Főhősünk Tim, egy erdész apa gyermeke, aki imádja az erdőt. A fiú, ha teheti és épp nem iskolába jár, apja oldalán kalandozik az erdőben, segíti annak munkáját, s közben természetesen mindent megtanul a növény- és állatvilágról, amely körbeveszi.

Tim imádja a természetet, de ez nem meglepő, ha a gyereknek olyan szülei vannak, mint a történetben szereplő felnőttek, akikkel közösen lehet a pocsolyában ugrálni, bőrig ázni és segíteni a bajba jutott állatokon.

Egyik erdei járőrútja során főhősünk sebesült madárkát talál, akinek eltört a szárnya. Az állatorvos útmutatásai alapján Tim és szülei gondjaikba veszik a kis sebesültet, aki hat hétig a fiú gondoskodására szorul. Így a család négy tagúra bővül Karcsi, a csóka személyével...

Az írópáros regénye egyfajta Fekete István-történet a legkisebbek számára... annak minden szépségével és leíró részeivel együtt. Az erdő és annak lakói, a környezet megóvása, az erdészélet szépségei mind gyönyörűen ábrázoltak, ami bizton beszippantja majd a 7-10 éves célközönséget. A kötetet azonban nem csupán a kis kalandoroknak ajánlom kézbe venni, de mindazoknak is, akik szeretnék egy picit közelebb érzeni magukat a természethez.

Főhősünk rendkívül szimpatikus, aranyos karakter, aki óvja és vigyázza környezetét, ügyel az állatok szükségleteire és épségére, s minden időben jól érzi magát a szabad levegőn. A család különösen a hóesést és a telet szereti, mikor az erdőre vastag, fehér hótakaró borul, s érintetlen és csendes minden. Ezt a képet sajnos mi már csak lelki szemeink előtt láthatjuk, azonban én emlékszem a havas tájra és a hóval fedett erdőkre gyermekkoromból, mikor én magam is a természetben jártam a szüleimmel. 

Sajnos manapság a globális felmelegedésnek "köszönhetően" se a havat nem élvezhetjük, míg a technológia fejlődése a szabadban töltött időt is megrövidítette. Bár mondanám, hogy túlzás lenne általánosítani, de kétségtelenül igaz, hogy a kütyük miatt sokkal kevesebbet vagyunk a természetben, mint régen, s ez érvényes felnőttre és gyermekre egyaránt.

Éppen ezért olyan gyönyörű ez a történet. Sehol egy elektronikai kütyü, csak a tartalmas, gazdagon együtt töltött idő a családunkkal és a barátainkkal, miközben egészségesek is maradunk, hisz semmilyen időjárási viszony el nem ronthatja a kedvünket. Szívet melengetően gyönyörű történet, ami felemeli a lelket, s felnőttként elgondolkodtat, mennyi mindent is elveszített az emberiség, s mennyi minden megváltozott a gyerekkor óta... Természetesen ezt a mai célközönség nem tudhatja, ám a szülőnek érdemes volna erről a témáról beszélgetést kezdeményeznie a történet olvasását követően, melyet akár közösen is "feldolgozhatnak".

A kötet a természet szeretetén túl középpontba helyezi a barátságot és mindenekelőtt a családot is. A szülő-gyermek kapcsolaton túl megjelenik a gyermek nagyszülőkkel való kapcsolata; láthatjuk milyen az, mikor hasznos ajándékot kap az ünnepelt; mi történik akkor, mikor valaki "farkast kiált"; mikor valaki nem érdemli meg a vadászengedélyt; mikor a kutyasétáltató felelőtlenül engedi szabadon a kutyát az erdőben; de az árnyoldalak bemutatásán túl természetesen az önfeledt játék a hóban (hógolyó-csata), a bajba jutottak megsegítése; a "hazugság" a nagyobb jobb kedvéért és a közlekedésben való segítségnyújtás is megjelenik a kötetben.