Ma egy szívemnek kedves, új kedvenc kötet és történet értékelését hoztam el nektek. Alice Oseman  Heartstopper c. képregénye a Heartstopper sorozat első kötete, melyben két tizenéves fiú életét követhetjük nyomon.

A kötet két fiú szerelméről, mindennapi küzdelmeiről, az egymásra találásról és az elfogadásról szól...

Főszereplőnk, Charlie Spring egy átlagos középiskolás srác. 14 éves, jó tanuló, jó sportoló, dobol, ám nincsenek barátai, ugyanis meleg... Charlie már elfogadta másságát, azonban társai nem nézik jó szemmel nemi identitását, így a fiú napjai többnyire magányosan telnek... Egy nap, egy új csoportos foglalkozásnak köszönhetően a fiú találkozik Nick Nelsonnal, akivel - bár egy iskolába járnak, még sohasem találkoztak... A sors úgy hozza, hogy Charlie és Nick padtársak lesznek, és ahogy telnek a hetek és a hónapok, a két srác összebarátkozik. 

Egy tornaóra alkalmával Nick véletlenül meglátja Charliet futás közben, aki mindenkit maga mögött hagy, így Nick megkéri a fiút, hogy csatlakozzon a rugby-csapatba, ugyanis vele verhetetlenek lennének, hiszen Charlie gyorsaságával senki sem tudja felvenni a versenyt... A két fiú egyre több időt tölt együtt, igaz barátokká válnak, és Nick mindenben Charlie mellett áll: megvédi a pletykás nyelvektől és annak követelőző, erőszakos, volt barátjától, majd rájön, hogy talán amit Charlie iránt érez, az több, mint egyszerű barátság... 

A Heartstopper főszereplője a végtelenül magányos, jólelkű, visszahúzódó éltanuló Charlie Spring. Charlie tudja, hogy az emberek rossz szemmel néznek rá, mert meleg, de igyekszik kihozni életéből a maximumot. 

Nick két évvel idősebb Charlienál, komoly, népszerű és természetesen rengeteg barátja van.
A két srác azonban mondhatni tökéletesen kiegészíti egymást, és a legjobbat hozzák ki a másikból.
Charlie ártatlansága és bája, valamint Nick vívódása olyan élethűen ábrázolt, hogy az olvasónak az az érzése, a két srác bármelyik pillanatban kiléphet a könyvből...


A képregény nem bonyolítja túl az életet, és mindennapi szituációkat tár az olvasó elé. Alice Oseman illusztrációi rendkívül élethűek és kifejezőek. Nem használ sok szöveget, és inkább az érzelmekre, az arckifejezésekre helyezi a hangsúlyt, ami piszkosul jól megy neki! Ennyi érzelemmel, kétellyel, szomorúsággal vegyes szépséggel átitatott képregénnyel még sohasem találkoztam. 
Amikor Nick rájön, hogy talán ő is meleg - annak ellenére, hogy egy évvel ezelőtt barátnője volt -, szívet tépő látni a megrendültségét, amint rákeres a neten az alábbi kombinációra: "Meleg vagyok?"...

Alice Oseman hihetetlen gyöngédséggel ábrázolja a homoszexualitást, és annak minden nehézségét, a  rajzain megjelenő érzelmek pedig megmelengetik az ember szívét. Charlie az egyik kedvenc karakteremmé lépett elő, a szívemhez nőtt, és a legszívesebben magamhoz szorítanám, és megmondanám neki, hogy nincs vele semmi baj! Hiszen csak rá kell nézni a fiú arcára ahhoz, hogy megtudd, egy végtelenül jó ember áll előtted. Persze mindezt képletesen értem, hiszen a fiú nem egy hús-vér ember, és aki nem olvasta vagy nem olvassa el a kötetet, nem is fogja nagyon megérti mire értem azt, hogy a képregény szinte él és szereplői mintha itt élnének és lélegeznének mellettünk, ám ha nem rettent el a téma, kedves Olvasó, akkor azt javaslom, tégy próbát eme nagyszerű történettel, ami garantáltan nem fog csalódást okozni...

Értékelés: 5/5 rugby

Illusztráció: 5/5 rugby