Egy különleges, hátborzongató kötetről hoztam ma nektek értékelést így az éjszakai órákban. ^^ László Márk A ​kisfiú és a szellembohóc c. képregénye - mely egyben az alkotó diplomamunkája is -, az idei Könyvfesztiválra jelent meg a Szépirodalmi Figyelő Alapítvány gondozásában.

A képregény rövid, mindössze 40 oldalnyi tömény horror és sötétség... A történet egy lerobbant, horrorisztikus cirkuszi táborban veszi kezdetét, ahol a porondmester/bábmester éppen belefog kedvenc meséjébe, ami a kisfiúról és a szellembohócról szól... 

Figyelem! Az értékelés spoilert tartalmaz! 

Réges-rég, a cirkusz fénykorában az előadások telt házzal működtek és az emberek imádták a művészek mutatványait. A cirkusz minden este megtelt nézőkkel, és az ismerős arcok mellett minden alkalommal akadtak új fizimiskák is a tömegben, akiknek minden az újdonság varázsával hatott... Élt azonban egy kisfiú, aki minden este ellátogatott a cirkuszba, hogy lássa kedvenc artistáját... Happy, a szomorú bohóc gyönyörű dalokat játszott, ám egy este, az előadás közben meghalt és a cirkusznak leáldozott... A kisfiú szíve megszakadt, és parányi lelke végtelen szomorúsággal telt meg.
A tragédiát követően a kisfiút rémálmok gyötrik, és ezekben egyszer csak megjelenik Happy, aki  mondhatni testet ölt, majd visszavezeti őt az immár rothadó cirkuszhoz, ahol a kezdetek kezdetén feltűnt groteszk figurák - mintegy horrorsztoriba átlépve - megfélemlítik a kisfiút, és megmutatják neki a bohóc palackba zárt szívét... Happy muzsikája körüllengi nemcsak a kisfiút, de magát a cirkuszt is, aminek a porondmester végül dühösen véget vet és átlövi a bohóc létyóban pácolódó szívét, majd világossá teszi a kisfiú számára, hogy Happy sosem volt különleges! A kisfiú maga tette azzá a rajongásával és a szeretetével, de Happy már nincs többé, engedje el végre! A kisfiú természetesen megijed, de hazatérvén megnyugszik, és elfogadja, hogy szeretett bohóca immáron valóban halott, s bár tudatosul benne, hogy szeretteinket elveszítjük, rájön, hogy Happy az emlékeiben örökre élni fog, s így végül mosolyogva tekint az éjszakába...

Spoiler vége! 

László Márk képregénye zseniális, mondanivalója tanulságos, de van egy nagy hibája... Mégpedig az, hogy fogalmam sincs, kinek is szánta az író az alkotását... Ki a célközönség? A kisfiú és a szellembohóc horrorisztikus képi világa és sokszor vérfagyasztó jelenetei miatt a kötet gyermekek kezébe egyáltalán nem ajánlott, ám a történet mondanivalója kétségkívül a gyerekeket célozza meg, hiszen a képregény csattanóját az ember még fiatalkorában elsajátítja: szeretteinket bár egyszer elveszítjük, emlékük örökké a szívünkben él! 

Kétségtelenül vannak strapabíró gyerekek, akiket nem riasztanak a groteszk, félelmetes, horrorisztikus képek, de én jó szívvel egyik gyerkőc kezébe sem adnám oda a gyötrelmeket ily realisztikusan ábrázoló műveket...

Mindent egybevetve tehát tisztázatlan a célcsoport, ám a történet és a mondanivaló öt csillagos munka. Az illusztrációk első osztályúak, kellően sötétek, és sok helyen feláll az ember hátán a nem létező szőr is tőlük... ^^ Elsőosztályú diplomamunka, de nem tudok elmenni szó nélkül a tény mellett, miszerint a történet azért egy kissé beteg... :) 
Fogalmam sincs, de szívesen kideríteném, mit szóltak az államvizsgán Márk tanárai a munkájához, amit feltétlen ajánlok a képregények szerelmeseinek és a horror kedvelőinek, ám szeretném kihangsúlyozni, hogy ne a legrózsaszínebb ködfelhőben lebegő, boldog perceitekben olvassátok a képregényt, ugyanis annak végtelenül nyomasztó légköre nagy hatással van az olvasóra, ezzel együtt pedig Márk gyanítom el is érte a célját! :)

Gyerekek kezébe nem való, László Márk előtt azonban emelem kalapom! ;) 

Értékelés: 4/5 bohóc

Illusztrációk: 5/5 bohóc