Egy csodálatos meseregény látott napvilágot nemrég a Pagony kiadó gondozásában! A sokunk által szeretett színésznő, Emma Thompson karácsonyi mesekönyvet írt, amit a nagyszerű Axel Scheffler illusztrált! A Jim ​káprázatos karácsonya egy bozontos, fél szemére vak kutyus története, aki egy múzeumban él.

A kötet igaz történet alapján íródott, ám természetesen a színésznő-írónő elkalandozott a fantázia felhőin, s igazi mesét költött a megtörtént események köré. A végeredmény egy gyönyörű, szívhez szóló mese lett, amiben ugyanúgy megtalálhatjuk az élet igazságtalanságait és nyomorát, mint a szépséget és az angol humort.

Főhősünk Jim, a koszos, mocskos kiskutya, akit az emberek néha fel sem ismernek kutyaként, olyan csapzott és elhanyagolt a külleme. A kutyus egy kéményseprő, Josiah Gargle és annak inasa, Ernie társaságában tengeti mindennapjait, ám a kéményseprő rendszeresen megveri őt és az inasát is...

Sir Henry Cole befogadja a kutyust, aki ezentúl a múzeum kutyája lesz, s mivel az igazgató imád leveleket írogatni, Jim a postakutya szerepét is magára ölti. Kóbor napjainak köszönhetően úgy ismeri London utcáit, mint a saját tappancsát, s ez bizony remek szolgálatot tesz számukra.

Mikor Jim éppen nem "szolgálatban" van, kedvenc időtöltésének hódol - olvas. Ám a kutyus fél, reumás szemére vak, s elgyötörten és megtörten tapasztalja, hogy épen maradt fél szeme is romlani kezd. Szükség volna egy szemüvegre...

A történet igaz alapokon nyugszik és a karácsonyi képeslap feltalálójáról szól. Az igazgató, s maga Jim is élt és létezett, ám az események időpontjai eltérnek a mesében olvasottaktól. A történelmi tények és időpontok mindazonáltal olvashatók a kötet végén, ahogy korabeli illusztrációkat is kaphatunk a valaha élt és lélegzett főhőseinkről. Ez a kiegészítés és megemlékezés a megtörtént események előtt még inkább emeli a kötet fényét.

A történet egészen varázslatos. Adott egy csúf kiskutya, akivel a világ legjobb dolga történik - sok-sok szenvedés után szeretetre és otthonra lel, amivel semmi sem veheti fel  a versenyt. 

Természetesen a szívhez szóló pillanatok mellett a történet a humorban sem fukarkodik, s nem egyszer kacaghatunk hangosan a helyzetkomikumokon, illetve magán a főhősünkön.

A valaha élt uralkodói család megfoghatóbbá teszi a történetet, annak ellenére, hogy a valóságban soha nem történt olyan, hogy a kutyus Viktória királynő színe elé járult volna. No, de minden történetnek kell egy kis szépítés, s mi lehet mókásabb annál, mint a nyálcsorgatását görcsösen visszatartó kutyus képe, aki bársonypárnán és hintón érkezik a palotába, majd aki olyan izgatott lesz a monoklit látva, hogy nem bírja tovább türtőztetni magát, míg végül a mogorva, királyi corgi lesz az, aki "végigkergeti" fél Londonon. ^^

A karácsonyi képeslap ötletét és megszületését is kiváltság látni, hisz az ember bele sem gondol ilyen alapvető dolgokba, minthogy utánanézzen, mikor is született meg az első karácsonyi üdvözlőlap.

A történetben megjelenik az olvasás és a könyvek szeretete, amit szintén kiemelnék pozitívumként, ahogy feltétlenül meg kell említenem azt a szívszorító dolgot is, ami sok könyvmolyt (többek között engem is) érint - a látás romlása, a félelem, hogy többet nem fogunk tudni olvasni szívszorító pillanatai, s a boldogság, amit egy szemüveg jelenthet, ami nélkül nem tudnánk elmerülni az újabb és újabb történetekben. A karácsonyi varázslat itt a szemüveg, a látás képessége és eszköze, egy szomorúsággal átitatott hatalmas boldogság. A történet nem csupán móka és kacagás, megjelennek benne az élet árnyoldalai is, s nem árt felkészülni arra, hogy a fizikai bántalmazás is megjelenik benne...