Sokáig gondolkodtam, milyen poszttal is érkezzem ma, és egyáltalán írjak-e a Top5 Szerda kapcsán, mert az utóbbi időben, a rossz témák miatt kissé elveszítettem az érdeklődésemet a rovat iránt. :( Első körben több téma is keringett a fejemben, de egyikről sem volt igazán kedvem írni, majd azon voltam, hogy életjelet adva magamról kiírjam, ez a mai poszt elmarad...

Aztán - mintegy varázsütésre - belebegett a tökéletes téma a lelki szemeim elé! :) 

Az elmúlt egy-két hónap során több régi, lassan a múlt homályába feledő, neves író művéről hoztam értékelést, és ezt továbbra is szeretném folytatni, ezért, engedjétek meg, hogy ma az egyik kedvenc írómról és az ő fantasztikus kalandregényeiről beszéljek nektek egy kicsit, hátha ti is kedvet kaptok valamelyik kötet elolvasásához! :)

Jules Verne a tudományos-fantasztikus irodalom atyja és számtalan zseniális regény írója. Az én gyerekkoromban a kalandregényei, amik bővelkednek a misztikumban, a tudományban és a korát meghaladó előremutatásban, még mondhatom, hogy a fénykorukat élték, mára azonban úgy veszem észre, egyre kevesebben olvassák. :( E miatt mérhetetlen szomorúságot érzek és csalódott vagyok, hogy olyan regények vesznek el az idő homályában, mint pl. az alant felsoroltak.
Verne nagyon jól ír, s bár a hosszabb regényeihez türelem és érdeklődés kell, hiszen számtalan helyen bonyolódik tudományos leírásokba, az olvasási idő minden egyes perce megéri, hiszen olyan kalandok részesei lehetünk, amiről minden fiatal álmodik. Olyan tájakra és időbe juthatunk el vele, ahová a mai életben egyáltalán nem/vagy nagyon kicsi eséllyel.
Verne óriási szerepet játszott abban, hogy én könyvmollyá váltam! A szüleimről rám maradt, régi kiadású, sárga lapos, csodás illatú antikvár kötetek mind ott sorakoztak gyermekkorom polcain, ahonnan az olvasás képességének elsajátítása után szépen sorban a kezembe vándoroltak.
Verne az egyik legrégebbi kedvenc íróm, akinek a Kétévi vakációja és A rejtelmes szigete a mai napig ugyanúgy elvarázsol és magába szippant, mint annak idején...

Az alábbi könyvek mind elsők között voltak az olvasmányaim listáján, és  jelen esetben egy picit csalni fogok, és 5+1 regényről hozok nektek ismertetőt, ugyanis ezek közül még egyet lehúzni már igazán fizikai képtelenség, hiszen a Nemo kapitányért és a Grant kapitány gyermekeiért is vérzik a szívem...

Ez a kötet egy bátor fiú története, aki megmutatja, hogy nem csak a felnőttek képesek a logikus gondolkodásra és a bátor tettekre. A leírásban szereplő romantikus kalandregényt kissé fatális tévedésnek érzem, nincs ebben semmi romantika. Kaland, rabszolgaság, Afrika, embereladás az van benne... romantika nem igazán...
A regény főgonosza, Negoro pedig az egyik legjobban megalkotott gazfickó az irodalomban...

Igazi kaland Afrika vadregényes, fülledt, gyönyörű tájain. Egy értelmetlen hajsza egy gyémánt után, ahol a főhősnek minden erejére és bátorságára szüksége lesz ahhoz, hogy szerelmét senki se vehesse el tőle! Romantika, kaland, ármány - és semmi sem az, aminek látszik... A regény vége és a megoldás egy óriási csattanó, amikor csak ülsz és nézel magad elé, azzal az érzéssel, hogy nem vagy képes elhinni, Verne mennyire rászedett! ^^ A szó legjobb értelmében... ;) 

+1
Észak Dél ellen (1887)

A ​kalandos regény története a múlt század hatvanas éveiben játszódik az amerikai délen, a polgárháború idején amikor a rabszolgatartó Dél és a rabszolgaság ellenes Észak között véres csaták dúltak. A regény hőse James Burbank, a gazdag és emberséges floridai ültetvényes, a rabszolgaság eltörlésének híve. Jacksonville városka közelében él családjával – feleségével és leánykájával. Fia, Gilbert a polgárháború kitörésekor átszökött az északiakhoz, és most a Saint John folyón Jacksonville felé tartó Dupont tengernagy hajóján teljesít szolgálatot. A háborús hírek ugyan megnyugtatóak, de James Burbank szorongatott helyzetben van. Régi ellensége, egy Texar nevű kétes alak, – aki szenvedélyesen védelmezi a rabszolgaságot – állandóan izgatja Jacksonville csőcselékét Burbank ellen. Be is idézteti a bíróság elé, ott többek között szemére veti, hogy bár a rabszolgafelszabadítás híve, saját ültetvényén mégsem szabadítja fel a rabszolgákat. Borbank nem veszi észre a csapdát, s kijelenti, hogy négerei ettől a perctől kezdve szabadok. Mindez azonban csak ürügy Texarnak arra, hogy amint a hatalmat a kezébe kaparintja, felfegyverzett embereivel megtámadja Burbank birtokát, s kegyetlen pusztításokat végezzen. Az ültetvényes és immáron szabad négerei a kastélyon belül védekeznek, s mikor a helyzet veszélyessé válik, Burbank családja nőtagjait biztonságba akarja helyezni. Texar azonban elrabolja Burbank kislányát és a félvér Zermah-t, a dajkát…

A regény fő érdeme, hogy az amerikai polgárháborúról hiteles képet és könnyen elsajátítható ismeretanyagot ad.

Ismét egy, a rabszolgaság korában játszódó, gyönyörű történelmi képet festő, romantikus kalandregény, amiben minden megvan az izgalom fenntartásához. A főszereplők szerethetőek, és nincs az az ember, aki ne drukkolna a győzelmükért, míg az ellenség igazi görény, akinek a bukását tűkön ülve várjuk. Mindeközben húsba vágóan őszintén olvashatunk a rabszolgák sanyarú és szomorú életről és sorsáról...