.png)
babaróka
egrimónika
értékelés
gyermekkönyv
kissjuditagnes
mesevilág
pagony
recenzió
Kiss Judit Ágnes: Babaróka iskolája - Értékelés
Indul a Nagy Iskolakereső Hadjárat!
Babarókát az utóbbi időben minden felnőtt az iskoláról faggatta: „Iskolás vagy már?” „Mikor mész iskolába?” „Várod már az iskolát?” De melyik iskolát válasszák? A Nebuló Tanodát? Az Agyfényező Sulit? Az erdő közepi iskolát? A szülők lázas iskolakeresésének közepette Babaróka úgy érzi, legszívesebben nem is menne iskolába. De aztán megtalálják a Sziget-ligetet...
A Sziget-liget kívül-belül elvarázsolt kastélynak tűnik. A falu szélén, egy szigeten, egy picike épületben található, nagy-nagy kerttel. Ebben az iskolában az őzek, a rókák, a mókusok kártyáznak matekórán, együtt főznek, barkácsolnak, és minden reggel maguk döntik el, hogy mivel szeretnének foglalkozni. Ha pedig valaki elfárad, megpihenhet egy függőágyban.
Csoda-e, ha Babaróka barátai, Kiscica és Tigirigi el sem hiszik, hogy ilyen iskola létezik?
Az írónő legújabb remekműve, mely egy olyan iskolarendszert mutat be, ahol a gyerekek önmaguk lehetnek, szórakozva, fenyítések nélkül tanulhatnak a világról; ahol nem kell félni a megszégyenítéstől. Egy olyan iskolát, ahol nem birkákat nevelnek, akik ész nélkül mennek egyazon irányba...
Tulajdonképpen egy álomvilág megtestesülése ez a történet, ami a mi korunkban és élőhelyünkön soha nem fog megvalósulni, s a kellemes, jóleső érzés mellett a felnőtt olvasó lelkére rá is telepszik a kérdés: miért nem élhetünk egy ilyen világban?
 |
| "- Olyan iskolát akarok, ahová szeret járni, ahol nem unatkozik, ahol nem akarják, hogy harminc kiskölyök üljön mozdulatlanul, és együtt bőgje, amit a felnőttek a fejébe töltenek." ~ "Tanulni izgalmas. Amelyik gyereket nem érdekli a világ, az már el van rontva..." |
Az egyik legerősebb Babaróka-kötet látott napvilágot a Pagony kiadónál, amiben ismételten megjelenik Kiss Judit Ágnes zsenialitása. Az írónő a mai világról mesél a felnőtteknek, gyermekeknek szóló meseregénye berkeibe szőve az aktuális problémákat. Teszi mindezt úgy, hogy egy igazán szórakoztató, mély gondolatokkal teli, aranyos mesét sző célközönsége, az 5-8 éves korosztály számára, míg a mesélő személyéhez teljes értékű felnőttként szól...
A Babaróka iskolája hét fejezetből áll.
Tartalomjegyzék
- Milyen az iskola?
- Az első kísérlet
- A Sziget-liget
- Elvarázsolt kastély
- Ilyen iskola nincs is!
- Babaróka iskolája
- Az új iskolatárs
Babaróka iskolaéretté válik, így Mamarókának és Apának iskolát kell találnia a számára. Egy megfelelő iskolát, ahol Mamaróka szerint bár fegyelem és értékelés van - s tulajdonképpen a mi, emberi iskolánk megfelelője az állatvilágban - de fel is készíti csemetéjét az életre...
Apa hallani sem akar arról, hogy a gyereke katonás rendben és csendben üljön végig, ahol esetleg testi fenyítést is kaphat - bár Mamaróka szerint erre már nincs példa, mert a tanár megütné a bokáját...
Apát saját gyermekkorának kísérteties emlékei kínozzák, az iskolai bántalmazások mélyen nyomot hagytak benne, így értelemszerűen nem szeretné kitenni ennek a rendszernek a saját gyermekét...
Így kezdődik a tökéletes iskola utáni hajsza, melynek során találkozhatunk állami és fegyelmező, tökéletes figyelmet és csendet követelő iskolák mellett a túlságosan gyenge kezek irányította intézményeken át mindenféle szörnyűséggel. Aztán hőseink rátalálnak a Sziget-ligetre...
A Babaróka iskolája a célközönség számára egy rendkívül szórkoztató, olvasmányos, kalandban és új információkban gazdag mese lesz. Tökéletes felkészítő olvasmány lehet az iskolakeresők és az iskolekezdők számára, akik találkozhatnak a buktatókkal, negatívumokkal, pozitívumokkal, s talán még ötletet is találhatnak benne a döntéshez. Biztos, hogy találkozhatnak benne olyan kérdésekkel, amikre ők maguk a valós életükben eddig még nem is gondoltak, s az is holtbiztos, hogy régi iskolai sebeket tép majd fel azoknak, akik szörnyű iskolaéveket éltek át...
A felnőtt olvasó/felolvasó/közönség számára azonban ez a kötet sokkalta több egy gyerekmesénél. Reflektál az egész életünkre, az iskolahelyzetre, a mai, országban uralkodó állapotokra, ami siralmas és keserves. Az írónő zsenialitásához kétség sem férhet!
Mint ahogy fentebb már említettem, a történet keserédes emlékeket és ábrándképeket is szül. Az én időmben már nem volt testi fenyítés az iskolában (talán néhány kivételes esetben), de a szüleimnek még igen, így a tanárok által okozott bántalmazásnak CSUPÁN... a lelki oldaláról rendelkezem tapasztalattal, de azzal bőven...
Nem tudom, a mai gyerekeknek mit kell elviselniük ma az iskola falain belül, de tekintve, hogy manapság már a tanárokat bántalmazzák a diákok - tisztelet a kivételnek - , nem gondolnám, hogy itt akkora a probléma, mint cirka tizenöt-húsz évvel ezelőtt (értve egyet Mamarókával).
A rendszer felépítésében, az osztályozás, a tanítás kapcsán azonban már igenis valóságos problémákkal találkozunk, amiről szintén nem a tanárok többsége, hanem a rendszer tehet... Az iskolarendszer, ahol bégető birkákat nevelnek, ahol a tananyag húsz éve tutira nem változott egyes tárgyak esetében, ahol az olvasástól, természettudományoktól olyan eszméletlen ügyesen veszik el a gyerekek kedvét, hogy az valami szörnyűségesen "gyönyörű"... A lelki bántalmazás továbbra is megmaradt, a megszégyenítés szintén, szerintem ehhez kétség sem férhet.
Ez utóbbiból kiindulva fájt számomra szó szerint annyira Kiscica árulása, hogy már nem tudok jó szemmel nézni erre a karakterre, aki kötetről-kötetre megbántja Babarókát, de valahogy mégis mindig újra egymásra találnak. A barátok megbántják egymást: igen, DE Kiscica pofátlansága nálam átlépett már egy határt, ezek után én már nem akarnék tőle semmit... Gyerektörténet révén azonban természetesen a hangsúly a megbocsájtáson, a hibáink beismerésén, a bocsánatkérésen van, felnőtt fejjel viszont már úgy iktatnám ki azt a vakarcsot az életünkből, hogy öröm lenne látni az íves repülését...
Az írónő a Sziget-ligetben zajló oktatással egy olyan rendszert épített fel és mutatott be, ahová a gyerekek valóban szívesen járnának. Ez azonban tudjuk, hogy csupán egy szép ábrándkép lehet, az életben soha nem fog megvalósulni, ebben az országban pedig semmiképp, ahol rengeteg olyan gyermeket nevelnek, akik "már el vannak rontva, mert nem érdekli őket a világ"...
Értékelés:
A könyvet köszönöm a Pagony kiadónak!
Záró gondolat
Remélem az apró elhintésből a mesében, hogy a Tujaszörny második része hamarosan érkezhet a mi polcainkra is...! ;)
Idézetek
"Tudta, hogy iskolásnak lenni valami igazán menő dolog, az iskolások már nagyok, és biztos jogosan nézik le a kissebeket. Ilyan titkoknak juthatnak ott a birtokába, amikről egy kisebb kölyök nem is álmodhat! "
"- Mit csinálsz, ha nem találsz?
- Ott maradok, nem mozdulok, hogy megtalálhass.
- Mit csinálsz, ha valaki azt mondja neked, hogy én küldtem, és tarts vele?
- Megkérdezem a jelszót.
- Mi a jelszó?
- Futórózsa.
- Elárulod valakkinek?
- Soha.
- Mit csinálsz, ha valaki gyanúsan méreget, követ?
- Segítséget kérek egy idős nénitől.
- Mit csinálsz, ha valaki megragad, és magával akar vinni?
- Csípek, rúgok, harapok, karmolok. És kiabálom, hogy "idegen, idegen, el akar rabolni!".
- Rendben, iskolatérett vagy."
"- És nem akarnak folyton mást csinálni tanulás helyett? - érdeklődött Mamaróka.
- Ugyan már! Miért tennék? - csodálkozott a szurikáta. - Tanulni izgalmas. Amelyik gyereket nem érdekli a világ, az már el van rontva..."
"Ha olyan néma és unalmas, mint egy szürke kő, kevésbé találják élvezetesnek, hogy belekössenek."
"Babaróka pedig el volt keseredve. Mi minden szörnyű dolog történhet még a világban, ha Kiscica nem hisz neki?"
0 comments