aliceoseman
értékelés
heartstopper
képregény
Alice Oseman: Heartstopper 3. - Értékelés
"It made me really hate myself."
Charlie és Nick története pontosan ott folytatódik, ahol a második kötetben véget ért. A két srác immáron titokban egy párt alkot és most, hogy Nick elfogadta önmaga szexuális irányultságát és az édesanyja áldását is elnyerte, felszabadult és boldog. Az iskolában eleinte komótosan telnek a napok, ám lassan közelít az év vége, ami igazi meglepetéseket tartogat szereplőink és az olvasók számára is...
Az osztály egy párizsi nyaralásra készül és Párizs városa lesz a fő helyszíne a kötet cselekményének...
Az osztálykirándulás előtt Charlie és Nick igyekszik annyi időt együtt tölteni, amennyit csak lehet, ám a két fiú párkapcsolatára árnyékként vetül Nick hirtelen felbukkanó bátyja, aki nemcsak hogy nem nézi jó szemmel az öccse kapcsolatát, de egyenesen homofób is... A srác a viselkedésével és a gyűlölködő megjegyzéseivel hatalmas fájdalmat okoz főhőseinknek, akik nem sokkal az incidens után Párizsba utaznak az osztállyal...
Párizs, a szerelem városa - tudjuk ezt mindnyájan, ám nincs ez másképp ebben a kötetben sem. Míg Nick és Charlie ugyan együtt tölti a napokat, nem tudnak felszabadultan, párként élni és létezni, hiszen az osztálytársaik nagy részének fogalma sincs arról, hogy Nick biszexuális, és Charlie-val jár... Ha ez nem lenne elég nagy probléma, Nick észreveszi, hogy Charlie alig eszik és olykor-olykor végtelenül szomorú... :( Mindez odáig fajul, hogy Charlie eszméletét veszi a Louvre-ban...
A párizsi út számtalan romantikus és humoros pillanatot tartogat az olvasó számára, és a két fiú kapcsolatának kibontakozásán túl, a könyvekből, filmekből megismert helyeken barangolhatunk. Láthatjuk az Eiffel-tornyot, a Louvre-t valamint a könyvszerelmesek parányi, ámde csodálatos oázisát, a Shakespeare and Company-t!!! Ahwwwwwww :3
Mindezeken túl azonban az írónő ebben a kötetben a középpontba állította a mentális problémákat is, melyeknek súlyos egészségügyi következményei lehetnek... Az önmarcangolás, a félelem, illetve az evési zavarok gyönyörűen, finoman, eleinte sejtelmesen ábrázoltak, ám ahogy mi magunk is figyeljük Nick szemén keresztül Charlie-t, láthatjuk, itt bizony nagy a baj... S mindez még mindig abból a szörnyű tényből fakad, hogy a fiúra borzasztó nyomás nehezedik szexuális irányultsága miatt... :( Charlie a lelke legmélyén magányos, és fél az emberek reakcióitól, a rengeteg szóbeli bántalmazástól, ami lépten-nyomon követi... Ebben a kötetben Alice Oseman megpróbálja felhívni olvasója figyelmét ezekre a problémákra, és a kötet végén a lakóhelyén található segélyvonalak elérhetőségét is megadja... Az írónő nem csupán egy élvezhető, gyönyörű történetet tár elénk, de számtalan olyan mindennapi problémát is elrejt a sorai és képkocái mögé, melyek veszélyeire és magára a probléma létezésére is megpróbálja felnyitni az ember szemét...
A harmadik kötetben ismét Charlie kerül a középpontba, és egyre jobban láthatjuk magányát, tépelődését, belső vívódását... Ezekből fakadóan elkezdünk aggódni, mi fog történni a következő kötetben, és sejthetjük, hogy a két fiú élete rögekkel teletűzdelt lesz... :( Sajnos a negyedik kötet csupán jövőre érkezik, így igazi kínszenvedés lesz kivárni, hogyan folytatódik főhőseink élete... Hüpp-hüpp... :(
Minden kötet megjelenésével és a történet előrehaladtával egyre komolyabb témák kerülnek terítékre. A kötetben megjelenik az apró csókok, az ölelés iránti vágy, és a két fiú őszintén elbeszélget a szeretkezésről is, melyre még nem állnak készen... Mindezeken túl láthatjuk a két fiú őszinte szerelmét, ám azt is, mennyire félnek kimondani érzéseiket a másik felé, és inkább mélyen hallgatnak... Ahogy megszokhattuk, a történetet túl az írónő további érdekességeket is tartogat számunkra, és jelen kötetben a szereplők bemutatásán kívül körbejárhatjuk a fiúk szobáját, valamint kapunk egy plusz rövid sztorit is Charlie barátjáról.
Az előző két részhez hasonlóan a harmadik is hatalmas kedvencemmé vált, hiszen Alice Oseman illusztrációi és rövid, ámde tartalmas, rengeteg tanulságot tartalmazó szavai valószínűleg az olvasói 99,9%-kát ugyanúgy meghatják, mint engem! Ez a kötet, ez a történet úgy hiszem időtálló, és méltán ott lenne a helye a világirodalom klasszikus szerelmi történetei között, mert olyan mély érzésekkel mutatja be a szerelem természetét, mely ilyen formában még nem került megjelenítésre...
A kötetet szívből ajánlom az előző részek olvasóinak, és mindazoknak, akik még mindig nem kezdték el, holott már a harmadik bejegyzésemet hoztam ma róla! ;)
Az osztálykirándulás előtt Charlie és Nick igyekszik annyi időt együtt tölteni, amennyit csak lehet, ám a két fiú párkapcsolatára árnyékként vetül Nick hirtelen felbukkanó bátyja, aki nemcsak hogy nem nézi jó szemmel az öccse kapcsolatát, de egyenesen homofób is... A srác a viselkedésével és a gyűlölködő megjegyzéseivel hatalmas fájdalmat okoz főhőseinknek, akik nem sokkal az incidens után Párizsba utaznak az osztállyal...
"People gave us a lot of shit. Things are a little better now, but… you never know."
A párizsi út számtalan romantikus és humoros pillanatot tartogat az olvasó számára, és a két fiú kapcsolatának kibontakozásán túl, a könyvekből, filmekből megismert helyeken barangolhatunk. Láthatjuk az Eiffel-tornyot, a Louvre-t valamint a könyvszerelmesek parányi, ámde csodálatos oázisát, a Shakespeare and Company-t!!! Ahwwwwwww :3
Mindezeken túl azonban az írónő ebben a kötetben a középpontba állította a mentális problémákat is, melyeknek súlyos egészségügyi következményei lehetnek... Az önmarcangolás, a félelem, illetve az evési zavarok gyönyörűen, finoman, eleinte sejtelmesen ábrázoltak, ám ahogy mi magunk is figyeljük Nick szemén keresztül Charlie-t, láthatjuk, itt bizony nagy a baj... S mindez még mindig abból a szörnyű tényből fakad, hogy a fiúra borzasztó nyomás nehezedik szexuális irányultsága miatt... :( Charlie a lelke legmélyén magányos, és fél az emberek reakcióitól, a rengeteg szóbeli bántalmazástól, ami lépten-nyomon követi... Ebben a kötetben Alice Oseman megpróbálja felhívni olvasója figyelmét ezekre a problémákra, és a kötet végén a lakóhelyén található segélyvonalak elérhetőségét is megadja... Az írónő nem csupán egy élvezhető, gyönyörű történetet tár elénk, de számtalan olyan mindennapi problémát is elrejt a sorai és képkocái mögé, melyek veszélyeire és magára a probléma létezésére is megpróbálja felnyitni az ember szemét...
A harmadik kötetben ismét Charlie kerül a középpontba, és egyre jobban láthatjuk magányát, tépelődését, belső vívódását... Ezekből fakadóan elkezdünk aggódni, mi fog történni a következő kötetben, és sejthetjük, hogy a két fiú élete rögekkel teletűzdelt lesz... :( Sajnos a negyedik kötet csupán jövőre érkezik, így igazi kínszenvedés lesz kivárni, hogyan folytatódik főhőseink élete... Hüpp-hüpp... :(
Minden kötet megjelenésével és a történet előrehaladtával egyre komolyabb témák kerülnek terítékre. A kötetben megjelenik az apró csókok, az ölelés iránti vágy, és a két fiú őszintén elbeszélget a szeretkezésről is, melyre még nem állnak készen... Mindezeken túl láthatjuk a két fiú őszinte szerelmét, ám azt is, mennyire félnek kimondani érzéseiket a másik felé, és inkább mélyen hallgatnak... Ahogy megszokhattuk, a történetet túl az írónő további érdekességeket is tartogat számunkra, és jelen kötetben a szereplők bemutatásán kívül körbejárhatjuk a fiúk szobáját, valamint kapunk egy plusz rövid sztorit is Charlie barátjáról.
Az előző két részhez hasonlóan a harmadik is hatalmas kedvencemmé vált, hiszen Alice Oseman illusztrációi és rövid, ámde tartalmas, rengeteg tanulságot tartalmazó szavai valószínűleg az olvasói 99,9%-kát ugyanúgy meghatják, mint engem! Ez a kötet, ez a történet úgy hiszem időtálló, és méltán ott lenne a helye a világirodalom klasszikus szerelmi történetei között, mert olyan mély érzésekkel mutatja be a szerelem természetét, mely ilyen formában még nem került megjelenítésre...
"Do you want a lick of my ice cream? Oh my God… That sounded really sexual for some reason."
https://www.aliceoseman.com/personal-artwork |
A kötetet szívből ajánlom az előző részek olvasóinak, és mindazoknak, akik még mindig nem kezdték el, holott már a harmadik bejegyzésemet hoztam ma róla! ;)
Az első két kötetről írt értékelésemet az alábbi linkeken olvashatjátok, amennyiben kimaradt az életetekből. ;)
Értékelés: 5/5 szendvics
0 comments