Sziasztok!

Folytatom élménybeszámolómat a londoni utamról. :)

A hétfői nap nagy részét párommal közösen töltöttük el. Az első program a Madam Tussauds viaszmúzeum meglátogatása volt, ahová 9 órára foglaltunk időpontot. A múzeum minden pénzt megért! Hatalmas élményt adott, és teljesen feldobta a napunkat, megalapozva a további jó kedvet a naphoz, ami elengedhetetlen! :) 

A viaszfigurák rendkívül élethűre sikeredtek, és a készítés folyamatába is betekintést nyerhettünk. A Morgan Freeman szoborra tekintve nem tudtam megállni, hogy meg ne kérdezzem a párom: "Ugye az is csak egy szobor?" /Nem, egy cseppet sem volt élethű... ^^/ 

London történelmén fekete, mozgó taxival utazhattunk végig, ahol élethű sikolyok - londoni tűzvész -, füst, mozgó Shakespeare-figura, Nelson-szobor és sok egyéb érdekesség fogadott minket. *-* 

A Marvel szekciónál egy Avengers kisfilmet nézhettünk meg a múzeumban felépített 4D-s moziban, amit jómagam annyira nem élveztem. ^^ Mondom is, miért... Amikor a szék kétszer vesén rúgott, és az arcom telefröccsent vízzel, hát azt valamiért nem tudtam élvezni... Párom ellenben nagyon jól szórakozott. ^^ XD

Kb. két óra alatt végeztünk is a nézelődéssel, noha jóval több időre számítottunk. Rengeteg ember volt, ennek ellenére mindenkivel tudtunk fényképezkedni, akivel szerettünk volna. :)

Személyes kedvenceim:Tom Hardy, E.T., egy teniszező, akinek a nevét sem tudtam, ellenben nagyon jóképű volt ;) /elvileg Rafael Nadal, akire egyébként nem hasonlít a szobra XD/, a Beatles és Obi-wan Kenobi. 

Ezt követően a Sherlock Holmes múzeumba mentünk, ahol egy csodaszép, miniatűr hegedűvel és zenedobozzal lettem gazdagabb, majd a rákövetkező egy órát a Disney shopban töltöttük, ami fényévekkel meghaladta a Hamleys kínálatát és hangulatát!

A két szintes üzlet roskadásig tele volt Disney plüssel és figurával, noha ezek minősége is széles skálán mozgott, az árakról pedig inkább ne is beszéljünk! :) Egy irtó cuki Hades Funko Pop figurával lettem gazdagabb, amit nem tudtam otthagyni. *-*

A Tussauds mellett a nap legnagyobb részét a Foyles könyvesboltban eltöltött idő, séta, nézelődés és vásárlás tette ki, amiről szintén külön bejegyzés várható. :) 

Benéztünk a Primarkba is, ahol két Harry Potteres felsővel, egy Griffendéles pléddel, valamint egy-két csini ruhadarabbal jöttem ki, és párom is szépen bevásárolt, az olcsó, ámde nagyon jó választékkal rendelkező áruházból. A hazafelé vezető úton pedig mivel találtuk szemközt magunk? Lehet tippelni, a balra található képen látható a válasz! A Cursed Child darabot játszó színházzal, aminek a bejáratánál az a csodálatos dizájn került felépítésre! *-* Sajnos nem volt idő átmenni és közelebbről is megcsodálni, ám így is grandiózus látványt nyújtott. :) 

Mivel nagyon fáradtak voltunk, így hazamentünk, s csak a barátnőm hazaérkezése után kerekedtünk fel a nap következő fénypontjához, ami nem volt más, mint a King's Cross pályaudvar 9 és 3/4 vágányának meglátogatása, ahol legalább egy órát álltunk sorban, hogy fénykép készülhessen rólunk a falba épített kocsival. 

A sorban állás percei gyorsan repültek, míg az előttünk állók pózait és fényképezését néztük. Sajnos nem készültünk efféle körülményes látogatásra, és nem tudtuk, hogy konkrét kordonnal elválasztott sorba kell beállni ahhoz, hogy képet készíthessünk. ^^ Nyilvánvalóan hosszú sorra számítottam, de nem arra, hogy közvetlenül a bolt mellett, nem is a vágányok között került felépítésre a kocsi, ahol hivatalos dolgozó készíti a képet, és egy tökkelütött csávó állítja be a pózokat. XD Arra számítottam, hogy tömeg lesz, és szépen kivárjuk a sorunkat, míg odaférünk a vágányhoz, erre azt kell látnom, hogy beállított képek készülnek. Kezdtem picit aggódni... 

Barátnőm gyorsan le is tett arról, hogy ő fényképet készítsen a kocsival, mert nem szereti, ha megmondják neki, hogyan is pózoljon, amivel teljesen egyetértek, de én rövidre zártam ezt a kérdést. Nem ugrándoztam, mint ahogy sokakkal futást imitáltatott a vicces, és rendkívül szórakoztató fiatalember, aki még a sálat is lebegtette a fényképkészítés közben az emberek háta mögött, csupán csak megálltam a kocsi végén, és mosolyogtam. Hatalmas élmény volt! *-* 

Mindenesetre itt is megtapasztaltam, hogy rengeteg embert nem zavar, ha tömegek nézik pózolás közben. Olyannyira magabiztos emberekkel voltunk körülvéve, hogy az valami fenomenális!! o.O És itt gondoljatok az egészen legkisebbtől, az 50-es, 60-as években járó idősebb korosztályra is!!

A rólunk készült kép mindenesetre szerencsére jól sikerült, és az évek óta hőn áhított Roxforti levelemet is megkaptam! Felvettek a Roxfortba!!! Váááá ❤ *-*

A mizéria végett este fél 10-re értünk haza... hullafáradtan, de megérte! :)  

London 5. nap (07.31.)

Mondhatni az utolsó látnivalókkal teletűzdelt naphoz érkeztünk. Reggel negyed 11 körül az Imperial War Museum meglátogatásával kezdtük a napot, amit annak ellenére, hogy 1-2 órás programnak mondtak, alsó hangon is 3 óra volt, de úgy, hogy az utolsó két emeleten már rohantunk, hogy elérjük a Buckingham-palotát és a Hyde Parkot is. 

A múzeum első emeletén különböző járművek és repülőgépek fronton használt példányait tekinthettük míg, míg az első szint az I. világháborúval foglalkozott. Rengeteg tárgy, térképes bemutató, puskaropogtatás, tank- és repülőgéphangok tették teljessé a képet, és sikerült is teljesen magával ragadnia minket a kiállításnak. 

Sajnos a II. világháborúról nagyon kevés anyag volt, és a Hitlerről, valamint a lágerekről szóló részen tilos volt a fényképezés. Szintén azon a részen történt mindez, ahol lett volna mit fényképezni a korabeli egyenruhákon, útleveleken és fényképeken át, minden gyomorszorító részletig. :( 

A Trafalgar Square-re érkezve egy hosszú, fákkal szegélyezett úton juthatunk el a Buckingham-palotáig, ahol hatalmas tömeg állt, így - annak ellenére, hogy a palota szabadon látogatható lett volna a királynő távolléte végett - nem tudtuk belülről is megnézni. Az élmény és a látvány azonban kárpótolt minket. Tényleg leírhatatlan érzés ott állni a palota előtt, ami valóban nagyon szép és grandiózus. Sajnos a Hyde Parkba a forró, tüzes nap miatt nem jutottunk el, örültünk, ha vissza tudunk sétálni napszúrás nélkül a St. James Parkon keresztül a Trafalgar Square-re, a Nelson-szoborhoz, és végre leülhetünk ebédelni. 

A St. James Park azonban kárpótolt a Hyde Park és a Pán Péter-szobor "elvesztése" miatt. A tó, az ott élő pici kacsákkal, a benne élő halakkal, a fákon szaladgáló, barátságos mókusokkal gyönyörű látvány volt, egy kellemes és csendes hely, ahol tökéletes lehet eltölteni egy teljes napot relaxálással és olvasással. *-* Talán majd legközelebb! ;) 

A délutáni órákba még belefért a Pizza Hut-ban elfogyasztott ebéd, egy teabolt meglátogatása, ahol istenien finom forrócsokit kóstolhattam, valamint a közelben lévő 4-5 szintes M&M's shopban való kószálás, ahol ugyan minden nagyon drága, de nézhetsz, amíg csak a szem ellát.

Amint hazaértünk, pici pihenő után elkezdtük bepakolni a bőröndöket, amivel igencsak nehéz dolgunk volt, s már-már azt hittük, a cipzár nem fogja kibírni a hazautat. ^^

London 6. nap (08.01.)

A repülőgépünk a tervezett 15.00 órás indulással ellentétben 40 percet késett, amit a gépen üldögélve töltöttünk el. Mivel másfél óra az út busszal London belvárosából a London Luton Airport-ra, így reggel 10-kor már indulnunk kellett. :( Sajnos a londoni szervezésről nem tudok egy jó szót sem  szólni. A becsekkolásra és csomagfeladásra 13:30-ig nem kerülhetett sor, és utána már az ott dolgozó emberek fogták a fejüket, hogyan is fér majd bele még az átvilágítás és a kapunál való ellenőrzés is a gép indulási idejébe. WTF?? Miután a szlalomozós sorba kerültünk, kisvártatva félrehívták a Budapestre és Tel-Avivba utazó utasokat, akiket egy külön sorban becsekkoltattak, majd rohantunk is az átvilágításra, ahol igazi kálvária volt, mire átjutottunk. Én konkrétan sírtam a folyamat végén, úgy átvizsgálták az embert, mintha terrorista volna. Negyed órát álltunk a sorban cipő nélkül, két kapun kellett átmenni, megtapiztak, alig kaptam vissza a cipőm, és még a kis kézibőröndöt is tüzetesen szerették volna átnézni, amikbe a könyveimet pakoltam. Ekkor már nagyon ideges voltam, és csekélyke angol tudásommal, de megmondtam, hogy nincs benne semmi veszélyes, egy lekvárt koboztak el tőlünk, amit már nem is bántam, csak mehessek már végre!!

Az odabenti nézelődés és vásárlás sajnos elmaradt, alig volt idő elmenni mosdóba és már vágtattunk is a kapuhoz. 

Az egész napomra és hangulatomra rányomta a bélyeget ez az angol mentalitás és hozzáállás, és a gépen is potyogtak a könnyeim. Csaba nevű kapitányunk elég döcögősen szállt fel, így még a gyomrom is liftezett a reszketés mellett. Ellentétben a leszállással  minden simán ment - szerencsére. Úgy látszik, hogy egy pilótának egyszerre csak egy dolog megy, és vagy a felszállásban, vagy a landolásban remekel. ^^

Magyarországon természetesen még várhattunk kb. negyed órát, mire elindultak a futószalagon a bőröndök, így, mire kocsival hazaértünk Esztergomba, este fél 10 volt. Az egész napunk utazással telt, és már nagyon rosszul éreztem magam. :(  

Az egyetlen jó dolog a repülőút során az a tiszta, csodaszép ég volt, minek köszönhetően láthattuk a tengert és a csatornát a rengeteg hajóval, ami igazán gyönyörű volt! *-*

Folytatása következik...