Vészits Andrea ifjúsági regénye egy érzelmekben és színekben gazdag, komplex történet, kiskamaszoknak és felnőtteknek szóló gazdag mondanivalóval. Az Agáta és a jegenyenyár testvérkönyve egy súlyos szőrallergiás-asztmás kisfiú és egy laboratóriumból megszökött kísérleti patkány nem mindennapi barátságának története, melyben ember és állat kölcsönösen menti meg egymás életét. A gördülékeny, humorban gazdag, léleksimogató történet azonnal magába szippant, s olvasás után még napokig nem ereszt. 

A történetet Bölecz Lilla fekete-fehér, kifejező illusztrációi kísérik, amiken szó szerint megelevenednek a szereplők és a kulcsfontosságú jelenetek. Író és illusztrátor tökéletesen rezdültek együtt, a szöveg és az illusztráció mesebeli harmóniát alkot.

Történetünk főhőse Ábris, akivel épp a kórház sürgősségi osztályán ismerkedünk meg. A fiú mondhatni minden állatra allergiás, legyenek azok bár szőrösek vagy éppen tollas jószágok, így kénytelen szigorú keretek és szabályok közt élni az életét, sokszor a négy fal között, túlaggódó szülei védelme alatt, de végtelen szeretetben.

A fiúnak egyetlen menekülési útja a rajzolás iránti szenvedélye. Ábris különböző színek használatával kezeli és tartja kordában gazdag érzésvilágát. Rajzai segítségével örökíti meg életének jelentős eseményeit és szabadul meg rossz érzéseitől, gondjaitól, traumáitól, mely emlékképeket leggyakrabban a fehérre meszelt falak veszik át. Ábris a színek világában él igazán, ahol minden élőlénynek, tárgynak és érzésnek megvan a pontos színárnyalata. Tehetsége lehetővé teszi számára, hogy igazán egyedülálló módon fejezze ki önmagát. A színek kavalkádja, mint pókháló szövi át a történetet. 

De menjünk vissza egy picikét az időben. Miért is várakozik főhősünk a sürgősségin? 

Ábris édesapja kutató-biológus, aki gyógyszerkísérleteket folytat egereken. Csupán néhány percre ugranak be az intézetbe, aminek mosdójában Ábris véletlenül szembe találkozik egy azúrkék színben pompázó kísérleti patkánnyal, akinek parányi szíve hevesen dobog a mellkasában. A patkány épp szökésben van.

Ember és állat egymásra csodálkozásának első pillanatában kialakul köztük egyfajta kapocs – a bizalom apró csírája hajt ki a lelkükben. Miután Ábris megtudja, hogy a patkányt fel akarják boncolni, súlyos allergiája ellenére is visszamegy érte és megmenti.

Kezdetben mindkét fél bizonytalan és tart a másiktól, mégis ösztönösen indul el lényük legmélyén a bizalom. Szavak nélkül, csupán érzelmek közvetítésével, apró lélegzetvételek, szívdobbanások, a levegőben cikázó színviharok segítségével kommunikálnak egymással. Közösen lépnek rá egy útra, mely örökre megváltoztatja az életüket, s aminek a végén életre szóló barátság várja őket.  

Ábris szegedi panellakásuk gardróbjában nem rejtegetheti túl sokáig az Azúr névre keresztelt állatot, okos kiskamasz lévén azonban megtalálja a megoldást, s titokban felhívja az évek óta nem látott, mostanra már idegenné vált pesti nagymamáját, s élet-halál kérdésre hivatkozva megkéri, hadd maradhasson náluk néhány napot. Felmenői egyaránt ledöbbennek e heves kérés hallatán, teljes az értetlenség és a káosz, Ábrisnak és Azúrnak azonban az élete múlik ezen az utazáson... 

A regény egyik különlegessége a váltott szemszögben elmesélt történet, melynek köszönhetően mind Ábris, mind Azúr gondolataival megismerkedhetünk. Ez az elbeszélési technika lehetővé teszi, hogy a két központi karakter nézőpontjából is szemrevételezzük a történetet, különböző aspektusokat, mélységeket adva ezzel az olvasónak. Pont, mint a nagypapa harmadik szeme, a fényképezőgép lencséje is, amin keresztül teljesen más fényben látszik a világ.

Azúr megszemélyesítése az írónő egyik legjobb döntése volt. Az életét a laboratóriumban töltött, a külvilágot egyáltalán nem ismerő patkány számára minden új, amit odakinn lát. Olvasóként felejthetetlen élményt nyújtott egy patkány szemén keresztül szemlélni a világot, s újra felfedezni annak szépségeit. Azúr szemszöge rengeteg érdekességet tartogat. Az állat gyermeki módon tekint a világra. Ártatlan teremtmény egy veszélyekkel teli helyen, ahol mindent a saját bőrén kell megtapasztalnia. Bár őseitől jelentős tudást örökölt, tapasztalat által tanul. Mint egy újszülött.

Csakúgy, mint Ábris, ő is színeket, érzéseket társít a látottakhoz, s kétlábú megmentőjét a virág után Leandernek nevezi el. Rácsodálkozása a világra, szemléletes leíró gondolatai, okos következtetései, kedvessége, fejlődő személyisége szerethető hőssé teszik, aki elmélkedésre, gondolkodásra késztet. 

Azúr lassú, megfontolt világfeltérképezése a mai rohanó világ teljes ellentéte. Karaktere felhívás az olvasó számára, az üzenet világos: lassíts! 

Az írónő rendkívül frappáns, kreatív leírásokat ad karaktere szájába, amik néhol megdolgoztatják az agyat, máshol pedig mosolyt csalnak az arcunkra.

A regény központi témája a szabadság. Minden ebből eredeztethető, s minden kapcsolatban áll vele. A cselekvéshez, a véleménynyilvánításhoz való jogaink mind elidegeníthetetlenek, de nem csupán az embernek, hanem a természetben élő teremtményeknek is vannak jogaik, amiket az ember hajlamos elfejteni. Hiszen, ha nem foglalkozunk a problémával, s szemet hunyunk felette, akkor nincs is semmi baj.

Azúr és Ábris is szabadságra vágyik. A patkánynak a zöld, hívogató, sohasem látott rengeteg jelenti a szabadságot, illetve a fölötte ragyogó kékség, ami néha koromfeketévé válik. De ahogy egyre többet lát a világból a laborban nevelkedett patkány, s lesz egyre életerősebb és tapasztaltabb, úgy ébred rá szépen lassan az igazságra. A szabadság boldogságot ad, ahol urai vagyunk önmagunknak, tetteinknek, s nem korlátoznak minket a cselekvésben. Azúr szabadsága akkor kezdődik, mikor maga mögött hagyja a laboratóriumi életét, de kiteljesedni igazán csak Leander oldalán tud. Ábris Azúr megmentője, de a patkány az, aki igazán megmenti az embert és újra egyesít egy szétszakadt családot.  

Ábris szabadsága a panellakásból és szülei szárnyai alól való kitörés, s a világ befogadása. Az ismeretlennel való megbarátkozás, a félelmekkel és az allergiával való szembenézés, a tudatos létezés. A természettel harmóniában élő nagyszülőknek köszönhetően a városi gyerek tüdeje megtelik élettel – Ábris a természetben lesz és a természet benne. 

A felnőttek számára a szabadságot a konfliktus megoldása és a békülés hozza el, mely szintén ugyanannak a véletlennek köszönhető. A megoldást Ábris és Azúr kínálja tálcán. A félresikerült kísérlet, mely kékre festette Azúrt, olyan előre nem látható folyamatokat indít el, ami életekre lesz hatással.

A szabadság ellentéte a rabság, ami szintén központi kérdése a történetnek. Az írónő etikai kérdéseket is jócskán boncolgat a regényben. Ábris édesapja a fia szemében egy hős, aki azért végez kutatásokat állatokon, hogy emberéleteket mentsen. Ezzel szemben a nagyszülők szemében az apa személye egérgyilkos, mely kijelentéssel saját lányukat veszítik el. Mindkét fél szavaiban rejtezik igazság, melyről sok-sok oldalt meg lehetne még tölteni gondolatokkal. 

Azúr értelemszerűen tart az emberektől, vagy ahogy ő nevezi őket a „kétlábúaktól”, akik képesek a színváltásra, s szeretik elvenni mások szabadságát. Minél többet lát azonban a világból, úgy ismeri fel azt, amit Ábris nagymamája fogalmaz meg a legpontosabban a történet folyamán: az emberek és az állatok rendesek. De mindkét fél tagjai közt vannak rosszak, s ez ellen nem lehet mit tenni.