Vadadi Adrienn Matricás ​Laci és a csokitorta c. nyúlfarknyi meséje a Most én olvasok! Nagybetűs szintű olvasmánya, mely a Pagony kiadó gondozásában látott napvilágot még 2019-ben. A híres, matricás rabló sikere azóta is töretlen; tetemes méretű rajongótáborral büszkélkedhet, s jómagam is az egyik legnagyobb rajongó hírében állok! 

A Most én olvasok! részletes ismertetőjéről itt olvashatsz többet!

Matricás Laci ismét rabolni indul. Ám ma tejszínhabra fáj a foga... Szerencséjére Sárika épp tortát süt, amit csokival édesít. Majd előkerül a tejszínhab és a rabló zsákja is...

Nagybetűs szintű olvasmányként a történet meglehetősen rövid, ámde annál tartalmasabb. Tökéletes apró kis szösszenet a már jól ismert hősök életéről, ahol az ínyenc rabló és az édességek kerülnek a középpontba, s azt is megtudhatjuk, hogy öt évvel ezelőtt Matricás Laci éppen a 28. születésnapját ünnepelte... :3

A végig nagybetűvel szedett olvasmány a kezdő olvasóknak tökéletes gyakorlási feladat, míg a kisebbeknek egy kiváló, rövid bevezető mese lehet a Matricás Laci-mesék világába, melynek filmszerű megelevenedését Mayer Tamás gyönyörű illusztrációinak köszönhetjük, aki olyan képeket vet papírra, amiket böngészve hatalmasakat nevethetünk vagy épp böngészhetjük az elrejtett részleteket, mely által a mese is elnyújtható. Személyes kedvencem a bokor mögött rejtőző főhősünk képe, akinek csupán az orra kandikál ki; vagy épp a fa mögött rejtőző rabló képe, de a sütire nyelvét kidugó rabló és a csodálatos, többemeletes tortaköltemény is dobogós helyezett. Az pedig, hogy Sárika éppen Matricás Lacinak süti a tortát, valami egészen elbájoló. ❤

Megérkezett a Varázslatok földjének 11. felvonása! Tea Stilton Rejtelmek ​Ligete c. kötetében színre lép egy új ellenség, aki megsorozza a sötét fellegeket a Varázslatok Földje felett...

A Királyi Akadémia diákjai lázban égnek... A diákok új konyhaművészet tanárt várnak, kiknek felvételije éppen történetünk elején zajlik. A szerencsés nyertes egy kedves arcú, ragyogó hölgy, Madame Dragée lesz, aki szépen hozzá is lát diákjai oktatásához. 

A kötet főszereplő hercegnője - ahogy a borítóból is sejthető - Kalea lesz, aki imád sütni, s csupán egyetlen édesség van, amit nem sikerül tökéletesre elkészítenie. Tehetségét látva Any irtó féltékeny lesz a lányra, s természetesen most is keresztbe tesz főhősnőnknek, ahol csak tud...

Madame Dragée versenyt hirdet a növendékek között, ugyanis szeretné megalapítani a Cukrászok Klubját! Miközben Any ármánykodik, s Kalea idegesen próbálja újra és újra tökéletesre elkészíteni a vaníliás felfújtat, addig a tanárnő külön találkozót beszél meg Anyvel, ahol az osztályelnökségről szeretne vele szót váltani.

Mialatt Kalea görcsösen gyakorol a versenyre, Any eltűnik, majd Alden professzor a Titkok Termébe szólítja az öt Védelmezőt...

Alden professzor érzi, hogy valami súlyos veszély leselkedik rájuk, ám a kápragömb nem jelez veszélyt... 

Míg az előző kötetek között már akadtak gyengébb láncszemek, úgy tűnik, az alkotók újult erőre és szárnyra kaptak, ugyanis a hercegnők jelenlegi kalandjában megvan minden, ami egy igazi kalandtörténethez kell. Bár ebben a részben közelebb nem kerülünk Egorhoz, a Sötét Varázsló mégis megjelenik a lapokon, csupán nem olyan formában, mint amire az olvasó az előző kötetek miatt számítana rá. Ehelyett egy sokkal ötletesebb és bravúros megoldást kapunk, s e mellé egy olyan lezárást, ami azonnal kiéhezetté tesz a folytatásra. A kötetben a kaland bár lezárul, itt érezhető igazán, hogy könyvsorozatról beszélünk, amiben hiába van a történet apróbb kalandokra felosztva, a végső nagy csata még várat magára, s az írók nem győzik húzogatni azt a bizonyos mézesmadzagot az olvasók orra előtt.

Rendkívül örültem, hogy a történet a már megszokott, általam kedvelt vonalán haladt, s visszatérhettem a Titkok Termébe, a Talányok Könyvéhez és annak rejtelmes jóslataihoz, amiket imádok bogarászni. Külön ínyencség, hogy a könyvnek ebben a kötetben még nagyobb szerep jut, s kíváncsian várom ennek a lebilincselő lezárásnak a tudatában, miként indul majd a következő kötet története...

Kalea, mint főhősnő ismét szerethető, bár talán a lány túlságosan is jóságos és elnéző ebbe a sötétséggel teli világba, de talán éppen ezért sikerül kihoznia a leggonoszabb lélekből is a jót...

Kiss Judit Ágnes tollából - és természetesen a Pagony kiadó gondozásában! A mesekönyv minden bizonnyal ugyanúgy sokak kedvence lesz, mint ahogy Babarókát is rabul ejtette, s rögtön elsők között szeretnék én is Babarókához csatlakozni, s egyik kedvenc kötetemként kikiáltani ezt a csodálatos meseregényt! ❤

A mesefolyam abszolút aktuális témákat boncolgat, melyek jelen vannak piciny hazánkban és a nagyvilágban egyaránt, mivel azonban sem politizálni, sem a jelenlegi helyzetekre reflektálni nem szeretnék a könyves blogomon, így most nem fogok belemenni ezekbe a mindenképpen kényes témákba, s mint egy aranyos, bűbájos tündérmesét mutatom be nektek Habók és Tutu történetét, amiből rengeteget tanulhat az ember...

Bár eleinte nem sikerült teljesen elvonatkoztatnom olvasás közben a mai helyzetektől, erőfeszítésemnek és a történet varázsának köszönhetően sikerült teljesen kikapcsolnom a külvilágot, s úgy olvasni és szemlélni a kötetet, mint fantasy mesét... Tündérmese, melyben mindenki meghallhatja azokat a gondolatokat, amit az írónő közölni szeretett volna, s amelyből mindenki levonhatja a maga következtetéseit, ahogy az értékelésemet olvasva is levonhattok majd tanulságokat és bepillantást nyerhettek egy különös, erdei világba, ami itt él velünk és bennünk...

Habók el sem tudja képzelni, mi adhat ki ilyen hangot, hisz az erdő összes teremtményét ismeri. A sors azonban azt akarja, hogy ő találjon rá egy keservesen zokogó tujaszörnyre, akinek el kellett hagynia az otthonát, a tujabokrot - s ezzel együtt a kertet és az emberek közelségét, akik gondosan ápolták fajának élőhelyét...

Umma bár beleegyezik, a nyírfakoboldok nem igazán látják szívesen maguk közt a "szörnyet", akinek testi adottságait később kihasználva az ő életük is jobbá, könnyebbé válik... Habóknak azonban egyáltalán nem tetszik, hogy fajtársai kihasználják barátját, aki igyekszik beilleszkedni új otthonába. Egy nap aztán betelik a pohár...

Tutu rendkívül szerethető hős, akinek hatalmas szív dobog a mellkasában. Jóságos, türelmes és segítőkész, aki bár eleinte csak a könnyeket itatja és kesereg, Habók gondoskodásának köszönhetően ráébred, hogy nincs minden veszve. Soha sincs minden veszve... Használja az eszét, segít a bajbajutottakon és bár saját különcségeiből és másfajta rutinjából, megszokásaiból adódóan eleinte összekuszál dolgokat, természetes ráérző képessége segítségével jobbá teszi barátja, majd a nyírfakoboldok életét. Önzetlensége tiszta jóságból fakad, ám benne foglaltatik a vágy, hogy elfogadják és befogadják őt, s végre igazi otthonra leljen...

A nyírfakoboldok népe eleinte barátságtalannak és zordnak tűnik, sok kis habókos berögződéssel, régi szokásaikkal, melyek már hagyománnyá váltak, s ezeken - mint jól tudjuk mi is - igen nehéz változtatni... A segítséget üdvözítőn fogadó, ám hálát és viszonzást már kevésbé szívesen adó és zsörtölődő nép rengeteg tulajdonságában magunkra ismerhetünk, hisz mind ilyenek vagyunk...

Umma, hiába a nyírfakoboldok Öregasszonya, s ezzel a ranggal együtt vezetője az erdőlakóknak, sokszor helytelenül cselekszik, s az értékrendje is kifogásolható. Természetes, hogy a maga népének boldogulását és biztonságát helyezi előtérbe, de sokszor ő maga is ellenségesen bánik hősünkkel, akit "lenéz" és kihasznál, s ahhoz, hogy végre felnyíljon a szeme, szüksége lesz egy apró, bátor, neki ellentmondani merő "alattvalójára", aki maga is nagy utat jár be a történet folyamán...

Habók, az eleinte társaira rendkívül hasonlító, ám soraikból mégis picit kilógó/kitűnő nyírfakobold lesz az, aki elsőként elindul a változás útján, miután a gondjaiba és pártfogásába veszi Tutut, akit mindvégig védeni és megóvni próbál, ám az elmúlt évek alatt élt életét és nézeteit eleinte természetesen nehezen adja fel, elnyomva ezzel lelkiismerete hangját... Habóknak, mint mindenkinek, nehéz megszoknia a változást, s mint magányos, visszahúzódó és a magányt jobbára kedvelő kobold szépen lassan megnyílik, elfogadja Tutu társaságát, s egyre kevesebbet zsörtölődik önmagában...

Habók alapvetően szintén nemes lelkű és jóságos teremtmény, akinek fajtája természetéből és adottságaiból adódóan felül kell kerekednie a kicsinyességeken, s ő lesz az, aki felismeri Tutu sebezhetőségét és népe gonosz viselkedését barátjával szemben, akit eleinte még barátjának is nehezen mer nevezni... Gyönyörű látni Habók lelkiismeretének felébredését, a nyírfakobold változását és felnyíló szemeit, ahogy azt is, milyen elemi erővel hat rá népe "kegyetlensége", az, ahogy kihasználják Tutut, akit befogadni, maguk közül vallónak mondani már nem akarnak...

Habók nem egyszer csendben morog népe viselkedése láttán, s eleinte csupán magában forrong és nem tesz semmit, de eljön az a pillanat, mikor ki kell állnia a többiek elé, megvédeni azt, amiben hisz, s ebben a pillanatban a szemünk előtt válik igazi hőssé! ❤

Julie Fortenberry Nagypapa ​és Ábel c. mesekönyve a Manó Könyvek gondozásában látott napvilágot. A nyúlfarknyi történet egy nagypapa és unokája tartalmas és izgalmas napját meséli el a legkisebbeknek, valamint egyaránt felhívja szülő és gyermek figyelmét a könyvtárazás szépségére.

 "- ...lesznek ott dinoszauruszok? - érdeklődött Ábel.

Manapság, mikor egyre kevesebben olvasnak és vásárolnak könyvet, de egyre kevesebben is járnak könyvtárba - bár ez nyilván településenként változó, s a mai könyvárak mellett talán nő is a forgalom... - létfontosságúak az olyan könyvek, amik megmutatják az olvasás és a könyvek szépségét az aprók számára, akik mellett a felnőttek is újra felfedezhetik ezt a világot...

A mese nyelvezete rendkívül egyszerű, de a nagyszülő és unokája közti szeretet, a részletgazdag illusztráció és maga A KALAND emeli a fényét. Kedvencem nem lett, mivel azonban le lehet venni a lábamról minden olyan könyvvel, ami a könyvek és az olvasás szeretetét hirdetik, csak ajánlani tudom!

A nagypapa és unokája közti kapocs és a nagyszülő türelme, figyelmessége az - egyébiránt igencsak ellenszenves, akaratos - unoka iránt szintén szívet melengető, ezért mindenképp nagyszülő általi felolvasásra/közös olvasásra ajánlom!

Elérkezett április utolsó napja, így eljött az ideje a havi összesítésnek is. :) Ebben a hónapban kevesebbet olvastam, de nagyon sok értékelést sikerült pótolnom, aminek nagyon örülök. A következő napokban is rengeteg szuper könyvvel és posztokkal várlak titeket, érdemes lesz visszanézni hozzám! 

Jess Butterworth Mentsük ​meg a vörös pandát! c. regénye tavaly év végén látott napvilágot a Pagony kiadó gondozásában. A kötet a Zseblámpás Könyvek kiadói sorozat tagja, melynek célközönsége a 7-10 éves, már olvasni tudó korosztály, akiknek sikerélmény lehet a még több illusztrációt tartalmazó, nagyobb betűkkel és sorközzel szedett történeteket önállóan elolvasni. 

A kislány kalandozni szeretne, ám eddig erre még nem volt alkalma. A hatalmas változást és nagy áttörést a Kalandklub hozza el nyolc éves főhősnőnk életébe, ugyanis a Nepálban működő, s a vörös pandák állományát és természetes élőhelyét megóvó természetjáró csoport Tilly iskoláját is kiválasztja egy tavaszi szüneti* nagy lehetőségre! 

Tilly rendkívül fellelkesül a hír hallatán és meggyőzi édesanyját, hogy jelentkezhessen az útra. 

Természetesen hősnőnk álma valóra válik és két másik angliai diákkal - Anitával és Leoval - együtt Nepálba utazhat, ahol Julia, Pema, Rikesh, Steve, Pihe úr (kutyus) és az übercuki jakok gondjaira bízva vörös pandák után kutathat! Sajnos azonban az átvizsgálandó területen orvvadászok is felütik a fejüket...

A csodás, ámde veszélyekkel teli tájon játszódó történet tökéletes képet rajzol Nepálról és a természetvédők munkájáról; a kalandos, ám nehéz életkörülményekről, az orvvadászok borzalmas tevékenységéről, s miközben tanít, rengeteg fontos dologra hívja fel az olvasó figyelmét, úgymint vigyázzunk a természetre és az állatokra, s bár itthon talál nem veszélyeztetik az állatokat olyan mértékben az orvvadászok, mint a világ más tájain, bizony idehaza is találhatunk védett fajokat, akikről gondoskodhatunk...

A fülszöveg egy kalandosabb, veszélyesebb cselekményt ígért, mint amit végül a kötet magában rejtett, ugyanis az orvvadászok "csupán", mintegy fenyegető jelenlétként, állandó veszélyként jelennek meg a lapokon, s bár Rikesh elűzi őket az egyik éjjel folyamán, az olvasó ezeknek a jeleneteknek nem lesz a részese. Valószínűleg az írónő nem akarta a nyolc éves főhősnőjét ilyen komoly veszélybe sodorni, s az állandó, feszültséggel teli légkör is remek atmoszférát biztosít ahhoz, hogy a célközönség komolyan vegye az olvasottakat és elgondolkozzon ezekről a kérdésekről. Tilly egyébiránt nem egyszer kerül életveszélybe, példának okáért mikor észvesztő tempóban robog a szakadék felé a havas hegyoldalon, így a kötet nincs híján a torokszorító pillanatoknak. 

A regény elbeszélője Tilly, aki naplóbejegyzések formájában meséli el nekünk élete első nagy kalandját. A naplóbejegyzéseket követik a tényleges események, s mi beleláthatunk belevaló főhősnőnk gondolataiba és érzéseibe. A bejegyzéseket és felvonásokat - fejezetek nincsenek - apró körben elhelyezett vörös panda logók választják el egymástól, ami nekem különösen tetszett. A szöveget a naplóbejegyzéses formák, téglalapok, kiemelések és különböző betűtípusok mellett Kirsti Beautyman illusztrációi díszítik, akinek sikerült igazán hangulatossá tenni a kötetet. 

Az írónő remek leírást ad Nepálról, a fentebb említett orvvadászokról és természetesen magukról a vörös pandákról, akiknek több példányával is találkozhatunk a regényben. Ezen kívül rendkívül éles képet fest erről a titokzatos világról, és még arra is gondolt, hogy gondosan bemutassa a jakokat, a növény- és állatvilágot, valamint a nepáli fogásokat is, úgymint a currys ételeket, a lencsedhalt és a momo "gombócot"...

A Kalandklub első kötete teljes, lezárt egész, azonban a sorozatnak külföldön már négy része is megjelent, így kíváncsian várom, hogy itthon is olvashatjuk-e majd tovább Tilly következő kalandjait.

Senkit ne hagyj hátra! A kalandorok összetartanak!

Menj, ahol még soha nem jártál, tedd, amit még soha nem tettél!

Készülj fel a váratlanra, soha ne lankadjon a figyelmed!

Vigyázz az emberekre, az állatokra, és a környezetre!