Rojik Tamás Holdezüst és éjsötét c. ifjúsági regénye azonnal felkeltette a figyelmem. A Herbszt László által készített gyönyörű borító vonzza a szememet, akárhányszor csak ránézek, ahogy a kék és ez a különleges szürkés-barnás árnyalat kombinációja is egészen mesés. Igazán sajnálom, hogy belső illusztrációk nem készültek a regényhez, sokat dobott volna rajta, ha a lebilincselő történet illusztrálva is van.
A borítón az égig érő paszuly, valamint főhőseink, Jancsi és Sára láthatók, ami a fülszöveggel karöltve már le is rántja a leplet az olvasó előtt - régi magyar meséink és mesevilágunk berkein belül fogunk kalandozni, amit az író a modern világgal ötvözött - megjegyzem tette mindezt páratlan kreativitással és zsenialitással.
Az író a tündérmesék és a valóság közti eltéréseket, valamint "a köztudatban lévő örök igazságokat" veszi górcső alá, melyekből szépen kikerekedik egy "nem mind arany, ami fénylik" tanulság...
"- A mágia nem arra van, hogy minden nehézséget
megoldjon, amit az élet elénk vet..."
Történetünk főhőse Jancsi, öt nap múlva tölti tizenharmadik életévét. A fiút az apukája neveli, akit azonban annyira lefoglal a munkája, hogy szinte nem is látják egymást. Jancsi anyukája a születésekor "meghalt". János, a fiú apukája nem is nagyon szeret Ilonáról beszélni, s ami még ennél is furcsább, hogy egyetlen kép sem maradt a nőről... A fiú vézna, s mintha megállt volna a növésben, ami miatt évek óta cukkolja őt a környezete.
Egy szép napon Jancsi biciklivel megy a kedvenc lángososához, ahol egy végtelenül furcsa anyóka szólítja meg...
Az öreg néni egy magokkal teli zsákot ad a fiúnak, aki kénytelen-kelletlen zsebre vágja azokat, holott nyilvánvaló, hogy a néni esze már rég elment... A furcsa szerzetet végül annak "unokája" távolítja el a fiú közeléből, aki hazaérve mégiscsak "elülteti" a magokat...
Az öregasszony maga a Vasorrú bába, aki éjjel esőt támaszt, hogy a magok kikeljenek, hisz terve végrehajtásában kulcsfontosságú szerep jut a paszulynak és az "ébredező" Jancsinak is...
E különös nap és éjjel után Jancsival furcsa dolgok történnek. Egy villanás erejéig meglát egy gyönyörű, szőke nőt az édesapja mellett egy régi fényképen. Étvágya megnő, ahogy egyetlen éjszaka alatt centiméterekkel nő a magassága is. Vajon csak a szeme káprázik, vagy tényleg áll egy óriási, égig érő fa a kertben, ahol eddig nem volt még semmi, s amit "senki más nem lát"?
A Vasorrú a fiúra "ereszti" a lányát, Sárát, ugyanis, ha Jancsinak varázsképességei vannak, azzal a gonosz minden tervét tönkreteheti...
"- ...Fene nagy ügyesség úgy harcolni valakivel,
hogy előre lehet tudni, ki nyer!"
A Holdezüst és éjsötét egy remek írói fantázia kivetülése. Egy igazi, varázslattal átszőtt meseregény, melyben népmeséink világa keveredik a modern kor vívmányaival és annak minden varázstalanságával. Egy görbe tükör a tündérmeséknek, legalábbis az abban olvasható "a jó elnyeri méltó jutalmát, a gonosz pedig megbűnhődik" igazságnak, miközben rávilágít ennek a világnak az igazságtalanságaira is.
Rojik Tamás ígéretesen szőtte a történetét, ám maradéktalanul nem vagyok elégedett. Rengeteget gondolkodtam, mennyi csillagot is érdemel a történet, ami pillanatok alatt beszippantott és elvarázsolt, a végét mégis összecsapottnak és "igazságtalannak" érzem...
A történetben adott minden, ami egy tündérmeséhez kell. Egy tündérmeséhez a modern világban...
- Legkisebb fiú két báttyal, akit ráadásul Jancsinak hívnak.
- Tizenhárom év.
- Egy fiatal lány talpig feketében.
- Egy, a szíve legmélyéig gonosz, jéghideg és könyörtelen banya, maga a Vasorrú Bába.
- A paszuly.
- A jó karakterek fölénye a rosszakon.
De mindezek mellett be is mutat a hősöknek és magának Tündérországnak is:
- ahol egy uralkodásra méltatlan király ül a trónon.
- Ahol a tündérlányok csak azzal vannak elfoglalva, hogy milyen szépek, s véletlenül se mondanának le se a szépségről, se a halhatatlanságról. Önzőek, megbántanak másokat, játszanak mások érzelmeivel...
Ez a fajta ábrázolásmód engem egészen mellbe vágott, s nem mondom, hogy nem volt őrületes csavar mindaz, amit Rojik Tamás papírra vetett a történet végén, s bizony értem, elismerem és valahol még tetszik is ez a fajta kicsavarása a népmeséinknek, tündérmesére vágyó lelkemnek sajnos mély tőrdöfés volt...
Spoiler!
A legnagyobb pofon talán Jancsi édesanyjának személye és személyisége volt, ami egyáltalán nem méltó egy anyához... Karaktere még a Vasorrú bábáénál is ellenszenvesebb volt számomra... Egy anya nem viselkedik így. Nem is nevezném őt tulajdonképpen anyának, hisz megszült egy gyereket és ott is hagyta. Úgy vélem, János jobban járt, minden nehézség és fájdalom ellenére is, hogy megszabadult ettől a nőtől. Bár maga a Vasorrú sem az anyák példaképe, s tettei szintén elítélendők, mégis pozitívabb képet hordoz, mint Tündér Ilona.
Spoiler vége!
A történet rendkívül izgalmas. Az író szépen, lassan adagolja az információkat, amik közül a tündérmeséket ismerve jó néhány szépen kikövetkeztethető, mégis tud olyan fordulatot beleszőni, ami durván arcul csapja az olvasót.
A népmese és a modern világának ötvözése véleményem szerint remekbe szabott, ahogy a karakterek is pazarul sikerültek.
Jancsi, a legkisebb fiú talán egy picit gyengébb a megszokott hősökhöz képest, ám egy modern világban felnőtt gyermektől talán nem is várható el, hogy másként viselkedjen, mikor rázúdulnak a változások. Sára karaktere friss és üdítő, s bár néhol úgy tűnik, mégsem veszi át a főszerepet Jancsitól.
Megvallom őszintén, számomra a legjobb karakter a Vasorrú bába volt...
Nem szimpatizáltam vele, s természetesen, mint gonoszt, elítéltem a tetteit, mégis úgy érzem, ő volt a leginkább kidolgozva, s ő volt az, akinek tetteibe és szívébe a legmélyebben beleláthattunk. Bár ahogy Levente vitéz is mondta, a bábának nincs szíve, mégis, több ponton egyet értettem vele... Hisz a fenti világban a sorsa valóban elrendeltetett, esélye sem volt a változásra, s bár a lenti világban esélyt kaphatott volna a boldog befejezésre, győzött a gonoszsága, s önmagát ítélte szörnyű végre. Mégis ő volt az, aki a legtöbb okos és megfontolandó gondolatot mondta (lásd kiemelt idézeteim), amikkel nem lehet nem egyet érteni.
Vele szemben a tündérek számomra inkább ellenszenvesek voltak, bár nem szeretnék általánosítani, ugyanis Jancsi édesanyja és az öreg király voltak azok, akik semmit sem értek a szememben...
Nehéz értékelnem ezt a könyvet, ugyanis végtelenül szerettem mind a történetet, mind az alapötletet, ahogy a szereplőket is, egészen az utolsó egy-két fejezetig, ahol jött az arcon csapás, hisz nem erre a befejezésre vártam. A Vasorrú és Sára jövője, valamint Jancsi és János útja is remek lezárást kapott, az "anya" karaktere és az egész "viszontlátás" és kérdések megválaszolása mégis ellenérzést vált ki a tündérmesék szerelmeséből, bár újra megjegyezném, értem a csavar lényegét, s ötletesnek is tartom azt. Hisz nem lehet, hogy a "jók" teljesen makulátlanok legyenek, ilyen nincs, még a tündérmesékben sem, legalábbis a mai világ embere ebben már nem hisz.
A Holdezüst és éjsötét egészen formabontó a maga szempontjából, s mer újat adni. Az, hogy ki miként reagálja majd le a végső csavart a legvégén, erősen egyéni gondolkodás kérdése, így semmiképp sem szeretném, hogy valakit eltántorítson az olvasástól, hogy a "befejezés" számomra egy picit csalódás volt, s nem tetszett annyira, mint maga a történet a végső pillanatig. Sőt! Kifejezetten ajánlom a könyvet a tündérmesék szerelmeseinek, mert gyönyörűen ötvözésre került benne a varázslat és a modern világ! A fenti szereplőkön túl pedig találkozhatunk a kisgömböccel, Együgyű Misóval (akinek kiléte számomra szintén nagy pozitívum volt, bár az ő befejezésével sem vagyok elégedett...) és még jó néhány mesebeli alakkal is, akik szó szerint megízesítik a történetet. Bár azt hiszem, a történet velejét mégiscsak a Vasorrú karaktere adja, aki felkerült a kedvenc gonosz karaktereim listájára!
Kalandozzatok hát Rojik Tamás meséjében, másszatok fel a paszulyon, kukkantsátok meg, milyenek a népmesék szereplői a földön, rántsátok le a leplet Tündérország jóságos szereplőiről, merüljetek a Dunába, legyetek bábatanoncok, válaszoljátok meg a múlt kérdéseit - lépjetek be a népmesék világába!
*Az illusztrációk nagy részét a montázsba mesterséges intelligencia segítségével készítettem!
A könyvet köszönöm a Pagony kiadónak!
Értékelés: 4/5 paszuly
Idézetek
"Nehéz szülés volt, de akarta ezt a gyereket. Ha a tündérnek van, neki is kell egy. Enélkül nem is működne a terve."
"Ahogy jobban belegondolt, maga is egészen egyértelműnek érezte a helyzetét: a magányos gyerek, akiről a takarítónő gondoskodik, az apja levele után látja a halott édesanyját egy ezeréves fényképen. Elszorult a torka, de nem sírt. Az apja sem sírt soha."
"- Ne már, rakd össze: te vagy a legkisebb fiú. Ráadásul Jancsinak hívnak. Pont olyan van, mint egy mesehős. Az ilyen dolgok simán beindítják a varázslátást."
"A lány valódi barátok nélkül nőtt fel, az anyjától pedig azt tanulta, az őszinteség gyengévé tesz."
"Ne feledd, hogy félig az apád lánya vagy.
Ugyanannyi jóság van benned, mint bábavér."
"...és a megoldást pont attól várja, aki tönkre fogja tenni az életét? Akárhogy is, ez nem egy kezdő banyának való feladat volt."
"Úgy érezte, a bűbájjal elvettek tőle valamit, ahogyan elvették a legkisebb gyermeke anyját is."
"- ...Olyan, mintha idelenn minden ellenkezően működne: nem a jó győzedelmeskedik, hanem aki túl tud járni a másik eszén. Sőt, egyre inkább úgy érzem, az emberek szándékosan nem akarják felismerni, mi a jóság, és csak ködös fogalmakat alkotnak róla. Ráadásul a legtöbben azt gondolják, mindenkinek vannak jó és rossz tulajdonságai is, és a gonoszban is van valami szerethető vagy elismerésre méltó."
"- Van egy barátom Esztergomban, akinél egy ideig elbújhatunk...
- Fentről jött, vagy lenti? (....)
- Született esztergomi."
"Esztergom talán egy napig védelmet nyújthat..."
"Jancsi a szobájában hasalt az ágyon, és próbált minél több mesét elolvasni. Számos alkalommal találkozott a Vasorrúról szóló történetekkel, de a bábát folyton csellel és segítőkkel győzték le, a kisgömböcöt pedig, amit Gömböcz úrral azonosított, egy bicskával hasították ki. A fiú sok mindenre hajlandó volt, hogy segítsen magukon, de a késelés azért nem tartozott ezek közé."
"Odakinn szörnyű hőség tombolt, akik tehették, nem jöttek ki a lakásukból vagy a hűtött irodából. Csak a bába otthonában nem forrósodtak át a falak. Ha valaki arra jár, láthatta volna a sűrű jégvirágokat az ablakon: a Vasorrú bába kőkemény, fekete szívéből áradó hideg rajzolta őket az üvegre."
"- A mágia nem arra van, hogy minden nehézséget megoldjon, amit az élet elénk vet..."
"- Ez valami álombűbáj?
- Nem, az olyasmi Hollónak való gyerekvarázslat. Ez inkább olyan, mint a Hófehérkében. Teszthalált okoz, amiből csak én, egy herceg vagy egy tündér tudja felébreszteni.
- Jóban vagy a német banyákkal is?
- Szakmai kapcsolatban állunk - bólintott sokatmondóan a bába."
"- ...Ezen a világon nincs előre megírva a szerepünk, olyan sorsot alakítunk magunknak, amilyet csak akarunk!"
"...a másik karjukon pedig kerek, tündérmesék jeleneteivel díszített pajzsot viseltek."
"- ...Fene nagy ügyesség úgy harcolni valakivel, hogy előre lehet tudni, ki nyer!"
"Jancsival forogni kezdett a világ, és ha nincs Misó, hogy elkapja, biztosan a földre zuhan. Sára véleményét elnyelte a mámoros ünneplés, pedig olyan szavak hagyták el a száját, mint még soha senkiét Tündérországban."
"- Felség - fordult hirtelen a királyhoz -, van idefenn wifi? És szükségem lenne egy új telefonra is - tette hozzá.
- Az én palotámban minden van - jelentette ki az uralkodó, majd kissé kétségbeesetten nézett körbe a szobában, ki tudna segíteni abban, mit is kért a lány, és hogyan is lehetne azt Tündérország szikláiból és élővilágából elővarázsolni."
"Igaz, hogy az anyjával nem indult jól a kapcsolatuk, de Jancsi úgy döntött, ad neki még egy esélyt, ha végre fel tud repülni hozzá. Egyébként is, az apja történeteiben az anyja sokkal jobb fej volt, mint a legutóbbi találkozásnál. Sosem lehet tudni. Tündérország a mesék birodalma, és a mesék általában jól végződnek."
0 comments