Egy remek lehetőségről szeretnék most nektek hírt adni. Ha még nem hallottátok volna, a Pagonynál nyári olvasós kihíváson vehettek részt, melynek keretén belül a kiválasztott Zseblámpás Könyvek megadott részleteit kell elolvasnotok és kitöltenetek a hozzájuk kapcsolódó feladatlapot. Akár már egy elolvasott részlettel is pályázhattok! 

A kitöltött feladatlapokat online felületre tudjátok feltölteni, s a játék végén még könyvcsomagot is nyerhettek!

A kitöltött feladatlapok beküldési határideje: augusztus 31.

Linkje: https://www.pagony.hu/palyazatok?quiz=34

A Pagony szuper könyveket válogatott össze a kihíváshoz, melyek közül én magam is többet olvastam. Három résztvevő kötet értékelését meg is osztom veletek.

A Hogyan ​szambázott be a gáz bratyóm a bulimra... Anja Fröhlich és Patrick Krause közös könyvsorozatának folytatása, mely tovább szövi az első kötetben megismert szereplők életét, s nagyobb időkihagyás helyett, ott veszi fel a cselekmény fonalát, ahol az első részben abbahagytuk.

Az első kötettel ellentétben, a cím által hirdetett buli nem az első pár oldalon belül történik meg, több apróbb cselekményrész is szépen körbeöleli, míg végül tetőponttá és kulcsfontosságú helyszínné válik, melynek köszönhetően főhőseink élete és kapcsolatrendszere is gyökeres fordulatot vesz...

A cselekmény ott folytatódik tehát, ahol az első kötetben abbamaradt. Bár mindkét kötet egy-egy lezártnak mondható történetet rejt magában, melyek egy-egy központi bonyodalom köré épülnek fel, a folytatás lehetőségét az írópáros nyitva hagyja (az eredeti kiadás jelenleg öt kötetnél tart) és a további kalandok ígérete a levegőben lóg.

Történetünk kezdetén visszatekintünk a balul sikerült klímatüntetésre, ahol Domi elhappolta hugicája elől a show-t és a résztvevők elcsábításával igazi táncmulatság kerekedett. Ezen a péntek délutánon történt, hogy Domi ismét közeledni próbált Roberta felé, ám társai gonoszkodásának céltáblájává vált és büntetésből "megstronzolták"... Ebből a bosszúból aztán egy érdekes kis bonyodalom kerekedik, mikor a bunyós bátyjaival kérkedő Kevin kihúzza a gyufát Dominál, akinek az élete ettől fogva rettegéssé változik, vajon mikor találnak rá a Tré tesók, hogy revansot vegyenek rajta az öccsüket ért sérelmekért...

A Tré testvérek fenyegetésén túl azonban minden zajlik a megszokott mederben, ahogy az már csak lenni szokott a tinik életében. 

Katinka hazugságot hazugságra halmoz, mikor barátnői azzal kezdik húzni a fejét, hogy tetszik neki Noel, míg Roberta úgy tűnik két vasat is tart a tűzben...

Barátnők kapnak hajba, szerelmek lobbannak fel, majd lesznek hamuvá, miközben Katinka édesanyja és Domi apja is lemondja a hétvégére tervezett gyerekfelügyeletet... Vilmos és Móni azonban már lefoglalta a szállását egy wellnes-ben, így a két gyerek úgy dönt, nem hozza szóba előttük, hogy egymaguk lesznek otthon az egész házban. A baj ott van, hogy míg Katinka azt hiszi, egyedül övé lesz a ház, addig Domi pontosan ugyan ebben a hitben van, hisz egymás előtt is titkolják a váratlanul érkező szabadságot... Katinka persze bátyja naplójából rájön a katasztrófára, miszerint a csajbuli és a Fun Csajok Nélkül klub első ülése üti egymást, ám ideje lemosni Domit a színről... Ennek a kalamajkának a vége egy irtó nagy rendetlenséggel járó házibuli lesz, melynek végén a rövidet mindkét főhősünk egyaránt húzza... 

Természetesen mindezek mellett továbbra is áll a harc, az apró kiszúrások egymás ellen, ám amikor igazán nagy a baj, akkor igazi testvérpárként képesek viselkedni.

Katinka ebben a kötetben többször hazudik, ami mindenképp elítélendő, de kizártnak tartom, hogy volt valaha olyan tini, aki ne hazudta volna a barátnőinek például, hogy melyik srác tetszik/nem tetszik neki. Ezért nem lehet pálcát törni felette, ahogy a Domi kicsinyességeiből és nagyzási mániájából következő ostoba lépések felett sem, amiken jót derülhetünk olvasás közben.

Ami már kevésbé szép, az Roberta viselkedése és játszadozása, de hát ilyen lány is nem egy, nem kettő szaladgál minden iskolában, mindenesetre Noel történeti íve volt az, ami igencsak meglepett... Helyette pedig már új fiú is kerül a képbe Félix személyében, szóval egy igazi tini szerelmi dráma folyik itt a lapokon, amit a célközönség biztos üdvözítően fog fogadni.

Én magam felnőtt fejjel hatalmasakat nevettem ezeken a bénázásokon és a rengeteg hülyeségen, amit a főhősök csináltak, így ki merem jelenteni, hogy a történet tökéletesen alkalmas, ha ki akarunk szakadni a hétköznapokból és szórakozni egy jót (felnőttebb fejjel)... A célközönség arcára bár szintén mosolyt csalhatnak majd ezek a komikus jelenetek és gondolatok, ők inkább azonosulni tudnak majd a főhősökkel, kiknek életét ők maguk most élik, láthatják, hogy ugyanolyan hibát követ el minden kortársuk, s esetleg még ötleteket is meríthetnek néhány tréfára a könyvből... ^^ (De utóbbit azért csak finoman! ;))

A kötet képi világa továbbra is fiatalos, mókás, ahogy a két nézőpont is hihető - mind a lány-, mind a fiúfejben kavargó gondolatok, éppen ezért szuper, hogy a két nézőpont két külön nemű írótól származik, akik ihletet meríthettek a saját gyermekkorukból, s hihetően le tudják írni az egy-egy szituációra adott fiú/lány reakciót.

Végezetül annyit tennék még hozzá, hogy érdemes a két megjelent kötetet egymás után olvasni, főleg azért, mert a folytatás - véleményem szerint - jobb is lett, mint a felvezetés, másrészt könnyen magába szippanthat ez a dilis történet, ami pillanatok alatt behabzsolható olvasmány.

A hisztis kiselefánt története Afrikába kalauzolja el az olvasót, ahol szemtanúi lehetünk egy akaratos kiselefánt életre szóló leckéjének, aki soha nem azt akarja és soha nem akkor, mint családja többi tagja. A kiselefántnak a nagyok valami igazán fontosat tanítanak, minek hatására gyökeres fordulatot vesz a viselkedése, s sok mindent megért és elfogad.

A papagájok és a szörny az egyik kedvencem lett. Ebben a mesében a gyerekek a színekről tanulhatnak a papagájok és egy kaméleon történetének segítségével, melyben a papagájok halálra rémülnek valamitől, amit még soha nem láttak, de elmondásuk szerint "rettttttttentőőő ijesztőőőő!"...

A Magasugró bajnokság Egyiptomba visz minket, ahol bepillantást nyerhetünk egy ugróegér család mindennapjaiba, és "mindenestéibe"... ^^ Játék, verseny és a pocak finomságokkal való megtömése, miközben ugróversenyt tartunk a mese hallgatói között. (Másik kedvencem a kötetben.)

A csodatevő teve szintén egy forró éghajlaton játszódó mese, s ahogy láthatjátok, mind egzotikus tájakra vezet minket. Ebben a történetben egy, az ígéreteket valóra váltani képes teve és az elé járuló állatok párbeszédén, s a kívánságból következő változásokon van a hangsúly, melyből kiderül, hogy nem biztos, hogy jót teszünk magunknak azzal, ha "valami más" szeretnénk lenni...

Az utánozó majmocska egy picit komolyabb mese, legalábbis ebben már megjelenik az emberi gonoszság és a kizsákmányolás is. A történet és mondanivalója egyébiránt ismerős lehet. A középpontban egy túlságosan is vidám kismajom áll, aki megbántja társait, de aki végül megtalálja a helyét közöttük leleményességének és bátorságának köszönhetően. A csúfolódás azonban soha nem volt és soha nem is lesz szép dolog...

Aki nem ismeri a könyvsorozat felépítését, azoknak szeretném elmondani, hogy minden mese egy "cselekvéslistával" indít, melyben mind a meseolvasó, mind a mesét hallgató személyek instrukciókat kapnak. A mesékben kiemelt, félkövér és színes szavak - parancsok - vannak elhelyezve, melyekhez egy-egy cselekvés társul. Ezeket a hívószavakat és elvégzendő feladatokat a meseolvasónak a felolvasás előtt ismertetnie kell a közönségével, akiknek ezt követően figyelmesen hallgatniuk kell a történetet, s ha meghallják a vezényszavakat, végre kell hajtaniuk a "parancsot". Természetesen nem kell vérre menően betartatni a szabályokat, s ha valaki nem akar részt venni a játékban, nem kötelező, ám az én tapasztalatom az, hogy a gyerekek várják az újabb és újabb hívószavakat és nagyon élvezik azok végrehajtását. A meseolvasás folyama a cselekvések elvégzésének idejére megszakad, ekkor megvárjuk, míg mindenki végez, s a történetet csak ezt követően folytatjuk.

Szemléltetem ezt néhány példával. Nézzük meg a Magasugró bajnokság hívószavait, ami személyes tapasztalatból kiindulva remekül működött a gyerekek és a felnőttek körében.

"Hopp!" - ha elhangzik a szó, a gyereknek fel kell állnia és ugrálnia kell, minél magasabbra.

"Nyertem!" - ha elhangzik a szó, a gyerekeknek tapsolniuk kell.

Ezek a mesék azonban nem csupán erre jók. Segítségükkel igazságos versenyeket hirdethetünk, mozoghatunk, ami nagyon jót tesz; a gyerekek tanulhatnak a színekről, s a vezényszavak rávilágíthatnak nagyon fontos dolgokra, mint például (jelen kötet esetében) hogy csúfolódni nem szép dolog, vagy épp nem biztos, hogy a durcival érik el leghamarabb azt, amit szeretnének.

Anja Fröhlich és Patrick Krause közös ifjúsági regénye, a Hogyan ​lett a zakkant tesómból osztályszóvivő... a Scolar kiadó gondozásában látott napvilágot július végén. 

Az ízig-vérig ifjúsági regényt a kiadó 10-14 éves kor között ajánlja, mely besorolással én magam is egyet értek, s szívből ajánlok is a fiatalság számára, hisz teljes mértékben az ő nyelvükön íródott!*

Tulajdonképpeni pozitív főhősünk Katinka, a környezettudatos, egészséges életmódot élő hatodik osztályos lány, aki édesapjával, Vilmossal és újdonsült családjával él egy fedél alatt. Vilmos és felesége útjai külön váltak, ám a férfi újra szerelmes lett. Katinka új "anyukája" Móni szintén elvált, aki önmagán kívül egy szem fiát hozza ebbe a családba, s ezzel el is érkeztünk másik főszereplőnkhöz.

Az "antihős" (ez persze erősen nézőpont kérdése), Domi éppúgy próbál elevickélni új családjában, mint Katinka, ám kétségtelen, hogy a túlságosan is laza srácnak sokkal könnyebb dolga van, mint újdonsült hugicájának. Nem elég azonban, hogy ők ketten immár mostohatestvérek, de a történet elején Domi megbukik kémiából, így ahelyett, hogy 7. osztályba lépne, kénytelen osztályt ismételni. A baj az, hogy a hatodik osztályba bukás egyet jelent azzal, hogy a fiú Katinka osztálytársává válik, aki éppen az osztályszóvivő posztra pályázik az osztály szépe, Léna ellen...

Katinka, bátyja legféltettebb titkairól és világmegváltó terveiről - miszerint DJ lesz... - a srác titkos naplójának felfedezésével, s annak "titok megsértésével" szerez tudomást, akinek a bejegyzéseit napról napra lefényképezi és elolvassa. Domi persze erről mit sem sejt, így azt sem tudhatja, hogy hugicája mindig egy lépéssel előtte jár... Csakhogy úgy tűnik, az univerzum összeesküdött a lány ellen...

Katinka számára már az első iskolai nap pokollá változik, mikor osztályfőnöke, Rohling tanárnő azzal nyit, mi lenne, ha a lányok mellett egy fiú is megpályázná az osztályszóvivői posztot... Domi akarata ellenére kerül versenybe, amit aztán - mindenki legnagyobb döbbenetére - meg is nyer... Ezen a ponton pedig elkezdődik a nagy csata, melyben mindkét gyerek megpróbál túlélni...

A történet számomra picit nehezen indult be, s az elején egyik főhős sem nyerte el nagyon a tetszésemet. Ez azonban gyorsan megváltozott, mikor végre igazán belecsaptunk a lecsóba, s a cselekmény elkezdett gördülékenyen haladni a gyászos osztályszóvivő szavazás után. Picit szoknom kellett a magyar neveket is, amik a legtöbbször még mindig zavarnak a magyar fordításokban külföldi könyvek esetén, s itt sem fogadtam az elején túl jól példának okáért Katinka nevét, de mivel a történet egy idő után beszippantott, már nem éreztem túlzottan problémának ezt sem.

A történet a fiatalokhoz szól. Ez minden kétséget kizáróan így van. Nyelvezete új, fiatalos, tele rengeteg mai szlengszóval, amik közül többnek a jelentésével néha tisztában sem voltam, de amiket minden nap hallani a tömegközlekedésen és az utcán. Bevallom, a mai gyerekek rengeteg olyan szót használnak, amik jelentésének nekem is utána kell néznem, de azt hiszem minden korra elmondható, hogy a felnőttek nem mindig értik a gyerekek beszédét. ^^

Éppen ezen okból kifolyólag tökéletes ez a kötet a célközönség számára, mert teljes mértékben az ő igényeikre és szókészletére szabva érkezett a magyar átültetés. 

Felnőttként ezek a szavak, ez a túlzottan laza nyelv természetes, hogy néha megakasztották az olvasást, ám ez az életkorból adódó "hiányosság" nem róható fel hibának, hisz a célközönség nem én vagyok, én csupán felnőtt szemmel próbálom szemlélni, s megítélni, mennyire lehet jó választás a fiatalok számára ez a kötet. Tehát Kedves Olvasó, ha te, mint anyuka keresel olvasnivalót/ajándékot a 10-14 éves korosztály számára, ez a friss kötet remek választás lehet a maga könnyed és habos stílusával, ami mellett pozitívumként szól még a terjedelme és a kiviteli formája is, minek köszönhetően egy olyan gyerek kezébe is bátran adható, aki a hosszabb és tömörebb könyveket messze elkerüli. Ha a gyerkőc nem bír el egy regénnyel, próbálkozzatok ezzel a könnyedebb olvasmánnyal!

Felnőtt fejjel nézve a történet visszahozza a gyermek- és iskolaéveket, azok emlékeit, míg a célközönségnek, akik pont ugyanebben a környezetben élik a mindennapokat, segítség lehet... Átvészelni a hétköznapokat, az iskolai traumákat, vagy csak éppen jól szórakozni, s látni, hogy más is pont olyan dilis és hétköznapi, mint ő...

A regény egy humoros játékleírást is tartalmaz, ami bár nem újkeletű, de friss csomagban, szlenggel karöltve üdítően hathat a fiatalokra, akik sokszor megtréfálhatják a társaikat, ha találnak olyan bolondot, aki belemegy a szabályokba... ^^ De erről csak így, titokzatosan ennyit, ha érdekel, miről is beszélek, olvasd el a könyvet! :P 

A történetet átitatja a humor és a két testvér közötti ellentét és párharc, ami rengeteg helyzetkomikumot szül. Természetesen kettejükön kívül szerep jut szüleiknek és osztálytársaiknak is, mely utóbbiak közül páran jelentősebb szerepet is kapnak, így mindenki megtalálhatja a maga kedvencét és ellenségét a történetben.

Az iskolai jeleneteken túl a mozaikcsalád mindennapjaiba és felmerülő gondjaikba is bepillantást nyerhetünk: láthatjuk, milyen érzés lehet egy gyereknek az, ha a vér szerinti szülője a másik gyereket támogatja, vagy épp milyen érzés lehet szülőként mindkét gyerek szempontját nézni, s igazságot tenni, igazat adni annak, aki végülis nem a saját vére és így tovább, és így tovább... A humor mellett megjelennek tehát sokkalta komolyabb témák is, melyek szintén sokat adhatnak a mozaikcsaládban élő olvasók számára.

Wéber Anikó Anna ​Tükörképföldön c. meseregénye az idei Könyvhét egyik legropogósabb újdonsága volt. A Zseblámpás Könyvek kiadói sorozat egyik legújabb darabja egy elgondolkodtató, mély mondanivalót magában rejtő történet, ahogy azt az írónőtől már megszokhattuk.

A "figyelem", "barátság" és "varázstükör" hívószavakat kapott regényt a "mély gondolatok", "a gyermeki lélek szépsége", valamint az "elbájoló" szavakkal egészíteném ki, melyek tökéletesen és röviden leírják a regény tartalmát.

Míg nővérei, Olga és Csilla népszerűek és nyitottak, addig Anna nem barátkozik, folyamatosan egyedül van, s a felnőttek aggódnak is érte annak rendje és módja szerint.

Anna apukájával ápol szorosabb kapcsolatot, aki megérti a lányát, s aki a legjobban azt szereti, mikor édesapja kíséri őt haza az iskolából. Ezek a hazafelé tett nagy séták és beszélgetések boldoggá teszik a kislányt, aki egy picit - még ha kis időre is, de - örömöt érez és megnyugszik háborgó lelke.

Egy nap új bolt nyílik Annáék háza közelében, s iskolából hazafelé első látogatókként térnek be édesapjával Ili néni üzletébe, aki olyan mint egy mesebeli boszorkány... Legalábbis Anna szerint.

Ili néni tükörboltot nyitott, ahol számtalan, szebbnél szebb és különlegesebbnél különlegesebb tükör várja leendő gazdáját. Annát elvarázsolja a hely atmoszférája, ám egy hatalmas tükör előtt állva döbbenten tapasztalja, hogy tükörképe korántsem a megszokott arcát mutatja... A tükörben Anna egy szép ruhába bújt, magabiztosabb és idősebb, mosolygósabb Annát lát, ami teljesen összezavarja a kislányt. Gondolatait és felfedezését később megosztja Ili nénivel is, aki különleges titkot árul el a kislánynak...

Wéber Anikótól már megszokhattuk, hogy történetei sokkalta többet rejtenek magukban, mint azt elsőre gondolnánk, ahogy azt is, hogy az írónő szeret komoly témákról írni, melyekről beszélnünk kell. Teszi mindezt csodaszép köntösbe csomagolva, ha kell húsba hatoló őszinteséggel, máskor pedig gyönyörű gondolatokkal, sejtésekkel, önmagukban lezajló következtetésekkel és tanulság levonásokkal. Írásai ezernyi gondolatot ébresztenek, s eléri, hogy önmagunkba nézzünk, ráeszméljünk dolgokra, rátaláljunk elveszettnek hitt érzésekre, átgondoljuk mindazt, amit teszünk és nem teszünk, s ennek következményeként sok-sok pozitív és előremutató gondolattal gazdagodjunk, amik segítenek nekünk a további életben. Ez talán csak felnőtt fejjel nyilvánvaló ennyire, azonban kétség sem férhet hozzá, hogy írásainak aktuális célközönsége is levonja a maga következtetéseit a regények végén, s olyasmivel gazdagodnak, amire a könyv kinyitásakor egyáltalán nem számítottak.

Anna története ismét egy ilyen különleges írás. Adott egy visszahúzódó, introvertált kislány, akivel valami egészen különleges történik... S bár ez a valami elsőre varázslatnak tűnhet, ha az olvasó mélyebben belegondol, nincs ebben semmi varázslat. Csupán színtiszta realitás, amiről sokszor nem veszünk tudomást, amibe bele sem gondolunk, pedig olyan kristálytiszta és végtelenül egyszerű, ott van az orrunk előtt, s mégsem fedezzük fel. 

Főhősünk egy szerethető, bájos kislány, aki nem nagyon érti, mi folyik körülötte, de tiszta szívével és jóságával olyan dolgokat visz véghez, amit ő maga soha nem gondolt volna. Ili néninek és egy váratlan életkörülménynek köszönhetően Anna megnyílik és kivirágzik, s szert tesz első barátjára Imi személyében, aki egy picit közelebb hozza számára a külvilágot és a többi embert. De kulcsszerepe van ebben Anna apukájának is, ahogy Ottó bácsi, Lili és Rebeka is hozzátesz valamit ehhez a gyönyörű fejlődéshez.

Ottó bácsi és Rebeka két olyan személy, akiket bekeretezett a bánat, s akikkel a boltban találkozhatunk egy bizonyos formában. Anna fejlődésével azonban ezeknek az embereknek az élete is változik, mégpedig jó irányba. A végtelenül magányos bácsi a levelezésben és a találós kérdés írásban, míg Rebeka az érzései és fájdalma kibeszélésben lel megnyugvást, s fordul az életük vissza a rendes és boldog kerékvágásba. Tükörképföldön bármi megtörténhet, s ennek köszönhetően válik Lili, Anna osztálytársa is boldogabbá, s barátnőjévé főhősünknek, aki meg meri végre tenni a kezdeti lépéseket.

A történet lezárása, az apa bánatának feloldása, a "Vendéglő a fűzfához jelenetei" mind-mind a helyükön vannak, tökéletesek és meghozzák a kívánt és remélt befejezést. Egy csodaszép, logikusan felépített történet, nehézségekkel, titkokkal és ezernyi bánattal, melyek szépen lassan eloszlanak, s a helyettük kisüt végre a nap szereplőink feje fölött.

Karl Olsberg Hajótörés ​a Smaragd-szigeten c. képregényes meseregényével egy könyvesbolti kóborlás során találkoztam. A Minecraft világában játszódó történetre a férjem akadt rá, akit magát is rabul ejtett a kötet képi világa és humora. Mindketten nagy Minecraft-rajongók lévén izgatottan lapoztuk fel a könyvet, s mosolyogtunk a humoros, szerethető illusztrációkon. Azonnal magába szippantott minket a kötet, s tudtam, hogy ez valamikor a polcomra kerül majd. Nem is tudtam sokáig várni, a könyv már a polcomon lapul a kincseim között. ^^

A kockákból épült faluban az élet úgy folyik, mint bárhol máshol a világban. A gyerekek iskolába járnak, a felnőttek dolgoznak és vigyáznak a falu lakóinak épségére. Nanó rendszerint kalandokba és kalamajkákba keveredik, s csínytevéseinek köszönhetően többször bajba jut. Lelkiismeretének és a józan észnek a hangja barátja, Maffi lesz, aki hiába figyelmezteti sokszor a fiút, azt csak egyre hajtja a kaland és az önfejűség.

Nanó különös ellenszenvvel viseltetik tanára, a szigorú és undok Birta iránt, aki ellen egy újabb csínyt eszel ki. A titokzatos tréfacsináló kis játéka azonban lelepleződik, Nanónak és Maffinak pedig el kell bújnia az emberek biztonságát óvó Primó és a vasgólem elől, akik a tettesek nyomába erednek. Bár Nanó és Maffi megmenekül, hisz sikerül elrejtőzniük egy kikötött csónakban, a csíny nem várt fordulatot vesz, mikor a csónakuk kisodródik a nyílt vízre, ami ismeretlen partok felé sodorja hőseinket...

A kötet hatására ma újra játszottam a játékkal. Rengeteg szép emléket idézett fel, mikor még főiskolára jártam és rendszeresen játszottam, építettem, s futottam a zombik elől. A felnőtt élet sajnos nem ad már annyi szabadidőt, mint régen, ami miatt újra és újra el is szomorodom, de nem hagyom, hogy utat törjön a kétségbeesés!

Hogy egy picikét többet eláruljak a történetről, elmondom, hogy Smaragd-szigeten a játék nagyon sok szereplőjével találkozhatunk, főleg a sötétben élő lényekkel, akik minduntalan az életünkre törnek. Felbukkan egy titokzatos idegen is, miközben hőseink eltévednek a föld alatt, s még egy hatalmas smaragdkészlet is feltűnik a színen, amit Nanó semmi szín alatt nem akar maga mögött hagyni... ^^

Olsberg történetét átitatja a humor, s a játék rengeteg fontos összetevője megjelenik a lapokon. A fekete-fehér illusztrációt a narancssárga szín kreatív használata töri meg, s élénkíti fel, ami remekül passzol ehhez a világhoz, s ragyogó hangulatot is teremt az olvasáshoz. Mindez a kötet illusztrátorának, Philipp Ach-nak köszönhető, aki élettel teli, s hű Minecraft-világot vetett papírra és teremtett meg Olsberg történetéhez.

Hőseink története folytatódik a második kötetben (jelen kötet cselekménye lezárul, nincs függővég), s én nagyon szeretném minél hamarabb megszerezni a folytatást, hogy egy újabb kaland részesévé váljak.

A kötet tökéletes lehet a kezdő olvasók számára is, ugyanis nagyon kevés szöveget tartalmaz, ami villámsebesen behabzsolható. A hangsúly a játékot megidéző illusztrációkon van, amikben azonban percekig el lehet veszni, s ajánlott böngészni és felfedezni minden aprócska részletet, ami elrejtésre került a lapokon. Műfaját tekintve leginkább képregény és meseregény, illetve annak összeolvadása ez a kötet, melyben a teljes oldalas illusztrációk uralják a teret a néhány soros szöveg/oldallal szemben. Így tehát nem kifejezetten képregény, de nem is egy hosszabb meseregény, hanem valami egészen különleges összeolvadás.

A magyar fordítás élvezhető, gördülékeny és olvasmányos, bár egy-két hiba sajnos fellelhető a rövid szöveg ellenére is, amik elírásban mutatkoznak meg. A történet és a képi világ magával ragadó, így ezek felett az avatatlanabb szem valószínűleg el is siklik majd. A kötet kapott egy csodaszép zöld élfestést is, ami rendkívül hangulatos, s tökéletesen illik is mind a borítóhoz, mind a beltartalomhoz.