Sziasztok!

Rendhagyóan nem egy könyv, hanem egy filmértékeléssel jelentkezem, amit már a premier óta szerettem volna megnézni, ez pedig nem más, mint a Mamma Mia! 2. - Sose hagyjuk abba, melynek első része tíz éve jelent meg a filmiparban. 

Eltelt 10 év, azonban a Mamma Mia! továbbra is sikert sikerre halmoz, és nem lesz ez másképp a 2. rész kapcsán sem, ami - elmondhatom - őrületesre sikerült!

Figyelem, spoileres értékelés következik! Aki nem látta a filmet, csak saját felelősségre olvasson tovább!

A második film Sophieval indít, aki éppen édesanyja, Donna álmát igyekszik megvalósítani, és szállodát nyitni abból a házból, ahol oly sok évig ők ketten éltek a festői görög sziget tetején. Donna immár halott, és Sophie - édesanyja emléke előtt szeretne tisztelegni a szálloda megnyitásával /Hotel Bella Donna/.

A cselekmény két idősíkon fut, amik csupán a film legvégén érnek össze. A jelenben Sophie mellett egyedül Sam és a szálloda igazgatója, Senior Cienfuegos áll, majd nemsokára megérkezik Tanya és Rosie is. A lány barátja, Sky jelenleg New Yorkban tartózkodik, ahol a hotel szakma csínját-bínját igyekszik kitanulni, így nem lehet jelen a megnyitón, ahogy Bill és Harry sem. Sky lehetőséget kap főállásban dolgozni az amerikai nagyvárosban, míg Sophie nem szeretné elhagyni a szigetet, így a két fiatal összetört szívvel szakítja meg a telefonbeszélgetést. 

Míg a múltban megismerjük Donna fiatalkorát, és szemtanúi lehetünk azoknak a pillanatoknak, amikor megismerkedik Sophie lehetséges három édesapjával, Sammel, Billel és Harryvel, addig a jelenben minden képkockáról átérezzük, ahogy Sophie igyekszik feldolgozni édesanyja halálát, és megállni a saját lábán az életben. Összetörik a szívünk, amikor  az eső elmossa az előkészületeket... és ahogy Sophie és Sam igyekszik menteni a menthetőt. Itt már picit könnyeztem... Mikor Sophie egyedül érzi magát, és az édesanyjához énekel, sírtam, és a legvégén, a keresztelő képkocáin zokogtam.

Lily James itt is elsöprő alakítást nyújt, és szerethető a fiatal, szeleburdi Donna szerepében. Sajnos Meryl Streep csupán egy szívhez szóló jelentben szerepel, de akkor megfagy a levegő - a lehető legjobb értelemben -, és minden szempár rá szegeződik. 

Amanda Seyfried szintén remekel, mint mindig, és elképesztő alakítást nyújt Sophie szerepében. Donna halála miatt ebben a részben sokkal nagyobb szerepet kap, és már nem az a fiatal, csacska lány, akit az első részben megismertünk. Dominic Cooper - hasonlóan az első részhez - nem sokat szerepel, ám a jelenetei annál ütősebbek. A fiú végül a jó döntést hozza meg, visszatér szerelméhez, aki gyermekkel ajándékozza meg. A színészen rendkívül meglátszik az eltelt tíz év, nagyon sokat változott az elmúlt évek alatt. 

Pierce Brosnan természetesen most is nagyot alakít, de ez nem is lehet másképp egy ilyen neves színész esetén. A fiatal énjét játszó Jeremy Irvine is belopja magát az ember szívébe, s ha van egy olyan pont a történetekben, amit nem szeretek, az jelen esetben épp vele történik meg. Sam óriásit hibázik, mikor elhagyja Donnát, ám visszamegy érte a szigetre, de a lány nem értesül erről, ugyanis Billel vigasztalódik... Sam csalódottan távozik, és mindkettejük szíve törött marad... 

Colin Firth remek alakítást nyújt, meg is lepődtem a hozzá oly távol álló mulatságos karakter megformálásának zsenialitása láttán. Hugh Skinner - a fiatal Harry - kellően sete, nevetséges és szerethető egyben. 

Stellan Skarsgard sosem volt a szívem csücske, itt sem lopta be magát a szívembe, ám végül ő is a jó döntést hozza meg. Fiatalkori énje szerepében Josh Dylan-t láthatjuk, aki - a trailerrel ellentétben - meglepően kellemes figurára sikerült. 

Andy Garcia és Cher szerepeltetése zseniális ötlet volt a rendezőtől! Cher - Ruby szerepében - fantasztikus alakítást nyújt, s mikor kettejük háttértörténete napvilágra kerül, és kettejük közös előadásában meghallgathatjuk a Fernando-t, a háttérben a tűzijátékkal kellően megfelelő borzongást kapunk! Zseniálisak, nincs rá jobb szó!! 

Jessica Keenan Wynn - a fiatal Tanya szerepében igazán szerethető, nem lennék meglepve, ha a fiatal színésznő ezek után több szerepet is kapna.

A filmet átlengi a gyász és a szomorúság, de mellette megjelenik a továbblépés és a jövőbe vetett remény fénysugara is, arról nem is beszélve, hogy jó néhány jelenet hangosan visítva nyerítős. :) A görög sziget bártulajdonosa és az "Apollonia esküvője" jelenetek hasfalszaggatóan jóra sikerültek, míg a szigetre vezető kikötő őre folyamatosan adja a humorforrást.

A dalok csodásan lettek összeválogatva, s míg az első rész az Abba legismertebb dalaiból válogat, addig itt megismerhetjük a soron következő kisebb slágereket is. A filmben felcsendülnek ismerős dallamok is, amik átdolgozásra kerültek az első részhez képest.

A zárójelenet pedig újra mosolyt csal az ember arcára, és gondoskodik róla, hogy ne könnyes szemekkel hagyjuk el a nézőteret! 


Aki szerette az első részt, annak mindenképpen kötelező a folytatás is, ahogy az Abba-dalok kedvelőinek sem okoz majd csalódást a film! 

Értékelés: 5/5*