Idén Halloweenkor végre teljesítettem egy pontot a bakancslistámról! Évek óta szerettem volna Halloween éjszakáján elkezdeni olvasni Poirot halloweeni történetét, de sajnos még addig sem jutottam el, hogy megvásároljam a könyvet. Mikor meg tudtam volna venni, hiánycikk lett, s én dorgáltam magam, miért, ó, miért nem vettem meg, mikor még lehetett. 

A Halloween és halál (Hallowe'en Party) Christie egyik legutolsó Poirot-történetei közé tartozik. A regény eredetileg 1969-ben látott napvilágot, s maga a történet is a '60-as években játszódik, ami így igazán modern Poirot-kötet lett. Főhősünk már jócskán benne van a korban, de agytekervényei éppoly zseniálisan forognak, mint fiatalkorában.

A történet szépen felépített és kellően összetett, részletgazdag leírásokkal, elmélkedésekkel és kirakósdarabkák keresgélésével, melynek következtében a cselekmény lassú folyamú, de egy pillantra sem ereszti az olvasót. A kisvárosi báj és a szörnyű gyilkossági rejtély azonnal beszippantott, s egymás után faltam az oldalakat. Igazán hangulatos volt pont Halloween éjszakáján belemerülni a történetbe, minek olvasása közben szinte érezni véltem a természetfelettit és a világunkba özönlött szellemek jelenlétét.

Az írónő a party leírásával, valamint a gyilkosság megtörténtével kezdi regényét. Poirot-t, Miss Ariadne Oliver, a híres krimiíró keresi fel feldúltan, aki régi ismerőse a híres nyomozónak. Miután a nő elmeséli, mi is történt a kérdéses éjszakán, Poirot csomagol és Woodleigh Common-ba utazik, hogy felgöngyölítse ezt a borzalmas gyerekgyilkossági ügyet. 

Első útja Spence főfelügyelő otthonába vezet, ahol a nyugalmazott rendőrtiszt segítségét kéri az ott élők megismerése, s a helyi gyilkosságok és pletykák begyűjtése végett, majd maga keres fel személyesen minden szemtanút és lehetséges elkövetőt. 

A nyomozás közben régen elfeledett, meg nem oldott bűntények kerülnek újra terítékre, amiknek talán közük van Joyce halálához is. Végülis, a kislány nem sokkal halála előtt fennhangon kijelentette, hogy kiskorában szemtanúja volt egy gyilkosságnak...

Ebben az időszakban a világ mondhatni már teljesen megváltozott. Modern idők járnak, a lányokra nem vigyáznak úgy az apák, mint régen, de önmagukban véve is "bolondosabbak" kissé, zajlik a szexuális forradalom, de a régi világ utolsó, idős emberei még élnek és emlékeznek arra, milyen volt az élet, amikor nem volt ennyi deviáns, ennyi elmeháborodott. 

A megidősödött "régi" karakterek nem nagyon tudnak mit kezdeni ezzel az új világgal, amit nem is nagyon értenek, s ezek bizony mókás jeleneteket, magyarázatokat, gondolatmeneteket szülnek, amiken sokszor mosolyra húzódott a szám. 

Poirot régi szokásait levetni nem tudja, ad a megjelenésére, az illemre, ami már rég kiveszőben van ebből a világból. Lehetséges gyilkosokból sincs hiány, olyannyira, hogy a történet elején, ha nem vigyázol, igencsak belegabalyodhatsz abba, ki kicsoda.

A történetet átitatja a misztikum, Poirot gyakran emlegeti a tündéreket és a koboldokat, a varázslat jelenlétét, ami az egyik kulcsfontosságű és egyben lenyűgöző szépségű helyszín jellemzője. 

No, természetesen a teljes ügyet nem sikerült összeraknom, s Agatha képes volt újra elterelni a figyelmem az egyik gazemberről úgy, hogy tudtam, ő is saras, ezért megfogadtam, nem tágítok többet az első megérzésemtől, ami általában mindig a helyes irányba terel. 

Az írónő zsenialitásához egyébként kétség sem férhet. A látszólag érdektelen információ, vagy elejtett félmondat is kulcsfontosságú lehet, ezek sokszor meg is ragadják az ember figyelmét, de sokszor átsiklik rajta az olvasó elme, ami alapvetően szórakozásra vágyik olvasás közben, s nem ragaszkodhat görcsösen, egy pillanatnyi felengedés nélkül a saját nyomozásához. A történet végső csavarára szintén rájöttem, s nem kis büszkeséggel tölt el a tudat, hogy 80%-ban sikerült teljesen felépítenem a rejtélyt. Ez még nagyobb katarzist adott a regény végén, amit boldogan és elégedetten zártam be.

Más volt ez a történet, mint a korábbiak, amiket olvastam, s teljes egészében modern krimiként tudnám jellemezni, hisz ez a korszak már minden tekintetben véve fiatalos, új értékrendekkel teli, amiben a "régi nagyok" setesután, de tőlük minden telhetőt megtéve mozognak.