Ma 2019 egyik legjobb kötetéről, Papp Diána: Most ​élsz c. regényéről hoztam nektek értékelést, mely hihetetlen módon a szívemhez nőtt. ❤

A kötetre a fülszöveg és a borító miatt már a megjelenésekor felfigyeltem, azonban nem sok kortárs magyar író könyvét merem bevállalni, így a könyv nem jött velem haza. Egészen addig a napig, míg a főnökömtől meg nem kaptam ajándékba...

No, mondanom sem kell, hogy már a hazafele úton rávetettem magam a regényre, aminek már az elején is azt gondoltam: hmmm, nem is rossz... Nos, kedves olvasóim! Az igazság az, hogy csupán újra fel kellett csapnom a könyvet, és egyre jobban belemélyedni, aztán már faltam is az oldalakat egymás után, a történet ugyanis nem eresztett... Az az igazság, hogy még most is a bűvkörében vagyok, és biztos vagyok benne, hogy nemsokára újraolvasás következik... A regény számomra 2019 egyik legnagyobb kedvence lett, melynek minden olvasni szerető ember polcán ott a helye! 

Papp Diána zseniális regényt írt, és az éven ő az egyik magyar író, aki visszaadta a hitem a kortárs magyar írók iránt, akik igazi minőséget vetnek papírra, és nem szennyet... 

"Szeretlek, amióta az eszemet tudom. Még akkor is szerettelek, amikor nem tudtam az eszemet, hosszú-hosszú évekig."

Történetünk főhőse Zoli, aki E/1. személyben meséli el a történetét. Zoli 33 éves - ahogy a jelenben a többi szereplő is -, aki Géza bátyjától örökölt egy mozit, és jelen pillanatban azt üzemelteti immár sok-sok éve. A mozi azonban nem megy jól, alig vannak vendégek, és a srác igencsak elszegényedett. Az élete kisiklott, magányos, egy igazi csődtömeg, aminek teljes tudatában is van. Ha mindez nem lenne elég, rengeteget iszik, míg egy éjjel annyira felönt a garatra, hogy kórházba kerül. Ezt követően határozza el, hogy változtat az életén. Ez a "halálközeli", nyomorult érzés és az alkohol mámorában, az ágya alatt megtalált, tizenöt évvel ezelőtt íródott levelek és megsértett levéltitkok lesznek azok, melyek  kirángatják Zolit a sötétségből, aki úgy dönt, változtat az életén... 

Zoli a tizenöt évvel ezelőtti érettségi banketten íródott gimnáziumi osztálytársai levelét találja meg a dobozban, melyet az akkori 18 éves fiatalok a későbbi önmaguknak szántak. Zoli végtelenül rosszul érzi magát, mikor olyan titkok birtokába jut, melyekről nem szabadna tudnia. Két levél azonban hiányzik a dobozból: az egyik a sajátja, míg a másik az oly sok éve titkon szeretett lányé, Vikié. 

Zoli elhatározza, hogy segít jobbá tenni annak az öt embernek az életét, akikkel anno, 2003-ban egy egész nyarat töltöttek együtt a Balatonnál. Így sejlik fel előttünk Zoli, Viki, Tibike, Kati, Iza és Helga élete, egy csodálatos balatoni nyár, és a mostoha jelen, s míg Iza a tizenöt éves osztálytalálkozót kezdi el szervezni, addig Zoli igyekszik felgöngyölíteni "eltűnt" barátai életét... 

"– Furcsa humorod van. De a szíved nagy. Köszi, hogy reggel megölted azt a szőrös pókot a sátorban."

A történet két szálon és a hat szereplő életének útján fut, akiket előbb Zoli szemén keresztül ismerhetünk meg. A regény több idősíkon ugrál, és a mozaikdarabkák egyes darabjai csupán a regény legvégén állnak össze. 

A főszereplő, Zoli nem egy piros köpenyes hős, nem egy álomkinézetű, kigyúrt pasi, hanem egy hús-vér ember, a maga esendőségével, ámde hatalmas lélekkel... Az első perctől kezdve, hogy először láttam a Balatonnál, a szívembe lopta magát az esetlenségével, és Viki mellett a kedvenc szereplőmmé vált. 

Viki, a történet mondhatni sokáig a homályban rejtőző női "főszereplője" - Zolihoz hasonlóan - sem tökéletes... Hálás köszönetem az írónőnek, aki végre egy olyan főszereplőt mert szerepeltetni, aki egyáltalán nem bombázó, hanem egy kevésbé szép, molett, hatalmas szívvel megáldott lány, akiért Zoli mégis teljesen megőrül évek óta. ❤ Akivel én, mint szintén dundi lány, azonosulni tudtam, s bár adná valami felsőbb hatalom, hogy az önbizalmából is magamévá tehessek valamennyit, amivel könnyebb lenne élni a 21. században... 

"– Egészen forgalmas napunk lesz holnap, mert el fogok hozni egy alpakát a Dunyhából.

– Mipakát? – még ma sem akarom elhinni, hogy van egy állat a világegyetemben, amely az alpaka névre hallgat."

A kötet leghatalmasabb arca, és egyik legszeretetreméltóbb szereplője Kálmán bácsi, a Balatonnál megismert báró, aki egyengeti a fiatalok útját. A báró oxigénpalackkal él, s noha a fia már igencsak szeretné temetni, a vén kurafi még igencsak habzsolja az életet... ^^ Amikor ő a színtéren van, kérem szépen ott szem nem marad szárazon! ;) 

"-…Ti ott, kislányok, köszönöm a pitét, igazán borzalmas volt, még gyakoroljatok sokat!"

A regényben mindenki megtalálhatja a számára kedves szereplőt, akivel azonosulni tud, hiszen az írónő rendkívül érdekes és színes személyiségekkel rendelkező társaságot alkotott. Itt van Kati, a gazdag úrilány, aki már az érettségi banketten gyermeket vár, ám senki nem tud róla; Tibike, a jó családba született srác, akinek folyton teljesítenie kell az egoista, nagyképű orvos papa mellett; Iza, a szülőfalujából menekülni vágyó csinibaba, aki úgy jut előre, hogy szétteszi a lábát...; és Helga, aki nagyon sokáig csak jót kapott az élettől, mígnem egy hatalmas pofon csattant az arcán...

"– Apám, neked tényleg egy aggastyán lett a példaképed?

– És mi van, ha igen? Lúzerség?

– Dehogyis. Végül is mindig fura gyerek voltál."

"James egyébként kiművelte, mint Higgins professzor Elizát a My fair Ladyben."

"– Eltettem magam téli álomba a trópusokon…"

Az írónő rendkívül szépen építi fel a regény cselekményét, és az olvasó egyszer csak azt veszi észre, hogy csak falja és falja az oldalakat, hogy minél több mindent megtudjon, s noha így fennáll a veszélye, hogy a lapok rekordidő alatt elfogynak, mégsem bír megálljt parancsolni a kezeinek, mert minél többet szeretne Zoliék világában élni... Velem pontosan ez történt. :)

A fülszöveg elolvasása után bevallom nagyon féltem, hogy a kötet felszakítja a régi sebeimet. Diána egy olyan tökéletes osztály képét festette le előttem, amilyen nekem sohasem volt. Szerencsére a történet olyannyira magába szippantott, hogy egyszer sem gondoltam a borzalmas középiskolai éveimre, ahol a duciságom miatt bántottak...

A kötetben Viki már a gimnáziumban is ducibb a kortársainál, mégis egyenrangúként jelenik meg Iza, Kati és Helga mellett, akik teljes mértékben elfogadják őt. Ez számomra egyrészt teljesen hihetetlen, ugyanis nekem csak bántásban volt részem és tapasztalatom, akár engem, akár más osztályba járó duci lányt bántottak, így ez az osztály számomra teljesen idilli képet mutat, amiről el nem tudom képzelni, hogy a valóságban is létezhet, mégis, rettentő jóleső érzés volt olvasni, hogy ezek a gyerekek elfogadják és szeretik egymást. ❤ Bízom benne, hogy ilyen az életben is gyakran előfordul, s csupán nekem vannak ennyire negatív tapasztalataim.

A fiatal Zoli

A borító a kötet egyik kulcsfontosságú jelenetét hivatott ábrázolni, s noha elképesztően gyönyörű, a két főszereplőhöz a modelleknek az égvilágon semmi köze - aki elolvassa a kötetet, meg fogja érteni, mire gondolok, de elég, ha újra elolvassa a Vikiről írt jellemzésemet. ;) 

Mindent összevetve a Most élsz számomra 2019 egyik legjobb olvasmánya volt, mely minden kétséget kizáróan bekerül az idei Top5 legjobb olvasmánylistámba (mely 400 elolvasott könyv után azért jelent valamit...). Mindemellett egy új kortárs író került a kedvenceim közé, kinek munkásságát ezt követően árgus szemekkel figyelni fogom! Zoli és Viki párosát pedig örök időre a szívembe zártam, mert két ilyen szerethető, hatalmas szívvel megáldott főhős ritka az irodalomban. 

A kötetet a romantika és az életsorsok kedvelőinek és minden olvasni szerető embernek bátran ajánlok! 

Ui. Sajnos a fejemben élő Zoliról nem sikerült az interneten képet találnom, de amennyiben rátalálok az igazira, ígérem beillesztem egy kép formájában. ;) 
2020.01.02. Megvan Zoli! ❤

Értékelés: 5/5 levél