon az apukánk, és miért kell minden napot "anyával" töltenünk, és határtalanul boldogok voltunk, amikor végre hármasban lehettünk.

Az apukák azonban éppen olyan fontosak a gyermekek életében, mint az anyukájuk, aki világra hozta őket...

Én magam nagyon boldog vagyok, hogy Nóri ebben a kötetében az apa karakterére fektette a hangsúlyt, hiszen az APUKÁK is megérdemelnek egy saját történetet és megérdemlik azt is, hogy néha napján ők legyenek a középpontban!

A történet tanulsága - ami végül Pötyi édesapjának szavaival válik teljesen világossá a kislány számára - az, hogy bár néha nem lehetünk azok mellett, akiket szeretünk, a szívünkben nem szűnik meg a szeretet a másik iránt, és így, vagy úgy, de mindig együtt vagyunk!"

1. helyezett - Aranyérem - Enid Blyton: Boldog ​karácsonyt! (Öt kölyök 4.) 

Értékelésem: 5/5*

És íme, az aranyérmes mese Enid Blyton, a népszerű angol írónő tollából, kinek régi történeteit kicsit új, modernebb köntösben, új illusztrációkkal karöltve adja ki itthon a Kolibri kiadó. Az írónő történetei közül számos kötet látott napvilágot még a gyermekkorom előtti években, melyeket kezdő ifiolvasóként lelkesen faltam, és most íme, itt az új köntös, ami szintén zseniális, s bár nem vagyok a modernizáció híve, az, hogy a külföldi kiadók megpróbálják életben tartani és a 21. század gyermekének is elhozni ezeket a régi nagy kalandokat, mindenképpen elismerendő...
A magyar kötet egyetlen hibája szintén a fránya magyarosítás, amit tényleg kivágnék két kézzel a világűrbe... Brrrrrrr...