értékelés
gyermekkönyv
mesevilág
móra
recenzió
Zalka Csenge Virág: Hétlábú paripák és jó boszorkányok - Értékelés
Zalka Csenge Virág Hétlábú paripák és jó boszorkányok c. mesegyűjteménye a csíki népmesék varázslatos világát hozza el a magyar olvasók számára. A csíki népmesék egy aprócska szeletkéjének feltárása tökéletesen alkalmas arra, hogy felkeltse az érdeklődést a többi mese iránt, valamint kristálytisztán láthatóvá válnak a hasonlóságok és a különbségek a saját mesevilágunk és a csíki népmesék világa között. Rengeteg hasonlóságot és különbséget is felfedezhetünk, ahogy azt is megállapíthatjuk, hogy ismét egy olyan mesevilágot sikerült felfedeznünk, amiben szintén jelen vannak ugyanazok a mesék, amiken mi is felnőttünk, csupán némi változtatáson mentek keresztül...
"A város keleti sarkában egy barlanghoz ért; a barlangból
egy ősöreg anyóka nézegetett kifelé. Tizenkét vasrúddal
volt a szempillája feltámasztva, hogy lásson."
A kötet 15 mesét és egy bevezetőt tartalmaz, mely utóbbiban az írónő érdekes részleteket árul el a gyűjtésről és a csíki népmesékről. Minden mese után találhatunk egy szerzői kiegészítőt is, ami tekinthető rövid magyarázatnak, avagy lábjegyzetnek, amiben Zalka Csenge Virág elmondja, miért esett éppen arra a mesére a választása, valamint a mesében elhangzó idegen, régies szavak, népmesei elemek magyarázatát is beleszövi. Egyik személyes kedvencem a "gombolyag pityóka", ami a héjában sült krumpli népmesei megfelelője, s azt hiszem, ezentúl a mi házunkban beépül majd a mindennapi beszédünkbe. :3
Tartalomjegyzék
- Csíkszentdomokos mesevilága
- Taligarőt
- A hétlábú paripa
- Az ötvenkét testvér
- A halászfiú
- Szép András
- A gyapjas galamb
- Mese a halhatatlan országról
- A kolduslegény és a kígyók
- A három legény és a jósló bába
- A fiú és a boszorkányok
- A három leánytestvér
- Fajankó
- Bot Jankó
- A táltos kanca és a libapásztorlány
- A legjobb mesterség
"- Ej, az anyja ánti bugyogóját annak a kitanult furfangos
Tündér Rózsának, hogy így tud tréfálkozni velem! - kacagta
el magát. - Megállj, leány, csak érjek oda, úgy megcsókollak,
hogy még a föld is megmozdul alattunk!"
A számomra legkedvesebb mese Szép András története volt. Emellett azonban kiemelném még A kolduslegény és a kígyók, A három legény és a jósló bába, illetve A táltos kanca és a libapásztorlány meséjét.
Szép András története az összetettségével, kreativitásával és humoros jeleneteivel nyert meg magának, bár tagadhatatlan, hogy a mese kivonatát csak minimum tíz percben lehetne elmondani. ^^
Nem egy mese végtelen hosszúságú volt, ami számomra rányomta a bélyegét a műre, ugyanis annyi fordulat, mellékvágány és hosszú-hosszú kalandozás volt benne, ami eléggé megcincálta az idegrendszeremet... ^^ A memóriámmal nincs probléma, de mikor "nem emlékszem" milyen kalandokon ment át a főhős az előző tíz oldalon és a mesének még mindig nincs vége, azt kicsit nehezen élem meg...
A mesék hosszúsága miatt tehát egy fél csillag levonás, ugyanis némelyik indokolatlanul hosszúnak és túlbonyolítottnak tűnt. Mások, amiket szívesen olvastam volna még pedig villámgyorsan véget értek, szóval látok némi problémát és egyenetlenséget a csíki népmesék darabjaiban.
Mindettől függetlenül a mesék rém izgalmasak voltak, s csupán egy-két esetben volt olyan érzésem, hogy hagyjuk már abba a szenvedést és legyen már vége. ^^ A történetek nagy része humorban gazdag, a régies nyelvezet, valamint ízes-ékes anyanyelvünk miatt nem egyszer hahotáztam hangosan.
Egyetlen mese volt, ami nem nyerte el a tetszésem, hovatovább erős ellenérzést váltott ki, mégpedig a Mese a halhatatlan országról, ami mind a szereplőivel, mint a mondanivalójával elég negatív képet adott, s meglehetősen fel is bosszantott. Nem éppen követendő példákat tár a gyerekek/felnőttek elé...
Érdekes volt látnom a másfajta népmesei elemeket, amik közül volt olyan, amit furcsálltam és nem is nyerte el a tetszésemet, viszont voltak olyan kreatív ötletek és megoldások is a repertoárban, amire azt mondtam: "na, ez igen!".
Az írónő nyelvezete és mesélő stílusa gördülékeny, gyönyörűen játszik a szavakkal és felkelti a figyelmet a további népmesék iránt, amik ezen a vidéken hangzottak el. Külön kiemelném a szerzői megjegyzéseket a mesék végén, amiket imádtam olvasni, s nem egy, nem két új információval gazdagított, aminek rendkívül örültem, hisz bővíthettem eddigi tudásomat.
A meséket Hitka Viktória gyönyörű, színes illusztrációi díszítik, amik egészen szemet kápráztatóak, ezért nagyon sajnálom, hogy nem készült minden meséhez illusztráció.
Végszóként még hadd jegyezzem meg, hogy a mesék egy részére ráaggatódott a "feminista" jelző, ám ha eltekintek attól, milyen görcsösen ragaszkodnak néha ahhoz, hogy legyen erős női mesehős, akkor egyáltalán nem bosszantó ez a folytonos kiemelés. Véleményem szerint nem egy erős női mesehős van a népmesékben, ezért feleslegesnek tartom kiemelni, mennyire "badass" is egy-egy szegény leány, aki maga csinálja meg a szerencséjét, de néha számomra sajnos továbbra is bosszantó, ha az erős női főhőst akarják előtérbe nyomni, újra és újra kihangsúlyozni, annak ellenére, hogy vannak ilyen mesék, s aki ezeket szeretné olvasni, olvassa. Ebben a gyűjteményben nem egy, nem két olyan mese van, ahol erős női karakter szerepel, s ez mindaddig nem is vált zavaróvá számomra, míg ki nem hangsúlyozták, milyen tökös is ő...
Végezetül nincs mást hátra, minthogy jó szívvel ajánljam a kötetet a népmesék rajongóinak, s mindenkinek, aki szeretne bepillantást nyerni a csíki népmesék világába!
A könyvet köszönöm a Móra kiadónak!
Értékelés: 4,5/5 szakáll
Idézetek
"A város keleti sarkában egy barlanghoz ért; a barlangból egy ősöreg anyóka nézegetett kifelé. Tizenkét vasrúddal volt a szempillája feltámasztva, hogy lásson."
"Hol volt, hol nem volt, valahol a nagyvilágban volt egyszer egy szegény ember. De az olyan szegény volt, hogy az ingében még bolhája sem volt."
"...olyan szegényesen éltek, mint a templom egere, hol ettek, hol nem."
"- Ej, az anyja ánti bugyogóját annak a kitanult furfangos Tündér Rózsának, hogy így tud tréfálkozni velem! - kacagta el magát. - Megállj, leány, csak érjek oda, úgy megcsókollak, hogy még a föld is megmozdul alattunk!"
"Ha rálép és lecsúszik, odalent úgy porrá törti magát, hogy kötőtűvel se tudják összepiszkálni a csontjait!"
"Úgy elájult keservében, hogy kilenc kád vizet kellett a szobalányoknak rálocsolni, míg magához tért."
"- András, szedd össze magad, mert Tündér Rózsádnak a lelke fel van jőve a szájába; ha egyet sóhajt, kirepül onnan bagoly képében, és akkor nem lesz neked Tündér Rózsád. Ez most már nem játék!"
"András nem kérette magát. Odaugratott az ablakhoz, és olyan csókot nyomott Tündér Rózsa arcára, hogy egészen kipirult bele.
De Rózsa sem hagyta magát, berántotta Andrást az ablakon, és úgy összevissza csókolta, ahol csak érte, hogy nem maradt hely, ahol üres lett volna."
"- Egy életünk, egy halálunk, ha meghalunk, azt sem bánjuk! Isten neki fakereszt, ha eltörik, az se lesz. Menjünk tovább az erdőbe. Vagy találunk valami harapnivalót, vagy minket harap fel valami."
"- Azt, aki megteremtette a csepűfonal lenszöszödet, hát én vagyok mindennek az oka?"
"Amint körülnézett, megpillantott egy gyönyörű szép kolduslányt; úgy csillogott a szeme, mint a gyémánt. Szóba elegyedtek egymással, és nem kellett sok hozzá, hogy mindkettejüknek megdobbanjon a szíve."
"- Legyen szíves, felség, mutassa meg nekem a lányát!
- Nem lehet, Jankó, mert még nagyon fiatal, alig háromszázötven esztendős. Míg a hétszáz esztendőt el nem éri, úgysem megy férjhez!"
0 comments