Pavla Hanácková: Miért ​röhög a hiéna? /Tévhitek és hiedelmek az állatok világában/ c. kötete a napokban jelent meg itthon a Manó Könyvek Kiadó jóvoltából.

A kötet tizenötféle állatról és a róluk szőtt téves képzetekről rántja le a leplet, mégpedig igen tanulságos és szórakoztató módon.
Ahogy a fülszöveg is hirdeti, mindnyájan hallottunk már olyan kifejezéseket, mint az "ostoba, mint egy szamár", "büdös, mint egy disznó", netalán félünk a denevértől, vagy a fekete macskától, mert számtalan babonát tulajdonítunk neki...
Bevallom, a fekete macskáktól jómagam is frászt kapok, és ugyan a kötet számtalan érdekes információt tartalmazott számomra, honnan is erednek ezek a tévhitek, abban már nem segített, hogy ne féljek tőle... ^^

A Miért röhög a hiéna? számtalan közismert tévhit megjelenítése mellett, számos új információval is szolgált, ugyanis néhány feltevés számomra teljesen új volt, és néhol igencsak meredek, így bizton állíthatom, hogy mivel, bizonyára mindenki másról és másról hallott már élete során, olyan információkat talál majd ebben a könyvben, ami számára is az újdonság erejével fog hatni...

A kötet első két oldala mintegy bevezetőként szolgál a könyvhöz, ahol az erdei állatok összegyűlvén felháborodnak a róluk szóló pletykákon, és az író maga is elmondja, hogy nagyon nem szép dolog megsérteni sem az állatokat, sem az embereket azzal, hogy olyasféle jelzőket használunk rájuk, amik egyáltalán nem igazak, sőt egyenesen sértőek!
Ezt követően kerül csak sor a különböző állatokról szóló titkok feltárására, mikor is minden állatnak két, gyönyörű illusztrációkkal tarkított oldalpár jut a ferde információk orvoslására.

A kötetből megtudhatjuk, hogy ugyebár a denevér nem áhítozik emberi vérre ^^, ami leginkább a gyerekek számára bírhat az újdonság varázsával, továbbá esze ágában sincs a hajunkba kapaszkodni, és ha teheti, elkerül bennünket; megtudjuk, hogy a szamár nem is olyan haszontalan állat, annak ellenére sem, hogy ha megmakacsolja magát elmozdíthatatlanná válik. Megtudhatjuk, hogy a hiéna röhögése nem egyéb, mint egyfajta kommunikáció ezen állatok körében, és azt is, hogy a struccnak nagyobbak a szemei, mint az agya, ennek ellenére mégsem egy buta állat.  Szerencsére az író elmondja, hogy a róka sem olyan kártékony állat, mint sokan azt hiszik, továbbá azt is, hogy a kígyó szegénykém süket, mint az ágyú, mégis sikerül neki a furulya dallamára mozognia... de vajon hogyan? ;)

Mindezt, és ezeken kívül számos érdekes tényt tudhatunk meg a kötetből, melyek közül jó néhány meglepetést okozott a számomra, és noha némelyik pontot azért meg merném cáfolni, ha nagyon akarnám, de rendben van, hiszek a leírtakban... ^^

Idézetek

"…az emberek mindig is féltek a sötétben."

"A medve téli álmot alszik, de nem úgy, hogy beállítja a vekkerén azt, hogy „tavasz”, és egész télen ágyban marad."

"…nem szokása előre eltervezetten fosztogatni."

"…a róka egy életre választ párt, akivel felváltva gondoskodik a kölykökről."

"A struccnak kicsi agya van, körülbelül akkora, mint egy dió. Ez azt jelenti, hogy az agya kisebb, mint a szemgolyója! Jó, ez a madár nem a legnagyobb zseni, de azért nem is teljesen ostoba."

"Az is biztos, hogy nem sző terveket arra nézve, hogy miként tudna minket a legjobban becserkészni… 

Egyre álmosabb vagy, a szemed lecsukódik…"

Értékelés: 5/5*

Illusztráció: 5/5*