Ma a Manó Kiadónál megjelent bűbájos történetről, Turbuly Lilla: A ​Károlyi-kert nyuszija c. kötetéről hoztam értékelést, mely egy igaz történetet mesél el...

"Ez a történet egy jó nagy sikítással kezdődik, Budapest kellős közepén, a Károlyi-kertben."

Történetünk helyszíne Budapest, a Károlyi-kert, ahol két osztálytárs, a saját árnyékától is megijedő, Huba és a hintázást kedvelő kislány, Dzseni tölti a szabadidejét. Egy napon Huba velőtrázóan felsikít egy, a bokor mögött elsuhanó nyusziárnyék hirtelen látványától, melyet szellemnyúlnak nevez el. Mivel Huba állandóan farkast kiállt, sem a park többi tartozéka, édesanyja, Torpedóné Emőke, a keresztrejtvényt szerető, Sass néni és kutyája, Kund, Rudi, az "újságárus", a mogorva parkőr, Piroska, sem pedig Dzseni nem hisz a kisfiúnak... Ám Huba most igazat szólt... A kertbe új lakó költözött, egy gyönyörű, hófehér nyuszi személyében, aki nem kis felbolydulást okoz a szereplők között. Míg Piroska, a szigorúságáról és szabálymániájáról ismert parkőr eldönti, mi legyen nyuszink sorsa, a gyermekek belefognak Karcsi meséjébe, kinek diófarönkből készült szobra ma is ott áll, hogy régi barátjai meglátogathassák... 

"– A nyúl neve: Károly."

A kötet igaz történeten alapul. Karcsi létezett és a Károlyi-kertben élt. A nyuszi 2016-ban hunyt el, és egy gyönyörű szobrot állítottak neki a parkban az iránta érzett szeretet és az emlékezés jeleként. Természetesen Turbuly Lilla meséjének szereplői és a történetszál csupán fikció, mellyel az írónő szépen megemlékszik erről a sokak által szeretett nyusziról. :3

A történet szereplői eléggé vegyes karakterek, melyek között mindenki megtalálhatja a maga kedvencét vagy éppen ellenszenvének tárgyát...

Az én kedvencem egyértelműen Huba volt, az ijedős kisfiú, akivel teljes mértékben azonosulni tudtam, míg Rudi, a kiskertjét magával hordozó, kissé hajléktalan benyomást keltő férfit gyűlöltem... A pasi a mese teljes hosszán át nyúlpástétomról és régen megevett nyulakról morfondírozik, álmodozik és a Karcsival történő első találkozásakor is csupán egy jó vacsora jut eszébe a nyusziról... Ez nálam sajnos nem fér bele egy gyermekkönyvbe, nem is értem, miért kellett ezt a témát erőltetni... Természetesen a férfi végül "összebarátkozik" Karcsival, ám végig végtelenül ellenszenves marad... Ez a nyuszievős téma sajnos nem engedte, hogy maradéktalanul élvezni tudjam a kötetet... Tudom, hogy a gyerekek nagyon strapabíróak, és beszélgetni kell velük komolyabb, mélyebb témákról is, de ezt picit túlzásnak érzem...

Halkan és egy pici kitérőként megjegyezném, mielőtt bárki elkezdene gondolkodni azon, miért akaszt ki ez a téma egy alapvetően nem vegetáriánus embert, elmondanám, hogy soha az életben nem ettem csirke- és sertéshúson kívül mást, és egy ideig vegetáriánus voltam. A nyuszi és az őzike elfogyasztása nálam példának okáért tabu téma, és ha az illető erről szeretne beszélgetni, nemes egyszerűséggel faképnél hagyom... 

"Mintha az embernek az álmaiért is szégyellni kellene magát!"

Mindent egybevetve Turbuly Lilla meséje egy bűbájos megemlékezés a Károlyi-kert nyuszijáról - aki maga választotta ki a nevét... ha érdekel hogyan, olvasd el a könyvet ;) - kinek létezése így nem merül feledésbe, ám a cselekményben újra és újra felbukkanó nyúlpástétom, valamint egy-két kevésbé szerethető szereplő jelenléte miatt sajnos nem lett kedvenc. 

A kötetet Horváth Lili gyönyörű illusztrációi díszítik, akinek sikerült megteremtenie egy csodálatos kerti világot, melyben az olvasó úgy érzi, ő maga is a szabad levegőn szaladgál a parkban, miközben a friss, tavaszi szellő legyezgeti az arcát...

A kötetet az igaz történetek kedvelőinek ajánlom, a hatalmas nyuszibarátok pedig próbáljanak a történet szépségére koncentrálni, és elfelejteni a nyúlpástétomos jeleneteket, mint ahogyan én is ezt fogom tenni... 

Értékelés: 4,5/5 nyuszi

Illusztrációk: 5/5 nyuszi

Idézetek

"Szavazás lesz, hogy maradhat-e. Addig is beírtam a leltárba, a vendég rovatba. Nyúl: egy darab, kicsi, fehér, selymes, piros szemekkel."

"– Talán mégis tudok egy nyuszimesét, Hubácska. Még a nagypapámtól hallottam.

– És hogy hívták azt a nyuszit? – ült fel izgatottan az ágyában Huba.

– Nyúl Péternek. Nagyon szerette a zöldségeket… Volt egy gazda, akinek mindig beszökött a kertjébe…"

"A parkőr köteles… igen… hát persze… tudjuk… még jó, hogy… vigyázni a növényzetre… a nyúl rág!… kiutasítani a szabályszegőket… akkor is, ha ilyen kicsi?… kis nyúl, kis szabály, kis szegés… jelenteni a rendkívüli eseményeket… annyira rendkívüli, hogy nyúl van egy parkban?… végül is a nyúl a mezőn lakik… mezei nyúl… jó ez nem, de nyúlnak nyúl… kerti nyúl… konkrétan Károly-kerti… ilyen fajta… akkor meg ott a helye, ugye… Világos! – sóhajtott fel megkönnyebbülten."

"Kund visszaballagott Sass nénihez, aki nagyon megdicsérte, amiért ilyen jó kutya volt, és segített Karcsinak.

– A végén még egészen megszereted ezt a tapsi-hapsit – vakargatta meg a fülét, de erre a feltételezésre Kund felháborodottan morogni kezdett. Elvégre egy vadászkutya mégsem paktálhat le egy nyúllal!"