Ma Alexa Pearl sorozatának (Szandi meséi) hetedik részéről, Az​Uralkodók Szigete c. kötetről hoztam nektek értékelést. 

A hatodik kötet - Vili ​szárnyai - értékelésével sajnos még a tavalyi év folyamán adós maradtam, ám az évzáró posztomban megígértem, hogy igyekezni fogok pótolni minden elmaradást, amit az év végi karácsonyi hajtás szült... Remélem, hogy ezt az elkövetkezendő hetek során meg tudom valósítani, addig is azonban lássuk a hetedik rész cselekményét... :3

"– Előfordulhat, hogy valaki megijed attól, amit nem ismer..."

A hatodik kötet végén Zafír elküldi Sasha-t a szivárványon túlra, az Uralkodók Szigetére, hogy a fiatal hercegnő végre találkozzon a repülő lovak királyi párjával - a szüleivel... A hetedik kötet erről a kalandos utazásról szól...

Sasha és Kimani végül az erdőkoboldok segítségét kérik, hogy a csikó barátja, Vili is velük tarthasson az útra, ám követni a szivárványt nem is olyan egyszerű... Barátainknak a felhők között számtalan akadállyal kell szembenéznie, s ha mindez nem lenne elég, kiderül, hogy az irányt is elvétették. A szárnyas lovak küldönce azonban, a tukán egy különleges szemüveget ad át Sasha-nak, aki e varázserővel bíró tárgy segítségével végre megleli a helyes utat... Egy szerencsétlen baleset következtében azonban a hercegnő elveszíti a szemüveget, és ez által oly heves viharba kerül barátai oldalán, ami végleg letéríti őket a helyes útról. Hát már soha nem találkozhat Sasha a szüleivel...?

"Gyere velem a tengerre,

Fog a kezem, majd vezetlek,

Nézhetsz kagylót és kishalat,

Kívánj valamit a víz alatt."

A hetedik kötetben Sasha nagy lépést tesz előre az ismeretlenbe, mely által mi, olvasók is mérföldkőhöz érkezünk. A történet szépen, a megszokott lassúságával és bájosságával halad tovább a kikövezett ösvényen, melynek nemsokára a végéhez érünk... 

A történet ebben a részben talán még lassabb folyású, mint eddig, s érezhető, hogy az írónő inkább e varázslatos világ különböző szegleteit és mágikus lényeit szeretné megismertetni ifjú olvasóival. A címben szereplő szigetre azonban lényegesen kevesebb oldal jut,  mint amire számítottam, és az ott zajló cselekmény(foszlány)t egy picit kapkodósnak is éreztem a hosszú és viszontagságos út után. Ennek ellenére azonban Sasha, Vili és Kimani barátsága megerősödött és a köztük lévő kötelék még szorosabbra fonódott, hiszen együtt járták be azt az utat - és győzték le az út során elébük gördülő összes akadályt -, melynek végén Sasha legnagyobb vágya végre teljesülhetett. 

A kötetet továbbra is Paco Sordo gyönyörű illusztrációi díszítik, melyek egyediségében és részleteiben továbbra is szeretek elveszni. :3 

Aki eddig is nyomon követte Sasha történetét, annak kifejezetten ajánlom a folytatás kézbe vételét, annál is inkább, mert már csak három kötet és elérkezünk a történet végkifejletéhez... ;) 

Tartsatok velem a 8. kötet megjelenését követően is! :)

Értékelés: 5/5 hableány

Illusztrációk: 5/5 hableány

Idézetek

"Kikerülték a pillangórajt – és egyenesen öt gágogó libába ütköztek!

...

– Egek! – nyögte Vili. – Ez aztán a légi forgalom!"

"A három ló átfésülte a tengerpartot, benéztek minden kő alá, még a hegyre is felmentek. De senki sem felelt nekik. Senki sem jött oda hozzájuk. Senki sem adott életjelet.

Úgy tűnt, a sziget teljesen elhagyatott – kivéve a teáskészletet."

A sorozat korábbi köteteiről szóló értékelésemet itt olvashatjátok: