Mizuho Kusanagi Yona ​of the Dawn c. managasorozatáról szó szerint ezer éve próbáltam lebeszélni magam. Soha sem szerettem a végeláthatatlan történeteket, amiket húznak, mint a rétestésztát, hisz egyfelől baromi költséges a beszerzés, másrészt egy idő után a színvonal valószínűleg zuhanni fog. A Yona of the Dawn jelen pillanatban 40 kötetet számlál, melyből angol nyelven eddig 38 látott napvilágot, s ez a mennyiség már túltesz egy határt nálam... Ennek ellenére mindig is kíváncsi voltam a történetre, ám a számok mindig meggyőző érvként szolgáltak számomra. Emellett természetesen látom és tudom, hogy a világon milliók rajonganak Yona és Hak történetéért, s nincs mit tenni, én magam is elgyengültem végül az év elején... Bíztam benne, hogy a történet nem fog rabul ejteni, s nem látok majd benne potenciált, hogy folytassam, de sajnos azt kell mondjam, engem is magával ragadott a történet... ^^ Két kötet alapján még nem vonhatnék le messzemenő következtetéseket, s nem tehetnék olyan kijelentéseket, hogy látom már, miért rajonganak ezért a mangáért ennyien, de picit meggondolatlannak kell lennem, hisz már most látszik, hogy ez egy valóban grandiózus mese lesz...

Történetünk hősnője Yona, a császár tizenhat éves lánya, kinek születésnapját az ország és a palota méltó mód kívánja megünnepelni. Yona nem elégedett önmagával, tűzvörös haja elhalványítja az önbizalmát, ám mikor az ünnepség előtt megérkezik gyermekkori barátja és titkos szerelme, Su-won, minden felragyogni látszik...

A palotában már az ünnepség előtt furcsa dolgok történnek, s mióta Yona édesanyját meggyilkolták, azóta a hercegnő maga is "félelemben él"... Az ünnepség éjszakáján Yona a császár keresésére indul, s mikor megtalálja, élete gyökeres fordulatot vesz...

Édesapja testét megvilágítja az égen átcikázó villám - a császár holtan fekszik a földön. Felette, a gyilkos fegyverrel a kezében Su-won áll, aki meggyilkolta ő királyi fenségét... Yona nem akar hinni a szemének, s mikor titkos szerelme, a férfi, akit mindig is nagy becsben tartott ellene fordul, a hercegnőnek menekülnie kell az életéért. Yona segítségére Hak érkezik, aki kimenekíti a palotából a lányt és elindul vele a saját törzséhez...

A történet, mint minden ilyesfajta régi mese, a palota falai közt veszi kezdetét, majd egyre távolabb jutva onnan térképezi fel a széles nagy világot. A hercegnő, az eddig aranykalitkába zárt madárka, akinek semmi gondja nem volt az életben, hirtelen a veszedelem sűrűjében találja magát, ahol túl kell élnie. Nem csak önmagát kell megvédenie, vagyis megpróbálni nem meghalni, hanem a védelmére felesküdött férfi sorsáért is felelős lesz, aki általában egy súlyos sebesülés áldozataként nyitja fel a főhősnő szemét arra, hogy nem támaszkodhat mindig másra és meg kell lelnie magában a bátorságot.

A Yona of the Dawn pontosan ezzel a kelléktárral indul és halad végig két köteten, s gyanítom, hogy a későbbiek során is a már jól bevált régi fantasy és kalandtörténetek sablonján vándorol majd végig. Mindez azonban tökéletesen működik a lapokon, mind a mai napig, melyért milliók rajonganak töretlen lelkesedéssel. Mert ezek a régi mesék pont ettől szépek és elbájolók - nem kell mindenbe a mai modern világ minden cifrasága és baromsága...

Epekedve várom a folytatás megérkezését, s kíváncsi vagyok, milyen kalandokat is tartogat még számomra Mizuho Kusanagi...