Nem tagadom, az én szívem a krampuszok ejtették rabul, de azt hiszem, a kedves olvasóim már tudják, hogy a habos-babos karakterek nem annyira vonzanak, mint a sötétebb "alakok"... ^^

Marék Veronika egyébiránt egy felettébb modern mesét alkotott, ami az én kütyüellenes személyemet is elvarázsolta. Kérem szépen, a 21. században járunk és itt az angyalok és krampuszok már tablettel járnak, számítógépet, telefont használnak, s noha a karácsonyi, Északi-sarkon játszódó filmek esetében mindig is láthattuk a Télapó fejlett játékgyárát és háttérellátását, magyar viszonylatban egészen egyedi, s talán a legelső ilyen mesét tarthatjuk a kezünkben. A furcsaság és nem mindennapiság ellenére működik a kütyük és a karácsonyi varázslat kettőse, s egyáltalán nem akaszt meg olvasás közben a fehér tabletek emlegetése. Mindazonáltal úgy vélem, hogy bár kellenek ezek a modern mesék a mai gyerekeknek, nem szabad, hogy háttérbe szorítsák a klasszikus történeteket, ahol a varázslat varázslat és nem a technika fortélyaival megoldott ügyes kis trükkök...

A mese a jóságról, a barátságról, egymás megsegítéséről, a bajba jutottakon való segítségnyújtásról is szól, de ezek mellett, karácsonyi mese lévén természetesen szól az ajándékozásról, hogy mennyire öröm adni, s hogy bizony léteznek a karácsonyi csodák, hisz Franciska segédei nem is olyan hasznavehetetlenek, a krampuszok pedig tudnak jók is lenni, ha a szívük furcsán kezd bizseregni... A karácsony az együtt töltött időről és annak szépségéről szól, ami a történet végére gyönyörűen kiteljesedik. A hab a tortán, hogy a tanulságok néha jókora humorzsákba csomagoltak...

Egy picit azért sajnálom, hogy nem maga az írónő illusztrálta a kötetet, hisz egyedi karakterei még inkább emelik történetei fényét, mivel azonban a halványkék és fehér hátteren eszeveszetten rohangáló ördögök és a sokszor haját tépő Franciska alakja egészen bűbájos, elengedem ezt a kérdést, már csak azért is, mert az illusztrátor Szabó-Nyulász Melinda képi világait is nagyon szeretem.