A ​titokzatos üzenet a magyarul Szandi meséi címet kapott könyvsorozat utolsó eredeti kötete, melyet a kiadó maximális megbízhatósággal és pontossággal hozott el a magyar olvasók számára. 

Alexa Pearl meseregény sorozata ugyan külföldön további kötettel bővült, az eredeti történet ezzel a kötettel véget ér... Sasha mondhatni felnő, s ideje, hogy szülei mellett végre elfoglalja méltó helyét. 

Tartsatok velem a tizedik, s egyben utolsó kötet bemutatójára és értékelésére, melyben véget érnek Sasha kalandjai...

Sasha utolsó története Zöldellő Mezőn veszi kezdetét s ér is véget... A kis hercegnő éppen legjobb barátjával, Vilivel játszik, mikor megviszket a folt a hátán és felemelkedik a magasba. A hercegnő nem érti, mi történik, ugyanis a kiscsikó nem ura a tetteinek... Mint kiderül, Sasha két, a szülei birodalmából  érkezett hírnök varázserejének köszönhetően repült a magasba, akik felemelték őt magukhoz, hogy átadjanak a hercegnő számára egy levelet, amit a szülei küldtek számára...

Sasha és Vili felkerekedik, hogy végrehajtsa a boríték kinyitásához szükséges teendőket, s miközben a két csikó egy boldog, kalandokkal és izgalmakkal teli napot tölt együtt, szavak nélkül, de búcsút is intenek egymásnak és az addigi gondtalan életnek... 

Az utolsó rész visszarepíti nem csak Sashát, de az olvasót is a kezdetek kezdetére, a valódi világba, Zöldellő Mezőre, Vilihez és az egyszerű hétköznapiassághoz. Így alkot remek, kerek egészet a történet, ámbár a szárnyas lovak jelenléte a történet végén igencsak nagyobb hangsúlyt kaphatott volna...

Örültem Vili főszerepének és a kis barátnőjével átélt, újabb kalandoknak, amiknek köszönhetően nem hagyott keserű szájízt maga után a tény, miszerint az utolsó kötetet tartom a kezemben (legalábbis magyar nyelven, hisz a 11. kötet angol kiadása már a polcomon van). 

A kötetet az előrendelésem végett elsők között kaptam kézhez, s bizony azonnal rá is vetettem magam Sasha legújabb történetére. 

A Napraforgó kiadó most is, mint mindig remek munkát végzett a fordítással, a kötetet ismét öröm volt kézbe venni és elveszni a gyönyörű borítóban, a könyvtár illusztrációjában és a lenyűgöző színvilágban. ❤

Sasha csatlakozik a küldönchöz, aki az uralkodói könyvtárba vezeti a kiscsikót, ahol Zafír egy különleges tekercs társaságában várja az elveszett hercegnőt. 

A tekercs a repülő lovak történelmének őre, a lovak múltjának és történeteinek egyetlen fennmaradt, írásos emléke... Zafír kérésének megfelelően Sashának el kell olvasnia a tekercset és meg kell tanulnia azt betűről-betűre. A hercegnőnek azonban nincs sok ideje a tekercs tanulmányozására, ugyanis másnap felvirrad a repülő lovak történelmi emléknapja, melyen a kiscsikóra különleges feladat vár. Sashának ki kell választania egy történetet a tekercsen olvashatóak közül és el kell azt mesélnie társai számára. A tekercs azonban csak a könyvtárban van biztonságban, így a hercegnőnek naplemente előtt vissza kell azt helyeznie eredeti helyére...

Sasha lelkiismeretesen olvasgatja ősei történelmét és kiválasztja Valentina történetét, amit rendkívül érdekesnek talál. A hercegnő este Kimaninak és Nellinek mesél a tekercsről, mikor hirtelen elnyomja az álmosság és a tekercs a barlangban marad éjszakára... Mikor Sashat a történelmi emléknap első sugarai ébresztik, a hercegnő halálos félelemmel nyugtázza, hogy ősei történelme elveszett... A betűk eltűntek a pergamenről és Sasha erdőkobold barátjának is nyoma veszett... A hercegnő tudja, hogy ismét hibázott, s hogy elkerülje a Zafírral való szembenézést, régi mesteréhez, Karcsihoz menekül - az idős lótól remélve segítséget az ősi szöveg visszaszerzésére... 

Vajon sikerül a hercegnőnek visszaszereznie az elveszett betűket és még időben visszatérnie az ünnepségre?   

Az eltűnt történelem a könyvsorozat legérdekesebb és legizgalmasabb darabja. Főhősnőnk, Sasha jellemén már megmutatkozik a változás, melyet a hercegnő elsősorban Zafírnak köszönhet... Noha a kiscsikó még továbbra is szeleburdi és a szabadságot előnyben részesíti a kötelezettségeivel szemben, már önmagától rájön, ha hibázott és nem mástól várja a megoldást... Noha Sasha még sokszor segítségre szorul, már használja a fejét és rájön, melyik helyzetben ki az, aki a segítségére lehet, melyik problémával, kihez fordulhat...

A történet tetőpontja óriási katarzist vált ki az olvasóból, hisz bár tanárai mindig is igyekeztek a hercegnő tudomására hozni, ha valamit elrontott, már nem "félnek" keményebb leckéket is adni a királyi sarjnak, mely egyes egyedül Sasha fejlődését vonja maga után... 

Az eredetileg tíz kötetes Tales of Sasha egy kötet kivételével immár megjelent magyar nyelven, melyet a Napraforgó kiadó gyorsaságának köszönhet a hazai közönség. Alexa Pearl azonban a tavalyi év folyamán megörvendeztette apró rajongóit egy újabb kötettel is, melynek megjelenésére remélem, itthon is számíthatunk. 

Alexa Pearl Szandi meséi c. könyvsorozatának hetedik részét még a karantén előtt éppen sikerült beszereznem, s most, öt hónap elteltével meg is érkezett a folytatás. A nyolcadik kötet A ​fesztivál címet viseli, melyben láthatjuk, miként boldogul főszereplőnk, Sasha első hercegnői teendőjével...
A Napraforgó kiadó a legnagyobb örömömre rendkívül megbízható, hisz megszakítások nélkül, folyamatosan kapjuk az újabb és újabb köteteket, mely egy tíz részes sorozat esetén valljuk be, nem szokott ilyen flottul működni... Mindezért egy hatalmas virtuális pacsit küldök a kiadó munkatársai számára! ;) 

"- És mi lesz a lépésekkel meg a forgásokkal? - kérdezte Malik. 

- Felejtsd el a forgásokat. Csak mozogj a madarak énekére meg a szél zúgására - kacsintott rá Szandi."

Főhősnőnk, Sasha a Zöldellő-völgyben tölti megérdemelt pihenését szerető családja körében, ám egy hercegnőnek mindig készen kell állnia hivatalos teendői elvégzésére... Így történik, hogy Sasha vér szerinti szülei a hírmondó tukánt küldik el lányukhoz, aki megkapja élete első feladatát... A hercegnőre óriási feladat vár, hiszen nemsokára felvirrad a nyári napforduló napja, melyen a ménes együtt ünnepel majd a repülő lovakkal, így a két klánnak alkalma nyílik a baráti kapcsolatok ápolására. Sasha először megijed a rá váró feladattól, ám eltökéli, hogy nem vall kudarcot... A hercegnőnek ki kell választania két repülő lovat és a ménes két tagját, akik együttes erővel eltáncolják A Májusfa táncát... A tánc bonyolult lépésekből áll, így Sasha nővérét, Klárit kéri fel, hogy vele együtt képviselje Zöldellő-völgyet. A Kristálybarlang népét pedig Kimani és bátyja, Malik fogja képviselni, aki az első pillanattól kezdve heves csatákat vív Klárival...

A Májusfa táncának képviselnie kell az összhangot a repülő és a nem repülő lovak között, ám a két fél sehogy sem jut dűlőre... Malik nem szereti, ha korlátok közé zárják, míg Klári nem csupán lámpalázas, de úgy tűnik, meg is mérgezték, hogy ne tudjon részt venni a táncban...

Ki lehet a bűnös? Ki próbálja meg szabotálni az ünnepre való felkészülést? A beképzelt Malik lenne a tettes, vagy netalán a féltékeny Csillám, Zöldellő-völgy legjobb táncosa, akit a hercegnő elutasított? Mikor a repülő lovak megérkeznek az ünnepség helyszínére, Sasha-nak minden ügyességére szüksége lesz, hogy az ünnep valóban varázslatos és felejthetetlen legyen... 

A repülő hercegnő története és kalandjai tovább folytatódnak! A gondtalan napok, a repülő lovakkal való megismerkedés, az erdőkoboldokkal kötött barátság és a vér szerinti szülők megismerése után Sasha megkapja élete első hercegnői feladatát, mely egy ünnepség megszervezéséről és a baráti kapcsolatok megerősítéséről szól. Az ünnep és a barátság rendkívül fontos a két klán életében, így a hercegnőnek minden erejét, türelmét és ügyességét latba kell vetnie, ha nem akar kudarcot vallani és szégyenben maradni... A történet természetesen ebben a kötetben is titkokkal átitatott és nehézségekkel tűzdelt, valamint most is tökéletesen helyt álló az a mondás, miszerint semmi sem az, ami elsőre látszik...
A kötetben új szereplőkkel ismerkedhetünk meg, akik közül a beképzelt Malik nyerte el a leginkább a tetszésemet, hiszen mindamellett, hogy egy rendkívül erős egóval megáldott csődörrel van dolgunk, a repülő ló páratlan humorral is rendelkezik, kinek figyelemfelkeltő, huncut megjegyzéseit és csintalanságait Klári felé rendkívül élveztem. :3 

A cselekmény érdekes és izgalmas és elrepít abba a csodálatos világba, ahol beszélő lovak élnek és lélegeznek, szeretnek, barátkoznak, nevetnek és nehézségekbe ütköznek...
Alexa Pearl sorozata továbbra is az egyik legjobb lovas-történet/sorozat, amiből hiányzik az emberek jelenléte, és nincs is szükség rájuk... Ebben a sorozatban a háboríthatatlan természetbe nyerhetünk bepillantást, ahol számtalan érdekes valós és kitalált lénnyel találkozhatunk és kalandozhatunk, távol az emberi világ romlottságától... 

A kötetet ismét Paco Sordo felejthetetlen illusztrációi teszik teljessé, ami gyönyörűen megeleveníti Sasha történetét. :3

Értékelés: 5/5 virágfüzér

Ma Alexa Pearl sorozatának (Szandi meséi) hetedik részéről, Az​Uralkodók Szigete c. kötetről hoztam nektek értékelést. 

A hatodik kötet - Vili ​szárnyai - értékelésével sajnos még a tavalyi év folyamán adós maradtam, ám az évzáró posztomban megígértem, hogy igyekezni fogok pótolni minden elmaradást, amit az év végi karácsonyi hajtás szült... Remélem, hogy ezt az elkövetkezendő hetek során meg tudom valósítani, addig is azonban lássuk a hetedik rész cselekményét... :3

"– Előfordulhat, hogy valaki megijed attól, amit nem ismer..."

A hatodik kötet végén Zafír elküldi Sasha-t a szivárványon túlra, az Uralkodók Szigetére, hogy a fiatal hercegnő végre találkozzon a repülő lovak királyi párjával - a szüleivel... A hetedik kötet erről a kalandos utazásról szól...

Sasha és Kimani végül az erdőkoboldok segítségét kérik, hogy a csikó barátja, Vili is velük tarthasson az útra, ám követni a szivárványt nem is olyan egyszerű... Barátainknak a felhők között számtalan akadállyal kell szembenéznie, s ha mindez nem lenne elég, kiderül, hogy az irányt is elvétették. A szárnyas lovak küldönce azonban, a tukán egy különleges szemüveget ad át Sasha-nak, aki e varázserővel bíró tárgy segítségével végre megleli a helyes utat... Egy szerencsétlen baleset következtében azonban a hercegnő elveszíti a szemüveget, és ez által oly heves viharba kerül barátai oldalán, ami végleg letéríti őket a helyes útról. Hát már soha nem találkozhat Sasha a szüleivel...?

"Gyere velem a tengerre,

Fog a kezem, majd vezetlek,

Nézhetsz kagylót és kishalat,

Kívánj valamit a víz alatt."

A hetedik kötetben Sasha nagy lépést tesz előre az ismeretlenbe, mely által mi, olvasók is mérföldkőhöz érkezünk. A történet szépen, a megszokott lassúságával és bájosságával halad tovább a kikövezett ösvényen, melynek nemsokára a végéhez érünk... 

A történet ebben a részben talán még lassabb folyású, mint eddig, s érezhető, hogy az írónő inkább e varázslatos világ különböző szegleteit és mágikus lényeit szeretné megismertetni ifjú olvasóival. A címben szereplő szigetre azonban lényegesen kevesebb oldal jut,  mint amire számítottam, és az ott zajló cselekmény(foszlány)t egy picit kapkodósnak is éreztem a hosszú és viszontagságos út után. Ennek ellenére azonban Sasha, Vili és Kimani barátsága megerősödött és a köztük lévő kötelék még szorosabbra fonódott, hiszen együtt járták be azt az utat - és győzték le az út során elébük gördülő összes akadályt -, melynek végén Sasha legnagyobb vágya végre teljesülhetett. 

A kötetet továbbra is Paco Sordo gyönyörű illusztrációi díszítik, melyek egyediségében és részleteiben továbbra is szeretek elveszni. :3 

Aki eddig is nyomon követte Sasha történetét, annak kifejezetten ajánlom a folytatás kézbe vételét, annál is inkább, mert már csak három kötet és elérkezünk a történet végkifejletéhez... ;) 

Tartsatok velem a 8. kötet megjelenését követően is! :)

Értékelés: 5/5 hableány

Illusztrációk: 5/5 hableány

Idézetek

"Kikerülték a pillangórajt – és egyenesen öt gágogó libába ütköztek!

...

– Egek! – nyögte Vili. – Ez aztán a légi forgalom!"

"A három ló átfésülte a tengerpartot, benéztek minden kő alá, még a hegyre is felmentek. De senki sem felelt nekik. Senki sem jött oda hozzájuk. Senki sem adott életjelet.

Úgy tűnt, a sziget teljesen elhagyatott – kivéve a teáskészletet."

A sorozat korábbi köteteiről szóló értékelésemet itt olvashatjátok:

A múlt heti Mesevilág-péntek poszt sajnos megcsúszott, ugyanis pénteken a 29. szülinapomat ünnepeltem, és kirándultam a párommal. *-* Most azonban újra belecsapok a lecsóba, és mindenféle földi jóval érkezem a hét folyamán... ;)

Alexa Pearl gyermekeknek szóló fantasysorozatával már találkozhattok az oldalamon, ugyanis a Napraforgó Kiadó már négy részt megjelentetett az itthon Szandi meséi sorozatcímet viselő kisregényfolyamból.
Sasha története hamar belopta magát a szívembe az ötletességével és a Paco Sordo által készített gyönyörű illusztrációkkal, így folytattam a sorozat olvasását angol nyelven. 

Az Erdőkoboldok - szabad fordításom - címet viselő ötödik kötet rögtön in medias res kezdéssel indít, hiszen a negyedik kötet végén Sasha megszerezte a hercegnői koronát és az erdőkoboldok megindultak a Kristálybarlang lakói ellen. Zafír és társai abban reménykednek, hogy Sasha különleges képessége lesz az, ami megmenti őket ősi ellenségeiktől - ám ez a különleges képesség váratlanul tör a felszínre, és minden kivételes szárnyas ló esetén egyedi formában jelenik meg - így teljességgel kiszámíthatatlan, mikor siethet Sasha bajbajutott új családja segítségére...
Miközben az erdőkoboldok egyre közelebb érnek a Kristálybarlanghoz, és gonosz aurájuknak hála a természet pusztulásnak indul - addig a repülő lovak fogságba ejtenek egyet az ellenségeik közül, akit azonnal egy üvegcsébe zárnak, hogy ne tudja ellopni szárnytollaikat. Sasha - kíváncsi természete és naivsága révén kiengedi az üvegcséből az eleinte még ellenséges, ám a későbbiekben egyre barátságosabbá váló erdőkoboldot, aki a Collie névre hallgat. Miközben a szárnyas lovak élelem után kutatnak, addig Sasha és Collie összefog, hogy leküzdjék ezt az évszázados viszályt, ami népeik között dúl.. 

Mivel a sorozat eddigi részeit magyar nyelven olvastam, nem tudtam, mire is számítsak majd az eredeti, angol szöveg kézbevételekor. Néhány oldal után azonban szemernyi kétségem sem maradt afelől, hogy bizony én ezt ugyanúgy élvezni fogom, mint a magyar kiadást - ha nem jobban... ;)

Az írónő bravúrosan szövi tovább hőseink életét és ha csupán szépen-lassan is, de egyre több információt és érdekességet oszt meg velünk arról a különös világról, ami a képzeletében él.

A mondatokon és a szövegszerkezeten látszik, hogy a történet a kisebb olvasók számára készült, ugyanis a szöveg egyáltalán nem túlbonyolított, mindazonáltal korántsem lebutított... Mindezt azonban csupán akkor látja meg az ember, ha a kezébe vesz egy angol eredetit és annak magyar fordítását...
Mindenképpen ajánlom azon kisgyermekes szülők számára az efféle angol nyelvű történetek megismertetését a fiókáikkal, akik fontosnak tartják az idegen nyelv alapjainak elsajátítását már pici kortól kezdve. Ezek a történetnek rendkívül sokat adnak, hiszen szép, választékos szókincscsel rendelkeznek, és a nyelvtanulás során különleges, varázslatos tájakra repítik el az olvasót...

Az angol kiadás további szépségéhez tartoznak a belső borítókon fellelhető aranyos illusztrációk, amik sajnos a magyar kiadásból kimaradtak. :(

Sasha történetének ötödik része nemsokára megjelenik itthon is, de addig is, míg ez be nem következik én megyek, és behabzsolom az angol köteteket, hiszen Alexa Pearl tudja, miként fokozza az izgalmakat, mikor függővéggel zárja történetének egyes fejezeteit... ^^ 

Értékelés: 5/5 pillywiggin

A Könyvhéten - nem várt meglepetésként - találtam rá Alexa Pearl sorozatának 4. kötetére, ami a boltokban azóta sem kapható... Azonban - a sorozat rajongójaként - szerencsére jókor voltam, jó helyen, így mindenkinél hamarabb juthatott kezembe a folytatás, aminek rendkívül örültem. *-*

Kedves olvasóim, ha az emlékeitek megkoptak volna, az első három kötet értékelését itt, itt és itt tudjátok elolvasni. ;) 

"– Szandi tollainak különösen nagy ereje van. Ha akár egyet is megszereznek az erdőkoboldok, Szandi sosem uralkodhat a repülő lovak földjén."

Sasha, Vili és Kimani kisebb nehézségek árán, de visszajut Zöldellő-völgybe, ahol Sasha nővére, Klári és Kimani mondhatni örök barátságot köt... - Itt derül ki, hogy Kimani egy kanca... o.O /Az előző részben látva Vili őrült féltékenységét, nem gondoltam volna, hogy nem csődörrel van dolgunk... ^^/ Hőseink azonban nem sokáig élvezhetik a nyugalmat, ugyanis azzal, hogy az erdőkoboldok tudtára jutott, hogy Sasha az elveszett hercegnő és látták őt repülni, megszűnt a varázslat, ami védte a Kristálybarlang lakóit az erőkoboldoktól, akik immár megrészegülve a szabadságtól megindultak a szárnyas lovak földje felé...
Sasha és Kimani őrült iramban szárnyal vissza Zafírhoz, ahol megismerkedhetünk a tanács további tagjaival is... Sasha segíteni szeretne legyőzni az ősi ellenséget, azonban ehhez le kell tennie az "őrülten" nehéz hercegnői vizsgát... Felügyelőjének és tanárának Zafír Bíbort, a piros kancát jelöli ki, aki a tőle telhető legnemesebb módon igyekszik megtanítani a fiatal kancát a helyes etikettre.
Természetesen - kezdetben - Sasha hibát hibára halmoz. Megpróbál úgy gondolkodni mint egy hercegnő, ezért habzsolás helyett finoman eszik, kecses ivás helyett szürcsöl - ám mindent éppen ellenkezőleg csinál, mint ahogy az etikett előírja... Mivel a tanulás soha nem volt az erőssége, és szemernyit sem bízik magában és a képességeiben, megpróbál átszökni régi tanárához, Karcsihoz, akiről szentül hiszi, hogy segíteni fog neki megtanulni a tananyagot... 

A hercegnői vizsga tulajdonképpen a hercegnővé válás folyamatának kezdeti lépéseit mutatja be nekünk, valamint felfed némi információt az erdőkoboldokról és azok aljas szándékáról - természetesen korántsem tudunk meg mindent... Nem kell azonban elkeserednünk, hiszen Az erdőkoboldok címet viselőt 5. kötet már készülőben van!

A tanulás folyamata hosszú, erőt próbáló feladat, és a kötet olvasása közben rendkívül jól szórakozhatunk a kiscsikó ügyetlen próbálkozásain - ami sok helyen bájos, néhány helyen kissé bosszantó. ^^
Noha továbbra is úgy gondolom, hogy ezidáig a 3. kötet a sorozat legkiemelkedőbb darabja, A hercegnői vizsga sem okozott csalódást, sőt!, ahogy haladunk előre a történetben és látnak napvilágot a különböző titkok, láthatjuk, milyen szépen is építette fel az írónő ezt a különös világot.

Idézetek

"– A pillangók most jelentették – szült közbe a kisebbik zöld ló –, hogy a koboldok meglátták őt a völgy felé repülni."

"– Amikor a koboldok megláttak téged repülni, megszűnt a varázslat, amely az erdőbe és a virágos mezőkre száműzte őket – folytatta a zöld ló. – Már behatolhatnak a Kristálybarlangba!"

Értékelés: 5/5

Ezen a héten a Harry Potter világába látogatunk el, ahol is felfedem nektek, melyik házba tartozom, és kik azok a szereplők, akik kvázi egy csapatot alkotnak velem. :) 

Harry Potter-rajongóként a házon nem kellett gondolkodnom, hiszen ezer éve tudom, hogy jómagam Griffendél Godrik nemesi házát gyarapítom szerény személyemmel immár sok-sok éve... Karakterek szempontjából azonban már meggyűlt a bajom azzal, hogy öt arra érdemes egyént válasszak társamul...

"Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, házad Griffendél. Oda csak az kerül, ki semmitől se fél."

A Griffendél az egyik legkiemelkedőbb ház a Roxfortban, ahová sokan szeretnének tartozni. A Griffendél a Mardekár nagy ellenfele, s noha jómagam is ebbe a házba tartozom, kétségtelen, hogy sokszor igazságtalanul kerül előtérbe, főleg az év végi házkupák kiosztása során, ahol az igazgató, Dumbledore nem bírja elviselni, ha a Nagyterem nem piros és arany színekben tündököl... No de, kicsit eltértem a tárgytól... khm... khm...

Házunk tagjai forrófejűek, bátrak, szeretik a kalandot, keresik a veszélyt, de ugyanúgy megtalálhatóak benne a könyvmolyok és a csendes visszahúzódók, mint a nagyszájú és bajkeverő egyének... Éppen ezért ez a ház elég színes és az ide járó diákok nem skatulyázhatóak csak úgy egyszerűen be egy-egy jelzőbe...

Végezetül nincs más hátra, mint hogy megnézzük azt az öt karaktert, aki e dicső ház nevének fényét és hírét hivatottak emelni...

Benji

Varázsberek hős bajnoka és a modern kor lókötője, aki akaratán kívül ugyan, de mindig bajba keveredik. Benji egy szeretnivaló, kék hajú srác, aki ésszel, bátorsággal, csúzlival és természetesen a barátaival karöltve harcol. Nem egy magányos hős, hiszen sokszor ő maga is segítségre szorul. A barátaiért és azok otthonáért mindenre elszánt, bátran szembeszáll az igazságtalansággal és kitartóan küzd a harc végéig... Igazi hős! ❤

Holdas Hanna

E félig vámpír, félig tündér kislány most tanulja a varázslást, és azt, miként is álljon helyt ama útvesztőben, amit úgy hívnak: élet. Hanna aranyos, kedves, sokszor forrófejű; naivságának és gyermeki bájának köszönhetően pedig sokszor rosszul dönt és befolyásolható, ám a saját bőrén megtapasztalt negatív élmények segítik őt abban, mi a jó és mi a rossz valójában... :)

Perseus

Androméda hőse, Zeusz isteni gyermeke már bizonyította a bátorságát és rátermettségét, amikor kinyiffantotta Medúzát, megszabadítva ezzel a világot a kígyóhajú förtelemtől. Perseus bátor, okos és vicces, aki ugyan eltette láb alól a saját nagyapját is, de erről inkább ne is beszéljünk... Elvégre egy jóslattal nem lehet csak úgy packázni... ;) 

Ross Poldark

Cornwall hőse és forrófejű bányásza bátorságáról, vakmerőségéről és forrófejűségéről ismert. Egy tökéletes Griffendéles, aki megtestesíti a Teszlek Süveg dalában leírt egyéniséget. Ross a szegények mellett áll, és némely vakmerő küldetését követően az egyszerű emberek és arisztokraták egyaránt hősként tisztelik. Noha sokszor fenn hordja az orrát, és úgy gondolja, hogy többet tud társainál, a szíve mélyén egy igazán jó ember...

Sasha

A bátor, repülni tudó, mindenre fogékony és kíváncsi kiscsikó a küldetésekben tökéletes társa lehet bárkinek. Mert hát mondta valaki, hogy csak emberek, izé boszorkányok és varázslók járhatnak a Roxfortba? Na ugye... ;) 

Megérkezett Alexa Pearl sorozatának legújabb kötete Az ​új barát! Ez az örömhír villámcsapásként ért a héten, mikor megláttam az előrendelhető könyvek között a kötetet, majd a pénteki nap folyamán be is zsebeltem a csütörtökön raktárba érkező könyvecskét! *-*

Az első két részről szóló értékelésem itt és itt található, s aki nyomon kíséri a posztjaimat, már ismerheti a történet alapjait. Mint ahogy tudjátok, nem szeretem ismételni önmagam, így bele is csapnék rögtön a folytatásba...

A második rész végén Sasha és Vili eljutott a Kristálybarlangig - így megtalálván a repülő lovak hazáját!
A kötet elején Sasha bátortalanul emelkedik a magasba és ered három szárnyas ló nyomába, akik kezdetben tudomást sem vesznek a csikóról. Ám egy ragyogó, lila színű ló, Kimani szóba elegyedik Sashaval és Vilivel. Miután Sasha bemutatkozik, Kimani furcsán kezd viselkedni, majd egy tukánnal elküldet Zafírért. Sasha és Kimani szinte azonnal megtalálja a közös hangot, és barátságot köt, ám ez a barátság féltékennyé teszi Vilit, aki nem tud osztozni "barátai" szórakozásában, hiszen neki nincsenek szárnyai...
Míg Sasha Zafírra várakozik, a szárnyas lovak népes családja felfedi magát a jövevények előtt, majd Sasha számára nyilvánvalóvá válik, hogy bár megtalálta igazi gyökereit, mégis különbözik a többiektől...

"…csak most döbbent rá, hogy a patanyoma más, mint Vilié vagy Kimanié. Az ő patanyomának a közepén egy kis szív alakú lenyomat volt." 

Hamar nyilvánvalóvá válik, hogy Sasha visszatérésére a többi ló régóta vár, ám Zafír nem fogadja a csikót, csak másnap. A kanca rendkívül izgatott e új világ minden egyes különlegessége miatt, s bár Vili haza szeretne menni, ő nem figyel rá, így a fiú hajnalban egyedül kel útra. Sasha mélységesen szomorú, amiért nem törődött Vili érzéseivel, és nem gondolván saját gyökerei felfedezésére, otthagyja Zafír lakhelyét, és Vili után megy az erdőbe. Az erdőbe, ahonnét tegnap érkeztek, amiről Karcsi azt mondta, hogy veszélyeket rejt; az erdőbe, ami tegnap még nem bántotta, ám ma már az ellensége...

Az új barát a sorozat eddigi legjobb kötete! Érdekes és izgalmas, melyben rengeteg múltbéli titokra és igazságra derül fény, miközben egy olyan csodaszép és fantáziadús világ rajzolódik ki a szemünk előtt, ami a mai történetek kusza hálójában és széles forgatagában egyedinek és igazi mérföldkőnek számít! ❤

A Szandi meséi c. sorozat kiemelkedő helyet foglal el a ma megjelenő, számtalan mesekönyv között, melyre egyaránt érdemes felhívni a szülők és gyermekek figyelmét!
Alexa Pearl, történetének megismerésével - melyet Paco Sordo különleges rajzai tesznek felejthetetlenné - egy olyan világ kapuját léphetjük át, melyben mi magunk is szívesen kalandoznánk.

Habzsoltam a sorokat olvasás közben, és csupán azt vettem észre, hogy az oldalak vészesen fogynak, és én egyáltalán nem akarom, hogy a kötetnek vége legyen! :) Jóleső, kellemes érzéssel csuktam be a könyvet, és bízom a történet mihamarabbi magyar folytatásában. (Azóta felvettem a kapcsolatot a Napraforgó kiadóval, akik elárulták, hogy a 4. rész májusban érkezik, míg további két kötet érkezik még augusztusban és novemberben! Ez úton is köszönöm a remek híreket a kiadó vezetőjének! :))

Aki eddig még nem kezdett volna bele ebbe a sorozatba, azt javaslom, hogy ne halogassa tovább! :) Saját részre, kisgyermeknek, esti mesének - a kötet minden alkalomra kiváló! *-* ;) 

Idézetek

"A világ csendes és sötét volt alattuk. 

A két ló elrepült a csillagos ég felé. Szandi megpróbálta megérinteni a csillagokat. Nem sikerült neki. Sokkal messzebb voltak, mint gondolta!"

"– Szuper tüszi volt – mosolygott vissza Kimani. – Jó szaftos. 

– Hát, szárnyam, az nincs, de szuperszaftosakat tüsszentek – vigyorgott Vili."

Értékelés: 5/5 kiscsikó

Ma a szívemnek kedves egyik sorozat kilencedik kötetéről hoztam nektek értékelést, melynek során elkalandozunk kicsit a Völgyön és az Erdőn túlra, a szárnyas lovak birodalmába...

Alexa Pearl: The ​Disappearing History

In book nine of the Tales of Sasha series, Sasha has to figure out what to do when the recorded history of the flying horses disappears! The History Day celebration is coming up in Crystal Cove, and Sasha has to pick her favorite story to read aloud. But when she unrolls the magical fabrics with the flying horse history on them, she discovers that all the words have disappeared! Can Sasha figure out what happened and find a way to return the stories to the fabrics in time for the celebration?


Alexa Pearl lovakról szóló mesekönyv sorozata tavaly érkezett meg Magyarországra a Napraforgó kiadó jóvoltából. Ugyan a magyar sorozatcím, ami a Szandi meséi nevet kapta egyszerűen borzasztó, és a magyarosított nevek iránt érzett ellenszenvem jelen esetben is fennáll, hiszen mennyivel szebb a Sasha mint név és a Tales of Sasha mint sorozatcím, de ezzel kénytelen vagyok együtt élni...
Sajnos nem tudom, hogy a gyermekek körében mennyire lesz népszerű ez a külföldön már 10 kötetet megélt sorozat, egyenlőre annyi bizonyos, hogy két kötetet már magyarul is élvezhetünk, melyekről itt és itt írtam értékelést, továbbá tervben van a 3. kötet megjelenése is. Mivel azonban a sorozat részei külföldön sem túl drágák, valamint gyermekeknek íródott, ezért a nyelvezete is egyszerű, valószínű, hogy angolul az egész sorozat jóval hamarabb a birtokomban lesz, mint ahogy minden kötet megjelenne magyar nyelven.
Jelen posztban a 9. kötet borítójáról szeretnék nektek egy kicsit mesélni, ami egy könyvtárt ábrázol, s minthogy jómagam is könyvmoly vagyok, azt hiszem nem is választhattam volna érdekesebb borítót a sorozatból... ^^


A borítóra ránézve az én szívembe a harmónia, a könyvszeretet és a jóleső meleg érzés lopakodik be - mintegy észrevétlenül. ❤

Történetünk főhőse Sasha, aki az első kötetben szembesül azzal, hogy más, mint ménese többi lova, hiszen ő tulajdonképpen egy repülő ló. Mivel Sasha fel szeretné kutatni valódi származását, és megtudni, ki is ő valójában, a szárnyas lovak földjére megy, hogy ott aztán minden egyes kötetben tanuljon valami újat...

A sorozat 9. kötetének borítóján Sasha először lép be a hatalmas könyvekkel és tekercsekkel zsúfolt könyvtárba, ahol csodálatos fapolcokon állnak a megannyi tudást magukban rejtő papírosok. *-*

A kiscsikó elámulva nézi a mennyezetig nyúló, csordultig tele tudással polcokat, és a képre nézve mi magunk is láthatjuk a méretbeli különbségeket, hiszen Sasha olyannyira apró abban a hatalmas teremben, aminek padlóját fa borítja, és egy vörös szőnyeg takarja, hogy nem lehet kérdéses számunkra, itt bizony minden könyvmoly örömmel elveszne... ^^

A könyvtár színei a lilás faburkolattal, a könyvespolcokkal és a vörös-arany szőnyeggel igazán harmonikus látványt nyújt, ahogy a szépen rendben, egymás hegyén-hátán meredező pergamentekercsek is. A könyvek szintén gyönyörű rendben állnak a polcon, így valószínűleg bárki is tartja rendben a helyiséget, rendkívül alapos munkát végez. :)

Az aranyfoglalatú ajtókeret és a sötét függöny, ami az ajtót takarja, valamint a színekkel érzékeltetett napfény tökéletesíti az összképet. *-*

Sziasztok!

A nagy titok címet viselő első rész után itt is van a Szandi meséi c. sorozat második kötete, a Mi rejtőzik a fák mögött?.

A Napraforgó Kiadó és vele együtt más, gyermekkönyvekre specializálódott kiadó az utóbbi időben  (2018) azt a kiadási módszert választotta, hogy az új sorozatainak első két részét majdnem egy időben jelentette meg, ami egyáltalán nem butaság, hiszen egy-egy ilyen kötet nem feltétlenül hosszú, sok esetben függővéges, és ha már két kötet is a piacon van, az emberek nagyobb valószínűséggel fogják megvenni, reménykedve a folytatásban. 

Nos, én is nagyon reménykedek számtalan mesekönyv folytatásában a 2019-es évre vonatkozóan... az egyik már elő is rendelhető, én pedig fel is sikkantottam örömömben. ^^

A Mi rejtőzik a fák mögött? pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol az első rész befejeződött. Szandi (pfff... még mindig gyűlölöm a magyarosított neveket...) megtudta, hogy szülei csupán örökbe fogadták, és a különös folt a hátán a titkos szárnyai "rejtekhelye". A kiscsikó izgatottan meséli nővéreinek első repülése körülményeit, azonban a gőgös kancák nem hisznek a húguknak, aki rögtön be is bizonyítja, hogy nem hazudott...

Miközben a három fiatal felkeresi a szüleiket, addig Karcsi (OMG), az első részből megismert idős, mogorva tanár is felfedezni, hogy Szandi repül, és felfedi régi titkát...

Sok-sok évvel ezelőtt, a tiltott rengetegen túlról eljött egy zafírszínű ló, aki megsebesült, s míg Karcsi ápolta őt, össze is barátkoztak. Ám Karcsinak soha nem volt bátorsága követni barátját az erdőn túlra, annak ellenére, hogy Zafír ott hagyta egy tollát a szárnyából barátjának, hogy az követni tudja...

Szandi - a tollnak köszönhetően - legjobb barátja társaságában útra kel a völgyön túlra, hogy megkeresse honnan is származik... A fák mögött egy különös, mesebeli világ fogadja őket, aminek a legvégén a szárnyas lovak várnak rájuk, de természetesen a kötet ismét a legizgalmasabb résznél fejeződik be... ^^

Az előző kötethez képest ez a rész sokkal több izgalmat és titkot tartalmazott, hiszen ahogy haladunk egyre beljebb a rejtélyek hálójában, úgy válik számunkra minden egyre homályosabbá... ^^ Igaz ugyan, hogy pár kérdésre választ kapunk, de a legtöbbet még jótékony homály fedi. Kíváncsian várom a 3. kötet megjelenését is, amiből most szintén kaptunk egy picike beleolvasót. 

Paco Sordo illusztrációi továbbra is bájosak és gyönyörűek, és a magyarosított nevektől eltekintve nem lehet panaszunk  a kiadásra. Mindenesetre lehet, hogy megrendelem a köteteket angol nyelven, mert számomra ez a lassú tempó annyira nem menő. ^^

Történet: 5/5 kiscsikó

Illusztráció: 5/5 kiscsikó

Sziasztok!

Ma a Napraforgó Kiadó egyik újdonságáról, Alexa Pearl: A ​nagy titok (Szandi meséi 1.) c. kötetről hoztam értékelést. 

Alexa Pearl Tales of Sasha c. sorozata külföldön már kilenc kötetet számlál, a 10. kötet pedig idén decemberben fog megjelenni. Sasha - magyarul Szandi - egy aranyos, szürke kiscsikó, akinek egy különös fehér folt van a hátán, és Zöldellő-völgyben él a szüleivel, és két nővérével. Sasha - ha nem haragudtok meg a külföldi nevet fogom használni, ugyanis a magyar fordítástól a hideg borsódzik a hátamon... - nyughatatlan, sokszor gondol a repülésre, a vad vágtatásra és a szabadságra. Pont ez a nyughatatlan viselkedése az, ami folyton bajba sodorja, s még a lovas iskolában is folyamatosan megszidja a tanára. Sasha kíváncsi rá, mi van a tiltott erdőn túl, milyen csodálatos világ várja vajon odakinn, a völgyön túl? S mintha mindezek a különös gondolatok nem lennének elegek, a Sasha hátán lévő nem mindennapi folt egyszer csak felizzik, és a kiscsikó úgy érzi, szárnyalnia kell a széllel...

Az első felizzást követően szülei beavatják a hatalmas titokba, ami "születése" körülményeivel kapcsolatos, és Sasha, barátjával együtt nekivág az óriási hegynek, hogy választ kapjon a kérdéseire... Az út végén hatalmas titokra bukkan, ami alapjaiban változtatja meg az életét...

A történet rendkívül rövid, néhol túlságosan egyszerű, ám sodró lendületű és aranyos. Az illusztrációk gyönyörűek - Paco Sordo keze munkáját dicsérik - és szépen kiegészítik a történetet. 

A legnagyobb problémám a kötettel, hogy miért kellett megint minden nevet magyarosítani? Szandi, Karcsi - röhej! Gyűlölöm, mikor egy külföldi mese/ifjúsági könyv szereplőinek nevét lefordítják, vagy éppen teljesen másnak nevezik el, ha éppen nincs az adott névnek magyar megfelelője. A történet ugyan olyan élvezetes lesz, ha megmaradnak az eredeti nevek a történetben, de sajnos úgy tűnik, hogy a kiadók nem így gondolják... 

A nagy titok egy sorozat bevezető része, s ha hihetünk a pletykáknak, akkor a második rész már előkészületben van a kiadónál. 

A kötetet pedig mindenképpen ajánlom azoknak a gyerekeknek, akik szeretik a lovas történeteket, és a szép illusztrációkat! :) 

A kötetről további képeket az Instagram-profilomban találtok:

https://www.instagram.com/p/BqkoTzkF_xs/

Történet: 4/5 kiscsikó

Illusztrációk: 5/5 kiscsikó