.png)
Ma az Álomgyár Kiadónál megjelent Kedvenc klasszikus meséim c. sorozat legújabb két kötetéről hoztam nektek értékelést. A városi egér és a mezei egér valamint A teknős és a nyúl címet viselő kötetek Emily Bevens tollából származnak. Az írónő e csodás, varázslatos meséket a 21. század gyermekeinek és szüleinek írja, és nem titkolt célja megismertetni a piciket eme kortalan, klasszikus mesékkel... ❤
Az írónő első öt meséje tavaly október elején jelent meg magyar nyelven, melyben megtalálhattuk A kis hableányt, a Hamupipőkét, A rút kiskacsát és más híres, gyermekkori kedvencünket. A korábbi kötetekről szóló értékelésemet itt olvashatjátok - ha még nem tettétek meg ;) -, s most itt az idő, lerántom a leplet az újdonságokról. ;)
"– Lehet, hogy nincs szép házam meg elegáns vacsorám – mondta –, de jobb nekem az egyszerű, falusi élet, ahol nem kell mindig, mindentől félnem."
A városi egér és a mezei egér c. kötetben - mint ahogyan azt a címből is láthatjuk -, egy városban és egy vidéken élő, egymással rokonságban álló két kisegér életébe nyerhetünk bepillantást. A jól öltözött, városi egér egy napon úgy dönt, meglátogatja vidéken élő rokonát, és megnézi magának, miért nem akar az a városba költözni... A hosszú út végén egy végtelenül barátságos, egyszerű, ámde kényelmes életmódhoz szokott rokon fogadja, aki házigazdaként is példásan viselkedik. A városi egér ugyan megütközik a szerény körülményeken, mégis udvariasan viselkedik. Szeretné azonban, ha rokona látná, mennyivel jobb a városi élet ennél a csendnél, és viszonozza "testvére" kedvességét, meghívja magához azt a nagyvárosba... A mezei egér számára a városi életforma azonban hatalmas megpróbáltatásokat okoz, melyet a városi egér nem tud mire vélni...
A mese olvasása közben végtelen szeretet és nyugalmat éreztem... Noha számomra ez a történet teljesen új volt - legalábbis nem emlékszem, hogy ebben a formában valaha is találkoztam volna a kisegerek történetével -, a mese pillanatok alatt a szívemhez nőtt. A szereplők aranyosak, s bár természetesen a mezei egér karaktere volt az, akit leginkább a szívembe zártam, nem tudtam haragudni a városi egérre sem gondolkodásmódja, sem viselkedése miatt, hiszen ő egy merőben más környezetben nőtt fel, mint "testvére".
A kötetben két világ nézetbeli különbségei tárulnak a szemünk elé, s noha szereplőink nem teljesen értik meg miért jó a másiknak az adott környezetben, nem ítélik el a másikat, hiszen mindkét lakóhelynek megvan a maga pozitívuma és negatívuma. Ám ahogy a városi élet nem való mindenkinek, úgy a vidéki élet sem lehet mindenki számára kielégítő...
A kötetben két világ nézetbeli különbségei tárulnak a szemünk elé, s noha szereplőink nem teljesen értik meg miért jó a másiknak az adott környezetben, nem ítélik el a másikat, hiszen mindkét lakóhelynek megvan a maga pozitívuma és negatívuma. Ám ahogy a városi élet nem való mindenkinek, úgy a vidéki élet sem lehet mindenki számára kielégítő...
"Kerek erdő közepén, dús fák közt a réten egy álmos, nyári napon összegyűlt az erdő minden lakója."
A teknős és a nyúl c. mesét bizonyára jóval többen ismerik, hiszen ki ne hallott volna már a nagyképű, fennhéjázó nyusziról, aki oly beképzelt, hogy úgy gondolja, senki sem tudja őt fölülmúlni és legyőzni... S ki ne hallott volna a ravasz és okos teknősről, akitől a nyuszi egy életre szóló leckét kap...? ;)
A helyszín egy gyönyörű erdő, ahol az erdő állatai éppen élvezik a napsütést, a jó időt és a szabadságot. Az állatok felhőtlen szórakozását a beképzelt nyuszi zavarja meg, aki udvariatlan modorával és gorombaságával ismét megsérti társait... Ezen a napon, mikor nyuszink ismét hangosan hirdeti, hogy bizony őt senki sem tudja legyőzni, a teknős úgy dönt, kihívja párbajra ezt a nagyképű szószátyárt, s reméli, hogy a verseny végére sikerül józanabb gondolkodásra és visszafogottabb magatartásra bírni... A nyuszi természetesen kineveti a teknőst, ám a futóverseny elindul, melynek elején a nyuszi nem is gondolná, hogy bizony mindennek a végén egyedül ő lesz az, aki hatalmas vereséggel távozik...
A beképzelt nyuszi és az okos teknős meséje mondanivalója miatt vált oly népszerűvé... La Fontaine meséjét több százan elmesélték már, ám Emily Bevens-nek sikerült ezt a történetet is oly izgalmasra és gördülékenyre írnia, hogy minden szavát élvezet legyen olvasni.
Nyuszi karaktere ebben a kötetben is végtelenül ellenszenves, melyre a csodás illusztráció még inkább rá is erősít, míg a teknőc ábrázolása oly kedves és bűbájos, hogy az olvasó szinte keblére akarja szorítani ezt a csalafinta hőst. :3
A történet végkimenetele senki számára nem lehet titok, a nyuszi veszít, majd magába roskad... Karaktere ott hibázott, hogy nem tekintette ellenfelének a teknőst, aki - mint köztudott - nem éppen a világ leggyorsabb állata. Alábecsülte őt, s úgy gondolta ráér pihenni, előnyt adni és lazsálni, hiszen őt soha, senki nem győzheti le. Végtelen gőgje a vesztét okozza, és a teknős felülkerekedik a párbajban. Noha a teknőcnek alkalma nyílna rá, hogy felébressze a nyuszit, nem teszi azt meg, hiszen a lecke, melyet meg akar számára tanítani, ez által a jó cselekedet által semmivé válna. A kedvességnek és jóságnak ebben a pillanatban nincs helye, hisz a teknős egy nagyobb jó érdekében cselekszik... Megpróbálja ráébreszteni a nyuszit arra, milyen arrogáns, és szeretné, ha az rájönne arra, ő sem legyőzhetetlen...
A nyuszit kibírhatatlan viselkedése miatt egyik állat sem sajnálja, ám a teknős szavait figyelmezve remélhetőleg egy életre megtanulja, hogy: "Nem minden a gyors láb, nagy száj, büszkén dagadó nyuszimell." ;)
Emily Bevens ismét csodás meséket alkotott, s azt hiszem, senki sem lepődik meg ha azt mondom, mindkét történet a szívemhez nőtt. :3
A meséket Monica Garofalo gyönyörű illusztrációi teszik még inkább varázslatossá, kinek egyedi stílusa magával ragadó. A képi világ részletgazdagsága és színei engem teljesen lenyűgöznek, és képes vagyok percekig elmerülni a hölgy munkásságának világában. :3
Az előző öt kötethez hasonlóan az Álomgyár Kiadó ismét remekelt a magyar fordítás és a kötetek minősége terén is - úgy vélem, hogy a kiadónak van érzéke a bájos mesekönyvek megtalálásához és piacra dobásához... ;) Remélem, hogy a jövőben is számtalan mesével örvendeztetnek meg és elhozzák Emily Bevens további meséit is... ;)
A helyszín egy gyönyörű erdő, ahol az erdő állatai éppen élvezik a napsütést, a jó időt és a szabadságot. Az állatok felhőtlen szórakozását a beképzelt nyuszi zavarja meg, aki udvariatlan modorával és gorombaságával ismét megsérti társait... Ezen a napon, mikor nyuszink ismét hangosan hirdeti, hogy bizony őt senki sem tudja legyőzni, a teknős úgy dönt, kihívja párbajra ezt a nagyképű szószátyárt, s reméli, hogy a verseny végére sikerül józanabb gondolkodásra és visszafogottabb magatartásra bírni... A nyuszi természetesen kineveti a teknőst, ám a futóverseny elindul, melynek elején a nyuszi nem is gondolná, hogy bizony mindennek a végén egyedül ő lesz az, aki hatalmas vereséggel távozik...
Nyuszi karaktere ebben a kötetben is végtelenül ellenszenves, melyre a csodás illusztráció még inkább rá is erősít, míg a teknőc ábrázolása oly kedves és bűbájos, hogy az olvasó szinte keblére akarja szorítani ezt a csalafinta hőst. :3
A történet végkimenetele senki számára nem lehet titok, a nyuszi veszít, majd magába roskad... Karaktere ott hibázott, hogy nem tekintette ellenfelének a teknőst, aki - mint köztudott - nem éppen a világ leggyorsabb állata. Alábecsülte őt, s úgy gondolta ráér pihenni, előnyt adni és lazsálni, hiszen őt soha, senki nem győzheti le. Végtelen gőgje a vesztét okozza, és a teknős felülkerekedik a párbajban. Noha a teknőcnek alkalma nyílna rá, hogy felébressze a nyuszit, nem teszi azt meg, hiszen a lecke, melyet meg akar számára tanítani, ez által a jó cselekedet által semmivé válna. A kedvességnek és jóságnak ebben a pillanatban nincs helye, hisz a teknős egy nagyobb jó érdekében cselekszik... Megpróbálja ráébreszteni a nyuszit arra, milyen arrogáns, és szeretné, ha az rájönne arra, ő sem legyőzhetetlen...
A nyuszit kibírhatatlan viselkedése miatt egyik állat sem sajnálja, ám a teknős szavait figyelmezve remélhetőleg egy életre megtanulja, hogy: "Nem minden a gyors láb, nagy száj, büszkén dagadó nyuszimell." ;)
"– Ne felejtsd el, nyuszi pajtás: más is fontos, mondjuk, a teknősész, és ha lassan jársz, tovább érsz."
A meséket Monica Garofalo gyönyörű illusztrációi teszik még inkább varázslatossá, kinek egyedi stílusa magával ragadó. A képi világ részletgazdagsága és színei engem teljesen lenyűgöznek, és képes vagyok percekig elmerülni a hölgy munkásságának világában. :3
Az előző öt kötethez hasonlóan az Álomgyár Kiadó ismét remekelt a magyar fordítás és a kötetek minősége terén is - úgy vélem, hogy a kiadónak van érzéke a bájos mesekönyvek megtalálásához és piacra dobásához... ;) Remélem, hogy a jövőben is számtalan mesével örvendeztetnek meg és elhozzák Emily Bevens további meséit is... ;)
A köteteket ajánlom mindazoknak, akik szerették Emily Bevens korábbi köteteit, higgyék el ezekben sem fognak csalódni! Ajánlom minden mesekedvelő gyermeknek, gyermeklelkű felnőttnek, továbbá mindazoknak, akik szeretnének újra elmerülni gyermekkoruk mesevilágában. ❤
Ha még nem ismered az Emily Bevens-köteteket, azonnal pótold hiányosságodat! ;)
Értékelés: 5/5 teknőc
Illusztrációk: 5/5 teknőc
Idézetek
"Elkészült a futópálya, összegyűlt az erdő népe: még az is kicammogott a rétre, akinek megfeküdte a gyomrát az ebédje."
"Majd ahogy felállt és előrenézett, azt látta, hogy a teknős szépen lassan betotyog a célba! Szentséges nyuszifül!"
"– De bizony, hogy van ilyen – felelte a békés teknős, a nyuszit vigasztalva. – Nem minden a gyors láb, nagy száj, büszkén dagadó nyuszimell."
