A nagybetűs szint kötetei a kezdő olvasók olvasásgyakorlásának szempontjából pontosan elegendő hosszúságú szöveget tartalmaznak. Gondoljunk csak bele egy pici elsős mindennapjaiba, aki az olvasás elsajátításával küzd. Tegyük fel, hogy ez a gyerkőc szereti a könyveket, a szülei folyamatosan felolvastak neki és szeretne már önállóan is olvasni. Ő sikerélményként fogja elkönyvelni a rövid történet elfogyasztását, s ha kevésnek és rövidnek találja a szöveget, máris léphet a következő szintre. Szuper, ugye?

Nézzük meg azonban a másik végletet. Az olvasást és könyveket nem szerető, bosszantó dolgoknak tartó kis elsőst, aki inkább labdázna, futkározna, (tévézne...) mintsem egy könyv felett görnyedezve kötelezően tanuljon. Lehet, hogy ennek a gyereknek fel sem olvastak, csak ült a tévé előtt, de az is lehet, hogy könyvszerető családban nőtt fel, mégis tehernek érzi az olvasást. Neki épp elegendő lesz a szöveg, amin át kell rágnia magát, s talán neki is sikerélményt ad majd, hogy kiolvasott egy könyvet teljesen egyedül!

Elérkezett november utolsó napja is, vége az ősznek, s ide is megérkezett a tél, a hó és a mínuszok. Ma délelőtt végre Esztergomban is esett a hó, amit sajnos nagyon gyorsan felváltott az eső, ami még mindig zuhog... Irigylem az ország többi részében élőket, akiknél megmaradt a hó. Délelőtt, a betegségem ellenére végre igazán boldog voltam, hullt a hó, bekapcsoltam a karácsonyi zenét, s már csak a Mikulás szánjának csilingelése hiányzott az összképből.

Elég nehéz napokat tudok magam mögött. Mint láttátok, ismét eltűntem a hónap második felében, ennek pedig a még mindig tartó betegségem az oka. Sajnos több orvosnál és vizsgálaton is jártam, s még jó néhány hátra is van, egyelőre nem derült ki semmi, minden eredményem jó és mégsem gyógyulok rendesen. Ez nagyon ráment a lelki állapotomra, nem voltam/vagyok túl jól, mivel azonban jön a karácsony - az én kedvenc időszakom -, s fel kell díszíteni a lakást és készülni, próbálok erőt venni magamon és egy picikét élettel telibb lenni.

A szöveg remek, ellenben az illusztrációk számomra félelmetesek voltak… Brr…

A jószívemnek köszönhetően 4* és mert látom benne a potenciált… Az illusztrációk szerintem gyönyörűek, de ennyi pénzért ez semmi. Az, hogy minden hátlapon 3-4 szóból álló egy db mondat van, az édeskevés… (Áll a karácsonyfa, alatta vannak az ajándékok, valaki átsuhan a kerten…) A képeken mindazonáltal sok minden történik, így a bátrabb gyerkőcökkel a történet tovább mesélhető, illetve kibővíthető, ha lesz a közönségemben olyan, aki mer történetet szőni velem és a többiekkel. A címét sem értem, miért „francia”??? OK, rendben van, hogy egy francia család karácsonyát láthatjuk, de ez, a szöveg alapján lehetne az olaszoké, vagy az angoloké is, kb. semmi újdonságot és nemzeti szokást nem mutat… Kivéve talán a nemzeti ételek az asztalon, de ugye ez a szövegben sehol sem jelenik meg…

Nem tagadom, az én szívem a krampuszok ejtették rabul, de azt hiszem, a kedves olvasóim már tudják, hogy a habos-babos karakterek nem annyira vonzanak, mint a sötétebb "alakok"... ^^

Marék Veronika egyébiránt egy felettébb modern mesét alkotott, ami az én kütyüellenes személyemet is elvarázsolta. Kérem szépen, a 21. században járunk és itt az angyalok és krampuszok már tablettel járnak, számítógépet, telefont használnak, s noha a karácsonyi, Északi-sarkon játszódó filmek esetében mindig is láthattuk a Télapó fejlett játékgyárát és háttérellátását, magyar viszonylatban egészen egyedi, s talán a legelső ilyen mesét tarthatjuk a kezünkben. A furcsaság és nem mindennapiság ellenére működik a kütyük és a karácsonyi varázslat kettőse, s egyáltalán nem akaszt meg olvasás közben a fehér tabletek emlegetése. Mindazonáltal úgy vélem, hogy bár kellenek ezek a modern mesék a mai gyerekeknek, nem szabad, hogy háttérbe szorítsák a klasszikus történeteket, ahol a varázslat varázslat és nem a technika fortélyaival megoldott ügyes kis trükkök...

A mese a jóságról, a barátságról, egymás megsegítéséről, a bajba jutottakon való segítségnyújtásról is szól, de ezek mellett, karácsonyi mese lévén természetesen szól az ajándékozásról, hogy mennyire öröm adni, s hogy bizony léteznek a karácsonyi csodák, hisz Franciska segédei nem is olyan hasznavehetetlenek, a krampuszok pedig tudnak jók is lenni, ha a szívük furcsán kezd bizseregni... A karácsony az együtt töltött időről és annak szépségéről szól, ami a történet végére gyönyörűen kiteljesedik. A hab a tortán, hogy a tanulságok néha jókora humorzsákba csomagoltak...

Egy picit azért sajnálom, hogy nem maga az írónő illusztrálta a kötetet, hisz egyedi karakterei még inkább emelik történetei fényét, mivel azonban a halványkék és fehér hátteren eszeveszetten rohangáló ördögök és a sokszor haját tépő Franciska alakja egészen bűbájos, elengedem ezt a kérdést, már csak azért is, mert az illusztrátor Szabó-Nyulász Melinda képi világait is nagyon szeretem.