A Pilvax kártyajáték a Pagony gondozásában jelent meg. Az ízig-vérig irodalmi játékot Lencse Máté tervezte és Rátkai Kornél illusztrálta. A játékra az irodalom iránti rajongásom, valamint Kornél gyönyörű stílusa miatt figyeltem fel - nem vitás, e kettő együtt nálam elérte a "polcomon akarom tudni" érzést. ^^

A pici, doboz alakú játék kivitelezését tekintve a Lyukasóra Sulis Kártyák sorozatba illik leginkább, de a Pagony előszeretettel használja ezt a formát a legújabb játékainál. Én magam is nagyon szeretem ezt a típust, mert könnyen kezelhető, kis helyen is elfér és ráadásként a tartalom remek kikapcsolódást nyújt!

A Pilvax 9+ éveseknek ajánlott, bár némely játékmód bonyolultabb és komplexebb, amihez nem árt még egy-két plusz év. A játékosok számát tekintve 2-5 játékos játszhatja, s a benne rejlő paklik és egyéb kiegészítők segítségével négyféle játékmód játszható.

Nem vitás, a játék leginkább az irodalom szerelmeseit fogja rabul ejteni, ám a magyar költőket kevésbé kedvelő családtagjaim is remekül szórakoztak játék közben, így elmondható az is, hogy nem feltétlenül szükséges a költők-versek szeretete sem ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, ha a Pilvax kártyajátékra esik a választásunk!

Az Emlékezet fedőnév egy memóriajátékot takar, melyben a csel, hogy a megszokott játékmódtól eltérően itt nem azonos karaktereket kell keresnünk, hanem különböző arcokat kell felfordítanunk! A játék célja minél több költőkártya megszerzése. 

A Ki írta? már egy bonyolultabb játékmód, ami azonban szintén az emlékezőképességre helyezi a hangsúlyt, ugyanis itt a költők által írt verseket kell "memorizálnunk" rövid idő alatt, majd később helyesen megtippelni/megmondani, ki írta a játékvezető által felolvasott sorokat.

Második körben már négyen játszottunk a kártyákkal, s az eddigi játékok mellett a "Költő-gyűjtögetőt" próbáltuk ki következőnek, ami abszolút kedvence lett mindenkinek! Ebben a játékban a kilenc költő tablóját kell kiraknunk, miközben pontot gyűjtünk velük. Természetesen az nyer, aki a legtöbb pontot gyűjti, ám a nyerés merőben szerencse dolga, hisz van olyan kör, mikor képes vagy kirakni a teljes tablót, s van olyan is, mikor már a hiányzó költőkből nem kerül több hozzád...

Játékostársaim véleménye pedig a következőképp alakult. A huncutsággal megspékelt memóriajáték eleinte nehéznek bizonyult, hiszen az ember alapvetően párokat keresne, s egy idő után áll csak rá az agya a fordított játékmódra. Sok játékos esetén volt, aki inkább félretette volna ezt a játékmódot, mert folyton veszített, hisz az előző játékos elorozhatta előle az általa felfordított kártyákat, amiket ő nem gyűjtött össze, s a végén már nem volt lehetősége, mert befigyelt egy azonos arc. Megtanulták azonban kicselezni a másikat, a biztosra menni és így a végére mindenki jól szórakozott, így újra és újra előkerült ez a játékmód.

A versfelismerés elsöprő sikert nálam aratott, ugyanis én magam nagyon sok verset ill. versrészletet tudok fejből, ismerem a költőink stílusát, így az esetek 95%-ban maximális teljesítményt nyújtottam. A verseket már régebben tanulóknak, vagy a költészet iránt nem érdeklődő játékostársaim körében azonban ez a játékmód nem adott sikert, így mindig csak én voltam az, aki megmérettette magát. Férjem egyébiránt ügyes trükként mindig egy-egy szóra koncentrált a versekből, amit a nevekhez társított, így könnyebb volt emlékeznie és ért el szép eredményeket.

A dobogó első helyére a tablóépítés került, s külön kérték, hogy értékelésemben emeljem ki, ezt szerették legjobban játszani! Mindamellett, hogy erősen szerencse kérdése is volt, mikor ki nyert, azért a játékmód ügyes kis taktikázást is kíván, s nem mindig az adta a legtöbb pontot, ha minden költőt megszerzett valaki.

Egy-két játékmódba vittünk pár csavart is, illetve a gyöngyöket használtuk az irkálás helyett, ami szintén szuper dolog, hisz picit alakítottunk rajta, továbbgondoltuk, játszottunk vele.

A részletes játékszabályt meg tudjátok nézni ugyanezen a linken.