Egy zseniális ifjúsági regényről hoztam nektek ma értékelést, melyet nyolc nagyszerű magyar író írt, név szerint Dávid Ádám, Finy Petra, Gévai Csilla, Kertész Erzsi, Majoros Nóra, Mészöly Ágnes, Miklya Anna és Nyulász Péter. A Találj ​ki! c. kötet a Betűtészta kiadó gondozásában jelent meg 2019-ben, azonban nekem csak most került a kezembe a Merítés ifjúsági irodalmi zsűrijében való részvételem mivoltából. Elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy ezt a könyvet választottam következő olvasmányomként, hiszen annak ellenére, hogy tudtam, az országban számtalan példány lelt gazdára, én magam nem mertem belevágni... És ez borzasztó ostobaság volt a részemről...
A Találj ki! 2020 egyik kedvenc olvasmányává vált számomra, és bekerült a kedvenc köteteim sorába is...  

Történetünk színhelye Bükksárvölgy, egy ódon kastély, ahol egy csapat magának való gyerek kénytelen elszenvedni az osztálykirándulás borzalmait. Angi, Döme, Kitti, Lilili, Pinyő, Robertó, Vilma és Zénó ellen úgy látszik a Sors fog össze, amikor ki-ki kényszerűségből avagy szánt szándékából a kastélyban ragad éjszakára... Az osztály ugyanis éppen egy éjszakai túrára készül, ám a kirándulás kezdetén az osztály szépe, Angi rosszul lesz, és szép arcát ragyák borítják el, mely miatt nem kíván részt venni a túrán. Kebelbarátnői az első adandó alkalommal cserben hagyják a lányt, hiszen így már ciki vele mutatkozni..., ezért a csendes művészlélek, Lilili lesz az, aki felajánlja az osztályfőnöknek, hogy az éjszaka folyamán vigyáz Angira... A túra és a wifi nélküli hely hallatán elsápadó játékmániás Vilma segítségére barátja, az okos Döme siet, aki a tisztítószer-raktárban talált szerek segítségével rögtönzött pacsulit kever, melytől mind a ketten kiütésesek lesznek. Eközben a sportmániás Kitti orrba vágja a "rossz viccekért" felelős és a folyamatosan bajt kereső Pinyőt, aki beszólt Lililinek, így a tanárnő eltiltja őket a kirándulástól. Mivel így már hat főre duzzad a kastélyban maradó diákok száma, az osztály szépfiúja, Robertó felajánlja, hogy Lilili segítségére lesz a "pesztrálásban"... Az osztály elindul, így a hét fiatal magára marad, akikre a kastély gondnoka, a suhanós macinacit viselő Károly bácsi kezd el "vigyázni". Miközben a gyerekek az osztálykirándulást és a kastélyt kezdik el ócsárolni, furcsa dolgok történnek velük... Pinyő és Kitti egymásba zuhan a lépcsőn, Vilmát elnyeli egy kőszobor, majd váratlanul felbukkan a letargikus Zénó, aki éppen akkor kelt fel legszebb álmából, és lekéste a túrát...

A nyolc rosszcsontot Károly bácsi villámgyorsan a szobájukba parancsolja, melyhez egy intelmet is űz, nevezetesen azt, hogy ne bosszantsák fel a kastély szellemeit... Mivel a gondnok borzalmas magatartást tanúsít velük szemben, Pinyőke úgy dönt, kezébe veszi a bosszút, és elárasztja az öreg szobáját az alagsorban. Ám ezzel a tettével a fiú magára haragítja a kastély szellemeit, és az őrült gondnokot...
Pinyőt komoly veszély fenyegeti, így osztálytársai összefognak, hogy megmentsék a bőrét, ám eközben a fiú sem ül tétlenül a fenekén... 


A kötet a nyolc főszereplő szemszögéből íródott, így az olvasó minden karakter gondolatait megismerheti. Ez a váltott szemszög mind-mind hozzátesz a kastélyban történő lidérces menekülés történetéhez, és ennek az írásmódnak köszönhetően az olvasó több jelenetet is láthat különböző nézőpontból, ami a plusz információkon túl még egy külön kis varázst is ad a történetnek. A szereplők "fejébe látva" haladunk mi magunk is előre a történetben, és minden fejezetben másvalaki gondolatait követhetjük nyomon. A szereplők egyenként 3-3 fejezetet kapnak, melyek tökéletesen illeszkednek egymáshoz.
A nyolc író nyolc hihetetlenül különböző gondolkodású és jellemvonásokkal bíró karaktert alkotott, akik egytől-egyig egyediek. Erősségeik és gyengeségeik által tökéletesen kiegészítik egymást miután rájönnek, hogy ezt a kalandot csupán együtt "élhetik túl"...
Karcsi bá őrült és veszélyes játéka során az addig a pontig maguknak való gyerekek - akik között a teljes érdektelenségen túl néha napján még gyűlölet is dúlt - összekovácsolódnak. Láthatjuk a srácok csapatmunkájának grandiózus eredményét, továbbá Karcsi bá eléri, hogy a kaland végére a srácok életre szóló barátságot kössenek...

Az illusztrációt rólam és Pinyőkéről Mimi készítette. A kép bármely felületen való megosztása és ellopása szigorúan tilos!

Személyes kedvencem Pinyőke, aki a történet fő mozgatórugója, és mondhatni az egész káosz elindítója, hiszen az ő csintalansága, "rosszfiús" mivoltja és tette az, ami kiváltja a gondnok, Károly bácsi haragját...
Pinyőke magánya, az életben és az osztályban is fennálló egyedülléte magamra emlékeztetett, hiszen engem sem fogadtak el soha a társaim, noha a sráccal ellentétben én soha nem törtem rosszaságon a fejem, hogy felfigyeljenek rám. ^^ Én mindvégig próbáltam észrevétlen maradni, s noha ebből a szempontból tökéletes ellentétben állok a karakterrel, mégis, tökéletesen át tudom érezni mindazt, amit ő érez és tesz... ❤ 

Másik kedvenc karakterem Vilma lett, a videójáték-függő, animéket néző és mangákat olvasó leányzó, aki számtalan olyan Japán karaktert sorol fel a fejezeteiben, akiket magam is ismerek és szeretek. :3 

A Találj ki! nem csupán a történetében, a szereplőiben, de a humorában is erős. Az abszurd helyzetekből, az ódon kastélyból és a szereplők különbözőségeiből fakadó humormorzsák sokszor hasfalszaggató nevetésre csábítják az olvasót, melyek pontosan ott bukkannak fel, ahol szükség van rájuk, némiképp oldva ezzel a feszült hangulatot. 

Az írók képesek voltak arra, hogy mindaz, amit az olvasó a regény elején lát, 180 fokos fordulatot vegyen, majd a végén napvilágra kerüljön a valódi igazság... Itt bizony semmi sem az, ami elsőre látszik, s noha a kötet tele van misztikummal és természetfelettivel, a végére minden mozaikdarabka összeáll, és láthatjuk, hogy mindenre van logikus magyarázat. A csattanó, a kastély igazi rejtélye pedig a lehető legjobb érzéssel csapja képen az olvasót, hiszen minden szédületes módon kerül a helyére... Mindezek ellenére azonban hihetetlenül jó érzés hinni a természetfelettiben, nem? ;) 

Az olvasás kezdetén rettenetesen vágytam megtudni, vajon melyik író, melyik karaktert alkotta, és fogalmam sem volt róla, honnan is tudhatnám ezt meg... Kizárt dolognak tartottam, hogy mi, olvasók, nem tudhatjuk meg azt, melyik karaktert, melyik író keltette életre. Aztán - mondhatni - kutatómunkába kezdtem, hogy megtudjam, vajon ki alkotta a két kedvenc karakterem és az alkotócsapatban szereplő két kedvenc kortárs íróm vajon kinek a szemszögéből írt... 
A csodára, vagyis arra, hogy egyáltalán nem titok ám az, hogy melyik karakter kinek a nevéhez fűződik, az alábbiak szerint derült fény... Egy könyvmoly soha nem lapoz hátra! Annak ellenére sem, ha iszonyatosan ég a vágytól megtudni egy történet végét... (Néha persze akadnak kivételek... ^^) No... Én bizony hátralapoztam, szigorúan csukott szemmel, ugyanis a fene se akarta volna magának lelőni a történet végét, amit szerencsére el is tudtam kerülni. :) Tudniillik - s most figyeljen mindenki jól, aki olvasás előtt szeretné tudni azt, amit én annó... - a tartalomjegyzék előtt található két teljes oldal a karakterek rajzaival, nevükkel és mellettük az ÍRÓ NEVÉVEL!!! Háááá!!! Mondanom sem kell, hogy örültem mint betűtészta a levesben, hogy a továbbolvasás előtt megtudom, "ki kicsoda", s ha mindez nem volna elég, mit ad a Sors, a két kedvenc karakteremet a két kedvenc szerzőm alkotta... Unbelievable!!!!! Igen! Majoros Nóri és Mészöly Ági Pinyőke és Vilma szülőanyja! Alig akartam hinni a szememnek, mikor ezt megláttam. Hihetetlen, mennyire ráérez az ember tudat alatt, és mennyire megismeri a kedvencei írását, noha Vilma esetében magamtól is tudhattam volna, hogy nem alkothatott más Japán-rajongót, csak a Hinata profilképével rendelkező Mészöly Ági! :D 


A kötetet Orosz Annabella gyönyörű, fekete-fehér illusztrációi díszítik, melyek mindamellett, hogy számos pluszt adnak a sztorihoz, rendkívül hangulatossá is varázsolják a történetet...
Annabella a karakterek ismertetőjegyei alapján megálmodta a tökéletes külsőt a szereplőknek, kikre elég csupán ránéznünk ahhoz, hogy megállapítsuk jellemvonásaikat.
A teljes oldalas illusztrációk mellett, a fejezetek között találhatunk apróbb, a kastélyhoz tökéletesen illő motívumokat is, melyek feldobják a fehér lapokat, mosolyt csalva ezzel az olvasó arcára. :3





Értékelés: 5/5 szabadulószoba
Illusztráció: 5/5 szabadulószoba














Idézetek

"- Vilmácska, örülnék, ha uzsonna idejére letennéd a telefonodat! - érinti meg Dóra néni a vállamat.
Ijedtemben majdnem leesem a székről. Mintha egy haragoszöld karmú, jéghideg bőrű rém rángatná vissza a tudatomat Remnant fantasztikus világából ebbe az elmosódott, körvonalazatlan semmibe, ahol a testem lenni kényszerül: egy lepukkant kastély kockás terítős ebédlőjébe, ahol margarinos-párizsis kenyeret majszolok." (Vilma)

"Fergeteges tehetséggel olvad bele a környezetébe, most is csak a világoskék szeme villog ki a fekete haja alól. Pont, mint a kedvenc szereplőm, a melegítős isten a Noragamiból... vagy, ha a végtelen agyi kapacitását nézzük, akkor inkább L., a szuperdetektív. Ráadásul ő az egyetlen az osztályban, akinek fogalma van arról, mi a különbség egy shounen és egy shoujo között." (Vilma)

"Majd egyszer megmondom neki, hogy sportolnia kéne. Ha valaha leszünk olyan viszonyban, hogy bármit is mondjak neki. Viszony? Mi bajom van nekem? Soha nem érdekeltek a fiúk. Nem is szoktam a szemükbe nézni.
Jesszus! Ennek a Pinyédinek micsoda kék szeme van! Az előbb előrehajolt (...), és az orráig lógó haja alól kiragyogott ez az eszméletlen kék szempár. Egek!" (Kitti)

"- Az az alapelvem, hogy az élet egy nagy szívatás. Két tábor van, az egyik, akik szívnak, a másik, akik szívatnak. Előbbi kaki, utóbbi kúl." (Pinyőke)

"Tipikus, a portások meg a gondnokok mindig lúzer figurák." (Pinyőke)

"Nem tudom, hogy a suhogós melegítők mikor tűnnek már el a világból." (Pinyőke)

"Na, mi a titkos üzenet, ifjú Skywalker? Csak nem egy hologramos Leila hercegnő kaparászik körülöttünk a falban? (Vilma)

"Most sikerül csak befókuszálnom Karcsi bá fejét. Hááát, az arckifejezése igazán aggasztó. Szerintem, ha rajta múlna, Pinyédi Lászlóból már ma engesztelő áldozat lenne a kastély szellemeinek oltárán." (Lilili)

" -Nem beszél! Némán baktat lefelé! - fojtja belé a szót a legeslegmogorvább gondnok, akit életemben láttam." (Lilili)

"...vagy most azonnal önként bementek a mosodába, vagy rátok szabadítom az "éjszakai borzalmat". (Karcsi bá)

"Aztán ki kéne szabadítanunk Pinyédi Lacit is, mielőtt trolleledel vagy éjszakaiborzalom-aprólék lesz belőle." (Lilili)

"Karcsi bá, vagy kicsoda, na, az legalább jó arc! Totál horror az öreg. A haja szerteszét áll, a szemében őrület izzik, szóval király! A mackógatyája is nagyon ütős, még a kastély egykori gazdájáé lehetett. Ebben krikettezett, vagy valami. Szerintem Karcsi bá azt hiszi, hogy ő most itt a Kastély Lelke, vagy legalábbis az élő lelkiismerete. Nagyon vágja a gondnoki szakmát!" (Zénó)

"Repül a kosára, aztán szakadozó papír hangja, tompa puffanás hallatszik, és a következő pillanatban megszürkült törülközők landolnak a fejünkön meg a mosókonyha padlóján. Leszedem az arcomról a rongyot, és megborzongok a gondolatra, hogy utoljára Karcsi bá törölhette bele a retkes lábát." (Zénó)

"- Ide nézzetek, egy zongora! Pinyő meg van mentve!" (Döme)

"- ELÉÉÉÉG! Valamit baromira elfelejtettetek!
Belénk fagy a szó, feszült csöndben várjuk a folytatást.
- Ti még Márióval sem jutnátok el az első teknősig! Nincs az a kalandpálya, ahol ki ne nyuvadnátok az első szakaszon!" (Vilma)

"- Az a vén lúzer azt hitte, hogy egy duplára zárt ajtó meg egy mozgásérzékelős riasztó megállíthatja Pinyédi Csúcsszuper Lacikát..." (Pinyő)

"Nincs igaza Vilmának, én egyáltalán nem nézem le az embereket, ha hülyék. Egyszerűen csak érzékelem a bennük lévő mélységes, tompa sötétséget, és az efölött érzett bánatom kiül az arcomra." (Döme)

" - Nem szégyelled magad, hogy az a kis valami okosabb, mint te? - ripakodik rá Karcsi bá. - Könnyű mindent megoldani, ha kigóglézod." (Karcsi bá, Döme)

" - Vettem az adást - mondja Pinyőke még mindig a földön kuporogva. - Ez a szadista állat még mindig ki akar nyírni." (Pinyő)

"- Várjatok! Megvan, hogy mi legyen a zenekar neve. - The Castle Horror Show." (Angi)

"Belépünk a könyvtárba, és belém fagy a nevetés. Nem gondoltam, hogy ebben a lepukkant épületben ilyen klassz termek is vannak." (Pinyő)

"- Tudod, az ember éppen attól menő, hogy nem ő követ másokat, hanem mások akarják utánozni őt." (Angi)

"- Karcsi bának nem is kell szemétkednie, ha itt vagy velünk, Pinyesz." (Angi)

"Hogy lehet egy ilyen szép lány ennyire csúnya?" (Kitti)

"- Jó csapat vagyunk, még akkor is, ha egyesével elég nyomorékok bírunk lenni." (Kitti)

" Haladjunk! Muszáj vagyok az ajtó felé vonulni, mert a romantika rothadást árasztó mocsarának cuppogós, émelyítő bűze, ami ezt az egész osztálykirándulást belengi, lassan teljesen beivódik a pólusaimba." (Zénó)

" - Megy ez, mint a paripakacsás!...
- Karikacsapás." (Robertó és Lilili)

"Na most én nem vagyok egy lélekbúvár, de eddig sem nagyon hitte el az olyan jellegű okosságokat, hogy nem számít, hogy hogy nézel ki, csakis az a lényeg, ami benned van. Mert most aztán simán kijön, hogy mennyire számít, hogy hogy néz ki valaki." (Vilma)

"Ahol te vagy, ott előbb-utóbb tönkremegy valami." (Kitti Pinyőnek)

" - Na jó, csináljuk végig együtt! - dörmögi, és utánunk jön.
Éljen! Pont ezt akartam elérni." (Pinyő (Zénó))

" - Állj! Franciául is el kell énekelni a végén a refrént, különben Pinyőnek annyi! Feje hullik!" (Lilili)

"Nem baj, semmi sem baj, csak sikerüljön jól ez a hajnali koncert. Csak maradjon Pinyő feje a helyén." (Lilili)

"Na, újra együtt! Megjött végre a Hely Szelleme is." (Zénó)

" - A koncert területén tilos a dohányzás! - hadonászik Pinyő, aki arra született, hogy keresse a bajt." (Zénó)