Megkésve bár, de törve nem érkeztem meg Berg Judit világhírű gyermek-és ifjúsági regénysorozata következő kötetének értékelésével. A Rumini Datolyaparton az ötödik, s egyben egyik legvaskosabb kötet, melyben a későbbiek során még fontos szereplők bukkannak fel, s amiben visszatérünk Datolyapartra, a negyedik kötetben megismert Galléros Fecó hányattatásainak és kalandjainak színhelyére.
A Rumini Datolyaparton tavaly látott napvilágot Nagy Zoltán illusztrációival, így az új köntös szerelmeseinek ez az év igencsak gyümölcsözőnek bizonyult Rumini szempontból.
A kötet számomra a második legkedvesebb történetet tartalmazza, mely a második kedvencem az első rész után. ❤
"A legénység létszáma változatlan."
Galléros Fecó és Szimathy Johanna esküvőjének hírére felbolydult egész Egérváros! Rumini és legjobb barátja, Balikó azon tanakodik, mivel is lepjék meg az ifjú párt az esküvőn - de az ajándékozás nehezebb, mint azt valaha gondolták.
Az esküvőre mindenki hivatalos, aki számít, s a lakodalomban tálalt fenséges ételek, valamint Fecó régi, gyerekkori barátainak hála két matrózlegényünk is jól érzi magát az egyébiránt igencsak romantikus kézfogón. Az esküvőn részt vesz Sajtos Pedro unokatestvére, Sajtos Rozi is, akit Rumini a távolból figyel észrevétlen...
Az éjjeli falatozáson, valamint a mulatságon túl azonban egy új "ellenség" is feltűnik a horizonton Burzen gróf fiának, Rikárdó úrfinak személyében, aki halálos ellenségévé fogadja főhőseinket...
Az esküvő után Galléros Fecó beadja a felmondását, így hőseink nélküle veszik az irányt Datolyapart felé, ám mielőtt a Szélkirálynő dagadó vitorlákkal kifutna Egérváros kikötőjéből, Burzen gróf megkéri Bojtos Benedek kapitányt, hogy faragjon derék legényt, tiszteletre méltó egeret az ő nagyszájú, engedetlen és komisz fiából, Rikiből...
Rikit egyedül Negró fogadja barátsággal a hajón, ám az is annak köszönhető, hogy Riki minden alkalmat megragad, hogy Rumini és Balikó nyaka köré hurkot tekerjen és a fedélzetmestert - aki különben sem szívleli hőseinket - ellenük fordítsa...
Mielőtt főhőseink elindulnának, Fecó meglátogatja két jó barátját és nekik ajándékozza a ripacsoktól kapott derengőjét, valamint a titkos naplóját, melyet vész esetére hagy barátai felügyelete alatt...
A Szélkirálynő útja Datolyapart felé nem éppen zökkenőmentes, hála Rikárdó úrfi gonoszságának, s mikor a hajó úti célja közelébe ér, Miszlik Medárd kalózkapitány megtámadja hőseinket és elragadja a Szélkirálynőt!
Hőseink egy csónakban, vérengző cápák támadása kereszttüzében sodródnak a nyílt tengeren, a súlyos sérülést szenvedett Dundi Bandival a "csónakfenéken"...
"- ...egy horda vad denevér repked az erdő felett,
akiktől mindenki fél, kivéve azt a bolond varázslót,
akinek beszélő papagáj ól a vállán, és zöld köveket gyűjt."
Főhőseink Mokka-szigetén érnek partot, ahol a kapucsínus szerzetesek kezükbe veszik Dundi Bandi sorsát.
Természetesen főhőseink nem is azok a kelekótya, a veszélyre fittyet hányó, hőn szeretett alakok lennének, ha nem sodornák ismét veszélybe önmagukat és egész Datolyapartot, mikor a tiltás ellenére is kinyitják a toronyszoba ablakát, hogy friss levegő áramoljon a szobába. A megrázkódtatások és kalandok hamar álomba sodorják hőseinket, ám ekkor az éjszakában suttogás támad...
Rumini különös hangokra lesz figyelmes és kíváncsi természetének köszönhetően gyorsan felfedezi, hogy Datolyapart jogos uralkodója, Elbán herceg Mokka-szigetén rejtőzködik, ám óvatlanságuknak köszönhetően a herceg ősi ellenségei és ellenfele, a vérszívó denevérek is tudomást szereznek a herceg hollétéről, akik a nyitott ablakon át bejutnak a toronyba...
Elbán herceg és a Szélkirálynő legénysége bár külön utakon jár, összefog, hogy visszaszerezze Datolyapart trónját és az elrabolt Szélkirálynőt!
Hőseink útját nem várt veszélyek akadályozzák, elszakadnak egymástól s nem csupán Elbán herceg lesz az, aki egyre távolabb kerül a tróntól...
Főhőseink belegabalyodnak a Datolyapart irányításáért folyó ádáz küzdelembe, melynek résztvevője a trónbitorló Herdál király, a vérszívó denevérek, a ripacsok és egy gonosz mágus, Metamor, akinek az a terve, hogy örök sötétséget borít Datolyapart birodalmára!
"- Kezdem úgy érezni magam, mintha egy hihetetlen
mesébe csöppentünk volna - mormolta Balikó.
- Csakhogy a mesék általában jól végződnek. Most viszont
nem áll túl jól a szénánk - fintorgott Rumini."
Az igencsak szerteágazó történetről ennél többet egy értékelésben képtelenség volna mondani, ám úgy vélem, botorság is volna tovább ecsetelni a cselekményt, amit egyetlen vérbeli, igazai kalandor sem hagyhat ki!
"Balikó egyre nagyobb örömét lelte abban, ha
Sebestyén mellett álldogálhatott és figyelhette, hogy
navigálja a Szélkirálynőt a csupa izom, csupa szív kormányos."
"- Te, szerinted lehet, hogy átaludtunk valami
fontosat? - szimatolt körbe Balikó.
- Tartok tőle - vakarta meg a füle tövét Rumini..."
A Rumini Datolyaparton ízig-vérig kalandregény! Berg Judit az ötödik kötetre olyan izgalmas kalandokat, torokszorító jeleneteket és humormorzsákat tartogatott, ami egészen elképesztő, hisz mindez idáig immár több mint ezernyi oldalt olvashattunk Rumini világából! ❤
A Galléros Fecó naplójából jól megismert szereplők sorsát gyönyörűen szövi tovább az ötödik kötetben az írónő, míg az előző regényből megismert alapkonfliktus és a készülő háború itt már kézzel fogható és borzalmas, míg Datolyapart romlása immár kristálytisztán látható... A több szálon futó cselekmény szerteágazóvá teszi a történetet, ami csupán a legvégén fut össze, a szó szoros értelmében véve. ^^ Mindenki megtalálhatja benne a maga kedvencét, régi kedvencekkel találkozhat avagy éppen új kedvencet avathat.
A Rumini Datolyaparton pillanatok alatt magába szippant, nem ereszt, falatja az olvasóval a sorokat, sokszor a szívbajt hozza az emberre vagy épp halálosan megnevetteti, de egy percre sem válik unalmassá! Szédületes, imádni való, torokszorító, fergeteges kalandregény!
"- Ha ez az elkényeztetett kölyök idejön a hajóra, én
esküszöm, hogy elmegyek medúzának - fogadkozott Balikó."
Örültem, hogy ebben a kötetben személyes kedvencem, Balikó ismét teljes értékű társa főhősünknek, s bár a már jól ismert tényállás megint csak felütötte a fejét, mégpedig az, hogy hasát oly kedvelő hősünk ismét megsérül, szerencsére az írónő nem tette őt parkolópályára mint Zúzmaragyarmaton, hanem a kezébe adta a megoldás kulcsát és új szálat nyitott a történetvezetésben, melynek köszönhetően még csavarosabb módon, még több mindenre derülhetett fény.
Noha tudtam, hogy Balikónak nem eshet komolyabb baja, s végül minden jóra fordul, mégis a torkomban dobogott a szívem nem egy jelenetnél, mikor az én apró hősöm bajba került. ❤
Metamor tornyában új állandó szereplőt köszönthetünk a történetben, Rinya, a soha csendben nem lévő papagáj személyében, aki bár eleinte halálosan fárasztó és ellenszenves próbál lenni, mégis egy hihetetlen színfoltja a történetnek. Ostobasága már-már szánalomra méltó, mégis, ezernyi humor forrása, s bár fennhéjázó, tökkelütött és komplett idióta a szentem, mégis nagyon szerethető. Néha azért picit az agyára megy az embernek na, de egy beszélő papagáj, akinek ráadásul az önbizalmával sincs semmi baj, már csak ilyen... LOL
Metamor remek ellenfélnek bizonyult, karaktere maximálisan ellenszenves és visszataszító, mégis okos, gonoszsága teljes pompájában méltó vetélytársa hőseinknek.
Herdál király egy igazi pipogya fráter, Elbán herceg sokkalta hamarabb is visszaszerezhette volna tőle a trónját, ha a vérszívó denevérek nem állják útját, hisz a hatalomátvétel valljuk be, rendkívül hamar és zökkenőmentesen, már-már komikusan zajlott. ^^
"A "hamisítvány" szót pedig egyszerűen nem ismerték
az őserdő tollas lakói. A dzsungelben minden igazi,
eredeti, olyan, amilyennek a természet megalkotta. Miért
kéne bármit is hamisítani, amikor minden valóságos
formában is megtalálható?"
Örömmel köszöntöttem ismét hőseink sorában a ripacsok bátor, ámde különös és rettentő mód félős népét, akik ismét brillíroztak a lapokon. Nem gondoltam volna továbbá, hogy a későbbiekben oly fontos karakterré váló Sajtos Rozi itt fog felbukkanni először pár mondat erejéig, ám ez a megoldás különösen tetszett, főleg, mikor Rumini - bár igyekezett titkolni, azért mégiscsak kocsányon lógatta a szemét rája... ^^
A kötet legellenszenvesebb karaktere számomra természetesen Riki volt, akit nem egyszer szerettem volna pofán vágni. ^^ Az elkényeztetett, velejéig gonosz kiskölyök a szívtelenségével és besúgóságával örökre és mélyen elásta magát a szememben, s a végére sem sikerült megkedvelnem... Felőlem akár a torony díszeként maradhatott volna kővé válva is, na de akkor hőseink fényén csorba esett volna... Nem tudom, mit tartogat számára a jövő, de én egy nyaklevest lekevernék neki...
Berg Judit zsenialitása ebben a kötetben is remekül megmutatkozott, s most nem csupán az izgalmas és fordulatokban gazdag cselekményre gondolok, de példának okáért a kapucsínus szerzetesek népére is, ami egészen fenomenális, hogy a hangfogó tücsök Grilláról már ne is szóljak!
Mind Illaberek világa, mind Datolyapart újonnan feltárt részei lenyűgözőek voltak, a humor pedig ismét a legkomolyabb helyzetek után igyekezett oldani a feszültséget az olvasóban. Berg Judit remekül alkalmazza és használja ezeket az eszközöket, s mindig tudja, hová kell egy pici humort csempéznie ahhoz, hogy az olvasó végre fellélegezhessen! ^^
"- Hát a vacsora?
- Ó, van egy önként jelentkezőnk vacsorára... - Kéri
valaki? Egész jó húsban van, nem tűnik vérszegénynek.
(...)
- Elnézést kérek! Én... igazán nem... nem úgy értettem.
- Semmi gond - ... - Reggelire is szívesen várjuk a jelentkezőket."
Nagy Zoltán illusztrációi mint mindig, most is lenyűgözőek és rendkívüli módon kiegészítik a történetet, öröm elveszni a képek ábrázolta világban.
Egy szó mint száz, a Rumini Datolyaparton engem teljesen ámulatba ejtett, imádtam minden egyes sorát, s alig várom, hogy újra hőseink oldalán kalandozhassak ebben a lenyűgöző és varázslatos világban! ❤
Jelen állás szerint a kedvenc köteteim sorrendje eképpen néz ki:
1. Rumini ❤
2. Rumini Datolyaparton ❤
3. Rumini és a négy jogar
4. Galléros Fecó naplója (Noha ennek értékelése csupán néhány nap múlva várható, mivel a kötet már behabzsolásra került, itt a helye a listán... ^^)
5. Rumini Zúzmaragyarmaton
A kötetet természetesen az ízig-vérig Rumini-rajongóknak ajánlom, aki pedig nem találkozott volna még Berg Judit eme páratlan világával, az azon nyomban szerezze be az első kötetet és hagyja, hogy hőseink magukkal ragadják!
Értékelés: 5/5 papagáj
Kedvenc kötet
Idézetek
"Galléros Fecó és Szimathy Johanna esküvője heteken át lázban tartotta Egérváros lakóit."
"Az általános izgalom a Szélkirálynő matrózait is hatalmába kerítette."
"- A papám mindig azt mondta, hogy a házasság béklyó - emlékezett Balikó. - Ha valaki megházasodott a családban, azt sóhajtotta az öreg, hogy "na, ezt a fiút is jól megláncolták".
- Mit akarsz ezzel mondani? - bámult értetlenül Rumini.
Balikó széttárta a mancsát.
- Nem egészen értem, mit jelent ez az egész. De ha a házasság tényleg lánccal jár, talán Fecónak adhatnánk a vascsöppentőt. Hogy bármikor leoldhassa magáról a béklyót, ha elege volt a rabságból.
- Te el tudod képzelni, hogy Johanna igazi láncot teker Fecóra az esküvő után?"
"- ...Figyelj, Balikó, ha egyszer nekem lesz esküvőm, két nyugágyat szeretnék kapni tőled.
- Rendben van, megígérem - vigyorgott Balikó. - Nem vállalok nagy kockázatot, szerintem nincs a világon olyan egérlány, aki pont hozzád akarna feleségül menni.
- Miért? - sértődött meg Rumini. - Hát akad nálam délcegebb és daliásabb matróz a környéken?
- Ó, bocsásson meg, lovag úr! - hajbókolt Balikó. - Nagyságod Egérország legkiválóbb tengerésze. Egérlányok százai epekednek ön után.
- Ez a beszéd, barátom! - derült fel Rumini. - De még kicsit hadd várassam őket..."
"- Nem is olyan rossz dolog egy ilyen esküvő - mormolta a fogai közt Balikó, miközben egy szelet sajtkülönlegességet tömött a szájába."
"- Mégis mennyi bajt kevert! - sóhajtott meghatottan Szkander Bob. - Emlékeztek, amikor este a mentőcsónak alá bújva meg akart sütni egy szelet lopott szalonnát, és lángra kapott az egész fedélzet?
- Fecónak kis híján füstmérgezése lett, úgyhogy a kapitány meg sem büntette, olyan rosszul volt hetekig.
- Ej, hát éppen ezt a dicstelen történetet kellett elmesélni? - csóválta a fejét Fecó mérgesen, de a szeme csak úgy szikrázott jókedvében. - A fiatal urak eddig azt hitték, hogy csupa kiváló gaztettet hajtottam végre.
- Hát, ami igaz, igaz, idővel kikupálódott a fiú..."
"- Ő Sajtos Pedro unokatestvére, Pablo. Hihetetlen, hogy hasonlítanak. Az pedig a kislánya, Rozi - mondta Fecó. - Majd bemutatlak nekik, Rozinak úgysincs még táncosa ma estére.
- Jaj, csak nem azt akarod, hogy mi táncoljunk vele? - rémült meg Balikó."
"- Ó, nekem eszembe sincs táncolni - ingatta a fejét Szkander Bob. - A végén még elfogynak a jó falatok, amíg én ugrabugrálok.
- Na, én is pont így gondolom! - sóhajtott megkönnyebbülten Balikó, és lehuppant egy székre az izmos patkány mellett.
Rumini nem szólt, csak magában motyogott valamit, miközben egy pillanatra sem vette le a szemét a kékruhás egérlányról."
"- Éjjelente nem volt egy perc nyugovásunk. Fecóra különösen fájt a foguk. Fiatal, porhanyós kis egérke volt, és amennyi édességet evett akkoriban, biztos jó cukros volt a vére."
"- Pedig jót tesz a gyermekeknek a nevelés - dünnyögte a kapitány. - Ez a két fiatal legény is rémes csirkefogó volt eleinte - mutatott Ruminire és Balikóra -, de mire kiteltek a tanulóéveik a Szélkirálynőn, becsületes, megbízható egerek lettek. Nemrégiben léptettem őket elő matrózzá."
"Rumini és Balikó tánc nélkül is kiválóan szórakozott. Csiriz, Cupák és Szkander Bob annyi kalandos históriát, vicces történetet mesélt, hogy amikor hajnaltájban, a titokban kóstolgatott áfonyalikőrtől és pezsgőtől némiképp kótyagosan ágyba kerültek, mindketten azt álmodták, hogy a Tajtéktörő nevű régi vitorlás hátán szelik a habokat izmos patkányok és a kölyök Fecó társaságában."
"Néhány nap múlva véget ért a gondtalan egérvárosi élet."
"Ruminit leszámítva mindannyian jól emlékeztek a langyos vizű, kristálytiszta Bólé-tengerre, a partvidéket lakó barátságos selyemmajmokra és a festői fekvésű fővárosra, Maracujára. Az is eszébe jutott a legénység minden tagjának, hogy Galléros Fecó Datolyaparton kapta a legnagyobb büntetést..."
"- Majd küldesz neki egy képeslapot - vetette oda Negró, az örökké barátságtalan, rideg fedélzetmester. - Galléros Fecó beadta a felmondását. Nélküle megyünk Datolyapartra."
"- Szóval a fiatalúr szerint én hazudok. Majd egy kis fedélzetsúrolás segít visszaemlékezni a jó modorra. A megbeszélés után rögtön neki is láthat a munkának."
"- ...El tudjátok képzelni, milyen az, amikor már nekem is túl sok az eszem-iszom, dínomdánom?"
"- Akkor olyasmi, mint a recefice-fa kérge - kotyogott közbe már megint Balikó."
"- ...Egy dzsungelbeli nép legdrágább kincse ez a kő, náluk mindenki ilyet hord a nyakában. Derengő a neve."
"- Mihez kezdjünk vele?
- Semmihez. Csak szeretném, hogy nálatok legyen."
"- Ez jó! - örvendezett Balikó. - Kár, hogy Negrót ne lehet ránca szedni vele. Lóghat először az én nyakamban?"
"- Nahát, lassan annyi mindent kapunk, mintha szülinapunk lenne - örvendezett Balikó.
- Vagy esküvőnk - vigyorgott Rumini."
"Galléros Fecó könnyed mosollyal, de nehéz szívvel távozott. Boldog is volt, hogy új élet várja gyönyörű felesége mellett, de egy kicsit fájt is a szíve, hogy annyi év után hátat fordít a tengernek és a Szélkirálynőnek."
"- Ha ez az elkényeztetett kölyök idejön a hajóra, én esküszöm, hogy elmegyek medúzának - fogadkozott Balikó."
"- Megteszem, ami tőlem telik - nyújtott mancsot Bojtos Benedek. - Igyekszem derék egeret faragni a fiadból.
- Nem lesz könnyű - morogta az orra alatt csalódottan Rumini."
"Egyedül Negró nem bánta Rikárdó úrfi érkezését. Különös örömmel töltötte el a gondolat, hogy egy valódi főpohárnok fia fog dolgozni az irányítása alatt. Galléros Fecó távozása már így is jókedvre hangolta, de ettől a nem várt fordulattól fényes hangulata kerekedett."
"A legénység létszáma változatlan."
"Az új hajósinas érkezese sok gondot és kellemetlenséget szabadított a Szélkirálynő legénységére."
"De már nem volt mit tenni, a Szélkirálynő dagadó vitorlákkal szelte a habokat Datolyapart felé."
"Rikárdó a lakodalom óta tiszta szívből utálta a két ifjú egeret, szíve mélyén talán még Bojtos Benedeknél is jobban gyűlölte őket. Így hát nem csoda, hogy végül úgy döntött: Negróhoz fordul segítségért."
"- Szedje a lábát, lovag úr! — pattogott türelmetlenül Negró, aztán átváltott arra a gúnyos, csúfondáros hangra, amit Rumini és Balikó legjobban utált: - Rikárdó úrfi szeretné megtanulni a fedélzetsúrolás minden csínját-bínját, Leszel szíves megmutatni neki. Egy órátok van, hogy ragyogjon a fedélzet. De olyan tiszta legyen, hogy ma este innen fogjátok kanalazni a vacsorát.
- Rendben van, megmutatom neki - dohogott Rumini. - Csak aztán ne én súroljak fel mindent helyette is."
"- Inkább nyugodt szívvel tűröd, hogy Rumini a fogkeféjével súrolja a padlót? - háborgott Balikó.
- Igazad van. Ezt valóban nem hagyhatom - bólintott Sebestyén.
Megkereste Negrót, és röviden közölte vele: fogkefével padlót sikáltatni felesleges kegyetlenség, ráadásul veszélyes is, mert Rumininek nyilván nincs tartalék fogkeféje. Azt pedig igazán nem kívánhatják tőle, hogy egész úton a sikálással szétnyűtt fogkeféjét használja.
- Rendben van, súroljon súrolókefével! Fő, hogy ragyogjon a fedélzet! - egyezett bele Negró."
"Rumini így is keservesen megalázva érezte magát."
"Ha pedig a kapitány nem hisz neki többé, Datolyapartra érve magától felmond. Neki aztán igazán senkije sincs ezen a világon, édes mindegy, hogy Maracujában, Egérvárosban vagy éppen a Szélkirálynőn tengeti a napjait."
"Legyen bűntudata annak, aki ilyen helyzetbe hozta őt."
"- Pedig már azt hittem, hogy ilyen dagadtra etted magad!
- Ó, nem ismersz te engem. Sosem voltam mohó! - kacsintott Balikó..."
"Rumini és Balikó régóta vágyott már arra, hogy igazi tengerészként éljen a Szélkirálynőn. Hajósinas korukban, fedélzetsúrolás közben mindig ábrándozva képzelték el, milyen gyöngyélete is van a társaiknak: naphosszat nincs is más dolguk, mint a tenger szemlélése, a vitorlák húzgálása és a kötelek tekerése. Most, hogy végre ők maguk is matrózok lettek, képükről le nem hervadt a büszke vigyor, még a legveszélyesebb feladatot is boldogan végezték, önként jelentkeztek, ha viharos szélben kellett egy vitorlát rögzíteni a keresztrúdon."
"Nem csoda, hogy a kér ifjú egér az első napokban izomlázas volt a sok munkától. Néhány nap múlva megedződtek ugyan, sőt, az út vége felé már komoly izmokkal dicsekedhettek, de emellett állandóan gyötörte őket az éhség. Hiába, aki keményen dolgozik, annak enni is bőségesen kell! Persze semmi szín alatt át nem engedték volna a munkát a tapasztaltabb matrózoknak, olyan jó érzés volt, hogy végre ők is azt tehetik, amire évekig vártak."
"Balikó egyre nagyobb örömét lelte abban, ha Sebestyén mellett álldogálhatott és figyelhette, hogy navigálja a Szélkirálynőt a csupa izom, csupa szív kormányos.
"Rikiben egyedül az tartotta a lelket, hogy háborút indított a két egykori hajósinas ellen.
"- ...Persze, ha jobban belegondolok, eddig minden utadon történt valami nagy kalamajka. De ez egyáltalán nem szokványos.
- Kalamajka, hát persze! - villant Rumini szeme."
"Balikó a korlátnál álldogált, élénk beszélgetésbe merülve a többiekkel. Rumini felzaklatott ábrázatát látva megrémült. Ismerte jól a barátját, tudta, hogy ok nélkül nem szokott megijedni.
- Mi történt, Rumi?"
"Ismerte már annyira, hogy tudja, semmiféle parancsot sem kapott a kapitánytól. Rumini komolyan bólintott, jelezve, hogy Balikó sejtése igaz, a kapitány nem adott parancsot..."
"Elkeseredett küzdelem vette kezdetét."
"Nem akadt tengerész, aki ne szerzett volna valamilyen sérülést."
"Rumini lihegve állt Balikó mellett, fájdalmasan tapogatva az oldalát. Balikó vérző orrát törölgette..."
"- És ezekkel mi lesz? - ... - Lekaszabolhatjuk őket?
- Jaj, te tökkelütött! Hát nem látod, hogy egerek a nyomorultak? Mégiscsak a honfitársaink...
"- Fiaim! Hatalmas csapás zúdult most ránk. Elvesztettük a Szélkirálynő! Álmomban nem hittem volna, hogy valaha megélem ezt a szörnyűséget. De mindennek ellenére büszkeséggel tölt el, hogy bátran szembeszálltunk a támadókkal! Sokkal gyalázatosabban érezném most magam, ha gyáván meghátrálva, harc nélkül adtuk volna meg magunkat a kalózoknak."
"- Az éhhalál miatt ne aggódj - vigyorodott el Rumini. - A hajótöröttek hasonló esetben sorsot szoktak húzni, hogy ki legyen az, akit a többiek megehetnek. Így csak egyesével kell elpusztulniuk, nem hal éhen egyszerre az egész legénység. Szerintem nagyon jó megoldás.
- Szerintem is - helyeselt Balikó, aki kapva kapott az alkalmon, hogy egy kicsit tréfálkozzon. - Hatalmasat kacsintott Ruminire. - Nekem van is ötletem, ki legyen az, akit elsőként falunk fel."
"- Cápaúszás - szólalt meg váratlanul Tubák.
Egy szempillantás alatt lefagyott minden arcról a mosoly."
"- Én kitekerem a nyakát! - sziszegte magából kikelve Rumini..."
"- Itt az ideje, hogy megtanulj valamit, fiam. A társainkat legalább annyira becsülni kell, mint saját magunkat. Végtelenül gyáva és hitvány, aki mások élete árán akar menekülni. Együtt keveredtünk ebbe a slamasztikába, és vagy együtt éljük túl, vagy együtt pusztulunk. Nincs más lehetőség."
"- Miért, te is egész barátságos lettél, amikor megfürödtél a Fordí-tó vizében. Nem emlékszel? - nézett rá szemtelenül Rumini."
"- Csapjátok agyon! - szakadt ki Negróból a rémült kiáltás."
"Ebben a pillanatban Sajtos Pedro akkorát ordított, hogy az eget kémlelő Sebestyén kis híján hanyatt vágódott."
"Cincogi doktor gyanakvását nem sikerült eloszlatni. Cseppet sem bízott egy nevenincs orvosságban, amit egy kávészemű, csuhás apát kotyvasztott egy sosem látott szigeten."
"- Semmi gond, uram - biccentett Balikó. - Nincs az az állott levegő, amiben mi ne tudnánk egy jót szundítani."
"- Azt hiszem, ma nem lesz szükségem esti mesére - nyújtózott Balikó, mielőtt magára húzta a takaróját.
- Pedig mondtam volna neked szívesen. Tudok egy jó kalózosat - dünnyögte félálomban Rumini.
- Kit érdekel. Én csak a cápásat szeretem..."
"- Már megint kezdődik valami zagyva rémálom - mormolta magában dühösen -, miért nem álmodhatok egyszer valami finomságot én is? Balikónak mindig sikerül."
"Ahogy Balikót ismeri, úgysem tudná egykönnyen magához téríteni."
"- Öt percet adjatok még - motyogta a kisegér.
A herceg elmosolyodott.
- Nincs ennek a fiúnak semmi baja, csak álmos."
"- És én ezt az egészet lazán átaludtam? (...)
- Mi az, hogy! Még horkoltál is hozzá - vigyorgott Rumini."
"- Jó reggelt, Elbán herceg!
Bojtos Benedek Sebestyénre nézett.
- Lassan megszokhatnánk, hogy Rumini mindig egy lépéssel előttünk jár - mormolta a bajusza alatt. - Vérbeli minden lében kanál a mi ifjú barátunk."
"- A mindenre kíváncsi Rumini, és barátja, Balikó, akinek különlegesen jó az alvókája - mosolygott Elbán herceg. - Örvendek a szerencsének."
"Elbán herceg és az egerek bizakodó szívvel nézték a Bólé-tenger hullámait, és boldogan szívták magukba a sós tengeri levegőt, miközben a Cikória nesztelenül kifutott a kikötőből."
"- ...Tőle reméljük, hogy visszazökkenti sorsunk kisiklott szekerét egy szerencsésebb kerékvágásba."
"- ...Figyelj, Rumini, szerinted ha megérintem, a mancsom is büdös lesz tőle?
- Büdös az anélkül is - vigyorgott Rumini."
"- Húsevő növények közé besétálni legalább olyan veszélyes, mintha bemasíroznál egy madárpók fészkébe - jelentette ki Balikó fölényesen."
"Sebestyén véleménye szerint egy szitakötő sem kockáztatta volna meg komoly életveszély nélkül, hogy rászálljon."
"- Pálmaágból lehetne kunyhót fabrikálni - vélekedett Roland.
- Persze, jó hogy nem kőházat akarsz felhúzni félóra alatt - epéskedett Negró."
"- Ilyen kötél kéne a Szélkirálynőre is - kiáltott le néhány perc múlva a fa lombjai közül. - Sokkal könnyebb mászni rajta, mint a hajóköteleken. Mindjárt levágok egyet.
- Nehogy azt vágd el, amin lógsz - üvöltött Balikó tettetett aggodalommal.
- Kösz a figyelmeztetést - kurjantott vissza Rumini jókedvűen."
"Bojtos Benedek a fejét rázta.
- Lehetetlenséget vársz tőlem, fiam. Túl testes vagyok én már efféle mutatványokhoz."
"- De nem kaplak el, ha leesel! - figyelmeztette Balikó.
- Kösz, tudtam, hogy számíthatok rád! - vigyorgott Rumini..."
"Két lövés szisszent a levegőben, és a következő pillanatban Rumini ordítva, vérző manccsal pottyant vissza, egyenesen Balikó fejére."
"- Adjátok meg magatokat, különben mindannyian itt pusztultok!"
"Csendes, megnyugtató hangon beszélt, és szavai hallatán még a legaggodalmasabb tengerészek szívébe is visszaköltözött a remény.
- Fiaim, az elmúlt napok során veszélyből veszélybe sodródtunk..."
"- Meg se vizsgáltalak, fiam - kapott a fejéhez Cincogi doktor.
- Sebaj, doki, már nem fáj..."
"- Nézd, itt még a kövek is úgy néznek ki, mint ezek a tollasok! - súgta Balikó."
"- Neked mindig csak az ölésen jár az eszed. Minek gyilkolni? Minek fölöslegesen kioltani mások életét?"
"- ...Háborús időkben ez a törvény: akit nem ismersz, az nem barát. Aki nem barát, az ellenség. Aki ellenség, annak pusztulni kell, ha beteszi a lábát a törzs otthonába..."
"- Csak nem te vagy az a kölyök, akiről Fecó mesélt? Aki hajósinas volt a Szélkirálynőn? - csillant fel Grimbusz Miska szeme. - Sokat mesélt rólad, amíg itt időzött. Ő tanított meg engem és Bubucsot amőbázni.
- Szerintem inkább rólam mesélhetett - lépett közelebb Balikó. - Ruminit akkoriban még nem ismerte."
Anomália úrnő, ó selyemmajmok gyöngye,
Teérted ömlik minden éjjel Herdál királyunk könnye.
Járásod oly kecses, bundád selyemnél simább,
Hallgasd meg, miként rajong érted a jó Herdál király.
Fényes Herdál király,
a legnagyobb majom,
Dicső tetteivel
úrrá lett a bajon.
Legyőzött haramiát,
kalózt, ellenséget,
Népe között osztott
finom eleséget.
Lovetta városát
magasba emelte,
Datolyapart népe
Csak őt ünnepelte.
"- Nincs az a hatfogásos reggeli, mely felérne a kegyed látványával, drága Anomália - bókolt ügyetlenül."
"Bojtos Benedek legényeinek szívéből mégsem akart múlni a félelem. Mi történik velük? Hová viszik őket?"
"Minél közelebb értek, annál inkább úrrá lett rajta az aggodalom. Egy újabb, felettébb baljós előérzet kerítette hatalmába."
"- Tartsd a csőröd, Rinya! Ha sokat szájalsz, megtéplek!
- Csöndben vagyok, csöndben vagyok! - recsegte Rinya."
"- Itt van Balikó! Ez Balikó! Rinya mindent tud!"
"Az egerek összenéztek. Eddig mindig akadt egy mentőötlet, egy szerencsés fordulat, ami megsegítette őket."
"...Rumini már elhatározta magát. Akárhogy is, de nem fogja hagyni, hogy Balikónak bántódása essék."
"- Aki időt nyer, életet nyer..."
"Rumini megrémült. A Szélkirálynő legénységének együtt kell maradnia! A lehető legrosszabb hír, hogy Metamor szét akarja választani őket."
"- Légy óvatos, Rumini! Vigyázz a többiekre! - hallatszott a magasból Bojtos Benedek elhaló kiáltása."
"- Utálok éhezni - morgott Balikó. - Inkább valami más sanyargatást választanék. Mondjuk, ne kapjunk evés után desszertet. Vagy ne engedjen fogat mosni."
"- Valami megcsípett, de nagyon - nyögte Balikó elfúló hangon. - Olyan, mintha tűz égetné a lábam."
"- Figyelj, Rumi! Azt hiszem, baj van..."
"- Hát a vacsora?
- Ó, van egy önként jelentkezőnk vacsorára... - Kéri valaki? Egész jó húsban van, nem tűnik vérszegénynek.
(...)
- Elnézést kérek! Én... igazán nem... nem úgy értettem.
- Semmi gond - ... - Reggelire is szívesen várjuk a jelentkezőket."
"- ...egy horda vad denevér repked az erdő felett, akiktől mindenki fél, kivéve azt a bolond varázslót, akinek beszélő papagáj ól a vállán, és zöld köveket gyűjt."
"- Egyetértek a kapitánnyal - dörmögte Sebestyén. - Elbán herceg az utolsó reménységünk.
- Ebben az esetben minden remény elveszett - szólalt meg egy rekedt hang a matrózok közelében."
"- Ezt a csípést tőrfarkú skorpió ejtette, amelynek halálos a mérge. A barátodnak már órák óta nem szabadna élnie. Egyetlen módon lehet lassítani a pusztulást a dzsungelbeli zöld kövekkel..."
"- ...Sosem gondoltam volna, hogy valaha enyém lesz például az öreg Naftalin Rufusz látószelencéje...
- Az a szelence az enyém - nyögte Balikó...
- Csak volt, fiacskám, csak volt - gúnyolódott Metamor..."
"- Cseles fiú ez a Galléros Fecó..."
"- Hidd el fiam, meg fogod találni a módját - kacagott gonoszan Metamor. - A barátodnak ugyanis ezen múlik az élete.
- Nem értem - nézett megütközve Rumini.
- Üzletet ajánlok neked, pajtikám. Derengő nélkül a skorpió mérge néhány nap alatt végez a kis Balikóval... Balikó gyógyulásának a nagy kő az ára. Ellenméreg a Kamandukért.
- Ez nem igazság - fakadt ki Rumini.
- De nem ám! Ez benne a szép - dörzsölte a mancsát Metamor.
- Micsoda gonoszság! Pompás! Csodálatos! - örvendezett Rinya."
"De az is képtelenség, hogy a Kamanduk nélkül térjen vissza, hiszen mindennél fontosabb most Balikó megmentése."
"Balikó életét mindenáron meg kell mentenie, még ha ezzel hatalmas veszélyt is szabadít a világra."
"- Végem van - futott át a kisegér agyán a gondolat. Aztán elhessegette magától a félelmet. - Legalább nem kell megvárnom, hogy a tőrskorpió mérge pusztítson el. Így hamarabb túlesem az egészen."
"A Kamandukot nem szabad elhozni Apacukából, a nagy kő egyetlen feladata, hogy oltalmazza a ripacsok népét."
"- ...Még akkor is meghallaná, ha a kis Balikó láthatatlanná válva lapítana az ágyneműtartóban."
"- Nem hallod, te féleszű? Ez még csak a mintaegér!"
"- Jó éjt, öreg. Nem ártana, ha tényleg kitalálnál éjszaka valami biztos megoldást.
De Dolmányos papa nem válaszolt. Előre bukott fejjel hortyogott a falnak dőlve.
- Sebaj - mormolta magában Negró. - Azt se bánom, ha megálmodod azt a szerkentyűt!"
"- ...határozott paranccsal, a lehető legaljasabb szándékkal küldtek közétek."
"A "hamisítvány" szót pedig egyszerűen nem ismerték az őserdő tollas lakói. A dzsungelben minden igazi, eredeti, olyan, amilyennek a természet megalkotta. Miért kéne bármit is hamisítani, amikor minden valóságos formában is megtalálható?"
"- Ebből ugyan nem lesz se bukta, se kakaós csiga - állapította meg csalódottan."
"Első ijedségében okos ötlete támadt: épen maradt mancsával villámgyorsan visszazárta a kőporos tégely fedelét. Nehogy véletlenül beszippantsa vagy beletüsszentsen, mert akkor minden bizonnyal ő lenne a világ első láthatatlan kőegere."
"- Lehet, hogy mégse vagy a varázsló kéme - enyhült meg Tóni. - Ők nem lármáznak ennyit, mint te."
"- Aha. Szóval tulajdonképpen azt akarod, hogy én szöktesselek meg téged - somolygott Tóni."
"- ...Amúgy Fecó mesélt ám rólad. Te vagy a kis hajósinas!"
"- Akkor most jól figyelj, itt a végeredmény. Nincs többé szükség semmiféle ellenszerre. A barátod meghalt!"
"- ...De minket nem lehet elnémítani - ... - Megalakítottuk a Tudósok Dacszervezetét. Bátran szembeszállunk a hazugsággal, dacolunk az álhírekkel, büszkén kimondjuk az igazságot!"
"A dzsungel lakói nem is sejtették, hogy az égen elsuhanó vidám sereglet életveszélyes vállalkozásra indult."
"...és a halvány fényben derekasan nekiláttak, hogy befaljanak minden mancsuk ügyébe kerülő finomságot."
"- Balikó, mondd, hogy tényleg te vagy az! - nyögte Rumini, és maga sem tudta, hogy a sírástól vagy a nevetéstől csuklott-e el a hangja. - Szellemekben ugyanis nem hiszek!"
"- Igaz, hogy halottnak gondoltalak, de teljesen hibbant nem vagyok.
- Vagyis? - hunyorított Balikó.
- Vagyis ez itt Doppler Tóni! - nevetett Rumini..."
"- Mi másért tartjuk a vascsöppentőt, ha nem az ilyen esetekre? - kérdezte ártatlanul."
"- Igen, ez az! - ordított boldogan Metamor. - Nem vér kell neki, nem vörös fény! Csak éppen nem napnyugtakor, mert akkor úgyis itt a szürkület. A pirkadat fénye fogja holnap előidézni a csodát! Reszkess, Datolyapart! Holnap reggel beköszönt a sötétség hatalma!"
"Tóni már éppen megkérdezte volna, hogy nem akarna-e Vince őrködni először, de mire szóra nyitotta a száját, unokaöccse már édesdeden hortyogott az ágon.
- Úgy tűnik, ő volt az álmosabb - törődött bele Tóni, miközben elnyomott egy ásítást. - Vagy legalábbis a gyorsabb. Mindegy, hadd aludjon, én majd vigyázok rá.
Azzal ő is elszenderedett."
"- Hajóorvosotok, az öreg Piszmogi doktor szörnyen megorrolt rám.
- Cincogi doktor - helyesbített kuncogva Bandi. - Gondolom, hogy megrémült az öreg."
"- Dundi Bandinak hívnak - jelentette ki ünnepélyesen a dagi matróz."
"- Egyáltalán nem könnyű hírvivőnek lenni - sóhajtott az egyik szusszanás alkalmával Nyifa.
- Főleg így, hogy szó szerint a csőrötökben szállítjátok a legfrissebb híreket - mosolygott Elbán herceg."
"- Nyugodj meg, fiacskám! Minden kölyök tudja, hogy az Illa-berek időtlen idők óta lakatlan, varázslók pedig éppen úgy nem léteznek, mint sárkányok, világító kövek vagy a mesebeli Fortuna bogár. Jó, hogy nem attól félsz, hogy valaki lelopja az égről a napot."
"- ...Részeges napfogyatkozás a neve, vagy mi a csuda."
"- Nem szeretném, hogy véletlenül megmarjon a tömlöcben egy skorpió, és a barátod sorsára juss. Személyesen akarlak elpusztítani.
- Igazán kegyes vagy - hajbókolt gúnyosan Rumini.
Attól még, hogy a varázsgyűrű parancsára kénytelen volt követni a varázslót, nem veszett el belőle a bátorság és a dac.
"- Zárul most az ajtó, nem léphetsz át rajta, még ha ki is tárják, rabját fogva tartja."
"- Egyszerűen nem értem - dünnyögte. - Soha életemben nem ébredtem fel még éjszaka."
"- Te, szerinted lehet, hogy átaludtunk valami fontosat? - szimatolt körbe Balikó.
- Tartok tőle - vakarta meg a füle tövét Rumini..."
"Nem akarta, hogy bárki is megzavarja őt varázslás közben. Márpedig a pimasz matrózfiúból mindenféle csintalanságot kinézett."
"- Eh - legyintett ingerülten a király. - Jött volna hozzám, amikor kértem, most együtt szökhetnénk. Nem fogom az életem kockáztatni egy szeszélyes nőszemély miatt."
"...a nap felé fordulva hálát mormoltak az ismeretlen jótevőnek, aki visszaadta Datolyapart népének az éltető fényt."
"Szorította szívüket a Kamanduk gyötrő hiánya."
"- Kezdem úgy érezni magam, mintha egy hihetetlen mesébe csöppentünk volna - mormolta Balikó.
- Csakhogy a mesék általában jól végződnek. Most viszont nem áll túl jól a szénánk - fintorgott Rumini."
"Természetesen a Rinya nyakában egyensúlyozó Rumini is rögtön a földre, vagyis éppen a láthatatlan Balikóra zuhant, alaposan megütve ezzel mindkettejüket. (Az ő ordításuk volt sorban a negyedik és az ötödik.)
A hatodik, legrémisztőbb üvöltés azonban Metamor torkából tört elő..."
"Rumini most értette meg, hogy amikor a gyűrű köve végleg kihuny, Metamor is elnyeri végső alakját. Rummini magában azért fohászkodott, hogy valami apró bogár vagy béka legyen az utolsó állomás, ne vérszívó denevér vagy tőrskorpió."
"- Ne kéresd magad, öregem! Te sem akarsz roston sült lenni ezen a grill-teraszon!
Riki a félelemtől összehúzott szemmel tiltakozott. De Balikó tudta, hogy nincs idő nyekeregni..."
"Rumini most már nem bírt magával. Megragadta Balikó karját, és vad pörgésbe kezdett vele a romok között."
"Rumini és Balikó hatalmas örömtüzet gyújtott, és akkora vigasság kerekedett, amekkorát még nem látott az őserdő."
"Azt, hogy hitvány, kártékony uralkodó volt, nem bánta, de a szégyent, hogy szerelmével üldözte a női alakba bújt varázslót, nem tudta elviselni."
"- Elbán herceg elől elmenekülhet, de saját maga és a szégyene elől nem tud..."
"A selyemmajmok fővárosában hatalmas feltűnést keltett az állatbőrökbe és fűszoknyába öltözött, bogyó- és csontkarkötőkkel ékesített, tollas fejű társaság."
"- Vigyétek magatokkal az éltető fény egy kis darabját - mondta szertartásosan Tantusz -, mert nektek köszönhetjük, hogy a fény éltető ereje visszatért hozzánk!"
"- Csak azt nem értem, engem miért festett ilyen nyeszlettnek ez a Pingál.
- Ugyan, nagyon élethű ábrázolás - sietett megnyugtatni Bandi, de Rumini ettől még inkább elkámpicsorodott.
Balikó nagyot kacagott.
- Nyeszlett barátom, kár aggódnod! Ha újra átveszi Negró az irányítást, lesz alkalmad tovább izmosodni kötélmászás közben.
Rumini válasz helyett sötét tekintettel mérte végig a barátját, de aztán elnevette magát.
- Majd igyekszem egy kis nassolással pótolni a hiányt."
"- Nem tudom, nem tudom, nem tudom.
Rumini és Balikó döbbenten összenézett.
- Mit nem tudsz, Rinya? Pont te? - érdeklődött kedvesen Balikó."
"- Mi lenne, ha velünk jönnél? - csillant fel Rumini szeme. - Elkélne a Szélkirálynőn egy hajópapagáj!
- Jó dolgod lenne a fedélzeten! - lelkesedett Balikó is..."
"- Ideje, hogy visszaálljon minden a régi kerékvágásba - lépett melléjük Negró gúnyos tekintettel. - Kérek egy jelentkezőt a fedélköz feltakarítására!"
"- Meglátod, Rinya, megszereted majd a tengeri utazást! Jó dolog matróznak lenni - biztatta jókedvűen.
- És ha szeretnéd, beavatunk a tengerészlét minden rejtelmébe - tette hozzá sejtelmesen Balikó. - Kitanítunk, hogy a világ legjobb hajópapagája váljék belőled!
- Nem kell tanítani. Rinya mindent tud! - hurrogta le sértődötten a papagáj, azzal felröppent az orrvitorla tetejére, és vidám rikácsolásba kezdett."
.png)
0 comments