Ma a Vinton Kiadónál - az Arany Széphistória kiadói sorozatban - megjelent Ruth Langan: A ​tenger szerelmesei c. romantikus kötetről hoztam nektek értékelést, mely sok-sok év elteltével látott újra napvilágot Magyarországon. A regény eredetileg 2001-ben, míg itthon 2005-ben jelent meg először, és én rendkívül hálás vagyok a kiadónak, hogy számtalan régi gyöngyszemet hoznak el a fiatalabb korosztály számára, akik ez idáig nem találkozhattak még az adott történetekkel. Egyetlen szívfájdalmam csupán az Arany Széphistória-füzetek minősége, ami elég gyenge, tartás nélküli és rendkívül sérülékeny - no de, nem lehet mindent minőségi könyvformátumban megjelentetni, így elég a negativitásból... ;)
Tartsatok velem Cornwall gyönyörű vidékére és az Atlanti-óceán veszélyes vizeire, hogy részesei legyetek egy - a csillagokban köttetett, örök szerelemnek... ❤

Történünk 1655-ben veszi kezdetét, Cornwall gyönyörű partvidékén. Főszereplőnk a Lambert család és a félárván maradt gyermekek, akik fittyet hányva a veszélyre a viharos tengerparton játszanak... Mindez nem lenne különös, ha fiúkról beszélnénk, azonban a gyermekek közül három kislány, akik ugyanolyan vehemensen verekednek és éppoly vadak, mint a fiúk... Főhősnőnk, Darcy Lambert a család legkisebb lánykája, aki dacolva a viharral kievez a vad tengeren. Az öt éves kislányt Graham Barton, a gyermekek jó barátja menti meg, és megígéri a kislány édesapjának, hogy míg lélegzik, vigyázni fog Darcyra. Ezen a viharos napon kezdődik Darcy és Gray végtelen szerelme, mely az  évek múlásával egyre erősödik...
Sok-sok év elteltével Darcy gyönyörű ifjú hajadonná serdül, míg Gray utolsó útját tölti első tiszti pozíciójában egy idegen hajón. A hajóutat követően a két fiatal végre egybe szeretné kötni az életét, ám a fiú hajója immáron egy teljes hónapja késik a megjelölt érkezés dátumához képest... Darcy vidám, pozitív életszemlélettel megáldott lány, aki egy cseppet sem esik kétségbe a késlekedés miatt. Tudja, hogy Gray visszatér hozzá és feleségül veszi, ahogy ígérte...
A Carrington azonban elsüllyed a háborgó tengeren és Gray a lángok martalékává váló hajó fedélzetén ragadva maga is alámerül a habokban...
Darcy nem hiszi, hogy szerelme meghalt volna, hiszen semmit sem érzett a lelkében... Ám, ahogy telnek-múlnak a napok, hetek és hónapok, a lány úgy válik egyre magányosabbá és megtörtté. A szíve mélyén tudja és bízik benne, hogy Gray életben van, ezért a családi hajóvállalkozás élére állva a Rettenthetetlen kapitánya lesz, és abban bízik, hogy kereskedelmi útjai során Gray hollétére is rábukkan... Senki sem hallott azonban arról, hogy a Carrington legénysége közül bárki életben maradt volna, így a lány kezdi feladni a reményt, és a kalózokkal folytatott csatározásba igyekszik fojtani bánatát, titkon remélve, hogy az egyik véres csatában ő maga is meghal a fedélzeten...
A Rettenthetetlen végül Wales partjainál köt ki, ahol a Timmeron Taverna-ban a Sors összehozza a lányt egy szegény, ámde élelmes árva fiúval, Whit-tel és barátjával, Gryf-fel, aki a megszólalásig hasonlít Darcy elveszett szerelmére... Csakhogy Gryf egy taverna tüzében maradandó égési sérüléseket szenvedett, és nem tudja ki is ő valójában...
Vajon Gryf valóban Gray lenne? Visszatér vajon a férfi emlékezete? Darcy meg tud birkózni azzal a gondolattal, hogy valóban, visszavonhatatlanul elvesztette gyermekkori szerelmét? Vajon mit tartogat a Sors e két meggyötört fiatal számára? 


A tenger szerelmesei egy vérbeli kalandregény a javából, melyet mélyen átitat a romantika. 
Egy különleges történet, melyben egy életre szóló, megtörhetetlen szerelemnek lehetünk szemtanúi - egy olyan szoros kapocsnak -, mely dacol a fájdalommal, a bánattal és a Sorssal, s melyben két lélek küzd a boldogságáért...
Darcy és Gray története nem a megszokott mederben halad előre és mentes a számos helyen felbukkanó kliséktől.



A történet nagy része "a tengeren játszódik", hiszen a víz központi szerepet tölt be a regényben, még akkor is, amikor a szereplők két lábbal a szárazföldön állnak. Valamilyen módon mindannyiukat összeköti a víz, a tenger és óceán gyönyörű, ámde veszélyes világa és szépsége, mely nem csupán boldogságot ad és megélhetést biztosít, de számtalan bánat forrása is... 

Ruth Langan szépen lassan, lépésről-lépésre építi fel a cselekményt, bemutatva szereplőink gyermekkorát, a vészterhes jelent és a reményteljes jövőt, mely közben vissza-visszatekint a múltba.
Szereplői hús-vér emberek, kiknek boldogságát és fájdalmát mi magunk is átérezzük olvasás közben, melyből következik, hogy az írónő remekül ír és stílusa magával ragadó. A karakterek között mindenki megtalálhatja a maga kedvencét, hiszen a négy "főszereplőn" kívül megismerkedhetünk a Lambert család tagjaival is...
Míg a pozitív karakterek a szívünkhöz nőnek, addig a negatív karaktereket mi magunk is pokolra átkozzuk, és biztos vagyok benne, hogy aki elolvassa A tenger szerelmeseinek történetét, bizonyára ugyanúgy meg akarja majd forgatni a pengét York kalózkapitány szívében, ahogy én...
Az írónő a romantika, a gyász és az összetört szív egybeforrasztásán túl a kalandra és a kalózokkal vívott véres csatákra is nagy hangsúlyt fektetett, hiszen ebben a regényben bőven van vérontás és kegyetlenség is, nem csupán a fedélzeten, de a szárazföldön is...

Személyes kedvencem Whit lett, aki felidézte bennem a Kalandok a kalózhajón és a Kétévi vakáció főhőseit... Whit élete során rengeteget szenvedett, bántották, verték, kihasználták, ám ő mindvégig talpon maradt, megerősödött és olyan bátorságra és életösztönre tett szert, amivel túl tudja élni a sanyarú mindennapokat... A fiú életébe a reménysugár Gryf képében érkezik el, míg végül a tenger lesz az, aki megváltja őt és megváltoztatja az életét...


Mindent összevetve azt kell mondjam, hogy Ruth Langan egy zseniális regényt alkotott, melynek minden sora tartogatott számomra valami újat, valami felettébb fontos tanulságot, melynek hatására egy picit másfajta fényben szemlélem a világot és a dolgokat... Sajnálom azonban, hogy a regény a gyönyörű kifejtés után olyan hirtelen "félbeszakad", ám úgy gondolom, ez minden jó regény esetében fennáll, hiszen a történet tökéletes lezárást kapott, mégis, szerettem volna látni még egy Epilógust néhány hónap, esetleg 1-2 év elteltével...

Értékelés: 5/5 kormánykerék

Idézetek

"A lányka egyszerűen szerelmes az óceánba. Túl kicsi még, hogy veszélyt érezzen."

"– Soha nem láttam még összeillőbb párt – mormogta, majd megcsóválta a fejét, és elindult lefeküdni maga is. – Remélem, még látom felnőni őket.

Vannak, akiket egyszerűen egymásnak szánt az ég, állapította meg magában."

"– Ugyanolyan forrónak találja majd a szívem, mint amikor elment. Láng fűti, amely csak érte ég a lelkemben."

"– Nem érdekel, mit meséltek neked mások. Hogyan lehetnék életben, ha Gray nincsen? Hát nem értitek? Nélküle nincsen életem. Mi… egyek vagyunk. Mindig is azok voltunk. Egy szíven osztoztunk. Egy a lelkünk, a szellemünk."

"– Nem érdekel, mit gondolnak mások Winnie. Soha nem érdekelt.

…

– Hallgass rám, Darcy! Ma estére félre kell tenned az érzelmeidet. Végig kell hallgatnod a biblia felolvasást és a litániát, még ha meg is hasad a szíved. Megteszed, mert meg kell tenned. Megteszed, mert mind a családod, mind a barátaid ezt várják tőled. Legfőképpen pedig azért teszed meg, hogy búcsút végy a fiútól, akit mindig is szerettél."

"Gyászolta a bájos fiatal nőt, de a szíve hasadt kislányt is – el kell temetnie a fiút, aki megfogadta, hogy feleségül veszi."

"Szívére tette a kezét. Vajon meddig tart még ez? Arra kárhoztatott, hogy egész életében ez a szörnyű fájdalom marcangolja a lelkét?"

"A lelkét, melyet gondolkodás nélkül odaadna egy napért azzal a férfival, akit szeretett és elveszített."

"– Amikor olyan idős voltam, mint te, biztosan én is szerettem volna lenni valaki. Most beérném annyival, hogy megtudjam, ki vagyok, és hová tartozom.
– Ez könnyű – mosolygott rá a fiú szélesen. – Te vagy a legjobb barátom. Mindegy, hogy hívnak valójában, ide tartozol a Rettenthetetlen fedélzetére. Akárcsak én."
Miután Whit odébbállt, Gryf lopva elmosolyodott a fiú gyermeki ártatlanságán."


"– Ugyanolyan édes, különleges az íze, mint az illata. Ilyennek képzeltem a sellőket is világéletemben, amikor éppen magukkal akarnak csábítani titkos palotájukba, a tenger mélyére.
– Én – … – nem vagyok sellő, Gryf."

"Olyan szerelem volt az övék, amelynek nem állt útjába semmi soha. Gyerekkorukban kezdett bimbózni, később lassan virágba borult. Mindig tudták, hogy egymásnak teremtette őket az isten. Ikerlelkek voltak. Ugyanúgy gondolkodtak, ugyanazt akarták, és teljes összhangban cselekedtek."

"Kétségbeejtő volt a gondolat, hogy mélyebb érzelmek ébredtek benne egy pillanat alatt Gryf iránt, mint a hosszú évek során, amíg Grayt ismerte és szerette."

"Ó, apa. Égre emelt szeme könnyel telt meg. Olyan elveszettnek érzem magam! Félek. Félek, hogy elveszítem a szerelmem, aki mellettem volt egész életemben egy férfi miatt, aki még a saját nevét sem tudja. Vajon tényleg szerelem volt, amit Gray iránt éreztem? Ha igen, hogyan érezhetek ugyanígy egy másik férfi iránt, ilyen röviddel Gray elveszítése után? Sekélyes és önző lennék, aki olyasmire vágyik, amire nem szabadna? Vagy ostoba, aki abba a tévhitbe ringatja magát, megtalálhatja Gryf karjában ugyanazt, amit egykor Gray karjában? Ó, apa, segíts! Kérlek, segíts!"

"Jövője nem a csillagokban, vagy a fellegekben volt megírva…"

"Newt felsóhajtott. Egy gonddal több szakadt a nyakába. Darcy olyan volt, mint egy aranyhal a cápák között, amikor férfiak között forgott."

"– …Egy férfi sem foglalhatja el Gray helyét a szívedben, leányom."

"– Még egy falat, és kidurranok, MacInnis asszony.
Margaret elégedetten elnevette magát.
– Ugyanezt mondta az én Robbym is mindig. Jó nagydarab fiú volt, biza, de még ő sem bírt el két adaggal a pudingos piskótámbul!"

"– De az életben nem a szép csecsebecsék számítanak, lyányom. Csak a szerelem és a család. Minden egyszerű dolog, amit együtt teszünk."

"– Adtál már nevet neki, Whit?
– Igen. Egész úton ezen törtem a fejem, és úgy döntöttem, Bátor lesz a neve.
– Szóval Bátor.
Egy hirtelen széllökéstől megbillent a hajó. A kiskutya vakkantott egyet, visszarohant Whit lábához, és reszketve hozzábújt. Valamivel később, mire lecsillapodott a szél, már sárga tócsa volt a fiú csizmája körül. Whit ügyet sem vetve a dologra, felemelte Bátort, és visszadugta a kabátjába."
– Bátor tengerész lesz, akárcsak én. Mihelyt hozzászokik a tengerhez, ki fogja érdemelni a nevét, majd meglátjátok!"

"– …Miért nem melegíted inkább egy angol férfi ágyát, te nő?
– Mert jobban szeretek tengerre szállni, és kivágni az olyan kalózok szívét, mint te vagy."

"– Akár szentek voltak, akár bűnözők, mindannyian megérdemlünk egy imát, amikor elhagyjuk ezt a világot."

"Ritkán történik ilyesmi, de a kiválasztott keveseknek megadatik. Megtalálják a világban saját szívük másik felét. Ha már egyszer megtalálták, nincs mit tenni ellene."

"– Amikor Gryf csókol, elvesztem a fejem. Úgy érzem magam, mint aki… eltévedt a tengeren.
Ambrosia és Bethany megkönnyebbülten egymásra mosolygott.
– Szerelmes vagy belé – tette Bethany a vállára a kezét.
Darcy felnézett, és kerülte mindkettejük pillantását."

"– Igen – felelte halkan. – Nem is hinnétek, milyen bűntudatom van emiatt."

"– Igen, bűntudatot érzek. Miért ne éreznék? Miféle nő vagyok, hogy meggyászolom az egyetlen fiút, akit szerettem, aztán alig pár hónappal később egy másik férfinak adom a szívem?"

"– …Elveszettnek érzi magát, meg van zavarodva, és közben fülig szerelmes.
– Gondoljátok, áthajózhattok helyette fel nem térképezett vizeken?"

"Miután elment, a fiú Gryfhez fordult.
– Mit szólsz?
– Mihez? A csengőhöz?"
– Nem. Megpuszilt! – mutatott az arcára Whit. – Édesanyám puszilt meg így. Még emlékszem, milyen volt, amikor megölelt. Néha még az illata is eszembe jut. Olyan volt, mint a vadvirágoké eső után a réten."

"Kéjes sóhajok kíséretében még egyszer a tiltott élvezetek sötét világába merültek – abba a világba, amelybe csak szeretőknek van bejárása."

"– …Korábban zsebtolvajként éltem az utcán…
– Most pedig egy gróf fia vagy…
– Az nem számít. Csak az a fontos, hogy szeretnek."

"– Ó, apa! – suttogta magában. – Nem ismertem soha senkit, aki ennyit küzdött volna azért, hogy megtartsa az ígéretét.
Igen. A férfi megjárta a poklok tüzét, és visszatért. Mindvégig megtartotta azonban az ígéretét, amelyet még kisfiúként tett az édesapjának. Darcy, miközben kézen fogta és kimondta a boldogító igent, megfogadta, ez a legkevesebb, amit ő is megtesz érte. Gray az ő hőse, igaz szerelme és szeretője. A férfi, akinek már gyerekként odaadta a szívét.
Akiket egymásnak szánt az ég, azok szerelme nem ér véget soha."