Harcsabajusz, a híres hajóskapitány Száguldó Kacsa nevű hajóján elindul, és kiköt egy lakatlan szigeten. De a szigeten valaki keservesen sír... ki lehet az? Egy bánatos elefánt. Vajon hogyan lehetne megvigasztalni?

Marék Veronika diafilmről vagy antológiákból ismert klasszikus meséje ezúttal önálló képeskönyvben, Pásztohy Panka illusztrációival jelenik meg.

Marék Veronika 1978-as meséje a diafilm kockáiról most először költözött önálló kötet lapjaira! A Harcsabajusz kapitány - valamint párja, a Harcsabajusz és a matrózmajom - diafilm gyermekkorom kedvenc meséi, elválaszthatatlan részei a gyermekkoromnak, s kedvencem is marad, míg élek.

Ezt az örökzöld klasszikust álmodta most újra, s jelentette meg modern, fiatalos formában a Pagony kiadó.

Harcsabajusz kapitány egy igazán rátermett tengerész, aki Száguldó Kacsa nevű hajóján szeli a tengerek habjait. Első rakománya egy óriási ceruzakészlet lesz, aminek néhány darabja egy lakatlan szigeten, napjait magányosan tengető, szomorú elefánt egyetlen örömforrásává válik majd.

Harcsabajusz és a szomorú elefánt bájos-kedves történetén generációk nőttek fel. Egyszerű, nem túlbonyolított, mégis tanulságos mese ez, amin érződik a régi korok világának szele. 

Manapság a gyermekeknek írt mesék már nem ilyen ártatlanok és letisztultak. Ez a történet azonban minden cifraságtól mentes, rövid szálra szépen felfűzött gyöngyszemekből áll, nem húzza az időt. Az író bemutatja a címszereplőt, hajóra szállítja, kiköti egy lakatlan szigeten, ahol egy szomorú elefánt él. A probléma kristálytiszta, s megoldást kell találni rá. A játék, a saját utunkról való rövid letérő azonban csak ideig-óráig képes enyhíteni a helyzetet, erre végleges megoldás kell, s a mi eszes kapitányunk talál is rá. Lehet, hogy eleinte szőrös szívűnek tűnik, mikor nem hagyja magát eltántorítani attól, hogy saját álmait kövesse, ám ő helyes döntést hoz. 

Harcsabajusz története kimondatlan szavakkal nélkül tanít. Megmutatja, hogy minden elesettnek segítenünk kell, ha módunkban áll, de saját álmainkról sem szabad lemondanunk, hogy valaki másnak alárendeljük magunkat. A kapitány több életet is jobbá tesz hajózásai alatt, az elefánt megmentésével az ő lelke is fényesebben ragyog, s boldogság tölti el, s természetesen maga az "ajándék" és a megajándékozott személy sorsa is jóra fordul.

Harcsabajusz vagány kis tetoválást kapott, de öregebb és nagypapásabb lett, mint az eredeti karakter. A bajsza bár hosszú maradt, de lefelé konyul, az eredeti, peckesen álló harcsabajuszra jobban hasonlító arcszőrzet helyett, de szerencsére sikerült elvonatkoztatnom a kettőt egymástól.

Ez a Harcsabajusz egy kedves nagyapó, sokat látott vén tengeri medve érzetét keltette bennem, akinek nagy a szíve, s másik főhősünk, az elefánt is egy olyan ábrázolást kapott, ami közelebb kerülhet a gyerekek szívéhez finomabb, kedvesebb kinézete végett. 

A képi világ színei különösen tetszettek, a kék-szürke-narancsos árnyalatokra öröm ránézni; az illusztrációkon érződik, hogy szeretettel készültek, hisz az alkotó maga is nagy Marék Veronika-rajongó. Bízom benne, hogy nemsokára érkezhet a Harcsabajusz és a matrózmajom is ebben a formában, az lenne ám az igazi, ha mindkét történet elfoglalhatná a helyét modern köntösben a totyogók és ovisok könyvespolcain!